Az alma egész életünkben elkísér bennünket. Általában ezt csomagolja édesanyánk az uzsonnánk mellé, és a belőle készült lé is igazán finom. De kompótként, vagy akár almaborként is kiváló. Nem véletlen hát, hogy az alma a magyar szív számára az egyik legkedvesebb gyümölcs. Kevés olyan kert van, ahol ne kapna helyet legalább egy almafa.
Főleg, mert régóta tudjuk, hogy a napi egy alma az orvost távol tartja. Az almából pedig mindenki megtalálhatja a kedvencét, akár az édeset, akár a savanyút, akár a roppanóst, akár a kásást szereti. Habár azt gondolhatnánk, hogy ez a tipikusan magyar gyümölcs hazánkból származik, azonban ez nem így van, de számtalan, nagyon régóta termesztett, történelmi almafajta található meg nálunk. Ismerkedjünk meg velük közelebbről, és adjunk nekik helyet a kertünkben.
Történelmi piros almafajták
A történelmi almafajtáknak érdemes helyet adni a házikertekben. Ismerd meg a legfinomabbakat!
Bőralma
A bőralma nem őshonos magyar fajta, hanem egy régi, angol eredetű téli alma, amelynek a neve Parker's Pippin. Egész Európában elterjedt, és hazánkban is nagyon kedvelt volt még az 1700-as években. Minden évben terem, ezért is volt annyira népszerű a hazai kiskertekben. Szeptember végétől indulhat a szüret, a bőralmákat azonban célszerű minél később leszedni a fákról, mert hajlamosak a fonnyadásra.
Az Alföld forróságát is nagyon jól viseli, így ott egyik házikertből sem lenne szabad hiányoznia. A fáról leszedve a gyümölcse kissé savanyú, de pár hónap tárolás után jön meg az igazi zamata. Nagyon jó pollenadó fajták a bőralma fajtái. A kötődés után nem sokkal azonban célszerű megritkítani, akár a felét is, hogy megfelelő méretű legyen az alma a szüreteléskor.
Ha helyet adunk neki a házikertben, igazi különlegességgé válik, ráadásul tavasszal csodás ékessége a kertnek, mert virágai gyönyörű rózsaszínben pompáznak. Nem csoda tehát, hogy lassan visszanyeri régi népszerűségét és egyre több kertben találkozhatunk vele. Bőven terem és edzett fajta. Citromsárga héján fahéjszínű, nyersbőrszerű „rozsdás" felületek alakulnak ki, a napfény felé eső részén pedig pirossá válik. A húsa zöldes-sárgásfehér, és porhanyós. Nagyon meleg területre, száraz talajba nem érdemes bőralmafát ültetni, mert gyümölcsei aprók maradnak, felrepedeznek.
Batul
A Batul viszont igazi hungarikum. Ez az október elején szüretelhető, zamatos téli alma Erdélyből került hozzánk. Neve a "bátul" szóból ered, ami boglyafeneket jelent, ugyanis az erdélyiek, ha nem volt pincéjük, az almát ősszel a szénaboglya fenekére tették, tavasszal pedig eltakarították róla a szénát, és sárgán fogyasztották. Többféle változata létezik, mint például Zöld batul, Fehér batul, Piros batul, hiszen nem egy fajtáról, hanem egy fajtakörről beszélhetünk. A fa koronája sűrű lombozatú, gömb alakú. Levelei közepes méretűek, tojásdadok, a gyümölcse pedig középnagy vagy kicsi. Az alma gömbölyű, zöldessárga, a napos oldalon piros. Íze nagyon jellegzetes, üdén savanykás. Leginkább friss fogyasztásra javasolják, de hűvös helyen egészen tavaszig eláll.
Ez az alma kelet-magyarországi eredetű, a Maros mentén terjedt el. Feltehetően a Bihar közeli Batur apátság gyümölcsöskertjében termesztették 1003-1172 között, innen eredhet a neve is.
Manapság már leginkább az őstermelők és hobbikertészek termesztik. A Batul almafa hűvös, csapadékos területen, mély termőrétegű talajon érzi jól magát. Jól tűri a virágzás körüli fagyokat is, azonban varasodásra hajlamos. A koronát februárban átláthatóvá kell tenni a ritkító metszéssel, mely megakadályozza a felkopaszodást, levegőssé teszi a koronát, és megfelelő lesz általa annak mérete is. A fa vázát adó ágakat ne vágjuk le, hanem az ágak sűrűjétől szabaduljunk meg. El kell távolítani a ritkítás során a vezérágról meredeken felfelé növő ágakat, a vázágak felső részén a túlságosan megerősödött ágakat, valamint ne maradjanak beteg és száraz ágak sem a fán.
Húsvéti rozmaring
Habár a fajta pontos származása ismeretlen, Magyarországon többek közt a Duna-Tisza közén igen hamar meghonosodott. Ahogy a történelmi almafajtáknál lenni szokott, ennek a fajtának is több neve ismert. Emlegetik citromalmának, de a Felvidéken Honti almaként is ismert. A neve, a Húsvéti rozmaring, a fajta legfontosabb tulajdonságára utal, hiszen nagyon jól és hosszan tárolható. Régen pedig szívesen kötötték a fajta érését vagy az eltarthatóságát egy ünnephez, így ez a fajta akár húsvétig is eltartható.
A Húsvéti rozmaring, a leginkább ismert a nosztalgiafajták közül. Az idősebb hozzátartozóink egészen biztosan emlékeznek rá, és fogyasztották is. A gyümölcs maga kicsit megnyúlt, kúpos alakú, a héj alapszíne zöldes-sárga, ahol pedig érte a nap, ott pirossá tud válni. Amikor az almát leszedjük a fáról, akkor annak még száraz tapintású a héja, de a tárolás elején viaszréteg keletkezik a gyümölcshéj felületén, aminek a hosszú eltarthatóságát is köszönheti.
Ezt az almát októberben szedjük. Ha hosszasan szeretnénk tárolni, akkor inkább a hónap közepéig szüreteljük le, és tároljuk hűvös, száraz helyen. Ha viszont frissen szeretnénk fogyasztani, érdemes a hónap végéig fent hagyni a fán, mert akkor lesz igazán kellemes, üde, lédús és roppanó az alma.
Hogyan metszünk egy almafát
A Húsvéti rozmaring almafa koronája nagyon nagy, akár nyolc-tíz méteres átmérője is lehet. Csodás ékessége lehet a család kertjének, amelyre a gyerekek is fel tudnak mászni. Kevés beavatkozást igényel, sűrű lombozata pedig megvédi az almát a megégéssel szemben. Ráadásul ez az almafa nagyon jól alkalmazkodik a különböző termőhelyi viszonyokhoz, így hazánkban szinte mindenhol megterem. A betegségeknek ellenálló, szárazságtűrő, környezetével szemben igénytelen fajta. A varasodás szinte az egyetlen előforduló betegsége, és ha megfelelően gondoskodunk róla, még az unokáink is falatozhatnak belőle, hiszen akár a száz évet is elérheti.
Almafa ültetése és gondozása
Ha te is kedved kaptál, és végre a te kertedben is lesz almafa, így láss hozzá az ültetéshez:
- Az almafa kedveli a napos, világos helyet, így ez alapján válasszunk neki megfelelő területet a kertünkben.
- Az almafa nem igényes a talajra, de legjobban a jó víz- és levegőgazdálkodású, tápanyagban gazdag, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású talajt kedveli.
- Ahhoz, hogy kellő mennyiségű termése legyen az almafának, rendszeresen kell öntözni.
- Almafát konténeres és szabadgyökerű kiszerelésben is vásárolhatunk. Az ideális ültetési idő ősszel és kora tavasszal van.
- Az ültető gödör legyen kétszerese az almafa gyökérméretének.
- Ha a talaj fertőzött, alkalmazzunk talajfertőtlenítő szert. A gödör aljába tegyünk egy réteg szerves trágyát, majd tegyünk rá egy réteg földet, hogy ne érintkezzen közvetlenül az almafa gyökereivel.
- Az almafacsemetét egyenesen állítsuk a gödörbe úgy, hogy a szemzési hely mindig kerüljön a földfelszín fölé.
- A tömörítés után alaposan öntözzük meg az almafacsemetét.
Mindenkinek almafában és termésben gazdag kertet kívánunk!
Az alma színe és fajtái
A klasszikus alma piros. A mai modern alma ősei Kazahsztán hegyeiből származó vad almák voltak. Az alma színét bizonyos gének okozzák, fedezték fel a tudósok, ugyanakkor azt is észrevették, hogy a szín a hőmérséklettől is függ. Ezt támasztja alá az a megfigyelés is, amit Spanyolországban a Pireneusok régiójában kollégáival tapasztalt a tudós. Felfedezték ugyanis, hogy az általában élénk vörös alma teljesen megfakult egy különösen forró július után.
Számos elfeledett almafajt sikerült már megmenteni a kipusztulástól. A szín sokáig nem volt elsődleges szempont, amikor a termelők egy új fát értékeltek. Ehelyett az alma ízére és felhasználására összpontosítottak: azt figyelték melyik alkalmas bornak, pitéhez, vagy egyéb étkezési célra. 100 évvel ezelőtt megváltoztak a dolgok. Az alma esetében az egységesség egyre értékesebbé vált. A kis gazdaságok az almaszüretet korán megkezdték, még mielőtt valóban éretté vált volna a gyümölcs, mert így rothadás nélkül nagy távolságra tudták szállítani. Ekkor került előtérbe az almák színe, és egy olyan alma, amely mély vörös volt éretlen állapotában is. Ezt az almát végül a Red Delicious-nek nevezték el, és 1921-ben kereskedni kezdtek vele. Más fajták is terjedni kezdtek, azok, amelyek szabályos, egységes színűek voltak. A szép színnek is meglett a hátránya, ezek az almák ugyanis nem voltak olyan ízesek.
Zöld és piros alma: melyik egészségesebb?
Az alma az egyik legnépszerűbb gyümölcs a világon, és az almafajták sokfélesége között a két legelterjedtebb típus a zöld és a piros alma. Sokan esszük az almát ilyenkor az egészséges táplálkozás részeként. De vajon melyik típus tartalmaz több vitamint? Az alma színe valójában meglepő információkat hordoz azokról a vitaminokról és antioxidánsokról, amelyeket tartalmaz.
A zöld alma jellegzetesen savasabb ízű és kevésbé édes, míg a piros alma édesebb és kevésbé savas. A színük eltérő fitonutrienseket is jelez. A zöld alma rendkívül tápláló gyümölcs. Az alma héjában, különösen a zöld almákban, megtalálható egy vegyület, a quercetin, amely egy erős antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik. Ezenkívül a zöld almák gazdag C-vitaminban is, ami segít erősíteni az immunrendszert és a bőr egészségének megőrzését.
A piros alma is rendkívül egészséges választás. Színének fő oka a likopin nevű vegyület, amely egy erős antioxidáns, és számos egészségügyi előnnyel jár, például a rák elleni védelemmel. Emellett a piros almák is gazdag C-vitaminban, hasonlóan a zöld almákhoz, és támogatják az immunrendszert.
Nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy a zöld vagy a piros alma egészségesebb, mivel mindkét fajta rendkívül tápláló. Mindazonáltal az a legjobb megoldás, ha változatosan fogyasszuk őket, mivel mindkét típus kínál egyedi előnyöket. Egyes emberek inkább a zöld almákat kedvelik a savasabb ízük miatt, míg mások a piros almák édességét részesítik előnyben. Az egyik nap fogyasszunk zöld almát, a másikon pirosat, hogy az összes fontos vitaminhoz és antioxidánshoz hozzájussunk. Végül is, az almák egyike a legjobb választásoknak, ha egészségesen szeretnénk táplálkozni, és mind a zöld, mind a piros változatban sok jó dolog található.
Hogyan metszünk egy almafát
Az alma piros színe a természetes pigmenteknek, például az antocianinoknak köszönhető, amelyek a gyümölcs érési folyamatában alakulnak ki. Az alma színe a fajtától és a termőhelytől is függően változhat. Például a Golden Delicious fajta zöldes-sárga vagy arany színű lehet, míg a Granny Smith fajta savanykás zöld színű. Az alma piros színét a klorofill lebontódása okozza, ami az érési folyamat során történik.
Új almafajták és almaallergia
A nemesítők különleges igényeknek megfelelő fajtákat hoznak létre, betegségeknek ellenálló, illetve különleges színű változatokat is beleértve. Nem köztudott, de létezik almaallergia, ráadásul olyan gyakori, hogy már megszülettek az allergiás emberek által is fogyasztható almafajták. A túlérzékenység nem önmagában lép fel, hanem a nyírfapollenre allergiásoknál fordulhat elő úgynevezett keresztallergia formájában. Aki a nyírfa virágzásakor néhány hétig könnyezik és tüsszög, számíthat rá, hogy többféle gyümölcs fogyasztásakor kellemetlen tünetek alakulnak ki a szájában.
Németországban 8 százalékra teszik az almaallergiások számát, ezért a Bajor Gyümölcs Központban (BayOZ) már kinemesítették azokat az új fajtákat, amelyeket mindenki bátran fogyaszthat. A Grӓfin Goldach közepes méretű gyümölcsöt (180 g) terem, amit teljes egészében mutatós csíkos fedőszín borít. Húsa roppanó, kimondottan aromás. Korán érik, nem sokkal a Gala után, jól tárolható. A másik fajta a világos citromsárga Sonnenglanz®. Közepes méretű gyümölcse öt nappal a Golden Delicious után érik. Húsa lédús, üdítő, krémszínű, igen kemény, magas cukortartalmú. Bőven terem, ezt is ritkítani kell.
Kissabel® almafajták
Húsz évvel ezelőtt Franciaországban kezdődött az idén ősszel Madridban, a Fruit Attraction kiállításon bemutatott Kissabel® almafajták története. Elhivatott almatermesztők akkor kezdtek vad, vörös húsú almát keresztezni a legjobb étkezési fajtákkal, hogy élvezhető, megfelelő méretű piros vagy rózsaszín húsú almát nyerjenek. A munkát aztán kiterjesztették és nemzetközi összefogással a világ 14 legnagyobb termesztője foglalkozik a fajtákkal az Ifored Konzorcium keretében. Kissabel® márkanéven innovatív, teljesen természetes, meglepő küllemű és nagyon finom almafajtákat mutattak be. A fajtasorban különböző héj- és hússzínű, ízű és érésidejű fajták találhatók.
A Kissabel® Orange első pillantásra felismerhető ragyogó narancssárga színéről. Végül a Kissabel® Laune igazi meglepetést okoz a fogyasztónak: amikor beleharap ebbe a kissé pöttyös sárga almába, halványrózsaszín gyümölcshús tárul föl. Ez a meglepetés a fajtasor legnagyobb erénye, amikor fény derül a látványos hússzínre, és a fogyasztók megtapasztalják a friss, harmonikus ízeket. Az Iforedhez tartozó termelők a következő öt évben a világ minden részére el tudják juttatni az új almafajtákat.
