A szeparációs szorongás a csecsemők és kisbabák természetes fejlődési szakaszának része, amely általában 6-8 hónapos kor körül jelentkezik először. Ebben az életkorban a baba már felismeri a számára fontos személyeket - leggyakrabban az édesanyját - és elkezd kialakulni benne a biztonságos kötődés. Ugyanakkor még nem érti, hogy amit nem lát, az attól még létezik - vagyis a tárgyállandóság fogalma még nem teljesen alakult ki. Ezért amikor az édesanya elmegy akár csak egy másik szobába, a baba számára úgy tűnhet, mintha végleg eltűnne, ami félelmet, szorongást vált ki belőle.
A szeparációs szorongás időszaka 8 hónapos kor körül kezdődik. Az anyuka általában azt veszi észre, hogy a korábban egyedül is jól eljátszó baba hirtelen sírni kezd, ha ő kilép a szobából, ha eddig nem tette, éjjel egyre gyakrabban felkel és csak anya mellett nyugszik meg. Ez az időszak a lelki fejlődés természetes velejárója. A Mahler nevű amerikai pszichológus az újszülöttkortól kb 6 hónapos korig tartó időszakot paradicsomi állapotnak nevezte el, mivel ilyenkor az anya és a baba tökéletes szimbiózisban élnek. A baba azt hiszi, hogy az anya az ő része, mindig ott van vele, 6 hónapos kor után azonban ez fokozatosan felbomlik. Nagyjából 2 hónap alatt a kicsi számára kitárul a világ és egyszercsak tudatára ébred, hogy anya nincs mindig ott vele.
A szeparációs szorongás leggyakrabban 8-18 hónapos kor között a legerősebb, de minden gyermeknél másként, egyéni módon jelentkezhet. A baba hevesen reagál arra, ha eltávolodsz tőle, akár csak egy rövid időre is - például, ha kimész a szobából. Azok a játékok, amikkel korábban örömmel játszott, most nem érdeklik, mert a szorongás leköti minden figyelmét. Ilyenkor leginkább rád, mint biztonsági pontra vágyik, nem pedig önálló felfedezésre. Gyakori éjszakai ébredés, elalvási nehézségek vagy sírva ébredés is utalhat arra, hogy a baba fél az egyedülléttől. Ha eddig gond nélkül maradt más családtagokkal, most hevesen tiltakozhat, ha nem te vagy vele. Idegenekkel vagy kevésbé ismert személyekkel szemben bizalmatlanabbá válhat.
A szeparációs szorongás első szakasza a tárgyállandóság kialakulásához köthető. Annak ellenére, hogy a baba növekszik és fejlődik, úgy tűnik, egyre nagyobb szüksége van rád - rengeteg új élmény éri a mozgás fejlődésével. Minden szuper, amíg a közelben vagy, de amint eltűnsz a láthatárról, máris itt a világvége. De nyugalom: ártani nem árt a gyereknek. Egyszerűen vannak olyan helyzetek, amikor anyának át kell mennie a másik szobába, mert ott van dolga.
A szeparációs szorongás második felvonása a mozgás rohamos fejlődésének köszönhető. Egyszer csak kinyílik a világ - de az izgalmas élmények gyakran túlterhelik, vagy megijesztik a gyermeket. A szeparációs szorongás legfőbb jele a szülőhöz való erős ragaszkodás - a gyerek árnyékként követi őt, a legrövidebb külön töltött időt is nehezen viseli.
Másfél éves kor táján ismét jelentkezik a szeparációs szorongás időszaka, ami megint a mozgásfejlődéssel függ össze: mostanra már ügyesen jár, szinte mindent meg tud szerezni, el tud érni, amit szeretne és ez ijesztő a számára.
A szeparációs szorongás tünetei nem jelentkeznek minden babánál. Akiknél igen, azok már 4-5 hónapos korukban mutathatják a jeleit, de erőteljesebben csak 6-12 hónapos korukban jelentkezik. A kisgyerekek esetében, amikor kezdenek önállóbbá válni, jobban tudatosulhat bennük a szülőtől való elszakadás. Emiatt a szeparációs szorongás egy újabb szakaszán mehetnek keresztül, így a probléma iskoláskor előtt is jelentkezhet.
Mit tehetsz, ha gyermeked szeparációs szorongással küzd?
Bár a szeparációs szorongás stresszel járhat mind a gyermeknek, mind a szülőknek, ez valójában annak a jele, hogy biztonságosan kötődik a gyermek a szüleikhez, tehát erős köteléket alakított ki velük. Fontos, hogy nem szabad kétségbeesni, ha sír a gyermek, meg kell értetni vele, hogy akkor is biztonságban van, ha nincs közvetlen közelében a szülő, és visszatér majd hozzá. Jó tehát, ha a gyermek időnként megtapasztalja, hogy a szülő mindig visszatér hozzá.
Mit kell tudnod pontosan a szeparációs szorongásról? Mit tehetünk?
Az anyukák többsége éppen ebben a korban kezdi azt érezni, hogy itt az ideje kicsit szabadabban élni (talán éppen azért, mert ő is lassacskán szabadulni látszik a lelki szimbiózisból), néha „kölcsönadni” a babát a nagymamának vagy apának, a baba pedig éppen most lesz sokkal kötődőbb. A megoldáshoz vezető úton az első lépés az, hogy elengeded a füled mellett a rossz tanácsokat és csak arra koncentrálsz, mi a jó nektek.
Ha ott szeretnéd valahol hagyni…
Beszéld meg vele. Mondd el neki higgadt hangon, hogy „Anyának most el kell mennie, de ebéd után visszajön.” Persze még nem fogja megérteni az összefüggéseket, de ha nyugodt vagy és őszintén beszélsz vele, akkor ez sokat segíthet (és legalább rutinod lesz a másfél éves szorongás időszakára, amikor viszont már tényleg meg is érti amit mondasz :)).
Ha kettesben vagytok…
Ha szeretnél házimunkázni, de a kis kópé mindenhova követ, akkor hagyd neki! Ha eddig járókában volt, most itt az ideje szabadjára engedni a lakásban. Ha eddig nem tettétek, akkor most érdemes a lakást bababaráttá alakítani.
A megoldás az, ha megmutatod neki, hogyan kell kezelni a helyzetet: higgadtan, nyugodtan elmondod neki, hogy „Anyának most el kell mennie, de ebéd után jön vissza”. Fontos, hogy mondjál egy pontos időpontot, amikor vissza fogsz jönni és ami a számára is értelmezhető. Neki még nincs időérzéke, fogalma sincs mi az a „fél óra múlva jövök”, ezért olyan időpontot kell neki mondani, ami egy eseményhez kötődik - délutáni alvás, az uzsonna, az ebéd stb.
Szeparációs szorongás kezelése
A szeparációs szorongás főbb tünetei:
- Visszatérő, kifejezett szorongás jelentkezése távol a gyermek otthonától vagy a szeretteitől.
- Állandó aggodalom, hogy elveszíti szeretteit betegségben vagy balesetben.
- Állandó félelem attól, hogy valami rossz fog bekövetkezni (pl. a gyermek attól fél, hogy ellopják őt).
- Minden olyan lehetőség elutasítása, amely az otthontól való távol maradást igényelné.
- Nem szeret egyedül, a szerettei nélkül otthon tartózkodni.
- Nem alszik otthonától távol a szerettei nélkül.
- Szeparációval kapcsolatos rémálmok.
- Távollét esetén fejfájás, hasfájás jelentkezése.
A szeparációs szorongás kiváltó okai:
A szeparációs szorongás 6 hónapos és 3 éves kor között, illetve iskoláskor előtt a leggyakoribb, leggyakrabban 14-18 hónapos gyermekeknél tapasztalható. Ez egy veleszületett ösztön felerősödése, amelynek a célja, hogy a gyermek félelmének segítségével megakadályozza azt, hogy elvesszen. A gyermek ezért a szülő társaságában érzi igazán biztonságban magát.
Sok esetben élethelyzeti stressz váltja ki a szeparációs szorongást, de genetikai tényezők is szerepet játszhatnak a kialakulásában. A szorongó szülők gyermekei maguk is szorongásra hajlamosak. A tünetek megjelenését gyakran valamilyen érzelmi veszteséggel járó esemény hozza felszínre, pl. egy családtag halála.
A megváltozott élethelyzet felerősítheti a szeparációs szorongás tüneteit. Ilyen lehet egy kistestvér érkezése, új vagy ismeretlen bölcsőde/óvoda, új gondozó, egy költözés, egy szülő elvesztése, hosszabb távollét a szülőtől, illetve ha a szülő valami miatt stresszes, azt a gyermek is átveheti.
Jellemzően ahogy nagyobbak lesznek, a babák és a kisgyerekek kinőnek a szeparációs szorongásból. Ha viszont ez a reakció nagyon hosszúra nyúlik és sokáig fennmarad, akkor érdemes felkeresni egy gyermekpszichológust, aki segíthet abban, hogy könnyebb legyen megélni az elválást.
Szeparációs szorongásos zavarról akkor beszélünk, ha a tünetek jelentős stresszt okoznak vagy megnehezítik a mindennapi életet.
A szeparációs szorongás szövődményei:
A kezeletlen gyermekkori szeparációs szorongás felnőttkorban pánikbetegséggé, depresszióvá vagy egyéb szorongásos zavarrá alakulhat.
Mikor forduljon orvoshoz?
Abban az esetben, ha a gyermeknek a szülőtől való külön töltött idő nagy megterhelést okoz, jelentős stresszel jár, és sokáig zaklatott miatta, keresse fel gyermek háziorvosát, aki a megfelelő szakemberekhez tudja irányítani. Gyermekpszichológus vagy -pszichiáter segítségére is szükség lehet.
A szeparációs szorongás természetes érzelmi fejlődési szakasz, amelyen minden gyermek átmegy. Ez sokszor igen megterhelő a szülők - legtöbbször az anyuka - számára, ami nem is csoda. Eljön az az idő, amikor egyszerűen nem teheted ki a lábad a szobából anélkül, hogy a csemetéd ne esne rögtön kétségbe. Na, ilyenkor kell elkezdeni bújócskázni, illetve el kell fogadni, hogy egy ideig matricaként tapad majd rád a kicsi. De mi is az a szeparációs szorongás, mikor alakul ki és hogyan vészelheted át ezt az időszakot?
A szeparációs szorongás általában 6-8 hónapos kor körül jelentkezik először, amikor a baba már felismeri a számára fontos személyeket, de még nem érti, hogy amit nem lát, az attól még létezik. Bár ez az időszak a szülők számára is kihívást jelenthet, fontos tudni, hogy nem valamilyen hiba vagy rossz szokás jele, hanem egy természetes lelki fejlődési szakasz. A baba megnyugtatásában sokat segíthet a következetes, szeretetteljes jelenlét, a napirend kiszámíthatósága, illetve az, hogy a szülő mindig jelez, amikor elmegy, és amikor visszatér - ezáltal segít megérteni és megtapasztalni, hogy az elválás sosem végleges. Idővel, ahogy a baba értelmi és érzelmi fejlődése előrehalad, megtanulja elfogadni az elválásokat, és a szeparációs szorongás fokozatosan enyhül.
A szeparációs szorongás egy fontos időszak a gyermek életében. Ekkor tapasztalja meg azt, hogy mit tud egyedül megtenni, mi az, ami félelemmel tölt el. Megéli azt, hogy van, akiben meg tud bízni, és van, akiben nem. Ráébred saját képességeire és határaira.