A kisgyermek személyiségfejlődésére a legközvetlenebbül a család, mint környezet és szocializációs tér hat. Országonként eltérő lehet a családi nevelés jelentőségének a hangsúlyozása, de a család, mint támogató rendszer szerepe kiemelten fontos. A világszintű mobilitás, a generációk között elhatalmasodó szakadék és a végtelen számú nevelési nézet ömlesztett elérhetősége egyre jobban elszigeteli a szülőket a társas támogatástól, ami negatív hatással lehet a saját mentális jóllétükre, és a gyerekek fejlődésére is.
A mai szülőtársadalom nincs könnyű helyzetben, ha azt nézzük, kire támaszkodhat a gyereknevelést érintő kérdésekben. A nagyszülők elvei gyakran elavultak, a pedagógusok nézetei sokszor megbízhatatlanok, a szülőtársaké pedig hasonlóan zavarosak, illetve szélsőségesek lehetnek az internet adta információrobbanás következtében. A világunk változik, azonban olyan sebességben teszi mindezt, amit képtelenek vagyunk lekövetni, ezért összehasonlítási alapnak továbbra is csak a korábbi generációkról alkotott képünket tudjuk venni, illetve a médiából áradó többnyire hamis idillt. Ez egyre jobban elszigeteli a szülőket, negatívan hatva a mentális jóllétükre, és sokszor a gyerekek lelki fejlődésére is.
Szülői magány a 21. században
Nem véletlen az afrikai mondás, miszerint „egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell." Az utóbbi évtizedekben társadalmi problémává nőtte ki magát a szülői magány és elszigetelődés. Ennek egyik oka a mentális változásra való felkészülés hiánya. A szülővé válás egy ún. átmeneti magányt válthat ki, amelynek élménye hasonló lehet egy szerettünk elvesztéséhez. Megváltozik a hormonháztartás, a test működése, az agyi mechanizmusok, a kapcsolataink és maga az élet, amit addig éltünk. Valamiképp mi is újjászületünk. Erre fel kell készülni, hogy el tudjuk fogadni, és nyitni tudjunk az új önmagunk, valamint újszülött gyermekünk megismerésére.
A változás elutasítása elbizonytalanít, a bennünk felmerülő kételyek pedig még érzékenyebbé tesznek minket a környezetünkből érkező ingerekre (megjegyzések, testbeszédek, elvárások, felületesség), ami aztán talajvesztést és további elzárkózást eredményezhet. És itt még nem is beszéltünk az eltérő nevelési elvekről, amelyek napjainkban szintén nagy ellenérzéseket, és így más családoktól, felnőttektől való tartózkodást indukálhatnak. Az ember azonban természeténél fogva társas lény, a valahová tartozás és az elfogadás/befogadás érzésének szükségletét nem nélkülözheti negatív következmények nélkül. Egy biztonságos szociális hálóra a szülőknek és a gyerekeknek is szükségük van.
Mit tehetsz a magány ellen? | OnlinePszichologus.net #onlinepszichológus #magány
A szociális háló hatása a gyerekre
Modern korunkban gyakran okoz (főként belső) konfliktust a gyerek más felnőttre való rábízása. Vannak, akikben lelkiismeret furdalást kelt, mintha meg akarna szabadulni a gyerektől, vagy önző módon a saját igényeit tenné prioritásba, miközben szülőként ki kellene élveznie minden pillanatot. Mások ezzel ellentétben éppen a kontroll hiánya miatt tartózkodnak a szociális háló kihasználásától, hiszen ha nincsenek ott, hogyan tudnák megvédeni a gyereket a negatív élményektől, rossz felnőtt mintáktól?
A közösségekben tett saját tapasztalatok ugyanakkor fontos szerepet játszanak a kisgyermekek (ön)bizalmának megerősítésében. Kezdetben a szülő által nyújtott biztonság, válaszkészség és az így kialakuló kötődés erősíti meg a gyerek önbizalmát, hiszen igényeit sikerül úgy kommunikálni, hogy azt a felnőtt megérti, elfogadja és kielégíti. Két éves kortól viszont a gyerekek a szülőkről való fokozatos leválásra, saját tapasztalatokra vágynak, amelyet még mindig a szülőkből áradó bizalom erősít meg. Bizalom a közösség iránt és hit a gyerekben, hogy meg fog tudni birkózni esetleges nehézségekkel. Ezekre az élményekre van szükségük ahhoz, hogy a későbbiekben egészséges kapcsolatokat tudjanak kialakítani másokkal. Ennek megtapasztalása nélkül a gyerekekben kétely támad nem csak afelől, hogy bízhatnak-e másokban (a szüleiken kívül), hanem hogy egyáltalán bízhatnak-e önmagukban.
A bölcsőde, mint a szociális tér bővülésének formája
A kisgyermek szociális terének leggyakoribb bővülési formája, fejlődését befolyásoló közege a bölcsőde. A „1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról” szabályozza a bölcsődei ellátást. Ebben a gyermekintézmény típusban a valamilyen kisebbséghez tartozó gyermekek esetében fontos a nemzetiségi/etnikai hovatartozás tiszteletben tartása, az identitástudat kialakulásának segítése. A csoportban gondozható, nevelhető sajátos nevelési igényű gyermekek esetében pedig, minél fiatalabb életkortól kezdve a gondozásba ágyazott fejlesztés formájában segíteni a habilitációt és a rehabilitációt.
A családi bölcsőde olyan kiscsoportos, családias szolgáltatás, amelyben a gyermekeket életkoruknak és szükségleteiknek megfelelő étrendet, pihenést és levegőzést magában foglaló napirend alapján gondozzák, nevelik. A családi bölcsődében dolgozó szakemberek egészséges környezetet, a gyermekek fejlődését biztosító szeretetteljes légkört, személyes figyelmet, szabad játék és mozgási lehetőséget biztosítanak, segítik a világ megismerését, az egészséges életmód szokásainak elsajátítását, támogatják önállóságukat, társas kapcsolataik alakulását.
A családi bölcsőde működése és jogi háttere
Az ellátás igénybe vételének alapja, ha a szülő dolgozik, átképzésben, képzésben, nappali oktatásban vesz részt, beteg vagy egyéb okból akadályoztatva van gyermeke ellátásában. A családi bölcsőde a fenntartó saját otthonában vagy más, e célra kialakított ingatlanban működik. Az ellátott gyermekek száma egy időben legfeljebb nyolc fő lehet. A szolgáltatás hatósági engedélyhez kötött és rendszeres ellenőrzés alatt áll. A családi bölcsőde szigorú, részletesen kidolgozott módszertani szempontok alapján működhet, de a kereteken belül lehetőség van arra, hogy a családok igényeire reagáló, sokszínű bölcsődei szolgáltatást alakítsunk ki.
A családi bölcsőde létesítését és működését szabályozó legfontosabb jogszabályok:
- 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról
- 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
- 257/2000. (XII.26.) Korm. rendelet a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról
- 328/2011. (XII.29.) Korm. rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások térítési díjáról és az igénylésükhöz felhasználható bizonyítékokról
- 369/2013. (X.24.) Korm. rendelet a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények és hálózatok hatósági nyilvántartásáról és ellenőrzéséről
- 15/1998. (IV.30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről
Mit tehetsz a magány ellen? | OnlinePszichologus.net #onlinepszichológus #magány
A bölcsődei ellátásról szóló 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról" kivonata:
42/A. § (1) Bölcsődei ellátás keretében a gyermek húszhetes korától nevelhető és gondozható
- az óvodai nevelésre nem érett gyermek esetén a (2) bekezdésben meghatározott időpontig,
- a sajátos nevelési igényű gyermek, valamint a korai fejlesztésre és gondozásra jogosult gyermek esetén a (3) bekezdésben meghatározott időpontig,
- az a) és b) pont alá nem tartozó gyermek esetén, ha a harmadik életévét
- január 1-je és augusztus 31-e között tölti be, az adott év augusztus 31-éig,
- szeptember 1-je és december 31-e között tölti be, a következő év augusztus 31-éig, ha a szülő, törvényes képviselő nyilatkozik arról, hogy a gyermek napközbeni ellátását eddig az időpontig bölcsődei ellátás keretében kívánja megoldani.
(2) Ha a gyermek harmadik életévét betöltötte, de testi vagy értelmi fejlettségi szintje alapján még nem érett az óvodai nevelésre, és óvodai jelentkezését az orvos nem javasolja, bölcsődei ellátás keretében gondozható, nevelhető a gyermek negyedik életévének betöltését követő augusztus 31-éig.
(3) A bölcsődei ellátásban a sajátos nevelési igényű gyermek annak az évnek az augusztus 31-éig nevelhető és gondozható, amelyben a hatodik életévét betölti.
A legnagyobb védelem az otthoni feldolgozásban van
A közösség megélésére mindenkinek szüksége van. A válaszkész szülőséghez, ahhoz, hogy a gyerekeink szükségleteit valóban ki tudjuk elégíteni, nélkülözhetetlen a saját igényeink tiszteletben tartása, megvalósítása. Nekünk is kell egy közösség, akikre támaszkodhatunk, akikkel feltöltődhetünk, mert adni csak abból tudunk, ami nekünk is van. A gyerekeinket pedig nem kell féltenünk se attól, hogy eltávolodnak tőlünk érzelmileg, ha másra bízzuk, se attól, hogy életre szóló káros hatások fogják érni őket.
Ha jól érzik magukat más társaságban, mi pedig kipihentebbek tudunk lenni újratalálkozáskor, akkor a kettőnk kapcsolata is virágzóbbá válhat. S habár gyerekeinket nem feltétlenül tudjuk megvédeni minden negatív eseménytől, két dolgot nem szabad elfelejtenünk: nem egy esemény okoz traumát elsősorban, hanem annak a nem megfelelő feldolgozása. Az otthoni mintáknál pedig nincs erősebb, azaz csak az a kérdés, hogy mi otthon miként viselkedünk, kommunikálunk a gyerekeinkkel, és adunk-e számukra kellő elfogadást, lehetőséget, hogy megnyíljanak felénk, segítve ezzel a feldolgozást. Más nevelési elveket vallókkal szemben ezt a tényt továbbra is tartsuk szem előtt, csak úgy, mint annak lényegességét, hogy mi valóban bízunk-e a másik felnőttben és a gyerekünkben. Mert csakis akkor fogjuk meglátni a szociális háló pozitív hatását, ha valóban bízunk!