A számviteli törvény és a felmondási idő: A 90 napos szabály részletei

A munkahelyi dinamika változásával együtt járnak olyan kihívások, amelyek mindannyiunkat érintenek. Az egyik ilyen kihívás, amely előtt állhatunk, a felmondási időszak - egy időszak, amely gyakran keveredik bizonytalansággal és szorongással. A felmondási időszak jogi vonatkozásai mellett részletesen kifejtjük, hogyan érinti az a bérszámfejtést, és hogy milyen stratégiák alkalmazhatók annak érdekében, hogy a bérszámfejtési folyamatok zökkenőmentesen működjenek a változások idején. A célunk, hogy bemutassuk, hogyan járulhat hozzá a bérszámfejtési szakértelem a felmondási időszak hatékony kezeléséhez és az új karrierlehetőségek kiaknázásához.

A felmondás fogalma és típusai

A jogszabály különbséget tesz a munkaviszony megszűnése és megszüntetése között. A munkaviszony megszüntetése esetén a felek jognyilatkozata (kétoldalú - közös megegyezés vagy egyoldalú - felmondás) révén történik a munkaviszony megszűnése.

A munkaviszony megszüntethető:

• Közös megegyezéssel: Amikor mind a munkáltató, mind a munkavállaló egyetért a munkaviszony megszüntetésében.
• Felmondással: Amikor mind a munkáltató, mind a munkavállaló jogosult a munkaviszony felmondására; a munkáltatónak ilyenkor meg kell indokolnia a felmondást.
• Azonnali hatályú felmondással: Amikor az egyik fél súlyos jogsértés vagy más súlyos ok miatt azonnali hatállyal felmondja a munkaviszonyt; ez esetben viszont a felmondó félnek - tehát a munkavállalónak is, ha ő mond fel így - a döntését indokolnia kell.

Azonnali hatályú felmondásra indoklás nélkül is lehetőség van az alábbi két esetben:

1. Próbaidő alatt mindkét fél megteheti a felmondást, míg
2. A határozott idő lejárta előtt csak a munkáltató mondhat fel indoklás nélkül.

A felmondási idő alap esetben 30 nap. Felmondás esetén a Munka Törvénykönyve (Mt. 68-69. §) pontosan meghatározza, hogy mennyi felmondási idő jár a munkavállalónak, mikor kezdődik, és milyen kötelezettségek kapcsolódnak hozzá. A felmondási idő célja, hogy a munkavállaló fel tudjon készülni a munkaviszony megszűnésére, és megfelelő idő álljon rendelkezésére új állás keresésére.

Munkáltatói felmondás és végkielégítés

Amennyiben a munkáltató felmond, írásban köteles azt indokolni, úgy, hogy a felmondás indoka abból egyértelműen megállapítható legyen. Ugyanakkor, ha a munkáltató kezdeményezi a felmondást, akkor legalább a felmondási idő felére fel kell mentenie a munkavállalót a munkavégzés alól - ezt nevezzük felmentési időnek. A munkavégzés alóli felmentést (munkáltatói felmondás esetén) a foglalkoztató legfeljebb két részletben adhatja ki, a dolgozó kérésének megfelelően.

A munkáltatónak a felmentés idejére távolléti díjat (alapbér + átlagos pótlékok, átlagos teljesítménybér) kell fizetnie a dolgozónak, kivéve, ha a dolgozó a felmentés idejére nem jogosult munkabérre. A felmentés lehetőséget teremt arra, hogy a munkavállaló az elkövetkező időszakban, amikor nem kell munkát végeznie a felmondási idő alatt, új munkát keressen és részt vegyen állásinterjúkon.

Fontos megjegyezni, hogy ha a munkáltató kezdeményezi a felmondást, a munkavállalót végkielégítés illeti meg - kivéve, ha:

• A dolgozó a felmondás időpontjában nyugdíjasnak minősül, vagy
• A felmondás oka a dolgozó munkaviszonyával kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége miatt történik.

A végkielégítés a távolléti díj kifizetését jelenti, és ennek összege attól függ, hogy mennyi ideje dolgozott a munkavállaló az adott cégnél. Három év munkaviszony alatt nem jár végkielégítés.

Abban az esetben, ha a munkavállalónak a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatára előtt mond fel a munkáltató, a fenti összegeket az alábbiak szerint kell megemelni:

• Legalább 3 év munkaviszony esetén: egyhavi távolléti díjjal,
• Legalább 10 év munkaviszony esetén: kéthavi távolléti díjjal,
• Legalább 20 év munkaviszony esetén: háromhavi távolléti díjjal.

Munkavállalói felmondás

A Munka Törvénykönyve rendelkezéseinek értelmében, amennyiben a munkavállaló saját szándékából mond fel, mindössze 30 nap felmondási idő jár neki, még akkor is, ha hosszú évek óta dolgozott a vállalaton belül. Azonban munkavállalói felmondás esetén is történtek változások a felmondási idő szabályozásában. Ha a munkavállaló nyújtja be felmondását, akkor a felmondási idő maximális hossza 30 nap lehet, hacsak nem állapodtak meg írásban más időszakról a munkaszerződésben. A jelenlegi rendelkezések alapján az egyedi megállapodásban rögzített felmondási idő maximum 6 hónap lehet. A munkavállaló felmondása esetén a munkáltató nem köteles felmenteni a dolgozót a munkavégzési kötelezettsége alól.

Azonnali hatályú felmondás

Az azonnali hatályú felmondás a munkaviszony megszüntetésének legszigorúbb formája, amelyet a munkáltató csak kivételes, súlyosan indokolt esetben alkalmazhat. A Munka Törvénykönyve szerint (Mt. 78. §) erre akkor kerülhet sor, ha a munkavállaló:

a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, Ide tartozhat például:

• Bizalmas adatok jogosulatlan kiadása
• Munkavédelmi szabályok durva megszegése
• Indokolatlan munkamegtagadás
• Lopás, csalás, vagy más vállalati érdekeket súlyosan sértő cselekmény

b) olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné teszi. Ez általában olyan helyzetekre vonatkozik, amikor a bizalom helyrehozhatatlanul megsérül, vagy a munkavállaló viselkedése a munkáltató számára elfogadhatatlanná teszi a további együttműködést.

Határidők azonnali hatályú felmondás esetén

Az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni.

Azonnali hatályú felmondás indoklás nélkül

Indoklás nélküli azonnali hatályú felmondásra két esetben van lehetőség:

1. Próbaidő alatt mindkét fél,
2. A határozott idő vége előtt csak a munkáltató.

Próbaidő alatti felmondás

A próbaidő célja, hogy mind a munkavállaló, mind a munkáltató megbizonyosodjon arról, hogy az együttműködés megfelelően működik-e. A Munka Törvénykönyve kiemelt rugalmasságot biztosít erre az időszakra, ezért a munkaviszony megszüntetése jóval egyszerűbb, mint a próbaidő letelte után. A próbaidő alatt a munkáltató azonnali hatályú, indokolás nélküli felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt (Mt. 79. § (1) a)).

Ez azt jelenti, hogy:

• Nem szükséges indokot megjelölni,
• Nincs felmondási idő,
• A felmondás a közlés pillanatában hatályos,
• A munkáltató döntése független attól, hogy a munkavállaló hibát követett-e el.

Határozott idő azonnali hatályú felmondása

A határozott idejű munkaviszonyt indoklás nélkül csak a munkáltatónak van módja azonnali hatállyal megszüntetni. Ebben az esetben azonban köteles kifizetni a dolgozónak járó tizenkét havi, vagy ha a határozott időből hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díját.

Felmentés a munkavégzés alól a felmondási idő alatt

A felmondási idő alatt munkavégzés alóli felmentés alatt azt értjük, amikor a munkáltató - részben vagy teljes egészében - mentesíti a munkavállalót a felmondási idő ledolgozása alól.

Ez többféle módon történhet:

• Munkáltatói felmondás esetén kötelező legalább a felmondási idő felére felmenteni a munkavállalót a munkavégzés alól,
• Ezen túl a munkáltató dönthet úgy, hogy a teljes felmondási időre felmentést ad,
• Közös megegyezés esetén a felek szabadon megállapodhatnak abban, hogy nincs felmondási idő, vagy annak hossza eltér a törvényi szabályoktól.

Fontos hangsúlyozni, hogy a felmondási idő „elengedése” nem jelenti automatikusan a munkabér elvesztését. Amennyiben a munkavállalót a munkavégzés alól felmentik, a felmentési időre távolléti díj illeti meg. Ugyanakkor munkavállalói felmondás esetén a munkáltató nem köteles felmenteni a dolgozót a munkavégzés alól - ez minden esetben egyedi megállapodás kérdése.

Táppénz alatti felmondás

A magyar munkajogban a táppénz alatti felmondás témája sok félreértést okoz, pedig a Munka Törvénykönyve viszonylag egyértelműen rendezi a kérdést. A keresőképtelenség ideje alatt a felmondási idő nem kezdődhet el. Ez azt jelenti, hogy ha a munkavállaló betegállományban van, a felmondási idő nem indul el, amíg a keresőképtelenség tart. A felmondást a munkáltató ugyan közölheti, de a felmondási idő csak akkor indul el, amikor a táppénzes állomány véget ér.

Mikor nem szüntetheti meg a munkáltató felmondással a munkaviszonyt?

A munkaviszonyt felmondással nem szüntetheti meg a munkáltató:

• Terhesség idején, amennyiben erről a munkáltatót tájékoztatta,
• Szülési szabadság, apasági szabadság, szülői szabadság, gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság,
• Tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés ideje alatt,
• A nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap tartama alatt, amennyiben erről a munkáltatót tájékoztatta.
• A súlyos egészségi okból gondozásra szoruló hozzátartozójának, vagy a munkavállalóval közös háztartásban élő személynek nyújtott személyes gondozás céljából évente legfeljebb öt munkanapra való munkavégzés alól mentesülés ideje alatt.

Felmondási idő alatt szabadság

A felmondási idő alatt a munkavállalót - főszabály szerint - megilletik a ki nem vett szabadságnapjai. A ki nem adott szabadságot a munkaviszony megszűnésekor pénzben meg kell váltani.

Munkáltatói kötelezettségek munkaviszony megszűnésekor

A munkaviszony megszűnésekor a munkáltatónak több, jogszabályban meghatározott kötelezettséget kell teljesítenie a munkavállaló felé. Ezek célja, hogy a munkaviszony lezárása rendezett és átlátható módon történjen.

A legfontosabb kötelezettségek a következők:

• Munkabér és járandóságok kifizetése: A munkáltató köteles a munkavállaló részére kifizetni az elmaradt munkabért, a felmentési időre járó távolléti díjat, valamint az esetleges végkielégítést.
• Igazolások kiadása: A munkáltató köteles kiadni minden szükséges dokumentumot, például: munkaviszony megszűnéséről szóló igazolás, jövedelemigazolás, társadalombiztosítási jogviszonnyal kapcsolatos dokumentumok.
• Határidők betartása: A kifizetéseknek és az igazolások kiadásának legkésőbb a munkaviszony megszűnését követő ötödik munkanapon meg kell történniük.

Fontos megjegyezni, hogy a fenti kötelezettségek elmulasztása jogvitához vezethet, ezért a munkáltató számára kiemelten fontos a pontos és jogszabálykövető eljárás.

A számviteli törvény változásai és a 90 napos szabály

A jövő évtől egy újrakodifikált számviteli törvény lép hatályba Magyarországon, amely a jelenleginél jobban igazodik az Európai Unió szabályozásához, bár számos elemet megőriz az eddigi hazai gyakorlatból is. A számviteli törvény módosítása során abból indultak ki a törvény újrafogalmazói, hogy mi a vállalkozások beszámolóival szembeni alapkövetelmény: adjon megbízható és valós képet az adott vállalkozásról, annak tényleges gazdasági teljesítményéről, vagyoni helyzetéről. Ebből kiindulva teljes formai és tartalmi összhangot kellett teremteni az Európai Unióban érvényesített irányelvekkel. Abban az esetben, ha az Európai Unió-beli irányelv valamit nem szabályozott, a részletek kidolgozásánál a vonatkozó standardokat alkalmazták, vagy egyes európai uniós országok gyakorlatát tekintették mintának.

A számviteli politika aktualizálása: a 90 napos határidő

A törvény újrakodifikálása kapcsán jó néhány kérdést szabályoztak a jogalkotók, de minden részletkérdésnek van néhány további részletkérdésköre, ezeket a vállalkozás saját számviteli politikájában kell megjeleníteni, a tartalmi részleteket az adott gazdálkodóegység saját környezetébe kell elhelyezni. Ez azt jelenti, hogy a számviteli politika kapcsán minden cégnek saját magának kell döntenie arról, mit tekint lényegesnek, illetve nem lényegesnek, jelentősnek, illetve nem jelentősnek a mérlegkészítés, illetve a bizonylatolás, az adott cég teljes számvitele szempontjából. A legfőbb gond természetesen az, hogy a vállalkozásoknak mindezeket a számviteli politikájukban számszerűsíteniük kell. Ennek megvalósítására azonban már igen kevés az idő.

A törvény úgy fogalmaz, hogy az új jogszabály hatálybalépését követően 90 nap áll a cég rendelkezésére a számviteli politika elkészítésére, illetve a meglévő módosítására. Ez azt jelenti, hogy legkésőbb március végéig kell elkészíteni az újrafogalmazott számviteli törvénynek megfelelő, helyi sajátosságokon alapuló számviteli politikát. Törvénymódosítás esetén a változásokat azok hatálybalépését követő 90 napon belül kell a számviteli politikán keresztülvezetni. Az újonnan alakuló gazdálkodó szervezet a számviteli politikáját és a kapcsolódó szabályzatokat a megalakulás időpontjától számított 90 napon belül köteles elkészíteni.

Vagyoni értékű jogok és tárgyi eszközök

A vállalati mérleget érintő módosítások közül az egyik legjelentősebb az, hogy a vagyoni értékű jogoknál egyfajta átcsoportosítást hajt végre az új szabályozás. Az új törvény hatálybalépéséig az immateriális jogok között voltak az úgynevezett vagyoni értékű jogok. Most a vagyoni értékű jogoknak azt a részét, amelyik valamilyen módon az ingatlanokhoz kapcsolódik, az Európai Unió irányelvei szerint áttették az ingatlanok közé. Az átcsoportosítás tehát könnyen megoldható, lényeges többletmunkát nem okoz. Az átcsoportosítás követelménye természetesen a 2000. évi vagyoni értékű jogoknál érvényesül, a jövő év elejétől, azaz 2001. január 1-jétől már az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokat eleve az ingatlanok sorában kell szerepeltetni.

Ennek szellemében a jövő év elejétől, azaz a hatálybalépést követően a közműfejlesztési hozzájárulásnak nevezett tételeket, tehát a vízműveknek, az elektromos műveknek, gázműveknek fizetett hozzájárulásokat, ha azok az ingatlanok rendeltetésszerű használatbavételéhez szükségesek, az eddigiektől eltérően a vagyoni értékű jogok állományába kell venni. Az új törvény hatálybalépéséig ezeket a felmerülés időszakában az eredmény terhére kellett elszámolni. A jövő év elejétől a vagyoni értékű jogok az ingatlanokon belül egy külön csoportba kerülnek, a mérlegben az ingatlanokkal egy sorban jelennek meg.

A vagyoni értékű jogokkal kapcsolatban fontos, hogy ezekre is kiterjesztették az új jogszabály megalkotói azt a bizonyos 50 ezer forint alatti tételekre vonatkozó szabályt. Azaz ha 50 ezer forintnál kisebb az adott vagyoni értékű jog értéke, akkor akár egyszerre is elszámolhatja ezt az új jogszabály szerint az eredmény terhére, amortizáció formájában a vállalkozás. Korábban ez rendkívüli ráfordításnak számított, azaz 2000-ben is még így kell könyvelni. A lényeg az, hogy az ingatlan rendeltetésszerű használatához kapcsolódjon az ilyen vagyoni értékű jog.

A tárgyi eszközökkel kapcsolatban a jelenlegi 30 ezer forintos, használatbavételkor egy összegben elszámolható tétel értékhatárát 50 ezer forintra emeli fel az új jogszabály. Itt utalhatunk a szellemi termékekre, esetükben is érvényes az az elszámolási szabály, ami 2001. január 1-je után a használatba vett eszközökre vonatkozik. Felmerülhet a kérdés, mi van a 30 és 50 ezer forint közötti értékhatárú tárgyi eszközökkel, amiket már korábban szereztek be a cégnél. A tárgyi eszközöknél a bekerülési értékkel kapcsolatban változtak részben az előírások.

Bekerülési érték és beruházások

A bekerülési érték alapján jellemzően a tárgyi eszközöket, az ingatlanokat, a gépeket, berendezéseket kell számba vennünk. Ha például hitelből finanszírozzuk az adott tárgyi eszköz beszerzését, akkor a kamat eddig is része volt a bekerülési értéknek. A beruházás pénzeszközeinek hasznosítása kapcsán tehát a társaság kamatbevételhez jut. Vagy úgy, hogy a szállítónak előleget ad, és a szállító kamatot fizet a cégnek, vagy a pénz a saját pénzforrások között, a bankszámlán elhelyezve kamatozik a cégnek. Így a beruházás kapcsán a kapott és a fizetett kamatot is számba kell venni, a kapott kamat csökkenti a fizetett kamat összegét, azaz ezzel olcsóbbá teszi a beruházást.

Ha devizahitelből finanszírozza a cég a beruházását, a hitellel kapcsolatosan felmerül az árfolyamváltozás kérdése. Amennyiben ez az árfolyamváltozás az üzembe helyezésig következik be, az emiatt előálló veszteség az eszköz értékét növelő tételként jelenik meg a cég elszámolásaiban. Kimondottan az ingatlanokhoz kapcsolódnak azok a módosított tételek is, amelyeket eddig is figyelembe kellett venni a bekerülési érték számításánál, de most szabályozták is a jogalkotók. A beruházás vagy egy adott eszköz kapcsán a tervezés, az előkészítés, a lebonyolítás, a betanítás egyértelműen az adott eszköz értékénél figyelembe veendő tételek. Az esetleges próbaüzemeltetés költségei szintén az üzembe helyezés előtt merülnek fel, tehát a bekerülési értéknél is számításba veendők.

A próbaüzemeltetés során elő lehet állítani különböző termékeket, szolgáltatásokat, ezen termékek, illetve szolgáltatások előállításával kapcsolatos költséggel csökkenteni kell a próbaüzemeltetés kiadásait. Gyakran előfordul egy-egy beruházásnál, hogy egy épületet lebontanak azért, hogy egy másikat létesítsenek. Ilyenkor a lebontás költségeit is valamilyen módon figyelembe kell venni. Az új jogszabály erre az esetre is kitér: a lebontás költségeivel növelni kell az új eszköz értékét. Különösen akkor érdekes ez, ha az adott vállalkozás nem a saját tulajdonában lévő épületet bontja le, illetve kell lebontania, hanem másnak az épületét, és ráadásul annak a másik cégnek az épületét még valahol meg is kell építeni. Erre klasszikus példa a közművezetékek kiváltása. A beruházó általában ezt el is végzi, vagyis a meglévő vezetéket lebontja, majd egy újjal kiváltja, vagy az új vezetéket valahol máshol építi fel. Ilyenkor a beruházás esetében a bontás költségei a saját beruházás költségeiként jelennek meg, az idegen eszköz újraépítése viszont nem része a beruházásnak, mivel azt át kell adni az adott közműnek. Az új épületre fordított összeg tehát nem része az épületberuházásnak, az átadást ez esetben térítés nélkül hajtják végre.

Értékpapírok, részesedések és céltartalékok

Jelentős változás lesz az értékpapírok, illetve a részesedések könyvelésében, elszámolásában is. A jövőben - számviteli szempontból - értékpapírnak csupán a kifejezetten hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat tekinti majd a magyar számvitel, vagyis ezek közé csupán a diszkontkincstárjegyek, az állampapírok, a vállalati, önkormányzati, illetve a jegybanki kötvények tartoznak majd. A többi "értékpapírt", befektetést a tulajdonviszonyt megtestesítő papírok közé sorolják.

Nagymértékben változik a hazai céltartalékolás gyakorlata is január elsejétől. Eddig a részvények, részesedések, üzletrészek után céltartalékot kellett félretenniük a vállalkozásoknak. Ezután azonban aszerint, hogy vételükhöz képest hogyan változott ezen részesedések értéke, a jövőben a mérlegben az értékvesztés "folyamatát" kell tükröztetni. Vagyis a vételkori, illetve a mérlegkészítéskori érték nettó módon történő elszámolását kell átvezetni a vállalkozás mérlegébe. A "brüsszeli szakértők" ugyanis azt kérték a magyar jogszabály-előkészítőktől, hogy a piacgazdaság által megkövetelt értékfolyamatokat is vezessék át a hazai mérlegkészítés gyakorlatába.

Ez azt jelenti majd, hogy valamely eszköz értéke - a piaci folyamatok tükrében - a vételkori összeghez képest nemcsak csökkenhet, amortizálódhat, hanem fel is értékelődhet. Ez tipikusan jellemzi a hazai, mostani ingatlanpiaci folyamatokat. Általában azonban igaz lesz, hogy az eszköz piaci értéke egy bizonyos idő elteltével alacsonyabb összegen áll majd, mint a vásárláskori könyv szerinti értéke. Így tehát az eszközökre nem céltartalékot képezünk, hanem az értékvesztés összegét szerepeltetjük majd a vállalkozás mérlegében. A vállalkozás kötelezettségeire természetesen a jövőben is céltartalékot kell félretenni. Ezzel együtt a függő és jövőbeni kötelezettségeket is el kell számolni, természetesen mérleg alatti tételekként.

2001. január 1-jétől - a mostanival ellentétben - nem sorolja fel a törvény azokat az eszközöket, amelyekre taxatív módon mindenképpen céltartalékot kell képezni. Ezen mérlegtételeket részben a vállalkozás számviteli politikájában kell majd rögzíteni, azaz a céltartalékok kezelése a mostani gyakorlathoz képest bizonyos mértékig nyitottá válik. A cégeknek eddig is rögzíteniük kellett a számviteli politikájukban a követelések megfelelő elbírálása miatt az adósminősítés szempontjait. Ez a jövőben sem változik, vagyis 2000. január 1-jétől is ki kell térnie a vállalkozásnak saját számviteli politikájában az adósminősítés szempontjaira.

Értékvesztés és árfolyamkülönbségek

Az értékvesztés nyomon követése lényegesen más, mint a céltartalékok nyilvántartása. A céltartalékokat összeadva, lényegében egyetlen könyvelési tételként jelenítette meg a cég a mérlegében. Az értékvesztést azonban mind a folyószámlán, mind a főkönyvi számlán is keresztül kell vezetni, és egyedileg kell "elbírálni". Lényeges az is a mérleggel kapcsolatban, hogy az értékvesztést vissza is lehet írni, ha a kiváltó okok megváltoznak. Emellett a terven felüli amortizáció elszámolása, az értékvesztés elszámolása minden vállalkozás számára kötelező lesz, a visszaírás azonban nem kötelező.

A régi számviteli előírásokat sok kritika érte az árfolyam vonatkozásában is. Szakmai kritikai jelleggel azt fogalmazták meg, hogy az nem adott valós képet a vállalkozások gazdálkodásáról. A problémát az jelentette, hogy míg a devizaeszközök oldalán vételi árfolyamon szerepeltek a tételek a mérlegben, addig a másik oldalon, a kötelezettségeknél eladási áron, mégpedig december 31-i árfolyamon vezették a tételeket. Az új számviteli törvényben ezért már az az előírás, hogy egységes árfolyamon értékeljük a mérleg mindkét oldalát, vagyis a követeléseket és a kötelezettségeket, mind a gazdasági események bekövetkeztekor, mind az év végi mérleg elkészítésének idején.

Azt, hogy melyik egységes árfolyamot választja az adott cég, a vállalkozás vezetésének kell eldöntenie. Ez lehet bármely hitelintézet vételi és eladási árfolyamának középárfolyama, lehet a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza-középárfolyama, de adott esetben lehetőség nyílik csak vételi vagy csak eladási árfolyam alkalmazására is, ekkor azonban mind az eszközöket, mind a kötelezettségeket ezzel kell elszámolni. Természetesen az év végi értékelésnél ezt úgy kell alkalmazni, hogy az árfolyamnyereséggel kompenzáljuk az árfolyamveszteséget. Ha az árfolyamveszteség több lenne, akkor azt a mérlegben, az eredménykimutatásban a tárgyév adatai között szerepeltetjük. Ha viszont az árfolyamnyereség több, mint az árfolyamveszteség, az összegét időben el kell határolni. Természetesen ez esetben is mindezt akkor kell figyelembe venni a vállalkozásról készített mérleg esetében, ha a devizaeszközök vagy a devizakötelezettségek jelentős szerepet játszanak az adott cég gazdálkodásában.

Céltartalék a harmadik személyekkel szembeni kötelezettségekre

A jövőben az úgynevezett harmadik személyekkel szembeni kötelezettségekre is céltartalékot kell képezniük a cégeknek. Ilyen eset áll elő például akkor, ha az adott vállalkozás perben áll valamelyik főhatósággal, mondjuk az APEH-hel. Ebben az esetben a vállalkozás ugyan kifelé azt képviseli, hogy várhatóan nyerni fog a bírósági eljárásban, azonban fel kell készülnie a vesztés lehetőségére is.

Beszámolókészítési kötelezettség és év végi zárási feladatok

A beszámolókészítés évről évre visszatérő feladat, amelyet a beszámolókészítésre kötelezett társaságoknak rutinosan, de nem rutinszerűen kell elvégezniük. Az éves beszámolón kívül egyéb esetekben is felmerül a beszámolókészítési kötelezettség, számos folyamat egyezik az éves beszámoló elkészítésének feladataival. Ezekre a fő feladatokra koncentrál az alábbi összegzés.

Befektetett eszközök

A befektetett eszközök esetében záráskor vizsgálni kell, hogy minden, a tárgyév során használatba vett eszközértéke átkerült-e a befejezetlen beruházás főkönyvi számról az eszköznek megfelelő aktivált eszköz bruttó értéke főkönyvi számlára. Amennyiben értékcsökkenés kerül elszámolásra, az megjelenik-e az adott eszköznek megfelelő halmozott értékcsökkenés főkönyvi számon. Záráskor célszerű ellenőrizni, hogy az 1-es számlaosztályban lévő halmozott értékcsökkenés főkönyvi számon a tárgyévi növekedés megegyezik-e a ráfordítások között megjelenő 57-es főkönyvi szám tárgyévi egyenlegével. A beszámolókészítés során elengedhetetlen, hogy a befektetett eszköz analitikában szereplő bruttó, nettó és halmozott értékcsökkenés összege a főkönyv megfelelő számlaszámainak év végi egyenlegével megegyezzen, hiszen a kiegészítő mellékletben a tárgyi eszköz mozgástáblának ezek az összefüggések lesznek az alapjai.

Készletek értéke

A beszámoló megfelelő alátámasztásához elengedhetetlen, hogy a készletek értéke megfelelő összegben kerüljön kimutatásra a mérlegben. Amennyiben a társaság megfelelő szakmai hozzáértéssel paraméterezett integrált könyvviteli rendszert alkalmaz mennyiségi és értékbeni nyilvántartással, a készlet értéke a készletnyilvántartó modulból automatikusan vagy feladással átkerül a főkönyvbe. Ilyenkor elengedhetetlen a készletek mennyiségi leltározása, amelyet a programban is le kell követni. Amennyiben a társaság nem rendelkezik a könyvelőprogrammal összekötött készletnyilvántartó modullal, akkor a készletnyilvántartóban szereplő év végi értéknek a főkönyvben történő azzal megegyező könyvelése elengedhetetlen. A készletek esetében fontos megjegyezni, hogy a ki nem számlázott közvetített szolgáltatások értékét is készletre kell venni.

Követelések és pénzeszközök

A mérlegben csak a partnerek által elfogadott és visszaigazolt tételek kerülhetnek a vevő követelések között kimutatásra. A devizában fennálló követeléseket a beszámolókészítés során át kell értékelni a fordulónapi árfolyamra és úgy kimutatni a beszámolóban. Amennyiben egy partnernek túlfizetése van, akkor a túlfizetést a mérlegben az egyéb kötelezettségek között kell kimutatni. A vevőkövetelésekkel kapcsolatos értékvesztésnek és annak visszaírása során figyelemmel kell lenni a társaság számviteli politikájában szereplő előírásokra is.

A pénzeszközök esetében elengedhetetlen a fordulónapi egyenleg megfelelő dokumentálása. Ez készpénz esetében egy tételes pénztárrovancs során készülő jegyzőkönyvvel, bankszámlák esetén pedig a fordulónapra szóló bankkivonattal is megoldható. Könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgáló a pénzintézet által visszaigazolt egyenlegközlőt is kérni fogja, ezt érdemes a záráshoz beszerezni. A valutában, devizában vezetett pénzeszközök esetében elengedhetetlen, hogy a mozgások a megfelelő árfolyamon kerüljenek kimutatásra a könyvekben és év végén a fordulónapi árfolyamra kerüljenek átértékelésre. Itt ismét a számviteli politikában rögzített árfolyam lesz az irányadó.

Saját tőke, jegyzett tőke

A saját tőke esetében a jegyzett tőke összegét célszerű a cégkivonaton szereplő összeggel összevetni, főként akkor, ha a számviteli munkatársak nem kapnak közvetlen értesítést a jegyzett tőkében bekövetkezett változásokról. Az előző évi adózott eredményt minden esetben át kell vezetni az eredménytartalékba. Amennyiben a társaságnál a fejlesztési tartalék terhére történő befektetett eszköz beszerzések történtek, a lekötött tartalék egyenlegének tételes egyeztetése is elengedhetetlen. Amennyiben a tárgyév során az előző évi beszámoló elfogadásakor osztalék kifizetéséről határozott a tulajdonos, akkor ezt a döntés napjával kell a könyvekben szerepeltetni.

Céltartalékok és kötelezettségek

A céltartalékok között előfordulnak kötelező jelleggel, jogszabály által előírt tartalékképzések, és a társaság választásán alapuló képzési módok. Mindkét céltartalékfajta esetében a megfelelő dokumentációk megléte alapvető követelmény, továbbá a céltartalékképzés esetén annak jövőbeni feloldásáról sem szabad megfeledkezni a beszámolókészítés kapcsán. A szállítók zárási teendői nagyon hasonlatosak a vevőknél részletezett feladatokkal. A szállítói túlfizetéseket a beszámoló készítése során a mérlegben az egyéb követelések közé át kell sorolni. Mind a vevők mind a szállítók esetében figyelni kell arra, hogy a kapcsolt vállalkozásokkal szemben fennálló követeléseket, kötelezettségeket az éves beszámoló mérlegében elkülönített mérlegsorokon kell kimutatni.

Mind az eszköz, mind a forrásoldalon fennálló kölcsönök, hitelek esetében a következő évben esedékes részletek tárgyévet követő évben esedékes részleteit a rövid lejáratú tételek között kell kimutatni a mérlegben. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezen tételeket át kell sorolni a hosszú lejáratú tételekből a rövid lejáratúakhoz.

Bér és adók

A bérek könyvelésének év végi egyeztetése során azt kell szem előtt tartani, hogy amennyiben a tárgyévben nem került kifizetésre az utolsó havi bér, akkor az egyenlegnek alapesetben a tárgyévet követő első bérkifizetés összegével kell megegyeznie. Az évközben megfizetett adók esetében a zárás során az adóhatóságoknál nyilvántartott fordulónapra korrigált egyenlegeket kell alapul venni és a főkönyvben szereplő egyenlegeket ehhez célszerű egyeztetni. Amennyiben az egyes adónemek esetében az előírásokat és a teljesítéseket a vállalat külön főkönyvi számon vezeti, akkor a zárás során ezeket célszerű összevezetni a könnyebb egyeztethetőség miatt. Az eredményt terhelő adók elszámolása előtt az összes zárás során elvégzendő teendőt el kell végezni és a véglegesnek tekinthető adózás előtti eredmény alapján kell azokat kalkulálni és előírni. A kalkuláció során arra azonban figyelni kell, hogy az iparűzési adó kalkulálása és könyvelése minden esetben megelőzze a társasági adó számítását és könyvelését.

Időbeli elhatárolások

Az időbeli elhatárolások egyeztetése során mind az aktív, mind a passzív elhatárolások esetében ellenőrizni kell, hogy megtörtént-e a korábbi évben képzett elhatárolások visszavezetése. Fontos továbbá, hogy a több évet érintő elhatárolások esetében, amennyiben devizában történt az elhatárolás megképzése, akkor az év végi nem realizált árfolyamkülönbséget is el kell számolni, akárcsak az összes devizában, valutában fennálló követelés, kötelezettség esetében. Ez sok esetben el szokott maradni a zárások esetében.

Eredményszámlák

Az eredményszámlák terén érdemes a zárás során azokra a tételekre vetni egy pillantást, amelyeknél nem megszokott az egyenleg jellege. Azaz ha egy bevétel számlának tartozik forgalma vagy egyenlege van, míg egy költség, ráfordítás esetében a követel egyenleg vonja magára a figyelmet. Az eredményszámlák egyeztetése során célszerű az alábbi néhány kérdést végiggondolni:

• Ha van az értékesítés nettó árbevételének egyenlege, akkor van-e hozzá kapcsolódóan elszámolt költség, közvetített szolgáltatás, vagy készletértékesítés?
• Amennyiben a cég rendelkezik befektetett eszközökkel, akkor van-e az értékcsökkenés költségszámlán egyenleg? Továbbá, amennyiben volt tárgyi eszköz vagy immateriális jószág értékesítés, akkor az egyéb bevételek, egyéb ráfordítások számlákon megjelenik-e a kapcsolódó tételek könyvelése? Pénzügyi instrumentumok esetében a pénzügyi eredményben kell ezeknek megjelennie.
• Befektetett eszközök, készletek esetén a többlet, hiány, vagy selejt értéke megjelenik-e a megfelelő eredményszámlákon?
• Amennyiben évközben adóköteles természetbeni juttatások merülnek fel a társaságnál, akkor ezzel kapcsolatban a személyi jellegű egyéb kifizetés is megjelenik-e az eredményoldalon?
• Saját előállítás vagy gyártás során az aktivált saját teljesítmények egyenlege megjelenik-e az eredményoldalon?
• Amennyiben vannak valutában, devizában nyilvántartott követelések, kötelezettségek, akkor azoknak a fordulónapi átértékelése összevont módon történt-e meg?

Végezetül a beszámoló formátumának a törvényi megfelelősségére is érdemes figyelmet szentelni, hiszen sokszor tapasztalható, hogy az egyszerűsített éves beszámolót egy adott társaság már nem készíthet és erre már csak a könyvvizsgálat során derül fény.

tags: #szamviteli #torveny #varandos #90 #nap