Dr. gyermekpszichológusként egyre több olyan gyermekkel találkozunk, akiket beilleszkedési, magatartási, alkalmazkodási nehézségek miatt hoznak szüleik vizsgálatra, terápiára. Gyakori panasz az indulatkezelési probléma, az akaratosság, dacosság, öntörvényűség, impulzivitás, a konfliktusok nem megfelelő megoldása, agresszió. Felgyorsult, teljesítménycentrikus világunkban mintha kevesebb idő jutna az érzelmek kifejezésére, átélésére, ami a jobb féltekés tevékenységek (éneklés, festés, rajzolás) háttérbe szorulásához és a szabad játékidő csökkenéséhez vezet. A csecsemőkorban kialakított szokásrendszer kulcsfontosságú a gyermek egészséges fejlődéséhez, az érzelmi biztonság megteremtéséhez és a későbbi társas készségek megalapozásához.
A szokások kialakulásának alapjai
Már az anyaméhben fejlődő magzatról elmondható, hogy rendkívül érzékenyen reagál a környezet hirtelen változásaira, s ezt tapasztaljuk a csecsemők megfigyelése során is. A pár napos kisbabák hamar hozzászoknak az ismétlődő eseményekhez, és rögtön felfigyelnek rá, ha valami megváltozik körülöttük. Kimondhatjuk, hogy születésünktől fogva megvan bennünk a szociális érzékenység, mely a változó környezet függvényében alakul, fejlődik tovább. A korai élmények - mármint az a tapasztalat, hogy a világ alapvetően megbízható-e, és a világ dolgait én befolyásolom-e, vagy sem - alapvetően meghatározzák a későbbi társas környezethez való viszonyulást.
Kétéves kor körül a gyermekek egyre többet utánozzák a felnőtteket. Úgy érzik, hogy elvárják tőlük, így ők is azt csinálják, amit a felnőttek. Kísérletek sora mutatja, hogy a 1,5-2 évesek már felismerik és megértik a felnőtt normákat, és meg is próbálják teljesíteni az elvárásokat. A normál fejlődésű 2-2,5 évesek, ha korábban a felnőttek megmutatták nekik, kitartóan építenek tornyot, próbálgatják a különböző formákat a helyükre rakni. Addig próbálkoznak, míg nem sikerül minden kockát felrakni, minden formát a helyére tenni.
A szokások és szabályok szerepe a fejlődésben
A gyermekek számára az életkori és egyéni sajátosságainak megfelelően kialakított szokás és szabályrendszer, a korlátok és határok érzelmi biztonságérzetet adnak. Ha azokat következetesen betartjuk és betartatjuk, akkor tudni fogják, meddig mehetnek el, és ezzel nem korlátozzuk őket, hanem támogatást, biztonságot adunk nekik, segítjük őket az életben való eligazodásban. A meghatározott keretek között viszont szabadon szárnyalhatnak, lehetőséget kapnak bizonyos döntésekre, választásokra. Tapasztalataink szerint a szokások és szabályok hiánya, a következetlenség, a túlzott szabadság zavart kelthet a gyermekekben, magatartási problémák kialakulásához vezethet.
Tippek a dackorszak kezelésére
A hiszti és a magatartási problémák megelőzése
A hiszti, ami a szülők rémálma is egy magatartási probléma, mely a gyermekek viselkedésében egyre gyakoribb. Kialakulását legtöbbször a következetlenség, a megfelelő korlátok és szabályok hiánya okozza. Ha a gyermekek nem tudják, hogy a felnőttek mit várnak el tőlük és hogyan kell betartani a szabályokat, akkor viselkedésük negatív irányba változhat. A szülők számára sem egyszerű feladat a mai felgyorsult, elgépiesedett világban kialakítani és betartatni jól működő szokásrendszert, de a gyermekek kiegyensúlyozott fejlődéséhez ez elengedhetetlen.
A szokásrendszer kialakítása az óvodában
Az óvodai nevelés fontos feladata a gyermekek közösségi életének kialakítása. Egy jó közösségben, egy jól szervezett szokás és szabályrendszerben, könnyen elsajátítják, megtanulják, hogyan kell egy közösség tagjának lenni, szokásokat elfogadni, szabályokhoz alkalmazkodni, azokat betartani. Az óvodások szép fokozatosan megismerkednek a csoportos szokásokkal, napirenddel, a heti renddel, a szabályokkal. Tudja, hogy a felnőttektől - igénye szerint - folyamatos és szeretetteljes segítséget és megerősítést kap a tevékenységei és a társas kapcsolatainak alakulása során. A sok szabály - amelyhez fokozatosan hozzászoknak a gyermekek - beépül és természetessé válik számukra.
Az óvodai szokásrendszer területei
Az óvodai nevelés alapvető feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése; ezen belül az egészséges életmód alakítása, az érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés, valamint az anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása. A fejlődés feltételrendszerének kialakítása szabályokhoz és szokásokhoz kötődik, melyek a kapcsolódó pedagógiai feladatok és a napirendbe illesztett tevékenységi formák alapján csoportosíthatók.
Egészségmegőrző szokások kialakításának területei:
- Testápolás szokásai
- Az öltözködés szokásai
- A táplálkozás szokásai
- A mozgás, testedzés szokásai
- Az alvás, pihenés, szokásai
- A betegségmegelőzés, egészségmegőrzés szokásai
A táplálkozási szokások alakítása a magas cukortartalmú ételek és italok, a magas só- és telítettzsír-tartalmú ételek fogyasztásának csökkentésén, a zöldségek és gyümölcsök, illetve tejtermékek fogyasztásának ösztönzésén túl az étkezéshez kapcsolódó higiénés szokásokat és magatartási szabályokat is tartalmazza. A mozgás, testedzés igényének kialakítását a napirendbe illesztett rendszeres egészségfejlesztő testmozgás szolgálja. A betegségmegelőzés, az egészségvédelem pedagógiai feladatai körébe tartozik többek között a helyes kézmosás és zsebkendőhasználat technikájának, valamint a kapcsolódó magatartási, udvariassági szabályoknak az elsajátíttatása. Környezettudatos magatartás alapozásán a fenntartható fejlődéshez, a környezet védelméhez, óvásához kapcsolódó szokások alakítását értjük.
Az érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés szokásai:
A szokásrendszer kialakítása során fontos a felnőttek viselkedésmintája, példamutatása, verbális és nonverbális kifejezések alkalmazása (hangsúly, hangerő, hanglejtés, finom mozdulatok, gesztusok, mimika használata). A kulturált, udvarias viselkedés szabályai és szokásai: a tisztelet, a figyelmesség, az együttműködés, együttérzés kifejezései, a segítségnyújtás, bocsánat kérés szokásai, a konfliktusok megoldásának, a kompromisszumok kötésének kifejezései. A gyermeki kapcsolattartás szabályai és szokásai: a kommunikáció kifejezése, a kapcsolatfelvétel, köszönés, megszólítás, kulturált beszélgetés kifejezései.
Az óvodai élet tevékenységi formáihoz kapcsolódó szokások és szabályok:
- A játék tevékenység szokásai, szabályai: A játékok rendeltetésszerű használatának szabályai, a játékok helyének, idejének szokásai, a játék közbeni kulturált viselkedés, társas kapcsolatok szokásai, a játékrakás szokásai.
- A munkajellegű tevékenységek szokásai, szabályai: A munkaeszközök használatának szabályai, a munkavégzés idejének, helyének, tevékenységeinek szokásai, a munkafajták sajátosságainak megfelelő szokások (önkiszolgáló tevékenység, naposi és felelősi munka, egyéb megbízatások).
- A tanulási tevékenységek szokásai, szabályai: A tanuláshoz használt eszközökkel való helyes bánásmód szabályainak megismertetése, elfogadtatása, a tanulási tevékenységek sajátosságainak megfelelő szokások kialakítása, a tanulási tevékenységek kommunikációs szokásai.
A család és az óvoda együttműködése
A család és óvoda közötti összhang, egymásra épülés segít a szokások és szabályok elfogadásában. Fontos, hogy a szülők is megismerjék az óvoda, a csoportok szokásrendszerét, együtt működjünk a gyermekek fejlődése érdekében. Az óvodai csoportban dolgozó óvodapedagógusok és segítő munkatársak differenciált, egyéni bánásmóddal, nyugodt, derűs, szeretetteljes légkör kialakításával megteremtik a szokás- és szabályrendszer alapozásának feltételrendszerét. A család és az óvoda szabályainak összehangolása tovább segítheti a gyermekeket a szokások és szabályok elfogadásában és megkönnyítheti számukra az óvodai közösségbe történő beilleszkedést.
A szociális készségek fejlesztése
Az önértékelés, az önbizalom, az empátiás készség és a kudarctűrő képesség milyensége már ebben az életkorban jelzi, mennyire tudnak együttműködni, alkalmazkodni, és milyen gyakran kerülnek összetűzésbe környezetükkel. Négyéves korban az is látható már, mennyire képesek várakozni, saját elsődleges igényüket háttérbe szorítani. Ez a tulajdonságuk kihat majd későbbi életükre is, hiszen a várakozás képességével együtt jár majd a kitartás, a célszerű viselkedés megtervezésének képessége. Hat-hét éves korban részben az idegrendszer érésének, részben a mentális fejlődésnek, részben a szocializáció és a következetes nevelés eredményének köszönhetően minőségi változás tapasztalható a viselkedésben. Nyugodtabbak, érzelmileg kiegyensúlyozottabbak már a gyerekek, és az empátiás készség, a mások szempontjainak megértése és átérzése területén is fejlettebbek.
A pedagógusok szerepe a szociális készségek fejlesztésében
A fejlett szociális készségű gyermekeket a pedagógusok jobban kedvelik, hiszen már az óvodában ők az alkalmazkodó, mosolygós, érdeklődő gyerekek, az iskolában pedig az együttműködő, szorgalmas diákok. A szociális készségek fejlesztésében sokat segít a pedagógusok módszertani megújulása. A kooperatív technika, a projektmódszer, a mozaikmódszer is az együttműködésen alapul. Amikor pl. a kiscsoportok megalakulnak és nevet választanak maguknak, észrevétlenül gyakorolják az érvelést, a meggyőzést, fejlődik az önismeretük, kommunikációs készségük, vitakultúrájuk. Megállapodnak a szerepekben is. Lehetőség van arra, hogy mindenki megmutassa, miben ügyes. Így javul a munkakedvük, nő az önbizalmuk.
Objektív kutatások igazolják, hogy az egyén sikeressége szempontjából az értelmi képességeknél is fontosabb a szociális készségek fejlettsége. A családok megváltozott szerkezetének, funkciójának és működésének következtében az érzelmi nevelésben és a szociális érzékenyítésben egyre nagyobb szerepe van az óvodának és az iskolának. Ennek alapját a kölcsönös elfogadáson, szereteten alapuló gyermek-pedagógus kapcsolat adja. Amikor az érzések, gondolatok és tettek egységben vannak, és a felnőttek és gyermekek egyaránt jól érzik magukat a bőrükben, akkor tudnak egymásra hangolódni, tanulni, alkotni.
A szülők szerepe a szokásrendszer kialakításában
A problémás gyermekek szüleinek egy jó része állandó készenlétben van, folyamatosan attól tart, mikor történik valami baj. Nem tudnak megbízni a gyermekben. Őrködnek fölötte, kiszolgálják, s mindent a gyermek igényeihez igazítanak. A szülők másik része az elhanyagoló típushoz tartozik. Ők éppen ellentétei a túlféltő, túlszerető szülőknek. Nem figyelnek a gyermekre, figyelmen kívül hagyják az igényeit, így a kicsi már nagyon korán apátiába esik. Vannak közöttük, akik visszahúzódnak, nem kezdeményeznek, megtanulták, hogy jobb, ha csendben vannak. A másik csoport viszont örökösen magára vonja a figyelmet. Mindkét szülői hozzáállás esetén elmondhatjuk, hogy a baj a biztonságot adó korlátok hiányában keresendő. A korlátok ugyanis nem csupán határt szabnak, hanem kereteket, kapaszkodókat is adnak. Fontos az is, hogy elég tág és a gyermek fejlődéséhez igazodóan elég rugalmas legyen a kijelölt mozgástér.
A kutatásból kiderült, hogy a legtöbb szülő hétvégéken szervez közös programot a családnak. Ilyenkor a szülők többsége sem dolgozik. De ha a hétvégi programok rendszeressé válnak, akkor a család is elegendő időt tud együtt tölteni. A jövőben fontos lenne a gyermekek számára, hogy szüleik több időt szánjanak rájuk. A szülők ismerjék a gyermekük szeretet nyelvét, amivel közelebb kerülhetnek hozzájuk. A szülők legyenek következetesebbek, a tevékenységeket végezzék közösen a gyermekükkel, és legyenek türelmesek velük. A gyermekeket vonják be a mindennapi tevékenységekbe.
Tippek a dackorszak kezelésére
A reggeli rutin jelentősége
A társadalom által is elismert helyen van a reggeli étkezés, ez a vizsgálat során is kiderült, hogy erre a tevékenységre hagyják reggel a legtöbb időt a szülők a gyermek számára. Ami a gyermekek önállóságát illeti, nagyon kevés olyan tevékenység van, amihez állandó segítségre lenne szükségük. Ezek a tevékenységek az öltözködés témakörben találhatóak, a cipőkötés és a gombolás. Vannak olyan tevékenységek, amelyekhez kevés segítségre van szükségük. Ezek a zipzárazás, a fogmosás és a fésülködés.
tags: #szokasrendszer #kialakitasa #csecsemoknel