A női reproduktív rendszer egyik alapvető eleme a petefészek, amelyben a tüszők fejlődnek, és a petesejtek érése zajlik. A tüsző - vagy follikulus - a petefészek önálló szerkezeti egysége, amely egy éretlen petesejtet és a körülötte lévő támogató sejteket tartalmaz. Feladata, hogy a petesejt érését hormonális és sejtszintű folyamatokon keresztül előkészítse, majd ovulációkor lehetővé tegye annak felszabadulását. Az ovuláció a menstruációs ciklus közepén, a 14-16. nap körül esedékes, ilyenkor történik meg a peteérés, és egy nagyjából három napos időablak áll rendelkezésünkre a teherbeesésre. A peteérés során a petefészek domináns tüszőjéből felszabadul egy petesejt.
Születéskor az ováriumok éretlen petesejtek ezreit tartalmazzák, minden petesejtet sejtek vesznek körül, és egy folyadékkal telt hólyag biztosítja a fejlődésüket. Ezeket nevezzük együttesen tüszőnek (folliculus). Normál ciklusú nőkben minden hónapban 1 vagy kettő tüsző indul növekedésnek, ez kb. 20 mm-es nagyságig növekszik, ekkor a petesejt kiszabadul a petefészekből (ez az ovuláció, jellemző ideje a ciklus 14. napja), és a petevezetékbe kerül. A petevezetékben megtörténik a megtermékenyülés, majd innen a megtermékenyített petesejt (embrió) a méhbe vándorol, ahol beágyazódik a méh nyálkahártyájába (endometrium), és létrejön a terhesség. Ha nem termékenyül meg a petesejt, akkor a méh nyálkahártyája leválik, ez a menstruáció, mely körülbelül az ovulációt követő 14. napon, a ciklus 28. napján következik be. Az ováriumban 3 fontos hormoncsoport termelődik: ösztrogének, androgének és progeszteron. Ezek a hormonok az agyalapi mirigyben (hipofízis) felszabaduló két hormonnak a szabályozása alatt állnak: Follikulus Stimuláló Hormon (FSH) és Luteinizáló Hormon (LH). Ez a két reproduktív hormon irányítja a tüszők fejlődését és az ovulációt.
Azonban különböző okok miatt előfordulhatnak rendellenességek a tüszőfejlődésben, ami a teherbeesési nehézségek egyik leggyakoribb oka. Kimondhatjuk, hogy az ovulációs rendellenességek legtöbb, azaz 75%-ában erről van szó. Ilyenkor a megérni nem képes tüszők (legalább tíz) folyadékkal telt cisztává alakulnak, a luteinizáló hormon (LH) állandóan magas szintje miatt. Emiatt nem jön létre a tüszőrepedés, a menstruáció vagy elmarad, vagy rendszertelen, így a teherbeesés is nehezített.
Mi a policisztás ovárium szindróma (PCOS)?
A PCOS, a policisztás ovárium szindróma rövidítése. Ezt magyarra úgy fordíthatnánk, hogy a petefészek sok tüszőjével járó betegség. A PCOS neve onnan ered, hogy a petefészek kéreg alatt ciszták sorakoznak (ezek a megérni akaró, de nem tudó petesejtek, tüszők). PCOS esetén elmarad a havonkénti rendszeres tüszőérés és ovuláció, ez pedig a hormonháztartás felborulásához vezet. Valójában tehát a PCOS nem csak a petefészket érinti, hanem egy teljes női szervezetre kiható hormonális betegséget jelent. Egy komplett anyagcserezavarról beszélünk, a PCOS hátterében ugyanis sok esetben örökletes cukor anyagcsere zavar áll.
PCOS tünetei és gyakorisága
A PCOS önmagában nem egy tünet jelzi, hanem tünetek együttese - így pusztán a súlygyarapodásból, vagy egyedül a fokozott szőrnövekedésből még nem érdemes azonnal erre következtetnünk. A PCOS nagyon változatos tüneteket okozhat testszerte. Érdemes tudni, hogy ezek a tünetek közül nem mindegyik jelentkezik minden érintett nőnél, hanem a tünetek megjelenése egyéni.
A PCO szindróma diagnózis akkor mondható ki, ha az alábbi három jellemző tünetből legalább kettő jelen van a páciensnél:
- elmaradt peteérés, menstruációs zavar,
- fokozott, férfias típusú szőrnövekedés, mely az androgén jellegű hormonok, azaz androszténdion, DHEAS és tesztoszteron férfi nemi hormonok emelkedett szintjéből adódik,
- a hüvelyi ultrahang vizsgálat segítségével egyértelműen igazolt sok apró ciszta a megnagyobbodott petefészkekben, amit úgy is hívnak, hogy Black Pearl Necklace Sign, szabad fordításban fekete gyöngysor tünet.
A PCOS leggyakoribb tünete a több hónapban egymás után kimaradt menstruáció. Az is nagyon feltűnő, ha egyik hónapban jóval kevesebb a vérzés mennyisége, ezért érdemes figyelni, hogy az azt követő hónapban milyen mértékű a vérmennyiség. Általában pattanásos bőrrel, több férfihormonra jellemző tünetekkel (vékonyszálú, zsíros haj) jár. Ma úgy tudjuk, hogy minden 10. nőt érinti. A PCOS rendkívül gyakori betegség, minden tizedik nőt érinti és a vezető meddőségi okok között tartják számon.
A PCOS tünetei közül a fokozott szőrnövekedés okozza a legnagyobb esztétikai kellemetlenségeket a nők számára. Az androgén hormonok magasabb szintje miatt sötét szőrszálak jelenhetnek meg az arcon, végtagokon és a mellkason. A hormonok megnövekedett mennyisége emellett túlsúlyhoz és erősen pattanásos bőrhöz is vezet. Néha férfias kopaszodás is jelentkezhet. Ezek mind a PCOS kellemetlen, életminőséget rontó tünetei. Általában a fiatal lányok számára a menstruáció zavarai mellett ezek a tünetek jelentik a legnagyobb kihívást. Később azonban a termékenységi problémáké lesz a főszerepe. PCOS esetén problémák alakulhatnak ki az ovulációval, a menstruációs ciklus szabályozásával és a teherbeeséssel is.
PCOS és menstruációs ciklus magyarázata - Tünetek, meddőség, okok és kezelés - Orvosi animáció
A PCOS okai és kialakulása
A PCOS kialakulása valószínűleg egy összetett folyamat, melynek nem minden elemét ismerjük még. A PCOS kialakulásában kiemelt szerepe van az inzulinrezisztenciának. Az inzulin a hasnyálmirigy által előállított hormon, mely arra serkenti a sejteket, hogy felvegyék és használják a vércukrot. Ez a szervezet elsődleges energiaforrása. Ha a sejtek ellenállóvá (rezisztenssé) válnak az inzulin hatásával szemben, akkor nem veszik fel a cukrot, és emiatt a cukorszint a vérben megemelkedhet. Az emelkedett vércukorszint még több inzulin termelését váltja ki, hogy a szervezet megpróbálja így csökkenteni a vércukorszintet. Összességében tehát emelkedett vércukorszint és inzulinszint alakul ki, míg az inzulin nem fejti ki hatásait. Az emelkedett inzulinszint további problémákat okozhat. Arra késztetheti a szervezetet, hogy túl sok androgén férfihormont termeljen. A fokozott tesztoszteron termelés megborítja a reproduktív életkor női hormonális egyensúlyát.
A fel nem fedezett inzulinrezisztencia, a kontrollálatlan, túl magas vércukorszint, cukorbetegség és pajzsmirigy alulműködés is okozhat problémát a peteérésnél. Az inzulinrezisztencia mellett emelkedett androgén (férfi nemi hormon, tesztoszteron) szint is jellemző, valamint egy tartós, alacsony fokú gyulladás fennállása. Ez hosszútávon szív- és érrendszeri problémákhoz vezethet. A kutatások azt mutatják, hogy a PCOS-ben szenvedő embereknél egyfajta hosszú távú, alacsony fokú gyulladás alakul ki, amely a policisztás petefészkeket androgének termelésére készteti. Ez hosszútávon komoly szív- és érrendszeri problémákhoz vezethet.
PCOS-ben szenvedő nőknél több kis tüsző (4-9 mm átmérőjű, apró ciszták) halmozódik fel a petefészekben, innen ered a policisztás petefészkek kifejezés. E kis tüszők egyike sem képes azonban olyan méretűre nőni, hogy az kiváltsa az ovulációt. Az androgéneket általában a petefészkek és a mellékvesék termelik. Az androgének közé tartozik a tesztoszteron, az androsztendion, a dehidroepiandroszteron (DHEA) és a DHEA-szulfát (DHEAS).
Az agyalapi mirigy érzékeli, hogy nem kielégítő a petefészkek működése, ennek következtében abnormálisan sok LH-t és FSH-t szabadít fel - ami azt jelenti, hogy szokatlanul magas lesz a vérben az LH szint. A petefészekben és a hipofízisben jelentkező kiegyensúlyozatlan hormontermelés szabálytalan ovulációt, vagy akár az ovuláció teljes hiányát (anovuláció) eredményezheti. Emiatt a menstruációs ciklus szabálytalanná, esetleg a szokásosnál erősebbé válhat, előfordulhat az is, hogy csak hosszabb kihagyás után jelentkezik a vérzés (oligomenorrhoea), vagy néhány esetben egyáltalán nincs menses (amenorroea).
PCOS diagnózisa és kezelése
Mivel a PCOS számos tünettel járhat, és nem minden betegnél jelentkezik az összes tünet, ezért elsőre nehéz lehet felismerni. Nem létezik ugyanis egyetlen teszt, vagy laborérték, ami alapján ki lehetne mondani a PCOS diagnózisát, hanem egyben kell nézni a teljes képet. Sok nő éveken át küzd a tüneteivel, mielőtt hivatalos diagnózist kapna.
A gyanú általában az anamnézis és az UH vizsgálat után hormonvizsgálatok révén erősíthető meg, de ez nem mindig egyszerű. Sokszor nincs meg a jellegzetes ultrahang-kép, sokszor a menstruációval kapcsolatos tünetek nem egyértelműek. Itt is igaz, hogy a betegség nagyon különböző súlyosságú lehet, általában az életkor előrehaladtával súlyosbodik. Nagyon sokszor, már serdülőkorban elkezdődik.
A menstruációs zavar és a nem rendszeres tüszőérés esetén nem csak a női és férfi nemi hormonokat, de prolaktin szintet és pajzsmirigy funkciót is ki kell vizsgálni. Emellett szükséges vércukorterhelés, hogy a cukorbetegséget vagy inzulinrezisztenciát kizárhassuk. A vérvételeket a ciklus két különböző pontján is érdemes elvégeztetni: 7. és 21. nap. A PCOS gyanúja esetén szükséges nőgyógyászati szakorvosi vizsgálat is. A nőgyógyász meg tudja adni a pontos diagnózist, illetve a különböző meddőségi okok és gyanúk kizárásával meg tudja határozni a betegség okát is.
A PCOS kezelése megcélozhatja csupán a tüneteket, valamint magát a probléma gyökerét is. A PCOS hátterében álló folyamat ugyanis a szervezetben megfordítható! A gyógyszeres (általában hormonális fogamzásgátló) kezelés mellett a petefészek kéreg bemetszése jelenthet megoldást a betegség visszafordításában. PCOS kezelés fontos további része az életmódterápia, ezen belül is a személyre szabott PCOS étrend és a rendszeres testmozgás. Tüneti kezelésként gyógyszerek, krémek adhatóak a hirsutizmus, a pattanások és az elhízás kezelésére. PCOS esetén fontos feladat a meddőség kezelése is.
Bár a PCOS nem fordítható vissza teljesen, számos kezelés létezik, amely csökkentheti vagy minimalizálhatja a zavaró tüneteket. Mivel a PCOS nem csupán egy nőgyógyászati kórkép, így a kezelésben fontos, hogy részt vegyen endokrinológus szakorvos is. A PCOS ugyanis élethosszig tartó kezelést igényel.
PCOS és a terhesség
PCOS esetén problémák alakulhatnak ki az ovulációval, a menstruációs ciklus szabályozásával és a teherbeeséssel is. Mivel a PCOS egy komplex tünetekkel járó, teljes szervezetre kiható betegség, ami ráadásul hosszútávon súlyos további krónikus betegségeket és szövődményeket okozhat. PCOS esetén, a folyamatosan magas ösztrogén és androgén hormonszintek miatt a betegség fokozott hajlamosító veszélyt jelent a cukorbetegség, a méh- és emlődaganat kialakulására. Az elhízás is gyakori PCOS esetén, és súlyosbíthatja a rendellenesség szövődményeit. A PCOS tüneteinek és az elhízásnak következében sokszor a szexuális élet minősége is leromlik, és végső soron a párkapcsolat is megsínyli a betegséget. Ebben a helyzetben a termékenység, a gyermekvállalás sikeressége sem könnyű.
Amennyiben nem sikerül teherbe esnünk, előfordulhat, hogy szabályozni, stimulálni kell ovulációnkat az orvosunknak, amivel kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé válik a peteérés. A stimuláció a peteérés gyógyszeres vagy injekciós beállítására, szabályozására hivatott eljárás. A célja, hogy egyszerre több tüsző induljon érésnek, így nagyobb eséllyel következik be a terhesség. Emiatt ez az eljárás általában a lombikbébi-kezelési programok, az asszisztált reprodukciós kezelések első lépése is. Még a petefészek-stimuláció kezdete előtt kezelőorvosunk meghatározza kezelésünk módját és ütemtervét.
A „rövid (antagonista) protokoll” esetében előkezelés nélkül, a menstruáció 2-3. napján megkezdődik a stimuláció, egy ultrahang ellenőrzés után. Az injekciós kezelés pedig csak az első, ideális méretű tüszők után folytatódik, nehogy idő előtt megrepedjenek. A „hosszú protokoll” előtt - a Reprogenesis klinikán - a menstruációs ciklus 20. napján kezdik meg az előkezelést injekciókkal. Közben megkezdődik egy új ciklus és 14 nappal az első injekció után indul a petefészkek stimulációja. A stimuláció tabletta, injekció vagy kombinált formátumban egyaránt kivitelezhető. Attól is függ, melyiket alkalmazzák, hogy hány évesek vagyunk, milyenek a hormonvizsgálati eredményeink, és mekkora testsúllyal rendelkezünk. Az ultrahangos ellenőrzés - mivel erős hormonokkal történik a kezelés - elengedhetetlen. Minden stimulációs protokollnál az első ellenőrzés a stimulációs injekciók kezdetét követő 7.-8. napon esedékes, majd az eredménytől függ, hogy mikor kell a következőt elvégezni.
Túlstimuláció és szövődményei
Azonban, ha túl sok tüsző kezd el egyszerre megérni, létrejöhet a túlstimuláció. Ez az állapot a nagy hatáserősségű hormonkezeléskor következhet be, viszonylag ritkán. Akik gyógyszereket szednek a tüszőérés serkentésére, azoknál léphet fel az ovarian hyperstimulation syndrome, azaz a petefészek túlstimulációs szindróma. A hiperstimuláció egy igen ritka hozadéka a stimulációs eljárásnak: a nők kb. 3-5%-ánál jelenik meg. Amikor hiperstimuláció lép fel, akkor a petefészek jelentős mértékben megnagyobbodik a hormonok hatására. Ez azonban egy tünetegyüttes, melynek a túlságosan magas ösztrogénszint a másik, mérhető jele. E mellé társulnak a különböző hasi fájdalmak, és a testüregekben felhalmozódó folyadék. A folyadék azonban nemcsak a mellüregben vagy a hasüregben, hanem a szívburokban is feltorlódhat. A hCG-kezelést követően kb. a 3-5., néha 7. napon jelentkezhetnek ezek a tünetek, melyeket minden egyes további hCG-injekció fokozhat.
A túlstimuláció tünetei nagyon kellemetlenek lehetnek: puffadás, émelygés, némi súlygyarapodás, a hasűri folyadék megjelenése, hányás és hasmenés. A súlyos formája (nehézlégzés, mellkasi folyadék, kóros anyagcsere folyamatok, stb.) pedig kórházi kezelésre szorul.
A túlstimuláció súlyossági fokozatai:
- Enyhe: ez az esetek többsége, kb. 20-30%-a. Ilyenkor néhány héten belül elmúlnak az alhasi kellemetlenségek (az émelygés, a feszülés vagy épp a puffadás), és helyreáll a normális közérzetünk.
- Középsúlyos: az esetek kb. 1-5%-ban azonban ennél súlyosabb tünetekkel: kiszáradással, erősödő hasi tünetekkel, és a folyadék hasűri, néha mellkasi felgyülemlésével is számolnunk kell. A máj-és vesefunkciók romlása, valamint még vérrögképződés is felléphet ilyenkor. A gyógyulási idő ebből az állapotból kb. 2-4 hét, ám ha közben sikeres a teherbe esés, ez akár 10 hétig is elhúzódhat.
- Súlyos: a középsúlyos tünetek fokozódása, a nehézlégzés, valamint légzési elégtelenségek megléte már egyértelműen kórházi ápolást, folyamatos felügyeletet igényel. Ennek azonban szerencsére csak 1-2%-os az előfordulása. Ha elhanyagoljuk, sajnos néhány napon belül kórházi kezelést igénylő, súlyos esetté válhat a hiperstimulációs szindróma.
Ha az orvos arra gyanakszik, hogy felléphet túlstimuláció, a Reprogenesis klinikán a petesejt stimulációt 36 órával a leszívás előtt Decapeptyl injekcióval zárják le - a hagyományos tüszőrepesztő injekció helyett, ezzel 0%-ra csökkentve a túlstimuláció lehetőségét.
Ha egyszerre több tüsző érik meg, az nagyon gyakran okozhat többes terhességet a várandós kismamákban. Azonban ez egy veszélyes állapot a szüléskori komplikációk, az anyai rendellenességek és az embriók túlélési esélyei miatt is. Nem is beszélve a koraszülés kockázatáról, ezért ha több embrió keletkezik a kezelés folyamán, ezeket lefagyasztják egy következő beültetés idejére.
tags: #szabalytalan #alaku #tuszo