A szifilisz, más néven vérbaj vagy luesz, egy Treponema pallidum nevű baktérium által okozott, szexuális úton terjedő fertőzés. Bár sokan úgy gondolják, hogy ez a betegség már a múlté, a 21. században is jelen van, és felismerése, valamint kezelése viszonylag egyszerű. A kezeletlen szifilisz súlyos, visszafordíthatatlan károsodásokat okozhat a látásban, hallásban, deformálhatja a testet, és évente több mint 100 000 haláleset köthető hozzá. Szerencsére antibiotikumokkal jól kezelhető.
A szifilisz kórokozója, a Treponema pallidum, egy rendkívül érzékeny baktérium, amely a gazdatesten kívül gyorsan elpusztul. Az emberi szervezetben azonban évtizedekig is megmaradhat, mivel képes „kijátszani” az immunrendszert. Ez magyarázza a betegség több stádiumban zajló lefolyását, amikor a szervezet csak részlegesen képes felvenni a harcot a kórokozóval szemben.
A fertőzés elsősorban szexuális úton terjed, a kórokozó a nyálkahártyán vagy sérült bőrfelületen keresztül jut be a szervezetbe. Rendkívül fertőző: már néhány tucat baktérium is elegendő a fertőződéshez. Az orális, vaginális és anális szex során egyaránt megfertőződhet valaki, sőt, már a fekélyhez közeli bőrfelülettel való érintkezés is elegendő lehet. A betegség aktív szakaszában lévő érintett erősen fertőző: a primer vagy szekunder stádiumban lévő, tüneteket mutató beteg mintegy 30-60%-os eséllyel fertőzi meg a partnerét. A fertőzés átterjedhet vérrel, illetve a terhes anyáról a magzatra is (veleszületett szifilisz).
A szifilisz stádiumai és tünetei
A szifilisz négy fő stádiumra osztható, melyeket eltérő tünetek jellemeznek. Fontos megjegyezni, hogy a tünetek sokszor enyhék, nem specifikusak, vagy teljesen hiányozhatnak, ami megnehezíti a diagnózist.
Primer (első stádium)
A megfertőződés után 10-90 nap (átlagosan 3 hét) lappangási idő következik. Ekkor a baktérium behatolási helyén egy fájdalmatlan, kemény alapú fekély (ulcus durum vagy sánker) alakul ki. Ez a seb lehet a nemi szerveken (pénisz, herezacskó, ajkak, hüvelybemenet, nagy-/kisajkak, végbélnyílás), de előfordulhat a szájon, a végbélnyílás körül, sőt, akár kézujjon is. A fekély általában nem fájdalmas, nem viszket, és néhány hét alatt magától begyógyul, heget hagyva maga után, ami hamis biztonságérzetet kelthet. A fekély rendkívül fertőző. A primer stádiumban gyakran megfigyelhető a környező nyirokcsomók fájdalmatlan duzzanata is.
Szekunder (másodlagos stádium)
A primer stádiumot követően 4-10 héttel (vagy akár 20 héttel) jelentkezik a második stádium. Ilyenkor a baktérium már az egész szervezetben jelen van. Leggyakrabban bőrkiütések formájában nyilvánul meg, amelyek nem viszketnek, és jellemzően a tenyereken és a talpakon is megjelennek. A kiütések lehetnek pirosas vagy barnás foltok, de előfordulhatnak szemölcsszerű, lapos, nyirkos felületű kinövések is a nemi szervek környékén (condylomata lata). Ezek a bőrelváltozások és kiütések rendkívül fertőzőek. További tünetek lehetnek a láz, torokfájás, fejfájás, általános rosszullét, nyirokcsomó-duzzanat, foltos hajhullás (az arcszőrzet és a szemöldök is érintett lehet). Ritkábban máj- és vesebetegség, ízületi gyulladás vagy szemet érintő gyulladások is felléphetnek. A második stádium tünetei is maguktól elmúlnak, általában hosszú hetek után.
Látens (harmadlagos stádium)
A második stádium tüneteinek elmúlása után egy évekig tartó, tünetmentes „alvó” periódus következik, amit látens vagy latens szifilisznek nevezünk. Ebben a szakaszban a fertőzés laboratóriumi vizsgálattal (vérvizsgálat) mutatható ki, de a betegnek nincsenek látható tünetei. A korai látens szakasz a fertőződést követő második évig tart, ezt követően késői látens szakaszról beszélünk, amely évtizedekig is elhúzódhat. Ebben a szakaszban a fertőzés már kis eséllyel terjed tovább, de az anya továbbra is átadhatja a magzatnak.
Késői (negyedik stádium)
Ha a szifiliszt még a látens szakaszban sem ismerték fel és nem kezelték, a betegség eljuthat a harmadik (más néven késői vagy negyedik) stádiumba, ami a modern világban már extrém ritka. Ez a stádium a fertőződéstől számított 3-40 évvel később jelentkezhet. Különböző tünetek léphetnek fel attól függően, hogy melyik szervrendszer érintett. Jellemző lehet krónikus, lágy, tumorszerű, gyulladt, különböző méretű gummák (göbök) megjelenése a bőrön, a csontokon vagy a belső szerveken. Az idegrendszeri érintettség memóriazavarokat, demenciát, személyiségváltozást, pszichózist, depressziót, tévképzeteket okozhat. Előfordulhat bizonytalan járás, egyensúlyzavarok, szédülés, éles fájdalom a végtagokban, valamint a térérzékelés és a mozgáskoordináció zavarai.
Neuroszifilisz
A szifilisznek létezik egy idegrendszeri formája is, a neuroszifilisz. A baktérium gyakorlatilag bármelyik fenti betegség-stádiumban be tud hatolni a központi idegrendszerbe, az agyba, és ott tüneteket okozva, vagy akár tünetmentesen is jelen lehet. Neuroszifilisz esetén a diagnózishoz szükséges vizsgálatokat gerincvízből (liquorból) végzik el, amihez gerincvíz-csapolás szükséges.
A szifilisz diagnosztizálása
A szifilisz diagnosztizálása kihívást jelenthet, mivel a betegség tünetei sokfélék és gyakran más problémákra hasonlíthatnak, ezért is nevezték sokáig a „Nagy Imitátornak” vagy „Nagy Megtévesztőnek”. A Treponema pallidum baktériumot laboratóriumi körülmények között nehéz tenyészteni, ezért a diagnózis alapja a vérvizsgálat, amely során a baktérium ellen termelt ellenanyagokat keresik.
Szifilisz gyanúja esetén általában egy szűrővizsgálatot (pl. RPR) kérnek. Ha ez pozitív, akkor két vagy három megerősítő vizsgálatot végeznek. Ezek eredménye, a tünetek ismeretében segít megállapítani a fertőzés jelenlétét és stádiumát.
Az RPR (Rapid Plasma Reagin) teszt egy gyakran használt szűrővizsgálat, amelynek eredménye egy számértékben (titer) fejeződik ki. Ha az érték nem nulla, valószínűsíthető a szifilisz, de az RPR önmagában nem elegendő a diagnózishoz, mivel más állapotok is pozitívvá tehetik. Az RPR teszt csak a fertőzés után 6 héttel kezd pozitívvá válni, és évek elteltével magától is negatívvá válhat.
A TPPA (T. pallidum Particle Agglutination) vagy TPHA teszt eredménye pozitív vagy negatív. Ez a teszt a fertőzés után kb. 4 héttel válik pozitívvá, és ha egyszer pozitív lett, akkor egy életen át az is marad, még sikeres kezelés után is. Ezért a TPPA/TPHA teszt kiváló szűrésre vagy megerősítő vizsgálatra, de az eredmény ellenőrzésére nincs értelme.
Léteznek olyan módszerek is (PCR, sötétlátóteres mikroszkóp), amelyekkel közvetlenül kimutatható a baktérium, de ezekhez jelen kell lennie egy szifiliszes tünetnek, mint például fekély vagy kiütés.
Gyakran előfordul, hogy a szifilisz mellett más, szexuális úton terjedő fertőzés (pl. HIV, Chlamydia, Gonorrhoea) is jelen van, ezért szifilisz vizsgálatakor általában ezek meglétét is ellenőrzik.
Kiket érinthet a szifilisz?
A szifilisz a négy leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség egyike. Világszerte elterjedt, bár a fejlett országokban ritkább. Évente közel 6 millió ember fertőződik meg vele. Elsősorban a szexuálisan aktív korosztályt, 15 és 49 év közöttieket érinti, kiugróan magas a 20-29 év közöttiek aránya. Férfiak és nők egyaránt megfertőződhetnek, bár a férfiak között több a fertőzött. Magyarországon is emelkedik a bejelentett esetek száma, különösen a nagyvárosokban és bizonyos kockázati csoportokban.
Magasabb a szifilisszel való fertőződés kockázata:
- a nem kölcsönösen monogám párkapcsolatban élőknél
- a szexuális partnereiket gyakran váltogatóknál, illetve azoknál, akik egyszerre több partnerrel tartanak fent szexuális kapcsolatot
- a szexmunkásoknál és klienseiknél
- az intravénás drogokat használóknál
- a rosszabb körülmények között élőknél
- azoknál, akik nem vagy nehezen jutnak hozzá a szexuális felvilágosításhoz és a szexuális egészséget támogató szolgáltatásokhoz
Fontos tudni, hogy egy szexuális úton terjedő fertőzés jelentősen megnöveli más STD-k rizikóját. A szifilisz különösen növeli a HIV-fertőzés kockázatát, akár ötszörösére is.
A szifilisz kezelése
A szifilisz bakteriális eredetű, és ma már hatékonyan kezelhető antibiotikumokkal, elsősorban penicillinnel. A kezelés akkor a leghatásosabb, ha izomba adott injekció formájában történik. A kezelés módját és időtartamát a betegség stádiuma, az érintett szervrendszerek és a beteg általános állapota határozza meg. A korai stádiumban felfedezett fertőzés kezelése általában egy adag penicillin vagy azitromicin injekcióval történik.
A nem kezelt szifiliszes betegek esetében a halálozási arány 8 és 58 százalék között van. Az időben megkezdett gyógyszeres kezelésnek köszönhetően a szövődmények sokkal ritkábbak.
A kezelés után is fontos a rendszeres ellenőrzés, különösen az RPR értékének követése, hogy megbizonyosodjunk a kezelés hatásosságáról és elkerüljük az újrafertőződést. A gyógyulást a tünetek megszűnése mellett a vérvizsgálati eredmények igazolják.
A fertőzött személy kezelése a lakhelye szerint illetékes bőr- és nemibeteg-gondozó intézetben zajlik. Kötelezően elvégzik a partnerek szűrését és szükség esetén kezelését is, a fertőzési láncolat megszakítása érdekében.
A szifilisz megelőzése
A szifilisz megelőzésének legfontosabb módja a biztonságos szexuális élet, amely magában foglalja az óvszerhasználatot minden nemi aktus során, különösen új vagy alkalmi partnerek esetén. Fontos a felelős partnerválasztás és a rendszeres szexuális egészségügyi szűrések elvégzése, különösen a kockázati csoportokba tartozó személyek számára.
A szifilisz szűrése javasolt:
- egyéb nemi úton terjedő betegség (STD) miatt történő kezelés esetén
- várandósság első trimeszterében (kötelező), valamint a harmadik trimeszterben és szüléskor, ha az anya veszélyeztetett
- kockázati csoportba tartozó homoszexuális férfiaknál
- fokozott kockázatú szexuális aktivitás esetén (gyakori partnerváltás, védekezés hiánya)
- HIV-fertőzés meglétekor
- ha a partner szifiliszfertőzött
A korai felismerés és kezelés nemcsak a saját, hanem a partnerek egészségét is védi, és megakadályozza a betegség súlyos szövődményeit.
tags: #szifilisz #tunetmentes #hordozas