Az ovuláció és a teherbeesés témáját rengeteg tévhit és félreértés övezi. A női működés valóban nem egyszerű, és számos tényező befolyásolja a ciklus lezajlását. Ezek közül az egyik leggyakoribb és legvitatottabb a spontán peteérés kérdése. Nem véletlenül: még a szakemberek sem értenek teljesen egyet a megítélésében.
Mi a spontán ovuláció?
A rendes peteéréssel ellentétben a spontán peteérés fogalma azt jelenti, hogy az ovuláció nem a megszokott menstruációs ciklushoz igazodva történik, hanem attól függetlenül, akár egy együttlét hatására jön létre. „Ez a jelenség az állatvilágban kifejezetten gyakori, ember esetében viszont egyértelmű, közvetlen bizonyíték nincs rá” - mondja dr. Tahy András, a Budai Egészségközpont nőgyógyásza.
Az egyik ilyen jelenség, hogy maga az együttlét fizikai hatása is kiválthat ovulációt: a petefészek felszínén lévő tüsző megrepedhet, és a petesejt kiszabadulhat. A másik bizonyítékként a fogantatás időpontjának visszakövetése szolgál. „A modern ultrahangvizsgálatokkal, különösen a korai szakaszban, viszonylag pontosan meg lehet becsülni, mikor történt az ovuláció. És most figyeljetek! - magyarázza a szakember. Felmerül a kérdés, hogy mi váltja ki ezt a második, spontán ovulációt. Fontos különbség, hogy míg a „rendes” ovulációt bizonyos jelek - például a testhőmérséklet emelkedése vagy a méhnyaknyák változása - kísérhetik, addig a spontán peteérés előre nem jelezhető.
Bár sokan másképp gondolják, menstruáció alatti együttlét során is teherbe lehet esni. A teherbeesés esélyét elsősorban az határozza meg, mikor történik az ovuláció, nem pedig közvetlenül a menstruáció. Sokan tévesen azt hiszik, hogy ha még tart a vérzés, akkor biztosan nincsenek a termékeny időszakban. Ha azonban rövid a ciklus, és valaki már a 7-8. napon ovulál, akkor az együttlét még a menstruáció alatt is termékenységet eredményezhet.
Egy másik gyakori tévhit, hogy a menstruáció „kimossa” a spermiumokat a vérzéssel együtt. Ez azonban nem igaz. A ciklus működését számos tényező befolyásolja. „Előfordulhat például, hogy valakinek hosszabb ideig nincs menstruációja - intenzív sport, jelentős fogyás vagy hormonális problémák (például policisztás ovárium szindróma) miatt -, mégis bekövetkezik az ovuláció, és létrejön a terhesség.”
Az ovuláció időpontját ugyanis általában a következő menstruációhoz viszonyítva határozzuk meg: jellemzően körülbelül 14 nappal előtte történik. Fontos tehát megérteni, hogy nem a menstruáció „jelzi” az ovulációt, hanem épp fordítva: a menstruáció az ovulációt követő folyamat része. Ebből következik, hogy ha a ciklus hosszabb időre kimarad, nem lehet előre tudni, mikor indul újra.
Tények és tévhitek a spontán ovulációról
A fentiek alapján könnyen az lehet a benyomás, hogy teherbe esni szinte túl egyszerű: egyetlen alkalom, és máris úton van a baba. A valóság azonban ennél árnyaltabb. Még ha a spontán peteérés létezik is, kifejezetten ritka jelenség, és az sem jellemző, hogy valaki már a próbálkozás első hónapjában teherbe essen. Összességében tehát a spontán peteérés nem puszta mítosz: közvetett bizonyítékok alapján feltételezhető, hogy az emberi szervezetben is előfordulhat.
„Mindenki más, és a nők nem hagyatkozhatnak össznépi átlagokra, ha szeretnék megérteni a saját termékenységüket. Az ovuláció időpontjának meghatározása az egyik legegyszerűbb lépés a termékenység megértése felé, és az ovulációs tesztek használata a legkönnyebb módja az ovuláció időpontjának pontos előrejelzésének. A hagyományos LH-tesztekkel egy-két nappal az ovuláció előtt lehet meghatározni annak napját.
Az ovuláció azt a folyamatot jelöli, amikor minden menstruációs ciklus során egyszer a hormonális változások hatására a petefészekből kiszabadul egy petesejt. Csak akkor tud teherbe esni, ha egy spermium megtermékenyít egy petesejtet. A petesejteket a petefészkek tartalmazzák. Az ösztrogén magas szintje kiváltja egy másik hormon, a luteinizáló hormon (LH) szintjének gyors emelkedését is. A petesejtet csak legfeljebb 24 órával az ovuláció után lehet megtermékenyíteni. Ha a petesejt nem termékenyül meg, a méh lelöki a nyálkahártyát (a petesejt elvész vele együtt), és elkezdődik a menstruáció.
Megtermékenyülés, embrió beágyazódása
A női ciklus és az ovuláció
Életük során a nők több száz alkalommal is átesnek a menstruáció okozta kellemetlenségeken, éppen ezért fontos megismerni, hogy milyen folyamatok állnak a gyakran fájdalmas jelenség hátterében. Az első havi vérzés általában 8-15 éves kor között zajlik le a lányoknál, majd ezt követően egészen a menopauzáig újra és újra fellép nagyjából 23-34 napos, átlagosan 28 napos időközönként.
A menstruáció egy ciklus része, illetve kezdetét szokás a ciklus első napjának tekinteni. A folyamat megértéséhez érdemes azonban először is áttekinteni a női nemi szervek szerepét. A petesejtek a két petefészekben érnek tüszővé, majd a petevezetőkön át elindulnak a méh felé. Amennyiben egy spermium sikeresen megtermékenyített egy petesejtet, az embrió már az izmos falú méhben kezd el fejlődni. A méh és a külvilág közötti kapcsolatot pedig egy izmos cső, a hüvely biztosítja.
Visszatérve tehát a menstruációra: a vérzés egyben egy új ciklus kezdetét is jelenti. Az így számított első napon máris megindul a tüszőérés, amelynek során egyszerre két-három tüsző is érésnek indul a petefészekben. Általában végül csak egy tüsző marad versenyben, ha viszont mégsem, akkor többpetéjű ikerterhesség lehet az eredménye.
A tüszőérés során a petesejtet körülvevő hámsejtek osztódni kezdenek, kialakítva egy folyadékkal telt üreget a tüsző belsejében. Eközben a tüsző által kibocsátott női nemi hormon, az ösztrogén osztódásra készteti a méh nyálkahártyájának sejtjeit is, megvastagítva a nyálkahártyát, ami ideális környezetet teremt a petesejt megtermékenyüléséhez. A tüszőérést az agyalapi mirigy által előállított follikuluszstimuláló hormon (FSH) serkenti, az emelkedő ösztrogénszint hatására azonban e hormon termelése fokozatosan csökkenni kezd.
A ciklus közepén, átlagosan a 14. nap körül az érett tüsző - a benne felgyülemlő folyadék hatására - megreped (ovuláció), a petesejt pedig elindul a méh felé vezető útjára. A tüsző ezt követően bevérzik, sárga színűvé válik, majd az agyalapi mirigy által kibocsátott sárgatestserkentő, avagy luteinizáló hormon (LH) által hajtva ugyancsak hormontermelésbe kezd. Az így emelkedésnek induló progeszteronszint a megvastagodott méhnyálkahártyát mirigyes szerkezetűvé, egyszerűbben mondva a megtermékenyített petesejt befogadására alkalmassá változtatja.
Kilökődése után a petesejt nagyjából 24 órán át marad életben, azaz ennyi idő áll rendelkezésre a megtermékenyítéshez. Érdemes ugyanakkor hozzátenni, hogy a spermiumok akár két-három napig is képesek türelmesen várakozni.
Sikeres fogamzás esetén a méhlepény kezdeménye egy humán chorialis gonadotropin (HCG) nevű hormont kezd el kibocsátani, meghosszabbítva ezáltal a tüszőből létrejött sárgatest élettartamát. Megtermékenyülés nélkül viszont a sárgatest visszafejlődik, ezáltal a méhnyálkahártya elveszti a progeszteron nyújtotta támogatást, így középső és legfelső rétege leválik és vérzés kíséretében távozik a szervezetből. A folyamatot a méhfal simaizomzatának összehúzódásai segítik, ez okozza az ilyenkor fellépő alhasi fájdalmat és görcsöket. Érdemes megemlíteni, hogy a petesejt - a tévhitekkel ellentétben - nem távozik a menstruációs váladékkal, hanem egyszerűen felszívódik a szervezetben. A havi vérzés átlagosan 3-5 napig tart, miközben az egyik petefészekben máris megkezdődik a follikuláris fázis.
Nagyjából 45-55 éves kor körül a nők átesnek a menopauzán, ezzel pedig petefészkeikben megszűnik a peteérés és a méhnyálkahártya szerkezetének ciklikus változása, tehát a menstruáció is eltűnik az életükből.
Hormonális szabályozás és tévhitek
Hogy megértsük az alapokat, egy kicsit meg kell ismernünk az építőkockákat. Az egész női ciklus arra épül, hogy bekövetkezik az ovuláció. Ez egy precízen felépülő, bonyolult hormonegyensúly által vezérelt folyamat. Ez a hormonjáték kicsit olyan, mintha az agyunk és a méhünk (pontosabban a petefészkünk) pingpongozna egymással.
- Follikuluszstimuláló hormon (FSH) - hatására indulnak be a tüszők.
- Luteinizáló hormon (LH) - az LH csúcs váltja ki az ovulációt.
- Ösztrogén - a tüszőben termelődik.
- Progeszteron - az ovuláció után visszamaradt üres tüszőből lesz a corpus luteum, azaz a sárgatest.
+1 Ha a sárgatest elsorvad, a progeszteronszint leesik és megkezdődik a menstruáció. Belátható, hogy ha ez a folyamat ilyen összetett, akkor nem következhet be csak úgy egyik pillanatról a másikra a peteérés.
Töretlenül tartja magát a tévhit, hogy a peteérés a ciklus 14. napján következik be. Ez persze csak a tökéletesnek tartott 28 napos ciklus esetén lehet igaz - és még akkor sem biztos. Ráadásul sokan azt sem tudják, hogy ezt a 14 napot nem is az adott ciklus első napjától kéne számolni, hanem a következő ciklus első napjából visszaszámolni 14 napot (egyébként ezen alapszik a naptármódszer is). Ugyanis a ciklusnak egy fix szakasza van, az úgynevezett luteális fázis - azaz az abszolút terméketlen szakasz. Ez az ovulációtól a következő menstruációig terjedő időszak, ami normál esetben 10-16 napos (tankönyv szerint 14).
A peteérés időpontja viszont ciklusról ciklusra változhat. Előfordulhat, hogy a 9. napon történik, de az is lehet, hogy a 18. napon következik be. És ez teljesen normális. Vegyünk egy példát: Adott egy nő, akinek általában a 15. nap környékére esik az ovulációja. Most valamiért előbbre csúszik ez az időpont. A pár együtt van a ciklus 7. napján, a nő a ciklus 9. napján ovulál, terhesség lesz a vége. Még az orvosok is meglepődnek ezen, és könnyű arra fogni, hogy biztosan spontán peteérés történt, pedig nem így van. Egyszerűen a várttól eltérő időpontban következett be a peteérés.
Ilyen létezik, ebből születnek a kétpetéjű ikrek. De soha nem abban a formában fordul elő, hogy van egy peteérés a ciklus 11. napján, aztán meg a 15-en. Ez a legelterjedtebb tévhit, de egyszerűen nem igaz. Ennek az elképzelésnek lehet az is az alapja, hogy a szex hatására valóban növekszik az ösztrogénszint a szervezetben, de a tüszőrepedés bekövetkezéséhez több napig tartó ösztrogénszint-növekedés és több hormon összjátéka szükséges. Egy hirtelen hormonlöket nem elég az ovulációhoz. Ha a „rendes” ovuláció után esetleg be is következhetne még egy tüszőrepedés, akkor is maximum csak egy éretlen petesejt tudna kiszabadulni, amely nem képes megtermékenyülni. Az embert egyébként a spontán ovulálók csoportjában tartják számon biológiai szempontból.
A progeszteron emelkedő szintje megakadályozza azt, hogy a luteinizáló hormon újra emelkedni kezdjen. Jól látható, hogy az ovuláció egy sor gondosan kidolgozott, szigorúan egymásra épülő lépés eredménye, az endokrin rendszer csodásan vezérelt összjátéka nyomán történik meg.
Megtermékenyülés, embrió beágyazódása
A termékeny időszak és a cikluskövetés
Már beszéltünk róla, hogy a nő nem termékeny az egész ciklus során, ám nem is egyetlen nap áll rendelkezésre a babát tervezőknek. A férfi és a női termékenység kombinációja adja a termékeny időszakot: a petesejt élettartama 24 óra, a spermium élettartama 5 nap is lehet a környezettől függően.
Az ovulációt minden esetben előre jelzi a termékeny típusú nyák, ami elengedhetetlen feltétele a megtermékenyülésnek és a spermiumok életben maradásának. Így áll össze a nagyjából 6 napos termékeny időszak. Tehát előfordulhat, hogy csak a ciklusod 10. napján voltatok együtt, a 15. napon ovuláltál, és ebből lett a terhesség. Előfordul olyan, hogy valamiért nem történik meg a tüszőrepedés egy adott ciklusban. Ilyenkor az utána következő vérzés nem tekinthető igazi menstruációnak, ezt áttöréses vérzésnek hívjuk, amit sok esetben rögtön ovuláció követ. Általában ilyenkor érkeznek a meglepetésbabák. Olyan is van, hogy a tüszőrepedést kíséri kisebb vérzés.
A legtöbb nő nem követi a ciklusát. A jó hír viszont az - még ha hihetetlennek is tűnik -, hogy a termékenységtudat segítségével pontosan megismerheted a ciklusodat. A tüneti hőmérőzés-módszer szabályaiba minden fenti eset be van építve, és magad is megdöbbensz, hogy mennyi mindent megtudhatsz a saját működésedről. Az ovulációra számtalan jel utal, a legfontosabbak a méhnyaknyák, a testhő, a méhszáj változásai. Az ovuláció ideje egyénről egyénre változik, de általánosságban azt mondhatjuk, hogy a menstruációt megelőző 10-14. nap között történik meg. Bizonyos esetekben a peteérés járhat némi fájdalommal, esetleg vérzéssel, puffadással, alhasi teltségérzéssel.
Az ovuláció jelei
Az ovuláció nem zajlik titokban: nagyon is kézzelfogható jelei vannak, amelyeket a cikluskövetéses módszereknek hála te is megfigyelheted.
- A méhnyaknyák változása: A méhnyakat olyan sejtek bélelik, melyek közvetlen hormonális befolyásolás alatt állnak. A peteérés előtti időszakban a méhnyaknyák által a hüvelybemenet körül keltett érzet megváltozik. Több, tüszőnek nevezett sejtcsoport indul fejlődésnek. A nyák megjelenése a termékenység jele: táplálja és védelmezi a spermiumokat, átszállítja őket méhnyakon keresztül, és életben tartja őket a méhen belüli útjuk során. A termékeny napok alatt a hüvelybemenetnél különböző érzetek váltják egymást. A fejlődés menete általában a száraztól a ragacsoson át nedves, végül síkos érzetig tart. A nyák látványa is napról napra különböző lehet. Ovuláció előtt nedvesebb és átlátszóbb lesz, tojásfehérje szerű.
- A testhőmérséklet változása: A tested hőmérséklete ovuláció előtt jellemzően picit leesik, majd az ovulációt követően megemelkedik. Ennek a követéséhez minden reggel ugyanabban az időpontban fel kell jegyezned a testhődet - még mielőtt bármit is csinálnál, közvetlenül ébredés után. Amikor egy kicsit megemelkedik a hőmérsékleted (0,3-0,6 Celsius-fokkal), az azt jelzi, hogy az elmúlt 12-24 órában valószínűsíthetően ovuláltál. Néhány hónap méregetés után jobban kiismered a mintát, amit a tested követ és nagyobb pontossággal meg fogod tudni jósolni a legtermékenyebb időszakodat - vagyis a legideálisabb napokat az együttlétre. Érdekesség: fogantatás után a testhőmérsékleted végig magasabb marad a terhesség alatt.
- A méhszáj változása: Az ovuláció környékén a méhszájad puhább, nyitottabb, mint máskor.
- Ovulációs fájdalom (mittelschmerz): Egyes nők azt állítják, hogy érzik (például hátfájás vagy a test egyik oldalán jelentkező görcsök formájában). Viszonylag gyakori, lehet tompa fájdalom vagy éles szúrás és tarthat percekig, de akár 24 órán át is. Általában enyhe, és fájdalomcsillapító gyógyszerekkel hatékonyan kezelhető.
Fontos, hogy nem minden nőnél következnek be a felsorolt jelek, esetleg más tünet is társulhat mellé, ezért önmagában ezekre figyelni nem elegendő. A cikluskövetés segít abban, hogy ne csak az ovulációt ismerd fel, hanem a hormonális működésed teljes összképét átlásd.
Ovulációs tesztek
Az ovulációs teszt egy könnyű, kényelmes módszer, mellyel a nők nyomon követhetik az ovulációik valószínűsíthető idejét. Ez a teszt a luteinizáló hormon (LH) szintjének ovulációval együtt járó emelkedését mutatja ki a vizeletből. A kimutatott LH csúcs után 24-36 órával várható az ovuláció bekövetkezte, tehát a tesztelést a várható peteérést megelőző napokban kell elkezdened, nehogy elkerüld a termékeny időszakot (termékenységi ablak).
Az otthoni vizelettesztek az LH kimutatásában olyan pontosak tudnak lenni, mint egy vérvizsgálat. Ugyanakkor a teszt használata problémásabb lehet a rendszertelen ciklusokkal rendelkező nőknek, például policisztás ovárium szindróma vagy alacsony petefészek-tartalék esetén, illetve azoknak, akiknek magas az LH alapszintje - ilyenkor hamis pozitív eredmény születhet. Ezeknél a nőknél az LH szint követése és az ultrahangos tüszőfigyelés együtt pontosabban képes az ovuláció időpontját kimutatni.
Miért fontos az ovuláció?
Az ovuláció sokkal többről szól, mint a termékenységről. Női ciklus nélkül, egészen pontosan OVULÁCIÓ nélkül nem működik a hormonrendszerünk - ez az a folyamat, amelynek végbe kell mennie ahhoz, hogy bizonyos hormonokat tudj termelni. Jerilynn Prior kanadai endokrinológiai professzor szerint „35-40 évnyi ovuláció nemcsak a termékenység szempontjából előnyös, hanem az osteoporosis, agyvérzés, a demencia, a szívbetegségek és a mellrák megelőzésében is segít”. Prior professzor szerint az ovulációs ciklusok a „jó egészség teremtői”. A cikluskövetési módszerek mindegyik az ovuláció jeleinek felismerése köré szerveződik, ezért az egészséged alapos megfigyelése miatt is nagyon jó ötlet lehet elsajátítani a neked legszimpatikusabbat.