A szeplőtelen fogantatás egy katolikus hittétel, amit 1854. december 8-án IX. Piusz pápa hirdetett ki, mint a harmadik Mária-dogmát.
A négy Mária-dogma a következő:
- Mária Istenanya (431; Efezusi zsinat)
- örökké szűz (649; Lateráni zsinat)
- szeplőtelenül fogantatott (1854; Ineffabilis Deus bulla)
- és mennybe vétetett (1950; Munificentissimus Deus apostoli rendelkezés)
A mariológia (a Máriával foglalkozó tanok összessége) alulról építkező dogmarendszer, ellentétben a krisztológiával, ami felülről építkezik, így sohasem láthatjuk a végét. A mariológia közismerten a dogmatika leginkább külső tényezőktől függő fejezete, így a kialakulásában és a formálódásában is sokat köszönhet a lelkiségi irodalomnak, a művészeteknek, a népi kegyességnek, az apokrif irodalomnak és a magán-kinyilatkoztatásoknak (amik leginkább Mária-jelenések).
A szeplőtelen fogantatás bibliai alapjai
A szeplőtelen fogantatás nem azonos azzal a hittétellel, hogy Mária Jézust szűzen foganta és szülte (Mária örök szüzessége). Mária, Jézus anyja, fogantatásától kezdve mentes volt az áteredő bűntől. Ezt a tökéletes védettséget nevezzük szeplőtelen fogantatásnak. A római katolikus egyház régi időtől kezdve hitte, hogy Mária szeplőtelenül fogantatott (latin: sine labe originali concepta), e tant dogmává azonban csak IX. Piusz pápa emelte 1854. december 8-án.
A Bibliában Gábriel arkangyal az angyali üdvözletben szólt Máriához: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes!" Az „Üdvözlégy” egy ígéret arra, hogy üdvözülni fog Mária, a kegyelemmel teljes pedig azt jelenti, Isten tökéletesen mentesítette Máriát az eredendő bűntől. Isten azért mentesítette Máriát a fogantatása pillanatában minden bűntől, hogy majd később - ha Mária is elfogadja - meg tudja szülni Isten Fiát, Jézust.
Az evangéliumok és a fogantatás
Márk evangéliuma (Kr. u. 70 körül) nem beszél Jézus gyermekkoráról, sem a születésének körülményeiről, viszont leírja, hogy Jézus anyja nem hitt a fiában, mintha elfelejtette volna az angyal látogatását (Mk 3:31-35). János evangéliumában (Kr. u. 90-110) Józsefet Jézus apjának nevezi, és a fogantatáskor nem utal természetfeletti beavatkozásra. Máté evangéliuma (Kr. u. 85 körül) leírja, hogy Mária már a Józseffel kötött házassága előtt várandós volt, ezért jegyese el akarta küldeni, de Józsefnek álmában megjelenik egy angyal és közli vele, hogy a fiú a Szentlélektől fogant. Miután Jézus megszületik, a család az angyal figyelmeztetésére Egyiptomba menekül Heródes király haragja elől, aki Betlehemben minden fiúgyermeket megölet kétéves korig. Heródes halála után visszatérnek és a galileai Názáretben telepednek le.
Lukács evangéliuma (Kr. u. 80-90) szerint Mária és József már eredetileg is Názáretben élt, ahol az angyal Máriának jelent meg és közölte vele, hogy fiút fogant a Szentlélektől. Augustus császár népszámlálást tart a birodalomban és mindenkinek az ősei helyére kell el kell utaznia, hogy ott írják össze, ezért Betlehembe utaznak, mert József Dávid király nemzetségéből származik. Itt születik meg Jézus, majd a család visszatér eredeti lakóhelyére, Názáretbe.
Mindkét evangélium névtelen szerző műve, és a történelemtudomány mai állása szerint kizárható, hogy bármelyik egy szemtanú beszámolója lenne. Ez felveti a kérdést, hogy honnan ered az információjuk a fogantatásról. Valószínűleg valamelyikük átvette a másiktól, vagy egy ismeretlen közös forrást használtak fel. Mind Máté, mind Lukács Jézus születését eltérően beszéli el. Különbözőképpen oldják meg, hogy a szülésre Betlehemben kerüljön sor, hogy ezzel beteljesüljön az ószövetségi Mikeás próféciája, mely szerint a Messiásnak Betlehemben kell a világra jönnie (Mik 5:2).
A szűzi fogantatás értelmezése
Máté a szűz fogantatással kapcsolatban ismét egy próféciát (Izajás 7:14) idéz: "Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve" (Mt 1:23). Izajás eredeti héber szövegében azonban az almah (עַלְמָה) szó szerepel, amely olyan nőt jelent, aki szülőkorba lépett, de még nem szült, viszont nem utal szűzre. Továbbá a szövegből kiderül, hogy Izajás egy, a saját korában lezajlott eseményről beszél, nem pedig a Messiásról. Máshol az Ószövetségben többször előfordul a szűz szó, de mindig a betula (בְּתוּלָה) formulában. A héber Biblia Kr. e. III. századi görög fordítása, a Septuaginta fordította az almah szót parthenos-nak (παρθένος), ezt a kifejezést használja Máté és Lukács is. A parthenos eredetileg „fiatal lány”t jelentett, de a szó jelentése később átalakult „fiatal lány, akinek még nem volt szexuális kapcsolata” jelentésre, vagyis még szűz. A héber Biblia későbbi Kr. u. II. századi Aquila-, Szümmakhosz- és Theodotión-féle görög fordításaiban már neanis (νεᾶνις), vagyis „fiatal lány” szerepel Izajásnál. Ez felveti a gyanút, hogy Máté és Lukács közös forrása a Septuagintát használva tévedésből, a próféciát félreértve szőtte bele a szűzi fogantatást Jézus életébe.
Az angyali üdvözlet és Mária kegyelme
Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek.
Az angyali üdvözlet (kekharitómené) helyes fordítása is azt tükrözi, ami szerint nem „kegyelemmel teljes” Mária, hanem „kegyelembe fogadott”. A Lk 1:28-at, pedig a Lk 1:30 követi, ami figyelmeztet arra, hogy Mária „kegyelmet talált Istennél” - tehát nem lehet kegyelemmel teljes, mert akkor minek kellene neki még kegyelmet találni?! Egy bűnös ember szorul csak kegyelemre, egy bűntelen nem.
Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony)
2021. Sarlós Boldogasszony napja Szűz Mária Szent Erzsébetnél, Keresztelő Szent János édesanyjánál tett látogatásának ünnepe. Erzsébet várandóssága hatodik hónapjában volt, amikor Mária meglátogatta őt. Ahogy Lukács evangéliumában olvashatjuk, alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. Hangos szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig felemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Mária látogatása Erzsébetnél (M. S. mester, 1500-1510 körül).
Jankovics Marcell Jelképkalendáriumában leírja, annak, hogy a 17. század derekától törölték az ünnepet a hivatalos római naptárból, az lehet az oka, hogy Mária Erzsébetnél tett látogatását az ősegyház június 24-én ünnepelte, de mivel a nap az aratás kezdetére esik, aratóünnepként maradt fenn. „Nálunk, hogy a többi Mária- („ősmagyarul” Boldogaszszony)-ünneptől megkülönböztessék, a Sarlós Boldogasszony nevet kapta. A nap elnevezése utal az aratás egykori módjára, amikor még a nők arattak sarlóval. Az isteni Szűzanya indul hosszú útra, Szent Erzsébet rokonának látogatására. Sarlós Boldogasszony a kései Mária-ünnepek közé tartozik, hazánkban a középkor végén vert gyökeret, majd a barokk világában bontakozott ki és a népi jámborságban teljesedett ki.
Sarlós Boldogasszony a szegények, szükségben szenvedők, a betegek, fogságba kerültek és a várandós édesanyák pártfogója. Napjához számos hagyomány kötődik. Szokás volt, hogy egy virágokkal feldíszített széket egy ház elé tettek, hogy ha arra járna a „nehézkes” azaz gyermeket váró Mária, legyen hol leülnie. Az e napon tartott búcsún mezítláb mentek a hívek, mert Mária is így ment Erzsébet látogatására. Úgy vélték, hogy azokon a földeken, amelyeken a búcsúsok jártak, különösen bő termésre számíthatnak. A lányok és asszonyok sarlóval lemetszett fodormentát vittek magukkal a templomba szenteltetni, hogy a tél során gyógyitalt főzhessenek belőle. Sarlós Boldogasszony napján tartották az aratáskezdő szertartásokat, a tényleges munkára csak másnap került sor. Misére mentek, amelyre magukkal vitték az aratószerszámokat, majd a templomfalához állították a szertartás idejére, és megáldatták a pappal. Mise után kimentek a földekre, hogy ott rituálisan egy-két vágást végezzenek.
Szeplőtelen fogantatás a történelemben és teológiában
A keleti egyházban Anna foganása az ünnep neve, amelyet az első írásos emlékek szerint a 8. században még december 9-én ültek. A nyugati egyházban a 9. században tűnt fel az ünnep Nápolyban és Szicíliában, de a 10. század elején már Angliában is megtartották, valószínűleg a görög származású Szent Tódor canterburyi érsek szorgalmazására. Magyarországon III. Béla király honosította meg a 12. században. A 13-14. század során - főleg ferences hatásra - egész Európában elterjedt a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. Rómában XXII. János (1316-34) idején kezdték ünnepelni. IV. Sixtus 1476-ban fölvette a római kalendáriumba, XII. Ince 1693-ban nyolcnapossá bővítette az ünnepet, amely XI. Kelemen rendelete szerint vált parancsolt ünneppé a 18. században.
A Szeplőtelen Fogantatásról szóló dogmát Boldog IX. Piusz hirdette ki 1854. december 8-án. Négy évvel a hittétel megfogalmazása után, 1858. február 11-én történt a Lourdes-i jelenés, mintegy a dogma kihirdetésének az igazolására. Szent XXIII. János pápa 1958-ban felkereste a Piazza di Spagnát, és egy kosár fehér rózsát helyezett el a Szeplőtelen Fogantatás-szobor tövében. A hagyományt Szent VI. Pál, Szent II. János Pál és XVI. Benedek is folytatta. XI. Piusz pápa 1957-ben az ünnepen ellátogatott a Szeplőtelen fogantatás szobrához a római Piazza di Spagnán (Spanyol téren).
December 8-a a legnagyobb Mária-ünnepek egyike: Máriát kiválasztottsága következtében nem terhelte az eredeti bűn, mint az összes többi embert. Máriában újból megjelent a földön a bűntelen ember, akiben Istennek kedve tellett. A magyarság a kereszténység egyik legmisztikusabb ünnepét a legelsők között tartja számon. Már a középkorban nagy tisztelettel ünnepelte meg ezt a napot. A XII. század végéről származó Pray-kódex (III. Béla király ideje 1172-1197) is jeles ünnepként örökíti meg. A szűzen foganást és szülést, az eredeti bűntől való mentességet hazánkban az egyházatyák sem vitatták, míg a középkor Európájában igen. Ennek oka Boldogasszony-hitünkben keresendő. Ezen a napon - a téli időjárás ellenére is - a hívők elzarándokolnak egyes Mária-kegyhelyekre. Régebben a matyó cselédek, Mezőkövesdről Mátraverebélyig hajadonfővel és gyalog tették meg az utat ezen az ünnepen.
A szeplőtelen fogantatás dogmájának értelmezése
A szeplőtelen fogantatás dogmája: eredendő bűn nélkül jött a világra, és (így) egész életében nem volt benne semmiféle bűn. A tan szerint ebből adódik személyes szentsége és az is, hogy nem élt egyáltalán szexuális életet. Dogmatikai alátámasztása pedig a következő: „Ha a megszentelő kegyelmet az Istennel való személyes kapcsolatra való alkalmasságnak is tekintjük, akkor az istenanyasággal együtt járó kegyelmi teljességből nem nehéz kikövetkeztetni, ha nem is logikai, de morális szükségszerűséggel, a szeplőtelen fogantatás dogmáját… A régiek csak arra hivatkoztak, hogy a kegyelemmel teljes (kekharitómené) szó úgy szerepel az angyali üdvözletben, mintha megszólítás, személynév lenne, azért kezdettől meg kellett lennie Máriában; és lelkének tisztasága nem lehetne teljesnek mondható, ha akár csak egy pillanatra is beárnyékolta volna azt az áteredő bűn. A mai hittudósok a kegyelmi teljességet predestináltságával kapcsolják össze: arra volt predestinálva, hogy az Ige megtestesülésében, és ezen keresztül az áteredő bűnt eltörlő megváltásban a legszemélyesebb odaadással közreműködjék. Ennek a közreműködésre való felkészültségnek meg kellett kezdődnie élete első pillanatában. Kezdettől fogva mentesnek kellett lennie az Istentől való elfordultságtól és annak következményeitől, attól a megkötöttségtől, amely természetünket Isten akaratával szembeállítani kívánja.
A dogma kihirdetése előtt Wendler Ferenc (1815-1897) budaörsi földművesnek állítása szerint 1847. június 29-én, születésnapja éjszakáján megjelent álmában Szűz Mária és kinyilvánította: „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás.” A budaörsi plébános erről levelet küldött a pápának és a szeplőtelen fogantatás dogmájának kihirdetése után tizenkét nappal, 1854. december 20-án pedig megkezdődött a budaörsi Szeplőtelen Fogantatás-templom építése.
A Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Mária Erzsébet nővérünket türelemmel viselt betegségéből 2017. április 29-én a mennyei Atya magához hívta. Az alábbi interjú 2011. október 15-én tett örökfogadalma alkalmából készült. Kérjük közbenjárását!
Az egyház Máriát úgy állítja a keresztény hívek elé, mint akiben az Isten által elgondolt tökéletes emberség megvalósult. Életének első pillanatától kezdve a szentség különleges ragyogása gazdagította Máriát - nyilatkozta róla a II. vatikáni zsinat (Lumen gentium 56). A keletiek a „panagia" görög szót használják Máriával kapcsolatban, mely az egészen szent életre utal.
Duns Scotus (1265-1308) 13. századi skót teológus talált megoldást arra, hogy Mária a Fia révén elővételezett megváltásban részesült. Ettől kezdve Scotus a doctor marianus tiszteletcímet is megérdemelte. Végül is ezt a megfogalmazást ismerte el az egyház, amikor másfél évszázada, 1854. december 8-án az Ineffabilis Deus kezdetű apostoli konstitúció bullájában Boldog IX. Piusz ünnepélyesen kihirdette a szeplőtelen fogantatás dogmáját.
tags: #szeplotelen #fogantatasrol #nevezett #maria #erzsebet #nover