Spontán vetélések utógondozása: Okok, tünetek és kezelési lehetőségek

A spontán vetélés a terhesség viszonylag gyakori komplikációja, amely sok nőt érint. Annak ellenére, hogy rendkívül megterhelő testi és lelki szempontból egyaránt, fontos tisztában lenni az okokkal és jelekkel, hogy megfelelő támogatást és kezelést nyújthassunk az érintettek számára. A spontán vetélés szó szerint véve nem "spontán", azaz ok nélküli.

Mi a spontán vetélés?

Spontán vetélésnek nevezzük azt a vetéléstípust, amikor a várandósság 24. hete előtt szakad meg a terhesség, úgy, hogy az eseményt nem előzte meg semmilyen külső behatás. Vetélésről beszélünk akkor, ha a kezdődő terhesség a várandósság 24. hete - vagy az 500 grammos magzati súly elérése - előtt megszakad. A vetélések több mint 80%-a az első trimeszterben (azaz a terhesség első 12 hetében) fordul elő.

A terhességek megszakadása döntően első trimeszteri. Körülbelül 50-75%-a szakad meg a várandósság első 12 hetében (korai vetélés); a 12-24. hét között (középidős vetélés), az időben előrehaladva már jóval ritkábban. A 24. hetet követően már nem vetélésről, hanem halvaszületésről van szó. Az ismert terhességek 10-20 százaléka végződik vetéléssel. A teljes szám minden bizonnyal ennél magasabb, hiszen sok vetélés történik még azelőtt, hogy a nők tudatában lennének terhességüknek.

A spontán vetéléseknek többféle típusa is létezik aszerint, hogy mik a vetélés lefolyásának stádiumai. A legismertebb az úgynevezett fenyegető vetélés (abortus imminens), amelyet hüvelyi vérzés és alhasi görcsös fájdalom jellemez. A baba ebben az esetben még megmaradhat, de ugyanígy el is veszítheti a kismama.

Befejezetlen vetélésről (abortus incompletus) van szó akkor, ha a fejlődő embrió elvesztése már megtörtént, azonban a méh nem ürült ki teljesen. A vetélés a méh üregében visszamaradt, fogantatásból származó képletek miatt nem tekinthető befejezettnek. A kiürítést ebben az esetben mesterségesen kell megtenni (műszeres befejezés). A méhszáj ilyenkor már nyitott, emellett hasi fájdalom és gyakran erős vérzés észlelhető.

Ezzel szemben, egy befejezett vetélés (abortus completus) során minden kiürül a méhből. A vérzés ezután már hamar alábbhagy, és a görcsökkel együtt a fájdalom is elmúlik.

A fentieken kívül még két fő vetélési típus ismert, az abbamaradt (missed abortion) és a visszatérő vagy habituális vetélés. Az abbamaradt vetélés esetén az embrió fejlődése megáll majd elpusztul, de nem lökődik ki (ezt elmulasztott vetélésnek is nevezik, az angol missed abortion fordításából). Ennek oka az esetek 80%-ában az embrió öröklött vagy szerzett genetikai hibája (aneuploidia), 20%-ban pedig valamilyen egyéb anyai betegség vagy állapot, mely az embrió fejlődését megzavarja vagy lehetetlenné teszi. Ilyenkor az édesanya nem érez fájdalmat, nem tapasztal vérzést, a magzat mégis elhalt. Ezek a csendes veszteségek különösen nehezek, mert a test „nem jelzi” a bajt, az asszony pedig sokszor magát hibáztatja - teljesen alaptalanul.

Visszatérő vagy habituális vetélésről (abortus habitualis) akkor beszélünk, ha két vagy több spontán vetélés követi egymást. Ez a gyermeket tervező párok nagyjából 1%-át érinti, nagyon gyakorinak tehát szerencsére nem nevezhető.

A spontán vetélés tünetei

A spontán vetélés tünetei nem mindig szembetűnőek: néha a jelenséget nem is jelzi más, mint egy, a szokottnál is erősebb menstruáció. Máskor egy-, vagy éppen két szakaszban zajlik le. Ha a 16. hét előtt következik be, akkor egyszerre távozik a magzattal a méhlepény és a magzatburok is. Ha azonban a 16. héttől a vetélés - a szüléshez hasonlóan - kétszakaszos: előbb a magzat távozik, majd a lepényi fázisban a lepény.

Vetélés esetén az alábbi tünetek jelenhetnek meg:

• Hüvelyi vérzés: Ez lehet enyhe barnás pecsételés vagy erős, menstruációszerű vérzés. A vérzés mértéke és időtartama eltérő lehet.
• Alhasi fájdalom: Hörgő, menstruációszerű görcsök jelentkezhetnek, amelyek lehetnek enyhék vagy kifejezetten erősek.
• Hát- vagy derékfájdalom.
• Váladékozás: Szövetdarabok vagy magzatburok darabkáinak távozása a hüvelyből.
• Súlycsökkenés.
• Fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás.
• A terhesség ismert jeleinek (pl. émelygés) hirtelen megszűnése.
• Láz, gyengeség.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Ha a várandóssága alatt rendellenes hüvelyi váladékképződést vagy vetélésre utaló jeleket tapasztal, mielőbb keressen fel nőgyógyász szakorvost! Amennyiben nincs saját kezelőorvosa, a területileg illetékes nőgyógyászati rendelés beutaló nélkül felkereshető. Vérzés esetén, görcsös háti és/vagy alhasi fájdalmak, vagy a terhesség eddigi tüneteinek hirtelen megszakadásakor azonnal érdemes orvoshoz mennünk.

Bő vérzés esetén, vagy ha ismert várandósság esetén a magzat mozgásának hiányát észleli, akkor sürgős orvosi vizsgálatra van szükség: hívja a 112-t, és kérjen mentőt, vagy menjen be a területileg illetékes sürgősségi ügyeletre! Az orvosi vizsgálat során ultrahang és/vagy vérvizsgálat segítségével állapítható meg a vetélés tényleges bekövetkezése, illetve annak okai.

A spontán vetélés kiváltó okai

A spontán vetélés oka gyakran ismeretlen marad, de hátterében számos tényező állhat. Habituális vetélés nem önálló betegség, hanem számos betegség következménye lehet. Az alapbetegségeket 5 csoportba sorolhatjuk:

1. Sárgatest-elégtelenség: A magzat beágyazódásáról a megrepedt tüsző helyén keletkező sárgatest gondoskodik progeszteron termelése révén. Amennyiben a progeszteron termelése elégtelen, a méhnyálkahártya alkalmatlan lesz a beágyazódásra, és a magzat a terhesség 6-10. hete között tünetek nélkül elhal ("missed ab."). A progeszteron a 6. hét végéig csak a petefészkekben, a 10. héttől túlnyomórészt a méhlepényben termelődik. A 6. és 10. hét között, sárgatest-elégtelenség esetén, jellemzően a 9. hét körül a petefészek már, a lepény még nem termel elég sárgatesthormont. Ezt nevezik az ún. lutoplacentáris shift időszakának. A következmény a magzat elhalása, a vetélés megkésése (missed abortion).
2. Fertőzött ondó (ivarcsatorna-fertőzés): A nyakcsatorna a fertőzött ondót felismeri heveny nyakcsatorna-gyulladás (ld. akut cervicitis) alakul ki. A méhszájat lezáró genny megakadályozza a méhüreg fertőződését. Rendszeres óvszerhasználat esetén a nyakcsatorna immunrendszere gyanútlanná válik, a fertőzött sperma méhüregbe jutásának vetélés lesz a következménye. E jelenségnek tudható be, hogy a rendszeresen óvszert használó párok esetén gyakoribb a habituális vetélés. Hasonló okok miatt a férj ondójával végzett mesterséges megtermékenyítési kísérletek többsége is eredménytelen. Becslések szerint a vetélések több mint 70%-a valamilyen, a méhbe felszálló fertőzés miatt történik. Ezt gyakran okozza valamilyen tápanyaghiány, ám akár - a férfi részéről - egy prosztatagyulladás is előidézheti.
3. Nőgyógyászati betegségek: Többnyire méhfejlődési rendellenesség (kétszarvú méh, egyszarvú méh, méhüregi sövény, a méh erős fejletlensége, stb.), méhizom-daganat (ld. még leiomyoma uteri), a méhszövetek burjánzása (hypertrophia uteri), méhizomba terjedő endometriosis (adenomyosis), nyakcsatorna elégtelenség, A méhüreg falainak szállagos összenövései, stb. A méhnyak-elégtelenség lehet elsődleges (a méh fejletlenségére vagy fejlődési rendellenességére visszavezethető), amikor a méhszáj tünetmentes megnyílása már az első terhesség során, jellemzően a 20. hét körül jelentkezik. Másodlagos méhnyak-elégtelenség korábbi szülés vagy terhességmegszakítás során elszenvedett sérülés miatt is kialakulhat.
4. Valamelyik szülőnél fennálló kromoszóma rendellenesség (genetikai hibák): Előfordul, hogy az egyik kromoszómából letörik egy darab és ráragad egy másikra ("transzlokáció"). A génhiba hordozó nem beteg, mert sem génhiánya, sem génfeleslege nincs. Az ivarsejtek osztódásakor azonban előfordul, hogy az utód géntöbbletet vagy génhiányt mutató kromoszómát örököl. Génhiány esetén a magzat biztosan elhal. Géntöbblet esetén a terhesség végződhet spontán vetéléssel, de többnyire súlyos, az élettel ritkán összeegyeztethető többszörös fejlődési rendellenességgel is. A kromoszómahiba mind a nőnél, mind a férfinél előfordulhat. Az első trimeszterben bekövetkező vetélések leggyakoribb kiváltó okának a magzati kromoszóma-rendellenességek tekinthetők. A legtöbb ilyen kromoszóma-rendellenesség véletlenszerűen jön létre, ahogy az embrió osztódik és növekedik - nem a szülőktől örökölt problémák miatt.
5. Immunológiai összeférhetetlenség: Amikor a férj és a feleség humán limfocita antigénjei (HLA) nagyon hasonlóak, a terhes asszonynál megkésik és gyenge lesz a magzatot védő, ún. blockoló antitestek képződése. A magzattal szemben agresszív fehérvérsejtek számára a lepényszövet hozzáférhetővé válik és a magzat elpusztul. A kórelőzményre jellemző, hogy rendes szülést koraszülés, majd egyre koraibb spontán vetélések követik. A méhlepény vizsgálatával kiterjedt meszes elhalások, bevérzések láthatók.

A spontán vetélés kockázatát növelő egyéb tényezők

Gyakrabban láthatunk vetélést idősebb anyai életkorban (40 év felett), ha a páciensnek volt már korábban vetélése, dohányzik (naponta több, mint 10 szálat), vagy alkoholt fogyaszt. Emeli a rizikót a lázas állapot, a túlsúly, az alacsony D-vitamin- és folsavszint, valamint különböző környezeti hatások, mint például a stressz. Az anyai fertőzések, cukorbetegség, elhízás, pajzsmirigy rendellenesség, véralvadási zavar, lisztérzékenység, policisztás ovárium szindróma (PCOS) szintén emelik a vetélés kockázatát. Továbbá a túlzott koffeinfogyasztás, drogok és bizonyos gyógyszerek alkalmazása is kockázatot jelenthet.

Mit tehetünk spontán vetélés esetén?

A vetélést követően fontos az érintett nő testi és lelki állapotának helyreállítása. Az orvos javasolhat gyógyszeres kezelést, műszeres beavatkozást vagy csupán megfigyelést, attól függően, hogy a vetélés teljes vagy részleges volt-e. Lelki támogatás is kiemelten fontos, hiszen a veszteség feldolgozása időt és támogatást igényel.

Orvosi kivizsgálás és kezelés

Nőgyógyászati, a férjnél andrológiai kivizsgálás indokolt a következő esetben:

• Első spontán vetélés.
• Havivérzés rendellenessége.
• Hüvelyi folyás, viszketés, fájdalom.

A kivizsgálás elvégzése érdekében forduljon speciálisan képzett nőgyógyászhoz. Az orvos feladata a kiváltó ok azonosítása és célzott kezelése. Szerencsés, ha a gyógyulásra a következő fogamzás előtt kerül sor. Terhesség alatti kezelés hatékonysága kérdéses.

A vetélés stádiumának diagnosztizálása nőgyógyászati vizsgálattal lehetséges. Az ultrahang-vizsgálat a módszere: A megkésett vetélés (missed abortion), ultrahanggal lehet vizsgálni, ezáltal látható lesz az amorf magzat, kimutathatók a hiányzó életjelenségek. Hormonszint-vizsgálattal, Doppler-vizsgálattal is lehet kimutatni.

A sárgatest-elégtelenség kimutatható az ébredési hőmérséklet mérésével és gondos elemzésével. A görbe kiértékelése szakorvosi feladat! A sárgatest-elégtelenség lehet rövid, ha 11 nap vagy annál rövidebb ideig tart, vagy elégtelen sárgatest-fázisnak nevezzük, ha a progeszteron elégtelen mennyiségben termelődik. A kromoszómahibák vizsgálatára általában akkor kerül sor, ha a családban már fordult elő fejlődési rendellenesség vagy az asszony - 35 feletti- életkora indokolja a vizsgálatot, ugyanis a kromoszómahibák kockázata is magasabb.

A nőgyógyászati betegségek közül a súlyosabbakat egyszerű rutin vizsgálattal ki lehet szűrni. Az immunológiai vizsgálatot ismételt vetélés esetén végzik, ha az immunológiai összeférhetetlenség gyanúja fennáll.

A kezelés lehetőségei

A korán észlelt, fenyegető vetélés gyakran visszafordítható ágynyugalommal, enyhe nyugtatókkal, méhellazítókkal, progeszteronkészítményekkel. Teljes vetélés esetén, amikor a méh teljesen kiürül, nincs szükség külön kezelésre. Ha magzatát elveszítette, ne nyugodjon bele.

Tökéletlen vetélés esetén a terhesség korától és a vérzés intenzitásától függően műtétre, esetenként ún. méhűri revízióra (nőgyógyászati küret) van szükség, hogy a méh üregében ne maradjon magzati rész vagy vérömleny; ezt általában műtéti körülmények között, altatásban végzik. Amennyiben a páciens vércsoportja Rh(D) negatív, úgy antiD profilaxisban részesítjük.

A műtéti beavatkozást műszeres befejezésnek nevezzük. Ezt vénás altatásban (TIVA) végezzék, azaz nincs szükség arra, hogy a légcsőbe tubust helyezzünk (intubálás), a páciens saját maga vesz levegőt. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart. Az altatást követően a hüvelyt és a szeméremtestet fertőtlenítik, majd hüvelyi feltárást végeznek (hasonló, mint a rákszűrések során). A méh nyakcsatornáját szükség esetén 8-10mm nagyságúra tágítják, és úgynevezett Curette-kanál és/vagy vákuum-szívó segítségével a méhüreget kiürítik. A beavatkozást követő 3-4 órával a páciens otthonába távozhat. Fontos kiemelni, hogy a későbbi terhesség során fellépő méhszájelégtelenség elkerülése miatt azon páciensek, akik még nem szültek, vagy csak császármetszéssel szültek, a beavatkozást megelőzően méhszájtágítást kell kapjanak. Ez lehet tágító pálca formájában, vagy modernebb megoldás a gyógyszeres méhszájtágítás. Ezek kíméletesen puhítják méhszájat, így a műtőben előfordulhat, hogy tágításra már egyáltalán nincs szükség.

A műszeres befejezés „rutin műtétnek” számít, elvégzése alacsony kockázatokkal jár. Az esetek kb. 1%-ában találkozunk azzal, hogy akár véralvadék (haematometra), akár embrionális szövet marad vissza a méhüregben. Ezt erőteljes hasi fájdalom, láz, esetleg elhúzódó vérzés kísérheti. Ilyen esetben a beavatkozás megismétlésére van szükség. Előfordulhat gyulladás (<1%), mely antibiotikus kezeléssel orvosolható. A tünetek a fent említetthez hasonló. Szintén kevesebb, mint 1%-ban találkozunk perforációval. Perforációról akkor beszélünk, amikor a műtét során a méhizomzat megsérül, átlyukad. A műtéti beavatkozást követően 2 hétig kell kerülni az ülőfürdőt, szexuális életet, tamponhasználatot. Egyéb megszorítás nincs. A beavatkozást követően 6 héttel javasolt a kontrollvizsgálat.

A következő menstruáció időpontja egyénenként változik. A műtétet követően 3 hónappal kell legkésőbb jelentkeznie a vérzésnek. A következő terhesség befogadására onnantól alkalmas a szervezet, hogy a beavatkozást követő első menstruáció lezajlott. Fontos azonban a fizikai felépülésen túl a lelki vonatkozás is. Az embrionális és magzati veszteség - hasonlóan bármilyen veszteséghez - gyászfolyamat megindulásához vezethet. Ez nem törvényszerű, nincsen olyan, hogy valamit „kell” érezni. Elhúzódó hangulatzavar, depresszió esetén szaksegítséget érdemes igénybe venni.

A spontán vetélés megelőzése és a következő terhesség

A megelőzés leghatékonyabb módja a fogamzás körüli (perikoncepcionális) gondozás. Erre családtervezési központok, járóbeteg szakrendelések szakosodtak. A perikoncepcionális gondozás lényege a fogamzást és a terhesség kiviselését megzavarni képes betegségek, állapotok kiszűrése és célzott gyógyítása.

Bár a vetélések egy része elkerülhetetlen, néhány lépéssel csökkenthető a kockázat:

• Egészséges életmód fenntartása, amely magában foglalja a dohányzás és alkoholfogyasztás kerülését.
• Rendszeres orvosi ellenőrzés és a terhesség alatti vitaminbevitel biztosítása (pl. folsav).
• Krónikus betegségek megfelelő kezelése és karbantartása.
• Fertőzések megelőzése és időben történő kezelése.
• Rendszeres testmozgás.
• Stressz kerülése.

Pároddal újra próbálkozhattok, ha fizikailag és lelkileg is készen állsz rá. Előbbi kérdésben az orvosod fog dönteni, utóbbi csakis rajtad áll. Ami fontos, hogy ne akarj azonnal és mindenáron gyorsan újra teherbe esni, hagyj időt a történtek feldolgozására, és csak akkor induljon újra a „babaprojekt”, amikor nem csak testileg, de lelkileg is meggyógyultál!

Az orvosod azt fogja tanácsolni, hogy a fertőzések elkerülése érdekében várd meg, amíg eláll a vérzés, és csak utána élj szexuális életet. Valószínűleg azt is elmondja majd, hogy várj addig, amíg stabilizálódik a menstruációs ciklusod. Ennek oka az, hogy egyes nőknél időbe telik, míg a nemi hormonok egyensúlya visszatér, emiatt a menstruációs ciklus felborulhat, a normálisnál rövidebb vagy hosszabb is lehet - ez megnehezíti a következő terhesség időzítését és szükségtelen szorongást okozhat.

Egy vetélés után körülbelül egy hónapnak kell eltelnie, mire normalizálódik a ciklus. Habár egyes orvosok három, vagy akár hat hónap várakozást is javasolnak, ennek nincs igazi tudományos alapja. Sőt, a bizonyítékok éppen ellentmondanak ennek: egy 2015-ös tanulmány szerint a három hónapnál kevesebb várakozási idő nem növeli a vetélés vagy egyéb terhességi problémák kockázatát. További kutatások azt mutatják, hogy ha a vetélés és a következő terhesség között 6 hónapnál kevesebb idő telik el, akkor nagyobb az esély az egészséges és komplikációk nélküli terhességre. Ez talán azért lehet, mert azoknál a nőknél, akiknek hosszabb időbe telik a teherbeesés egy vetélés után, nagyobb valószínűséggel van jelen valamilyen diagnosztizálatlan probléma, például csökkent termékenység vagy meddőség.

Gyakran ismételt kérdések a vetélésről

Turner-szindróma okozhat gyakori vetéléseket?

A Turner-szindróma és az ismétlődő vetélések között szoros biológiai összefüggés van, amely elsősorban a petefészkek korai kimerülésére és a genetikai rendellenességekre vezethető vissza. A betegségben érintett nők többségénél úgynevezett "csíkvonal" petefészkek alakulnak ki, amelyek nem tartalmaznak elegendő petesejtet, így a természetes fogantatás esélye rendkívül alacsony, mindössze 2-5%.

Mi a valószínűsége, hogy ismét bekövetkezik a vetélés?

A vetélés általában egyszeri esemény. A vetélésen átesett nők túlnyomó többségének teljesen egészséges terhessége lesz a vetélés után. Nagyon kicsi azoknak az aránya - 1 százalék - akiknek kettő vagy több vetélése lesz az életében. A vetélés ismételt előfordulásának kockázata egy vetélés után 14 százalék. Két vetélés után a kockázat megnövekszik 26 százalékra, és három vetélés után már nagyjából 28 százalék a valószínűsége annak, hogy ismét bekövetkezik.

tags: #spontan #vetelesek #uto #gondozas