A téli ünnepek ajándékozó lényeinek nagyon régi hagyománya van egész Európában. A Mikulás, Télapó, Gyed Moroz vagy Joulupukki legendás alakja december 5-én éjjel, vagy más ünnepi alkalmakkor ajándékot helyez el a gyerekek tisztára suvickolt lábbelijeiben.
Az európai kultúra egyik közösnek mondható jeles napja a téli napforduló decemberi ünnepköre - a Mikulás, majd a Karácsony. Ezek az ünnepi hagyományok a fény várásáról, az e fölötti boldogságról szólnak, a tél sötétségének és hidegének ellentéteként. A Mikulás alakjának vizsgálata az etnoszemiotika körébe tartozik, amely a kultúrában intézményesült és működő jelrendszereket vizsgálja. Ez magában foglalja a Mikulás megjelenését, kísérőit, az ajándékokat és az ünnephez kapcsolódó rituálékat.
Szent Miklós, a Mikulás eredeti alakja
A magyar Mikulás hagyomány a III. században élt Szent Miklós kultuszára vezethető vissza, aki Müra városának püspöke volt. A történelmi Szent Miklós az ókori római Lycia provinciában élt, ahol püspökként szolgált a III. század második felében. Szent Miklós már fiatalon sokat segített a szegényeken, gazdag örökségét az éhezők megsegítésére fordította. Püspökként az egyház vagyonát is a nép étkeztetésére költötte a nagy éhínségek idején. A legendák szerint Krisztus után 270-ben született Patara városában, egy gazdag család gyermekeként, és szülei korai halála után nagybátyja nevelte fel. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte.
Szent Miklós nevéhez fűződő legismertebb legendája a három szegény lány kiházasítása. A lányokat hozomány hiányában a megélhetési prostitúció fenyegette. Hogy ezt megakadályozza, Miklós püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, de szerénysége miatt mindezt titokban akarta tenni. Éjszaka arannyal teli zacskókat rakott a szegény ember ablakába, s ezt 3 éven keresztül minden alkalommal megtette. Egy legenda szerint a legkisebb lány éppen akkor tette harisnyáját a kéménybe megszáradni, amikor Miklós püspök véletlenül beleejtette az ajándékát, így az pont a harisnyájába esett. Innen ered Mikulás ünnepének éjszakáján az ablakba rejtett ajándékok szokása, míg a harisnyák kandallóra való akasztásának gyakorlata a legenda egy másik változatából származik. Ezért is tartják Szent Miklóst a többi között a gyermekek, a diákok, és általában véve minden nehéz helyzetben élő védőszentjének.
Szent Miklós a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élők védőszentje. Oroszországban, Görögországban és Szerbiában a pálinkafőzők, Magyarországon Kecskemét védőszentje.
Szent Miklós kultuszának elterjedése és a Mikulás alakjának fejlődése
Szent Miklós legendája és az ő névnapját ünneplő december 6. a XIX. században terjedt el olyan formában, hogy legtöbb helyen, mint hazánkban is, a Mikulás a gyerekeknek szánt ajándékokat az ablakba kitett kitisztított kiscipőkbe helyezi el. A Mikulás, azaz a Mürai Szent Miklós a mai Törökország területéről származik, közelebbről az akkori Lükia területéről, majd később Müra püspöke - ma Demre városa - lett. A XI. században ereklyéit a dél-olaszországi Bari városába vitték, majd idővel kultusza a német területekre is eljutott. Itt keveredett össze a skandináv és észak-európai pogány hagyományok egyes elemeivel, például a Yule kecskével.
A középkori Miklós-napi alakoskodásnak volt egy diákhagyományból eredő változata is. A nagy szakállú, jóságos Mikulás az 19. században vált ismertté. Az ajándékozás mostanában ismert formája az 1920-as években jelent meg a magyar falvakban. A szülők egész évben a Mikulásra hivatkoztak gyerekeiknek: nem hoz semmit a kaporszakállú, ha nem viselkedik jól. A csizmát, cipőt az ajtó elé, ablakba tették. Ha volt vállalkozó kedvű rokon, az be is öltözött Mikulásnak. Büntetésül a szülők vereshagymát, krumplit tettek a cipőbe a cukrok, a dió mellé.
A Mikulás, Télapó, Krampusz, Hópelyhecske, rénszarvasok, manók, Karácsony, fenyőfa, újév stb. mind a téli ünnepkör jelrendszerének részei. A morfológia részletesen foglalkozik a formai komponensekkel: hogy néz ki a Mikulás, és az ünnepek többi figurája és rekvizituma.
Gyed Moroz: Az orosz Fagy Apó
Oroszországban Szent Miklós egy fontos védelmező, az ajándékokat azonban Gyed Moroz (Fagy Apó) hozza, aki inkább kék, mint piros, inkább bojári, mint püspöki ruhát visel, szán helyett trojkán jár, krampusz helyett Hópelyhecske - Sznyegúrocska kíséri. Az ajándékokat nem Mikulás-napkor vagy karácsonykor, hanem újév napján osztja szét. Az észak-orosz Fagyapó figurája nagyon mély történelmi és etnográfiai gyökerekre vezethető vissza. Előképe az indoeurópai égi isten, a kozmikus törvények istene, Varun, aki az éjszakai csillagos égbolt megtestesítője.
A Szovjetunióban a 20. században Gyed Moroz, azaz Fagy Apó szorította háttérbe Szent Miklóst, Moszkva és Oroszország védőszentjét. Az ideológiailag megbízhatatlan, „reakciós” elemként a bolsevikok már az 1920-as években betiltották a Mikulást, a Karácsonnyal és a karácsonyfával együtt. Börtönnel játszott, aki a tajgán fenyőt állított év végén, vagy bármi módon megidézte, vagy paktált a Mikulással. Csak 1935-ben térhetett vissza száműzetéséből Sztálin egyik jobbkezének, Pavel Posztysev elvtársnak a kezdeményezésére. A biztonság kedvéért a ráncba szedett Télapó mellé delegáltak egy Hóleánykát (Sznyegurocska), és a politikailag ártalmatlanná tett, eltűrt alakok ténykedését áttették december 31-re. Sztálin ugyanis ezt a napot jelölte ki a fenyőfaállítás hivatalos állami ünnepének. A szovjet Télapók olykor jeges kékbe öltöznek, de a hatalomnak is kedves piros szín (ahogy a rivális Mikulásnál) náluk is a legnépszerűbb. Karácsony helyett azonban már az újévet ünnepelték a tetején vörös csillaggal ékesített, újra legalizált fenyőfák körül.
Az orosz Gyed Moroz külső megjelenését az ősi mitológia és színszimbolika alapján írhatjuk le: szakáll és haj (amely évezredek során semmit nem változott), ing és nadrág, bunda, sapka, háromujjú vagy egyujjas kesztyű, öv, cipő, pásztorbot. Hópelyhecske (Sznyegurocska) csak a Télapóhoz tartozó sajátos kísérő nőalak, aki a Télapó unokája és tündér is egy személyben. Az oroszok úgy tartják, hogy a Télapó lakóhelye a sarkkörön túli Velikij Usztyug, s onnan jön el minden évben rénszarvas szánján a gyerekekhez.
Orosz újév: történelem és hagyományok
A Mikulás és Télapó közötti különbségek
A Mikulás és a Télapó alakja között vannak jelentős különbségek, mind megjelenésükben, mind a hozzájuk kapcsolódó hagyományokban. A magyar Mikulás külső megjelenését tekintve az orosz Télapó és a nyugati Santa Claus között helyezkedik el. A ruha és az ajándékok szemiotikai jelentéssel bírnak. Különféle jókívánságokat szimbolizálnak: a piros öltözék - az öröm és életerő szimbóluma, a csokoládé és a cukorkák az édes életet szimbolizálják, az alma, a narancs a termékeny életre utal, a dió, mogyoró a gazdagság és pénz szimbóluma. Ez a szimbolika más folklórhoz kapcsolódó tavaszi és nyári ünnepekben is ismétlődik.
A Mikulás és a Télapó összehasonlítása
| Jellemző | Mikulás (Magyarország) | Gyed Moroz (Oroszország) | Santa Claus (Angolszász) |
|---|---|---|---|
| Név eredete | Szent Miklós | "Fagy Apó" | Szent Miklós |
| Ünnepnap | December 6. | Újév (December 31. / Január 1.) | Karácsony (December 25.) |
| Öltözék színe | Piros | Kék, fehér, piros | Piros |
| Kísérő(k) | Krampuszok | Hópelyhecske (Sznyegurocska) | Manók, rénszarvasok (Rudolf) |
| Jármű | Gyakran gyalog, néha szán | Trojka | Rénszarvas szán |
| Ajándékok | Cukorka, édesség, déli gyümölcs, virgács | Játékok, édességek | Játékok, édességek |
| Lakhely | (Nincs specifikus, de összefonódik Lappfölddel) | Velikij Usztyug | Északi-sark |
| Ajándékozás módja | Cipőkbe, ablakba | Karácsonyfa alá, újévkor | Harisnyákba (kandalló kéményén keresztül) |
A Mikulás globális megjelenése és kulturális különbségek
A Mikulás alakja és az ajándékozás hagyománya a világ különböző tájain eltérő formában él tovább. A globalizáció és a motívumvándorlás miatt az ünnep részletei már gyakran összekeverednek, divathatás miatt is átkerülnek egyik kultúrából a másikba.
- Magyarország: A Mikulás december 5-én este krampuszaival járja a várost és ajándékokat vagy virgácsokat helyez el az ablakba kitett csizmákba. A kis mikulászacskók piros, átlátszó csomagban vannak, tartalmuk cukorka, édesség, déli gyümölcs.
- Ausztria és Horvátország: Hasonlóan hozzánk, a Mikulást krampuszok kísérik, bár Horvátországban regionális eltérések is vannak, ahol angyal kíséri a Mikulást. A jó gyerekek édességet kapnak, a rosszak arany virgácsot piros szalaggal. Ausztriában a "Krampusnacht" (krampuszéj) hagyománya is él, ahol a falusi fiatalok ördögnek öltözve ijesztgetik az embereket.
- Németország: December 6-án jön Nikolaus, aki a ház elé kikészített csizmácskákról tudja, hová kell hozni az apró ajándékokat, csokit, gyümölcsöt a gyereknek. Néha be is kopog egy-egy házba, hogy személyesen találkozzon a jó gyerekekkel. A karácsonyi ajándékot azonban a Weihnachtsmann hozza december 24-én.
- Hollandia: Sinterklaas segédjével, Zwarte Piettel (Fekete Péter) november közepén érkezik, méghozzá hagyományosan gőzhajón. Holland hagyományok szerint Sinterklaas Spanyolországban él, így rénszarvasok helyett fehér lovon érkezik.
- Luxemburg: Kleeschen hozza az ajándékokat december 6-án a már korábban kikészített csizmácskákba. A Mikulás napját megelőző vasárnap a falvak és városok hivatalosan is üdvözlik a Kleeschent.
- Skandinávia és Finnország: A skandináv kultúrkörben a téli napforduló központi alakja a Yule-bak (Yule Goat), Julbukk, Julbock-nak nevezett mesefigura hoz ajándékot. A finn Mikulás, Joulupukki feleségével és manóival él együtt Lappföldön, és rénszarvas szánon járja a világot. Finnország országimázskampányban reklámozta Lappföldet, mint a Mikulás hivatalos otthonát.
- Amerikai Egyesült Államok: A rénszarvas húzta szánon érkező Santa Claus nem december 6-án, hanem karácsonyra hozza az ajándékokat. A New Yorkba érkező holland telepesek alapozták meg a karácsonyi Mikulás-hagyományt. A globalizált Santa Claus a kilenc repülő rénszarvas által vontatott szánjával december 25-én egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba apró ajándékokat helyez.
- Bulgária és Szerbia: Bulgáriában Szent Miklós a tengerészek védőszentje, és az egyik legnépszerűbb szent. Szerbiában nemzeti szent, és Sveti Nikola számos család fő patrónusa, akik „slava”-val ünnepelnek.
- Románia: Cipőket helyeznek a gyerekek az ajtó elé, és így várják az édességeket. Az engedetlen gyerekek Mikulástól almaágat kapnak, ami ha vízbe állítva karácsonyig kivirágzik, úgy „Moș Nicolae” megbocsájtott a gyerekeknek.
- Csehország: „Svatý Mikuláš“ már december 5-én megjelenik egy angyal és egy ördög kíséretében.
- Olaszország és Spanyolország: Nincs olyan nagy Mikulás kultusz, mint más országokban. A gyermekek Vízkeresztkor kapnak ajándékot, Olaszországban La Befana-tól, Spanyolországban a Háromkirályoktól.
- Törökország: A Mikulás-kultusz viszonylag újkeletű és Noel Baba hozza az ajándékokat, de nem december 6-án, hanem szilveszter éjjel.
A Mikulás alakjának politikai és társadalmi manipulációja
A hitleri Németországban nem nézték jó szemmel Szent Miklós XX. századi reinkarnációjának népszerűségét. Mivel valakinek ajándékokat kellett vinnie a jó nemzetiszocialista gyerekeknek, ezért nem diszkvalifikálhatták teljesen a Mikulást, továbbra is engedélyezték létezését, de náci formában, az „árja” Mikulás, az ősz szakállas Odin (Wotan) alakjában. Pedig a Harmadik Birodalom rendelkezett a vallási szekták jellegzetességeivel: egy messiási látomásokkal rendelkező kultikus személyiség vezette, saját bejáratú dogmái és rituáléi voltak, és érdemekkel (például zsidók elleni erőszak elkövetésével) ki lehetett érdemelni a gyülekezet (a Náci Párt) kegyeit. Odin apónak azonban minden igyekezet ellenére sem sikerült megvetnie lábát Németföldön, a német Mikulás, Nikolaus, és a német karácsonyi Mikulás, Weihnachtsmann is szilárdan tartotta magát.
Az 1950-es években, a kommunizmus térhódításával Magyarországon újabb elnevezés honosodott meg a köztudatban, a Télapóé, amely újabb kultúrkörök alakjait mosta össze, köztük az orosz területekről érkezett Gyed Morozt, a szó szerinti tél (vagy fagy) apót is, akinek Hópelyhecske a kísérője. A Télapó elnevezés használatában az orosz hatás 1927-ben mutatható ki először egy orosz film, a „Télapó” című mesejáték kapcsán. Az 1950-es években a vallásellenesség miatt akarták teljesen leváltani a Mikulást és a december 6-i hagyományait. Második lépésben pedig a Jézuskát cserélték le, és a helyébe a Télapó alakját léptették. Ő hozta az ajándékokat december 24-én. Ma a Mikulás és a Télapó egyaránt használatos, és szinte senkinek nem jut eszébe a történetük, az meg főleg nem, hogy valamelyiket negatívan megkülönböztessék a másikkal szemben.