Szakály György, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, balettigazgató, egyetemi tanár és rektor, 1955. december 15-én született Nyíregyházán. Élete és pályafutása összefonódott a magyar táncművészettel, melynek fejlődéséhez jelentősen hozzájárult.
A kezdetek és a balett iránti elhivatottság
Kis korától a színészet izgatta, s 11 évesen jelentkezett az Állami Balettintézet (ma Magyar Táncművészeti Egyetem) felhívására balett-táncos képzésre, és sikeres felvételit tett. A felvételi folyamat izgalmas részleteit édesanyja fedezte fel a balettintézet hirdetésében, amely ígérte, hogy a diákok felléphetnek az Operaházban. A szülők úgy gondolták, hogy ebben öröme lehetne gyereküknek. Szakály György kollégistaként töltötte az iskolai éveket, szüleit és két testvérét csak karácsonykor látta újra a Vasgyár utcai otthon negyvenhét négyzetméterén.
1967-ben nyert felvételt az Állami Balett Intézetbe, ahol 1976-ban végzett balettművészként. A diploma megszerzését követően egy évet tanult Leningrádban, a világhírű Vaganova Balettiskolában. Akkoriban nézte vissza először valamelyik produkcióját egy újdonságnak számító szalagos videolejátszón, és hiába dicsérték mesterei, ő kevesebbnek látta a mutatott produkciót annál, amit önmagáról gondolt. Ez a tapasztalat és apjától örökölt konoksága, valamint mestereinek tanácsa, hogy dolgozzon többet, meghatározta hivatásában való működését.
Karrier a színpadon és nemzetközi sikerek
Hazatérése után, 1977-től a budapesti Állami Operaház kartáncosa, 1981-től szólistája, 1982-től magántáncosa volt. Pályája során hősi, nemes sítusú (danseur noble) klasszikus főszerepeket táncolt. A közönség többek között olyan szerepekben láthatta, mint Albert a Giselle-ben, A diótörő hercege, Siegfried A hattyúk tavában, a Seregi László által koreografált Spartacus vagy A csodálatos mandarin, nem utolsósorban a Maurice Béjart koreografálta Négy utolsó dal Férfija és Stravinsky Tavaszi áldozatának kiválasztott férfija, szintén Béjart-tól. Emellett a hazai koreográfusok műveiben is rendre feltűnt: Seregi László Spartacusaként, A csodálatos mandarin főhőseként és Fodor Antal A próba című művében, amelyben Júdást táncolta. A balettek mellett a musical műfajában is kipróbálta magát, hosszú éveken keresztül lépett fel a Macskák című Lloyd Webber-darab több szerepében, mely országos népszerűséget hozott neki.
1983-ban a Magyar Táncművészek Szövetsége az évad legjobb táncosának választotta. 1985-től a dortmundi, 1988-tól a bonni Opera vendégszólistájaként, illetve első szólistájaként lépett színpadra. Pályafutása során vendégszerepelt egyebek között Sydney-ben, Berlinben, a New York-i Metropolitan Operában, Washingtonban, Franciaországban is. Bő két évtizedes aktív pályafutása alatt generációjának egyik legmeghatározóbb táncművészeként táncolta végig a balettirodalom legnagyobb szerepeit - s utazta közben körbe a Földet New Yorktól Sydney-ig, a legnívósabb társulatok vendégeként.
Szakály György - Magyar Táncművészeti Egyetem
Vezetői szerepek és pedagógiai munka
1991-ben a budapesti Operaház balettegyüttesének művészeti vezetőjévé nevezték ki Keveházi Gábor igazgató mellé, majd 1992-től ő irányította az együttest. Három év után, ahogy később nyilatkozta, „elbocsátották”, közben 1993 és 1995 között a Magyar Fesztivál Balett balettmestere is volt. Szakmai múltja ellenére minden alkalommal erőfitogtatásból ebrudalták ki a pozícióból. Nem sértődött meg, csak eldöntötte: bürokratikus feladatot nem vállal többé.
2000-től három éven át tanított a Shakespeare Színiakadémián. 2003-ban szerezte meg balettmesteri képesítését a Magyar Táncművészeti Főiskolán, ahol azóta folyamatosan tanított. 2007-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett koreográfusként. Koreográfusként is számtalan előadás fűződik a nevéhez: A faun halála (Pécsi Balett), West Side Story, A dzsungel könyve, József és a színes szélesvásznú álomkabát, Emil és a detektívek, A három testőr.
A Magyar Táncművészeti Egyetem rektoraként
2006-ban megbízták a Táncművészeti Főiskolán belül működő Táncművészképző Intézet (ma Dózsa György Táncművészképző Intézet) irányításával, két év múlva az intézet művészeti és képzési rektorhelyettesének nevezték ki. Ifjabb Nagy Zoltán halála után, 2011-ben elvállalta a rektori megbízatást, a posztra 2015 augusztusában három évre újraválasztották. Vezetői pályázatában legfontosabb feladatául a hazai táncművész- és pedagógusképzés, valamint a koreográfus- és táncelméleti szakemberképzés világszínvonalra emelését tűzte ki, szakmai és infrastrukturális fejlesztésekkel együtt.
Szakály György egyik fő célja volt, hogy a többi művészeti ághoz hasonlóan a táncművészképzés is egyetemi szinten történjen. A táncoktatás és intézményvezetés mellett aktívan részt vett a szakmai közéletben. Rektorként az egyik egykori operaházi ellenlábasát is tanárnak hívta, mert úgy vélte, hogy a szakmai képességek fontosabbak az egyebeknél. Sikeres vezetői éveinek eredménye, hogy az intézmény a rektori irányítása alatt további fejlődésen ment keresztül, melyet az alábbi táblázat is jól szemléltet:
| Időszak | Tisztség | Főbb eredmények / Feladatok |
|---|---|---|
| 2006-2008 | Igazgató (Táncművészképző Intézet) | Intézet irányítása |
| 2008-2010 | Képzési és működési rektorhelyettes | Művészeti és képzési rektorhelyettes |
| 2010-2011 | Megbízott rektor | Átmeneti vezetés |
| 2011-2018 | Rektor (Magyar Táncművészeti Egyetem) | Világszínvonalú képzés fejlesztése, infrastrukturális fejlesztések, egyetemi szintre emelés |
Díjak és elismerések
Hosszú és gazdag pályája során számos díjjal ismerték el kivételes tehetségét:
- 1985: Liszt Ferenc-díj
- 1988: Érdemes művész
- 1991: Kossuth-díj
- 2000: Kiváló művész
- 2003: A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja
- 2009: A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje
- 2014: A Magyar Érdemrend középkeresztje
- 2014: Az Operaház örökös tagja és mesterművésze
Aktív nyugdíjas évek
Szakály György 2020-ban nyugdíjba vonult, de továbbra is aktívan részt vett a táncéletben. Balettmesterként és tanárként is tevékenykedett, emellett zsűrizett különböző versenyeken. Az Operettszínház két előadásának, A diótörő és a Korhatár nélkül című balett-összeállításnak is balettmestere volt. Emellett egy magán balettiskolában is tanított felnőtteket, ahol célja az volt, hogy minél több emberrel megismertesse a klasszikus balett alapjait.
„Szakály György távozása hatalmas veszteség a magyar kulturális élet, a balettszakma és a Magyar Táncművészeti Egyetem számára. Pályatársai, kollégái, tanítványai és barátai számára meghatározó személyiség, MESTER volt” - olvasható a Magyar Táncművészeti Egyetem közleményében.
Szakály György hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 70. évében hunyt el 2025-ben. A magyar kulturális élet meghatározó alakját a Magyar Táncművészeti Egyetem saját halottjának tekinti.