Amikor egy új élet fogan a méhben, egy hihetetlenül bonyolult és önálló biológiai rendszer épül fel hétről hétre, amelynek legcsodálatosabb és legéletbevágóbb része a magzati vérkeringés. Ez a keringési rendszer nem csupán egy kicsinyített mása a felnőtt szervezetének; egy teljesen egyedi, zseniálisan megtervezett hálózat, amely lehetővé teszi a magzat számára, hogy az anyaméh speciális körülményei között optimálisan fejlődjön. A magzati keringés vagy circulatio foetalis lényegesen különbözik a születés utáni keringéstől, mivel a magzat tüdeje még nem funkcionál, így a kis vérkör sem működik.
A magzat egész gázcseréjét, tápanyagellátását és anyagcsere végtermékeinek kiürítését az anyai szervezet biztosítja a méhlepényen (placenta) keresztül. Az intrauterin életben a magzat légző- és emésztőrendszere még nem működik, a magzat a tápanyagot és az oxigént az anya véréből kapja a placentán keresztül. Ezért a magzatban speciális - placentáris - vérkeringés található.
A magzati szív fejlődése
A terhesség kezdeti szakaszában a szív fejlődése elképesztő tempóban zajlik. A harmadik hét végére, körülbelül a 21-22. napon, a szív kezdetleges formája, az úgynevezett primitív szívcső már összehúzódásokat produkál. A szív fejlődésének első szakaszában egy csőszerű képletként jelentkezik, melyben a finom pulzáció megfelelő eszközökkel már a fogamzást követő 21. napon felismerhető. Ezekben a korai, hetekben a szív még csak egy egyszerű, pulzáló cső. Rutin ultrahang-vizsgálattal általában a hatodik terhességi héten (a fogamzást követő 4. héten) ismerhető fel a szívműködés. A vérkeringés elindítása kritikus, mivel a gyorsan növekvő embrió sejtjei már nem tudnak elegendő tápanyagot és oxigént felvenni pusztán diffúzió útján a környező szövetekből.
A szívfrekvencia a legkorábbi stádiumban 80-90/min körüli érték, mely a 10. hétig 180-190/min értékig változik, majd a terhesség folyamán fokozatosan, lassan csökken. A szülést megelőző hetekben a normális magzati szívfrekvencia 120-160/min közötti tartományban tekinthető élettaninak. A szív az ötödik terhességi hét körül intenzív alak- és formabéli átalakuláson megy keresztül. A kezdeti csőszerű képletből egy „S” alakú görbület kialakulása után fokozatosan felveszi későbbi alakját, kialakulnak a szív üregei: a kamrák és a pitvarok.
A szív fejlődése az ötödik-hetedik terhességi hét során a legintenzívebb, és ekkor a legsérülékenyebb is ez a biológiai folyamat. Nem tekinthető véletlennek tehát, hogy egyes fertőzések, gyógyszerek, vegyszerek, anyai anyagcserebetegségek gyakorta magzati szívfejlődési rendellenesség képében jelentkezhetnek. A szív leggyakoribb fejlődési hibái a sövények és - ritkábban - a billentyűk kóros eltérései. A szív méhen belüli rendellenességei alapvetően két csoportba oszthatók: anatómiai (tehát alakbéli), illetve funkcionális (működésbéli) rendellenességekre. Az anatómiai hibák lehetnek önállóak, tehát egy terület hibái (például sövényhiba), illetve összetettek, vagyis a szív több részét egyszerre érintő fejlődési rendellenességek. A szívhibák felismerése napjainkban megfelelő technikai háttér és speciális szaktudás birtokában egyre nagyobb hányadban megoldhatónak tekinthető.
A magzati szív célzott ultrahangos vizsgálatával (magzati echokardiográfia) mind az anatómiai, mind a funkcionális hibák felismerhetők. A vizsgálat speciális szaktudást, technikai hátteret igényel, valamint időigényessége miatt jelenleg még nem képezi a rutin terhesgondozás részét, indokolt esetben azonban a vizsgálat megfelelő centrumokban elérhető. Javallatnak tekinthető a kórelőzményben szereplő szívhiba (mind a családi terheltség, mind az esetleges előző beteg magzat, illetve újszülött indoka a vizsgálat elvégzésének), idős anyai életkor, anyai cukorbetegség, méhen belüli magzati fertőzés gyanúja, egyes gyógyszerek, vegyszerek alkalmazása a terhesség során, illetve rutin ultrahangszűrés alkalmával észlelt bizonyos eltérések esetén. Súlyos, az élettel össze nem egyeztethető szívhiba megfelelő időben történő felismerése esetén lehetőség nyílik a terhesség genetikai javallat alapján történő megszakítására.
A placenta és a köldökzsinór szerepe a magzati keringésben
A magzati keringés “motorja” tehát a felnőtt keringéshez hasonlatosan a szív. A keringő vér oxigéntartalmának helyreállítása, “felfrissítése” azonban a felnőttétől eltérő módon nem a tüdőben történik, hiszen a tüdő méhen belül még nem légtartalmú szerv, így értelemszerűen a gázcserére sem alkalmas. A gázcsere (oxigénfelvétel, széndioxidleadás) szerve méhen belül a lepény. A placenta a magzati vérkeringés központi eleme. Ez az a szerv, ahol az anyai és a magzati vér találkozik (anélkül, hogy valójában keveredne). Itt történik meg az oxigén felvétele az anyai vérből, a szén-dioxid leadása, valamint a tápanyagok átadása és a salakanyagok elszállítása. A lepényben a magzati oldalon az erek bolyhokban “fürdenek” az anyai oldal - az anyai keringés - vérkészletében.
Így a magzati és anyai vér csak közvetve, a bolyhok rétegein keresztül érintkezik egymással, de ezen a hatalmas felszínen keresztül lehetőség nyílik a gáz-cserére. Ehhez talán nem felesleges megjegyezni, hogy az anya és a magzat genetikailag és ennek praktikusan összes (fenotípusos) kifejeződésében (vércsoportok, szöveti antigének stb.), önálló egyedek, és a megfelelő elhatárolódás hiánya esetleg mindkét félre nézve tragikus következményekkel járhat.
A méhlepényt a magzattal a köldökzsinór (umbilicus) köti össze. A méhlepény (placenta; kb. 22 cm átmérőjű, 2-2.5 cm vastagságú, 500 g súlyú korong alakú szerv) anyai és magzati részből tevődik össze. A magzat és a placenta között a köldökzsinór teremt kapcsolatot, amely két artériát és egy vénát tartalmaz. A köldökzsinór (funiculus umbilicalis) a magzatot és a méhlepényt köti össze, hossza 55-60 cm. Magzati eredetű, érett kocsonyás kötőszövetből áll, aminek hatása félkemény gumiburkolathoz hasonlítható. Ez a sajátossága védi a benne futó magzati ereket a nyomástól és a megtöretéstől. Ezek kóros vagy rendkívüli körülmények között azonban bekövetkezhetnek: előbbi a köldökzsinór fejlődési rendellenességei, utóbbi szüléskor bekövetkező, a köldökzsinór leszorításával járó komplikációk esetén. A magzatot és a méhlepényt összekötő három nagy ér fut benne: két artéria és egy véna.
Az artériák itt - összetételt tekintve - "vénás", míg a véna "artériás" vért szállítanak. A köldökzsinór kötőszöveti állományának saját vérellátása nincs, hajszálereket nem tartalmaz. Az artéria és a véna (visszér) elnevezést mindig a véráram szívhez viszonyított irányához, és nem a szállított vér összetételéhez alkalmazzuk. A köldökzsinór két artériája (arteria umbilicalis) a magzati belső csípőverőerekből (arteria iliaca interna) ered. A köldökzsinóron keresztül a méhlepény magzati bolyhaiban egészen hajszálerekig elágazódik. A benne lévő vér itt - a bolyhok határrétegein keresztül - salakanyagait leadja, ugyanakkor az anyai vérből oxigént és tápanyagokat vesz fel. Az oxigén hatékony felvételében szerepet játszik az, hogy a magzati hemoglobin oxigén kötő képessége (affinitása) nagyobb, mint a felnőttkori vérfestéké.
A magzati keringés sajátos útvonalai: shuntök
A magzati keringési rendszer alapvetően különbözik a születés utáni rendszertől két kritikus ok miatt. Először is, a magzat nem használja a tüdejét a gázcseréhez. Az oxigén és a tápanyagok az anya véréből, a placentán keresztül jutnak el a magzathoz. A magzati életben a vér útvonala prioritásokat követ: a friss, oxigéndús vérnek a lehető leghamarabb el kell jutnia az életfontosságú szervekhez: az agyhoz és a szívhez. A magzati keringésben három fő, anatómiai shunt (rövidzár) biztosítja, hogy a vér a leghatékonyabb úton jusson el a szervekhez, megkerülve a tüdőt és a máj egy részét. E három struktúra a ductus venosus, a foramen ovale és a ductus arteriosus.
1. Ductus venosus (Arrantius-féle vezeték)
A placentából érkező vér (kb. 80-85% oxigéntelítettség) a köldökvéna (Vena umbilicalis) útján jut a magzathoz. A köldökvéna szállítja a friss, oxigéndús vért a placentából a magzat hasüregébe. Itt mintegy fele-fele arányban két irányba áramlik. Az egyik fele a májkapu vénához (vena portae) vezetődve a máj állományába kerül, és ezen átszűrődve közvetve, a másik fele egy elkerülő vezetéken (ductus venosus; Arrantius-féle vezeték) közvetlenül az alsó fő visszérbe (vena cava inferior) ömlik. Itt lép működésbe a ductus venosus, egy speciális ér, amely a köldökvéna vérét közvetlenül a vena cava inferiorba (alsó nagy véna) vezeti. Ez a shunt kulcsfontosságú, mert biztosítja, hogy a leginkább oxigénnel telített vér gyorsan elérje a szív jobb pitvarát. A máj megkerülése nem jelenti azt, hogy a szerv teljesen vérellátás nélkül marad. A ductus venosus elágazásánál a vér egy része belép a máj kapilláris rendszerébe, ellátva a májsejteket a szükséges tápanyagokkal. A VCI-n keresztül érkező oxigéndús vér keveredik a magzat alsó testrészéből érkező elhasznált vérrel. Ennek ellenére a vér még mindig viszonylag magas, kb. 67% telítettségű. Ez a vér belép a jobb pitvarba.
2. Foramen ovale
Az alsó visszér (vena cava inferior) vére a jobb pitvarba ömlik, itt azonban áramlástani okokból nem igen keveredik a felső nagy visszér (vena cava superior) vérével, hanem az akkor még nyitott pitvarok közötti sövény nyílásán (foramen ovale) átáramlik a bal pitvarba, majd onnan a bal kamrába. Itt történik a magzati keringés egyik legintelligensebb szétválasztása. A foramen ovale egy nyílás a pitvari sövényben, amely lehetővé teszi, hogy a vér közvetlenül a jobb pitvarból a bal pitvarba áramoljon. Mivel a magzati tüdő ellenállása magas, a jobb pitvari nyomás nagyobb, mint a bal pitvari nyomás, ami nyitva tartja ezt a nyílást. A foramen ovalén átjutott vér belép a bal pitvarba, majd a bal kamrába. Innen az aorta ívén keresztül a fejet és a felső végtagokat ellátó artériákba áramlik. Ez a vér viszonylag magas telítettségű (kb. 65%), biztosítva a fejlődő agy optimális oxigénellátását. A jobb pitvarban maradt vér (és a felső nagy vénából érkező, alacsonyabb telítettségű vér) a jobb kamrába jut.
3. Ductus arteriosus (Botallo-vezeték)
A jobb kamrából így viszonylag friss vér pumpálódik a főverőér kezdeti szakaszába. A főverőér ívének végénél azonban a jobb kamrából eredő tüdőverőér és a főverőér között ismét fontos összeköttetés, a Botallo-vezeték (ductus arteriosus) található, ahol a jobb kamrából kipumpált vér is a véráramhoz csatlakozik, és a vér keveredése teljessé válik. Az addig eredő artériák (szívkoszorúerek, főverőér ívének fejhez és felső végtaghoz futó ágai) még viszonylag friss vért kapnak. A fentiekből következik, hogy az egykörös vérellátás valamennyi területen változó mértékben kevert vérrel látja el a szerveket és testrészeket. A vér "frissességének" ez a különbözősége a magzat, majd az újszülött testarányaiban és szerveinek, testrészeinek fejlettségében is kifejezésre jut.
A jobb kamra pumpálja ezt a vért a tüdőartériába. Mivel a tüdő ellenállása magas, a vér nagy része nem a tüdő felé veszi az irányt. Ehelyett a vér 90%-a egy harmadik shuntön, a ductus arteriosuson keresztül áramlik. Ez a shunt rendkívül fontos szerepet játszik a tüdő védelmében. Mivel a tüdő nem vesz részt a gázcserében, felesleges lenne az összes vért átpumpálni rajta. A ductus arteriosuson keresztül a vér eljut az aortába, keveredik az ott lévő vérrel, és lefelé áramlik a törzs, a hasi szervek és a végtagok felé. Ez a vér (kb. 58% telítettségű) látja el a magzat alsó testfélét. Ez a keveredés magyarázza, miért alacsonyabb az oxigénszint az alsó testfélben, mint a felsőben.
A magzati keringés szabályozása és monitorozása
Ahogy a terhesség előrehalad, a magzati keringési rendszer egyre nagyobb terhelésnek van kitéve. A magzat tömege gyorsan növekszik, és ezzel együtt nő az oxigén- és tápanyagigénye is. A harmadik trimeszterben a magzati szívizomsejtek száma és mérete is növekszik, felkészülve a születés utáni hatalmas feladatra. A magzati keringés sajátos hormonális környezetben működik. A prosztaglandinok - olyan hormonok, amelyek a placentából származnak - kritikus szerepet játszanak a ductus arteriosus nyitva tartásában. A magzati keringésben a nyomásviszonyok döntőek a shuntök működéséhez. A jobb oldali nyomás (jobb pitvar, jobb kamra, tüdőartéria) magasabb, mint a bal oldali nyomás a tüdő magas ellenállása miatt. Ez a nyomáskülönbség tartja nyitva a foramen ovalét (jobb -> bal áramlás) és a ductus arteriosust (tüdőartéria -> aorta áramlás). A magzati szívfejlődés során a szívizomzat vastagsága is eltér a felnőttétől.
A magzat keringésének szabályozása, a szabályozás törvényszerűségeinek felismerése lehetővé tette, hogy a magzat méhen belüli állapotáról a keringés paramétereinek vizsgálatával információkat nyerjünk. A magzat szívfrekvenciájának ellenőrzése a szülészetben régóta ismert vizsgálóeljárás. A szülés körüli időszakban a normális magzati szívfrekvencia 120-160/min. A magzat szívfrekvenciájának a méh összehúzódásával, illetve a magzat mozgásával egy időben az idő függvényében történő észlelése a kardiotokográfia (CTG) vizsgálat. Ennek során észleljük a magzat szívfrekvenciáját, az esetleges méhtevékenységet, magzatmozgásokat, az eredményt a gép grafikusan megjeleníti egy papírcsíkon. A vizsgálóeljárás segítségével igen lényeges információkat nyerhetünk a magzat méhen belüli állapotát illetően. Oxigénhiányos állapotban többnyire a szívfrekvencia átmeneti vagy súlyosabb esetben tartós lassulása figyelhető meg.
Olyan vérérrendszerre, amelyben a keringés zajlik, ezek a verőerek (artériák), a visszerek (vénák) és a hajszálerek (kapillárisok). A keringést szabályozó rendszerre. E szabályozó rendszer központja a szív. Az ember akár dolgozik, akár alszik, a szív automatikusan alkalmazkodik a különböző terhelésekhez, és ellátja az egész testet vérrel. A szív egy üreges izomtömeg, amely nyomópumpaként - a verőerekbe löki a vért - és szívópumpaként - felveszi a gyűjtőerekből a vért - egyaránt működik. Mint szívó-nyomó pumpa rendezett ütemben hol kitágul, hol összehúzódik. A mellkasi üreg középvonalán, a tüdő két lebenye között található. Színe a sötét és a világosabb vörös árnyalatok valamelyike. Savós-rostos tasak veszi körül. Ezt szívburoknak vagy pericardiumnak nevezik. Kívülről a szív legömbölyített kúphoz hasonló: alapja hátrafelé és jobbra néz, csúcsa, a szívcsúcs (apex cordis) előrefelé és balra, az ötödik és hatodik borda között. A szív négy részre osztható. A jobb és bal pitvarra és a jobb és bal kamrára. Üregrendszeréhez több nagy ér kapcsolódik. Két verőér és hat gyűjtőér. A két verőér az elülső felén nyílik a szívbe. A tüdőverőér (truncus pulmonalis) a jobb kamrába, a főverőér (aorta) a bal kamrába. A hat gyűjtőér a következő: felső és alsó üreges visszér (véna cava superior és inferior), ezek a jobb pitvarba szájadzanak. A négy tüdővéna vérét pedig a bal pitvar veszi föl. A szív belseje függőlegesen két részre tagolódik, jobb és bal szívfélre, melyeket izmos fal különít el. Mindkét szívfél két üregből áll, felül vannak a pitvarok, alul a kamrák. A kamrákat a kamrák közti sövény, a pitvarokat a pitvarok közti sövény választja el egymástól. A két szívfél mondhatni önálló életet él. A jobb szívfél vért pumpál a tüdőbe, ez a kisvérkör, a bal szívfél pedig a test egészét ellátó rendszer, a nagyvérkör gazdája. A kamrák és a pitvarok között szívbillentyűk találhatók: a kéthegyű (mitralis) billentyű bal oldalt, a háromhegyű (tricuspidalis) jobb oldalt. Ezek akadályozzák a vér szabad áramlását, amely így kizárólag a pitvarokból a kamrákba folyhat. A verőerek beszájadzásánál szintén találunk billentyűket, ezek az úgynevezett félhold alakú billentyűk, amelyek megakadályozzák a szív kamráiból kilépő vér visszaáramlását. A vénás szájadékoknál nincsenek billentyűk. A pitvarok kevesebb vért fogadnak magukba, mint a kamrák. Az átlagos pitvari vértérfogat fele a kamráénak. A bal kamra fala vastagabb a jobbénál, mivel nagyobb erőt fejt ki, hogy a vért eljuttassa a test egészébe. A szív vastag izomszövetből (myocardium) épül föl, melyet izomrostok nyalábjai alkotnak. A szervezet által "elhasznált" vért - a felső és alsó üreges visszereken keresztül - a jobb pitvar veszi föl. A vér innen a jobb pitvar-kamrai határon elhelyezkedő háromhegyű billentyűn át a jobb kamrába ömlik. A tüdőverőér két fő ágán át a tüdőkbe kerül, ahol oxigénnel telítődik. Az oxigéndús vér a tüdővénákon áramlik vissza a bal pitvarba. A bal pitvar-kamrai határon elhelyezkedő kéthegyű billentyű átbocsátja a bal kamrába, amely a főverőéren keresztül pumpálja a vért a nagyvérkörbe. A folyamat ezek után megismétlődik. Ha egy átlagos felnőtt vérereit képzeletben egymás mellé fűznénk, ezek 95 000 kilométernél is hosszabbak lennének. A szív tehát kettős pumpaként működik. A billentyűk szelepként zárják el a visszaáramló vér útját, biztosítva annak egyirányú áramlását. Egy szívverés vagy szívciklus három szakaszra bontható. A szív rendezett összehúzódását és elernyedését a jobb pitvar tetején lévő sinuscsomó elektromos impulzusai szabályozzák. Ezeket az impulzusokat részben maga a szívizomzat, részben az idegrostok továbbítják. A keringő vér akadálytalan áramlása végett a két szívfél által az egyes szívverések alkalmával kipumpált vér mennyisége pontosan meg kell egyezzen egymással. Ennek ellenére az érfalak ellenállása nagyobb a nagyvérkörben, mint a kisvérkörben, azaz a tüdő keringésében. Ezért a bal szívfélnek erőteljesebben kell összehúzódnia, mint a jobbnak, következésképpen izomzata is tömegesebb a jobb szívfélnél. Felnőtteknél a bal és a jobb kamra vastagságának aránya 6:1, az újszülötteknél 1:1.
Magzati (magzati) keringés
Keringési paraméterek vizsgálata: flowmetria
A vizsgálóeljárások másik csoportja a magzat ereiben keringő vér eloszlását, sebességét, irányát határozza meg. Oxigénhiányos állapotban a keringés szabályozása az életfontosságú szervek keringésének megtartása céljából “átrendezi” a véráramot. A keringés paraméterei speciális ultrahangvizsgálattal (magzati keringésvizsgálat: flowmetria) ellenőrizhetők, a keringést egyes érszakaszokon vizsgálva véleményt alkothatunk a magzat oxigénellátását illetően. A vizsgálat előnye, hogy úgynevezett non-invazív, tehát az anyai szervezetbe nem hatoló vizsgálat, mégis igen lényeges és megfelelően pontos információt szolgáltat a magzat méhen belüli állapotát illetően. A vizsgálat indokát képezheti például anyai magas vérnyomás, a magzat fejlődésének lassulása, kóros CTG lelet. Az orvosok ebben az időszakban gyakran alkalmaznak Doppler ultrahangot a magzati véráramlás ellenőrzésére. Ez a vizsgálat segít megállapítani, hogy a placenta megfelelően látja-e el a magzatot, és hogy a ductus venosus áramlása megfelelő-e. A Doppler vizsgálat a véráramlás sebességét és irányát is méri a magzati erekben és a placentában. A köldökartériák áramlásának monitorozása például információt szolgáltat a placenta működéséről és a magzat oxigénellátásáról. Bármely zavar a magzati keringésben komoly következményekkel járhat. Ha például a foramen ovale túl korán záródik (ritka eset), a jobb kamra túlterhelődik, mivel a vér nem tud eljutni a bal oldalra. A XX. század második felétől terjedt el a szívhangok szülés alatti ellenőrzése, miután felismerték, hogy jellegük a magzat állapotáról fontos tájékoztatást ad. A Doppler sonographia orvosi alkalmazására először az 1950-es évek legvégén Japánban került sor. Az Amerikai Egyesült Államokban 1959-ben alkották meg a folyamatos, majd 1966-ban a szakaszos hullám-kibocsátású Doppler készüléket. A magzati vérkeringés ultrahangos vizsgálata Dr. Aranyosi János egyik szakterülete. Számos cikke, közleménye, dolgozata született ebben a témában.
A keringési rendszer átalakulása a születéskor
A születés pillanata a magzati élet egyik legintenzívebb fiziológiai átalakulása. A magzati vérkeringés másodpercek alatt felnőtt típusú keringéssé alakul át. Az előbb felvázolt keringési rendszer pillanatok alatt megváltozik a megszületéskor. A felsírás azt is jelenti, hogy beindult a tüdőlégzés és ezzel együtt a kisvérkör.
- Amikor a baba megszületik és megteszi az első lélegzetet, a tüdő megtelik levegővel, és a benne lévő folyadék felszívódik. A tüdőben lévő erek kitágulnak, és ezzel hirtelen drasztikusan lecsökken a tüdőben lévő ellenállás. Ez a változás azonnal lehetővé teszi, hogy a vér nagy mennyiségben áramoljon a tüdőbe.
- A köldökzsinór elvágása megszünteti a placentából érkező véráramlást. Ez azt jelenti, hogy a vena umbilicalis és a ductus venosus működése megszűnik. A köldökzsinór elvágása után a véráramlás megszűnik a köldökereken keresztül, és a ductus venosusban lévő vérnyomás leesik. A ductus venosus funkcionálisan szinte azonnal záródik, de anatómiailag lassabban, rostos köteggé, a ligamentum venosummá alakul át a következő napokban.
- A tüdőellenállás csökkenése miatt a bal pitvarba a tüdővénákon keresztül sokkal több vér érkezik, mint korábban. Ezzel párhuzamosan a placentális keringés megszűnése miatt a jobb pitvarba kevesebb vér érkezik. Emiatt a bal pitvarban a nyomás megnő, és magasabb lesz, mint a jobb pitvarban. A legtöbb csecsemőnél a foramen ovale funkcionálisan néhány percen belül záródik. Az anatómiai záródás (a szövetek összenövése) azonban hetekig, akár hónapokig is eltarthat.
- A ductus arteriosus záródása talán a legösszetettebb.
- Oxigénkoncentráció növekedése: A tüdő légzésének megindulásával a vér oxigéntelítettsége drámaian megnő. A ductus arteriosus falában lévő simaizomsejtek rendkívül érzékenyek az oxigénszint emelkedésére.
- Prosztaglandinok eltűnése: A placenta eltávolításával megszűnik a prosztaglandin E2 (PGE2) termelése, ami a magzati életben nyitva tartotta a shuntöt.
A magzati vérkeringés átmenete a születéskor ideális esetben zökkenőmentes és gyors. Azonban bizonyos körülmények, mint például a koraszülés, megnehezíthetik ezt a folyamatot. A koraszülöttek tüdeje még nem teljesen érett, és az oxigénre adott érválasz is kevésbé hatékony.
tags: #magzati #verkeringes #ostable #vezetek