A Streptococcus B baktérium és jelentősége a szülőszobai ellátásban

A Streptococcus baktériumok az emberi egészséget érintő legfontosabb mikrobiológiai kórokozók közé tartoznak. Ezek a Gram-pozitív, gömb alakú baktériumok számos betegség kiváltásáért felelősek, a torokgyulladástól a súlyos, akár életveszélyes szövődményekig. Egyes Streptococcus fajok a normál flóra részei, mások azonban olyan kórokozók, amelyek súlyos fertőzéseket idézhetnek elő.

A Streptococcus agalactiae, közismertebb nevén a B-csoportú Streptococcus (GBS), egy olyan baktérium, amely természetes módon jelen lehet az emberi szervezetben. Populációtól függően a Streptococcus B hordozók aránya 5 és 35 százalék között mozog, átlagosan az emberek 18 százaléka pozitív. Alaphelyzetben ez a baktérium nem okoz semmiféle problémát, általában a vastagbélben él és tulajdonképpen része a normális velünk élő mikro élőlény seregnek, a mikrobiomnak. Bár az édesanyára nézve a GBS hordozás általában veszélytelen, a szülés folyamata során a baktérium átkerülhet az újszülöttre. Mivel a babák immunrendszere még fejletlen, náluk a baktérium súlyos fertőzéseket idézhet elő, ha nem teszik meg a szükséges óvintézkedéseket.

A Streptococcus baktériumok általános jellemzése

Mikrobiológiai tulajdonságok és csoportosítás

A Streptococcus baktériumok Gram-pozitív, gömb alakú mikrobák, amelyek jellegzetesen párosával vagy láncokba rendeződve fordulnak elő. Ezek a baktériumok fakultatív anaerobok, ami azt jelenti, hogy oxigén jelenlétében és nélküle is képesek szaporodni. A Gram-pozitív sejtfaluk miatt kék színnel festődnek a Gram-festés során, ami segít megkülönböztetni őket más baktériumoktól. A Streptococcus baktériumok anyagcseréje során tejsavat termelnek, ami hozzájárul a szöveti károsodáshoz és a gyulladások kialakulásához. Ezek a mikroorganizmusok számos különböző környezetben megtalálhatók, például az emberi nyálkahártyán vagy az orrüregben, de steril testüregekbe kerülve fertőzéseket idézhetnek elő.

A Streptococcusokat az általuk okozott hemolízis alapján soroljuk alfa-, illetve béta-hemolizáló csoportba. Az alfa-hemolizáló csoportba tartozik a tüdőgyulladást okozó Streptococcus pneumoniae, valamint a szájüregben élő Streptococcus viridans fajták. A béta-hemolizáló csoport Streptococcusait immunológiai tulajdonságaik alapján csoportosítják tovább. Ezek a szerocsoportok, amelyeket a latin ABC nagybetűivel jelölik (Lancefield-féle besorolás).

• A-csoport: Az Streptococcus pyogenes tartozik ide, amely a torokgyulladás, a skarlát és más gennyes gyulladások leggyakoribb okozója. Legjelentősebb képviselőjük a Streptococcus pyogenes, más néven húsevő baktérium. Nevét onnan kapta, hogy előszeretettel szaporodik el sebekben vagy gyulladt bőrterületeken, és főként erősen szennyezett sebek vagy legyengült állapotú betegek esetén, akár amputáció is szükséges lehet a beteg gyógyulása érdekében.
• B-csoport: Az Streptococcus agalactiae, amely főként újszülötteknél idéz elő súlyos fertőzéseket.
• C és G szerocsoportba tartozó Streptococcusok: Gyakran állatok hordozzák tünetmentesen, emberben viszont súlyos, gennyesedéssel járó kórképeket alakíthatnak ki.
• D szerocsoportba tartozó Enterococcusok: Közös jellemzőjük, hogy általában a bélrendszer normál flórájának részét képezik, viszont a szervezet legyengülésekor vagy a véráramba kerülésük után, súlyos betegségeket alakítanak ki.
• Streptococcus pneumoniae (pneumococcus): Gyakran található meg a légutakban, és súlyos megbetegedések kiváltására képes, elsősorban gyermekeknél.
• Viridans csoport: A viridansok a szájüregben egészséges körülmények között megtalálhatók, és jelentős szerepük van más kórokozók távol tartásában.

A Streptococcus pyogenes által okozott fertőzések

Az A-csoportba tartozó Streptococcus pyogenes az egyik legismertebb és legveszélyesebb kórokozó, amely az emberi egészségre nézve az egyik legjelentősebb. A baktérium által okozott fertőzések változatos tünetekkel jelentkezhetnek, a légúti fertőzésektől kezdve a súlyos, szisztémás betegségekig, valamint késői autoimmun szövődményekhez is vezethetnek.

• Légúti fertőzések: A torokgyulladás (pharyngitis) és a skarlát a baktérium által okozott leggyakoribb betegségek közé tartozik.
• Bőr- és lágyrészfertőzések: Az ótvar (impetigo), az orbánc (erysipelas) és a súlyosabb nekrotizáló fasciitis a baktérium által kiváltott gennyes fertőzések példái.
• Szisztémás és egyéb szervi fertőzések: Véráramfertőzés (szepszis), tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, gyermekágyi láz.

A toxikus sokk szindróma (TSS) súlyos tünetegyüttes, amelyet kezdetben a menstruációs ciklussal hoztak összefüggésbe, majd később derült fény egyes baktériumokkal való szoros ok-okozati kapcsolatára.

Késői autoimmun szövődmények

A Streptococcus fertőzéseket követően autoimmun folyamatok indulhatnak el, amelyek hetekkel a fertőzés után jelentkeznek:

• Akut reumás láz: Szívbelhártya-gyulladást, ízületi fájdalmakat és bőrtüneteket okoz.
• Reumás szívbetegség: A szívbillentyűk tartós károsodásához vezethet.
• Poststreptococcalis glomerulonephritis: A vesék gyulladásos megbetegedése, amely ödémát, vérvizelést és magas vérnyomást eredményezhet.

Streptococcus agalactiae (GBS) és a terhesség

A B csoportú Streptococcus (Streptococcus agalactiae) baktérium kiemelt jelentőségű várandósság idején. A várandós nők körülbelül 20-30 százaléka hordozza ezt a baktériumot anélkül, hogy tudna róla. Ez az állapot nem tekinthető betegségnek, hanem egyszerűen kolonizációnak nevezzük. Bár az édesanyára nézve a GBS hordozás általában veszélytelen, a szülés folyamata során a baktérium átkerülhet az újszülöttre. Mivel a babák immunrendszere még fejletlen, náluk a baktérium súlyos fertőzéseket idézhet elő, ha nem teszik meg a szükséges óvintézkedéseket.

GBS szűrés a várandósság alatt

A magyar terhesgondozási protokoll része a várandósság 36. hetében végzett Streptococcus B szűrés. A magyarországi protokoll szerint a szűrést általában a várandósság 35. és 37. hete között végzik el. Ez az időzítés nem véletlen, hiszen a baktérium jelenléte változékony.

A mintavétel egy egyszerű kenetvétel, a hüvelyből és a végbélből is. Ez utóbbira azért van szükség, mert a két testnyílás elég közel található egymáshoz, ráadásul a szülés során bélsár is távozhat és a baba így ezzel is kapcsolatba kerülhet. A mintavétel folyamata rendkívül egyszerű és nem igényel speciális előkészületet a kismama részéről. Az orvos vagy a szülésznő egy vékony, vattás végű pálcával mintát vesz a hüvely alsó harmadából, illetve gyakran a végbélnyílás környékéről is. A levett mintát laboratóriumba küldik, ahol tenyésztéssel állapítják meg a baktérium jelenlétét. Az eredményre általában néhány napot kell várni.

A vajúdás során végzett kenetvétel azért nem járható út, mert a laboratóriumi vizsgálathoz körülbelül két nap szükséges, viszont a 37. héttől született babák már nem számítanak koraszülöttnek, így a 36. héten végzett teszt eredménye időben rendelkezésre áll. Az a kutatás is igazolta, amiben összehasonlították a 36. héten végzett kenetvétel és a szüléskori kenetvétel eredményeit: a 36. héten pozitív tesztet produkáló édesanyáknak csak 84%-a volt pozitív a szüléskor is, míg a 36. héten negatív tesztet produkáló anyák 9%-a bizony pozitív lett, mire megszületett a baba!

Újszülöttkori GBS fertőzés

Az újszülöttkori GBS-fertőzést két fő csoportra osztják a tünetek megjelenésének ideje alapján. Bár a legtöbb baba, aki GBS-szel találkozik, nem lesz beteg, a fertőzés kialakulása esetén a következmények súlyosak lehetnek. Az újszülött fertőzésének esélyét növeli az anya lázas állapota, elhúzódó szülés, koraszülés, vagy S. agalactiae baktériummal történt korábbi fertőzés.

• Korai kezdetű szepszis (early-onset): Az élet első hetében jelentkezhet (leggyakrabban 48-72 órán belül). Jellemzően tüdőgyulladás formájában mutatkozik meg, de okozhat vérmérgezést (szepszist) vagy agyhártyagyulladást is. A tünetek közé tartozhat a légzési nehézség, a testhőmérséklet ingadozása, az aluszékonyság vagy az irritáltság, sápadt, szürkés, sárgás bőrszín, haspuffadás, hányás, végtagokra kiterjedő rángás (görcs), vagy akár arckifejezésében (apáthia, csámcsogás) történő változás. Fontos kiemelni az erőtlen szopást késői koraszülötteknél, ha nehezen ébreszthető, vagy nem jelez éhséget a baba.
• Késői kezdetű szepszis (late-onset): A hetedik nap után, akár a harmadik hónap végéig is kialakulhat. Ennek forrása nem feltétlenül az anyai szülőcsatorna, hanem a környezetből is származhat, például a kórházi ápolószemélyzettől és/vagy a szükséges beavatkozások miatt szerzett fertőzés. Késői szepszis megelőzésként a legfontosabb módja a jó kézhigiénia (rendszeres kézmosás és fertőtlenítés).

A bakteriális fertőzések ötször gyakrabban fordulnak elő a 2500 grammnál kisebb súlyú újszülötteknél, mint az érett, normál súlyú, időre született újszülöttek körében, és kétszer gyakrabban érinti a fiúkat, mint a lányokat.

Kezelés és megelőzés a szülőszobán

Ha a 36. heti szűrés eredménye pozitív lett, azt mindenképpen rögzíteni kell a kiskönyvben, és a kórházba érkezéskor jelezni kell a szakszemélyzetnek. A protokoll ilyenkor intravénás antibiotikum beadását írja elő a vajúdás megkezdődésekor vagy a burokrepedéskor. A cél az, hogy az első adag antibiotikum legalább négy órával a baba megszületése előtt bejusson az anya szervezetébe.

Az antibiotikumos kezelés azonban nem indok arra, hogy ágyba kényszerítsenek a vajúdás alatt! Egy-egy adag kb. 15-20 perig „folyik”, utána nyugodtan kérheted, hogy kössék ki az intravénás folyadékot és zárják le a branült, hogy szabadon tudj mozogni. Az antibiotikumot általában négyóránként ismétlik a baba megszületéséig, hogy a védettség folyamatos legyen. Penicillinallergia esetén léteznek olyan széles spektrumú antibiotikumok (például a clindamycin vagy a vancomycin), amelyek kiválóan helyettesítik a penicillint.

Amennyiben a szülés gyorsabb lefolyású, és nem telik el a négy óra, az orvosok fokozott figyelemmel kísérik az újszülöttet a születés utáni órákban. Előfordulhat, hogy a baba korábban érkezik, mint ahogy a szűrést elvégezhették volna, vagy a kismama olyan helyen kezd el szülni, ahol nem elérhető a lelete. Ilyenkor a kezelőorvosok kockázati tényezők alapján döntenek az antibiotikum beadásáról. Az antibiotikum adása javasolt minden olyan esetben, ahol a státusz ismeretlen, és a szülés a 37. hét előtt indul be (koraszülés), vagy ha a burokrepedés és a szülés között több mint 18 óra telik el.

A GBS-pozitív anyák újszülöttjeit a kórházban általában szorosabb megfigyelés alatt tartják az első 48-72 órában. Ha az édesanya megkapta a teljes profilaxist (legalább 4 órával a szülés előtt), és a baba panaszmentes, általában nincs szükség további vizsgálatokra. A szülőknek is érdemes tisztában lenniük a figyelmeztető jelekkel a hazatérés után is. Ha a baba szokatlanul bágyadt, nem akar szopizni, lázas, vagy a bőre szürkés árnyalatúvá válik, azonnal orvoshoz kell fordulni.

A GBS-pozitivitás önmagában nem indokolja a szülési terv megváltoztatását, nem igényel császármetszést vagy gátmetszést. Tervezett császármetszés esetén, amennyiben a műtétre ép burok mellett, a vajúdás megindulása előtt kerül sor, a GBS-fertőzés kockázata az újszülött számára minimális.

A következő táblázat összefoglalja a GBS szűrés és kezelés főbb pontjait:

A Streptococcus fertőzések diagnózisa és kezelése

Diagnosztika

A diagnózis felállításához a következő technikákat használják:

• Mikrobiológiai tenyésztés: Ez az egyik legmegbízhatóbb módszer a Streptococcus baktériumok azonosítására. A beteg szervezetéből származó mintát - például torokváladékot, vért vagy testnedvet - laboratóriumi körülmények között speciális táptalajra helyezik. A baktériumok növekedése alapján azonosítható a kórokozó faj és annak antibiotikum-érzékenysége.
• Testnedvek és váladékok vizsgálata: A fertőzés helyétől függően különböző testnedveket, például köpetet, vért, vizeletet vagy agy-gerincvelői folyadékot vizsgálnak. Az ilyen mintákban nemcsak a Streptococcus baktériumok jelenlétét, hanem azok koncentrációját és virulenciáját is megállapítják.
• Antigén tesztek: Gyors diagnosztikai eszközként alkalmazzák, különösen torokgyulladás vagy skarlát gyanúja esetén. Az antigén tesztek a Streptococcus baktériumok sejtfalában található specifikus fehérjéket azonosítják.

A fertőzések tünetei esetén vérmintát és sok esetben agyvizenyő mintát (liquor) küldenek vizsgálatokra (tenyésztés, vérkép) és széles spektrumú, kombinált antibiotikum terápiát kezdenek. Ahogy azonosítják a problémát okozó baktériumot vagy akár gombás fertőzést, az adott kórokozóra specifikus terápiára váltanak az orvosok.

Kezelési stratégiák

A Streptococcus fertőzések kezelésének célja a kórokozó kiirtása, a szövődmények megelőzése és a beteg állapotának gyors javítása. A kezelés módját a fertőzés típusa, súlyossága és a beteg általános állapota határozza meg.

• Antibiotikum terápia: Az antibiotikumos kezelés a Streptococcus fertőzések alapvető kezelési módja. Penicillin: Az első vonalbeli antibiotikum a Streptococcus pyogenes és más Streptococcus fertőzések kezelésében. Erythromycin és clindamycin: Alternatívák azok számára, akik penicillinallergiában szenvednek.
• Sebészi kezelés: Súlyosabb esetekben, különösen lágyrészfertőzések esetén, sebészi beavatkozásra is szükség lehet. Tályogok drenálása: A Streptococcus által okozott tályogok (például peritonsilláris tályog) esetén a genny lecsapolása elengedhetetlen a gyógyuláshoz. Nekrotizáló fasciitis kezelése: Ebben az életveszélyes állapotban az érintett szövetek sebészi eltávolítása azonnali beavatkozást igényel.

A Streptococcus fertőzések prognózisa általában jó gyors kezeléssel. Amennyiben a fertőzés jeleit korán felismerik és a kezelés eredményes, úgy ritkábban jelentkeznek hosszútávú szövődmények.

Megelőzés és közegészségügyi jelentősége

A Streptococcus fertőzések megelőzésének alapja a higiéniai szabályok betartása és a megfelelő közegészségügyi intézkedések alkalmazása. A baktérium által okozott betegségek sokszínűsége miatt a megelőzésre irányuló törekvések rendkívül fontosak mind az egyéni, mind a közösségi egészség megőrzése érdekében.

• Higiéniai szabályok betartása: Az alapos kézmosás, az arc és a száj érintésének kerülése, valamint a közösen használt tárgyak rendszeres tisztítása csökkenti a fertőzés terjedésének kockázatát.
• Védőoltások: A PCV13 védőoltás kötelező oltás a Streptococcus pneumoniae által okozott súlyos fertőzések, például tüdőgyulladás és agyhártyagyulladás ellen. Az első életévben kerül beadásra. Felnőttek számára is elérhető a vakcina, különösen azoknak, akik legyengült immunrendszerrel rendelkeznek, vagy idősebb korban vannak.
• Korai kezelés: Légúti fertőzések, torokfájás vagy egyéb tünetek esetén fontos a gyors orvosi ellátás, hogy megelőzhető legyen a fertőzés szövődményes formáinak kialakulása.

tags: #streptococcus #bacterium #szuloszoba