A csecsemő- és kisgyermekkor az emberi fejlődés kitüntetett szakasza, hiszen egész életünket figyelembe véve ezen időszakban folyik a legintenzívebb tanulás. A kisbaba élete első hónapjaiban elkezdi megtanulni a testi és a lelki folyamatai szabályozását, amit szaknyelven regulációnak hívunk. Ide tartozik a táplálás-emésztés, az alvás-ébrenlét ciklus, a sírás és megnyugvás, valamint a légzés szabályozása.
Mit nevezünk regulációs zavarnak?
A regulációért felelős központok velünk születnek, ám ahhoz, hogy a folyamat önszabályozóvá váljon, a szülők segítségére, sok-sok gyakorlásra és tanulásra van szükség. Időnként a szabályozásban zavarok mutatkoznak: a csecsemő nehezen megnyugtatható, sokat sír, táplálási, gyarapodási nehézségek vagy alvászavarok merülnek fel nála. Akkor beszélhetünk regulációs problémákról, ha ezek hátterében nem igazolható testi eredetű megbetegedés.
A csecsemőkori nehézségek négy fő csoportra bonthatók:
- Krónikus nyugtalanság
- Alvászavar
- Evészavar
- Affektív apnoe (légzéskimaradás)
Gyakori kihívások: sírás, alvás és étkezés
Az excesszív sírásnak nevezik azt, amikor a baba legalább három héten keresztül, hetente legalább három nap, legalább három órát sír vagy nyűgösködik. Bár a nyugtalan, sokat síró csecsemők gyakran megkapják a „hasfájós” címkét, a kólika csupán egyik lehetséges oka a sírásnak. Számon tartjuk mellette az organikus megbetegedéseket, az éretlen alvás-ébrenlét ritmust, illetve az olyan családi problémákat, mint a gyakori párkapcsolati konfliktus.
Az alvászavarok lehetséges kiváltó okai között lehetnek organikus tényezők, de állhat a háttérben nem megfelelő szoktatási rend, vagy akár lelki, interperszonális gyökerek is. Evészavar akkor áll fenn, ha a csecsemő életkorának megfelelő súlygyarapodása tartósan elmarad az elvárttól. Kisebb zökkenők szinte minden gyermek életében bekövetkeznek, az átmeneti nehézségek főleg a fejlődési ugrásoknál lépnek fel.
A leggyakoribb regulációs problémák áttekintése
| Probléma típusa | Főbb tünetek |
|---|---|
| Táplálási nehézség | Az anyamell elutasítása, étvágytalanság, válogatósság |
| Alvászavar | Nehéz elalvás, gyakori ébredés, szülői segítségigény |
| Excesszív sírás | Vigasztalhatatlan, hosszan tartó sírási epizódok |
A lelki tényezők jelentősége
A pszichoszomatikus elnevezés azt az összefonódást igyekszik megjeleníteni, hogy a testi és lelki folyamatok nem választhatók el egymástól. A gyermek érzelmi, lelki problémáit gyakran testi tünetekben tudja kifejezni. A csecsemő- és kisgyermekkorban jelentkező tünetek mögött gyakran a korai szülő-gyermek kapcsolatban mutatkozó zökkenők húzódnak meg.
Nagyon fontos, hogy levetkőzzük azt a sztereotípiát, miszerint egy kisgyermeknél két éves kora előtt nem lehet pszichológiai diagnózist adni. A szülés körüli depresszió, az újszülött alvási, étkezési figyelemzavara, a sok sírás mind-mind olyan jelzés, amivel foglalkozni kell. A korábbi teóriákkal szemben már egészen korai időszakban is figyelni kell a baba lelki állapotára.
Hogyan segíthet a szülő?
A szülőnek az tűnik fel először, hogy megváltozott a gyermek érzelmi állapota: feszült, szorongó, szomorú, vagy éppen agresszív. A legfontosabb első lépésként minden esetben az organikus (testi) okok orvosi vizsgálattal való feltárása, illetve kizárása szükséges. Amennyiben szervi ok nem áll fenn, érdemes szülő-csecsemő konzulens vagy gyermekpszichológus segítségét kérni.
A szülői támogatás eszközei:
- Teremtsen biztonságos, kiszámítható körülményeket.
- Mérsékelje saját szorongásait, ne sugározzon pánikot a gyermek felé.
- Életkornak megfelelő elvárásokat támasszon a gyermekkel szemben.
- Beszélgetéssel, az érzések megnevezésével segítse a gyermek érzelmi fejlődését.
Fontos szem előtt tartani, hogy nem tökéletesnek, hanem csak „elég jó” szülőnek kell lenni. A korán felismert nehézségek szakember bevonásával hatékonyan kezelhetők, így elkerülhetők a későbbi, felnőttkorig áthúzódó traumák és mentális problémák.
tags: #csecsemokori #lelki #problemak