A spontán ciklusú petesejt leszívás egyre gyakrabban merül fel mint lehetőség a meddőséggel küzdő párok számára. Mivel a természetes úton történő fogantatás nehezített vagy nem lehetséges, a lombikeljárás jelenthet megoldást. Ez a cikk részletesen bemutatja a spontán ciklusú petesejt leszívás folyamatát, a lombikbébi eljárás lépéseit, valamint a menstruációs ciklus szerepét a termékenységben és a kezelés során.
A meddőség és a lombikeljárás
A WHO definíciója szerint egy pár akkor tekinthető meddőnek, ha egy év természetes úton való próbálkozást követően, védekezés nélkül, rendszeres szexuális élet mellett sem történik meg a teherbeesés. A meddőség férfi és női oldalról is kialakulhat, valamint megtörténhet az is, hogy a pár mindkét tagja számára nehezített a természetes úton való fogantatás.
A meddőség egyre több embert érint a világon, a szülőségre vágyó párok 15-20 százaléka küzd a babáért világviszonylatban vizsgálva az arányokat. Amennyiben a gyógyszeres kezelés, illetve az inszemináció - amikor a hímivarsejteket a méhbe fecskendeznek - sem hoz sikert, a lombikeljárás lehet a következő út.
A lombikeljárás hosszú folyamat, éppen ezért fizikailag, mentálisan, illetve lelkileg nem könnyű időszak egy párnak, hiszen a remény mellett az izgalom is munkál, a sikerre való várakozás pedig nagy türelmet igényel a leendő szülőktől. A kezelés körülbelül öt hetet ölel fel.
A menstruációs ciklus szerepe a termékenységben és az IVF-kezelésben
A menstruációs ciklus kulcsszerepet játszik nemcsak a természetes termékenységben, hanem az IVF-kezelés során is. A ciklus működésének megértése, és az, hogy hogyan befolyásolhatja azt a hormonális stimuláció, elengedhetetlen a sikeres előkészítéshez és a kezelés lebonyolításához.
A rendszeres menstruációs ciklus körülbelül 28 napig tart, plusz-mínusz 3 nap eltéréssel. A follikuláris fázis az első menstruációs naptól kezdődik és az ovulációig tart. Ebben a fázisban a petefészkekben lévő tüszők a FSH (follikulus stimuláló hormon) hatására növekednek.
Az ovuláció, amely a ciklus körülbelül tizennegyedik napján következik be, az a pillanat, amikor az érett petesejt felszabadul a petefészekből és elindul a petevezetékeken keresztül a méh felé. Az ovuláció után következik a luteális fázis, amely a következő menstruációs vérzés kezdetéig tart. Ebben a fázisban a méhnyálkahártya felkészül egy esetleges megtermékenyített petesejt befogadására. A progeszteron és ösztrogén szintje emelkedik.
Nyilvánvaló, hogy a menstruációs ciklus alapvető hatással van a női termékenységre. A ciklus szabályossága és lefolyása jelentősen befolyásolja a teherbeesés képességét. Az IVF-kezelés előkészítése több lépést foglal magában, amelyek általában szinkronban vannak a nő menstruációs ciklusával.
A menstruációs ciklus ismertetése: Útmutató a 4 fázishoz és a hormonokhoz
A spontán peteérés - tévhitek és valóság
Sokakban él az a tévhit, hogy a spontán peteérés bármikor bekövetkezhet a ciklus során, soron kívül, akár egy orgazmus hatására is, a normális peteérésen kívül, egyik pillanatról a másikra. Ez azonban egyszerűen nem igaz.
A női ciklus egy precízen felépülő, bonyolult hormonegyensúly által vezérelt folyamat. Ez a hormonjáték kicsit olyan, mintha az agyunk és a méhünk (pontosabban a petefészkünk) pingpongozna egymással. A follikulus stimuláló hormon (FSH) és a luteinizáló hormon (LH) kulcsszerepet játszanak a tüszők növekedésében és az ovuláció kiváltásában. A progeszteron - az ovuláció után visszamaradt üres tüszőből lesz a corpus luteum, azaz a sárgatest. Ha a sárgatest elsorvad, a progeszteronszint leesik és megkezdődik a menstruáció. Belátható, hogy ha ez a folyamat ilyen összetett, akkor nem következhet be csak úgy egyik pillanatról a másikra a peteérés.
A töretlenül tartja magát a tévhit, hogy a peteérés a ciklus 14. napján következik be. Ez persze csak a tökéletesnek tartott 28 napos ciklus esetén lehet igaz - és még akkor sem biztos. Ráadásul sokan azt sem tudják, hogy ezt a 14 napot nem is az adott ciklus első napjától kéne számolni, hanem a következő ciklus első napjából visszaszámolni 14 napot (egyébként ezen alapszik a naptármódszer is). Ugyanis a ciklusnak egy fix szakasza van, az úgynevezett luteális fázis - azaz az abszolút terméketlen szakasz. Ez az ovulációtól a következő menstruációig terjedő időszak, ami normál esetben 10-16 napos (tankönyv szerint 14). A peteérés időpontja viszont ciklusról ciklusra változhat. Előfordulhat, hogy a 9. napon történik, de az is lehet, hogy a 18. napon következik be. És ez teljesen normális.
Előfordulhat, hogy valamiért nem történik meg a tüszőrepedés egy adott ciklusban. Ilyenkor az utána következő vérzés nem tekinthető igazi menstruációnak, ezt áttöréses vérzésnek hívjuk, amit sok esetben rögtön ovuláció követ. Általában ilyenkor érkeznek a meglepetésbabák. Olyan is van, hogy a tüszőrepedést kíséri kisebb vérzés. A legtöbb nő nem követi a ciklusát. A jó hír viszont az - még ha hihetetlennek is tűnik -, hogy a termékenységtudat segítségével pontosan megismerheted a ciklusodat.
Petesejt leszívás és a lombikeljárás lépései
A petesejtleszívás a lombik eljárás egyik legfontosabb lépése, hiszen ennek segítségével nyílik lehetőség az “in vitro” megtermékenyítésre, azaz a petesejt és a hímivarsejt egyesítésére laboratóriumi körülmények között. A petesejtleszívást számos vizsgálat, valamint gyógyszeres előkészítés előzi meg, időpontja pedig erősen meghatározott. A sikeres megterményekítésben ugyanis lényeges tényező az időzítés: a megfelelő időben, a lehető legjobb állapotban lévő petesejtekhez kell hozzájutni.
A kezelés előkészítése és stimuláció
A lombikbébi-kezelés célja, hogy az adott ciklusban a lehető legnagyobb valószínűséggel terhességet érjenek el. Ezt a legjobb minőségű embrió(k) visszaültetésével érhetik el. Annak érdekében, hogy egy menstruációs ciklus során ne csak a szokásos 1, hanem minél több petesejt álljon rendelkezésre, a petefészkekben a petesejtet tartalmazó tüszők növekedését természetes hormonkészítményekkel serkentik. Ezek a gyógyszerek szabályozzák a tüszőérést, a tüszőrepedést, a teljes női ciklus pontosan követhető.
Mindenkinek egyénileg tervezett stimulációs protokollt állít össze a kezelőorvosa. Általában a menstruációs ciklus 2. vagy 3. napján, kontrollvizsgálatot követően kezdik el a stimulációs injekciók beadását. A stimuláció során rendszeresen ultrahanggal monitorozzák a pácienseket, hogy biztosak legyenek benne, hogy minden rendben halad. Ha a tüszők megfelelő méretűek, egy tüszőrepesztő injekciót (Pregnyl vagy Ovitrell) kell megkapnia előre meghatározott időpontban.
Előfordul, hogy a stimuláció lépése kimarad a lombikeljárás folyamatából: ekkor a természetes ciklus mentén követik végig a szakemberek a peteérést. Ebben az esetben egyetlen petesejt nyerhető ki, éppen ezért kevesebb az esély a sikeres fogantatásra, hiszen egy embrió visszaültetésére nyílik majd lehetőség. A stimulációt a páciens kérésére szokták elhagyni, amennyiben a meddőség fő oka nem az érés során mutatkozik meg.
A petesejt leszívása
A tüszőrepesztő injekciót követő 2. napon reggel kerül sor a petesejtek leszívására. A tüszőrepesztő hormon beadása után 36 óra múlva le kell szívni a tüszőkből az érett petesejteket. Előzetes aneszteziológiai kivizsgálás szükséges.
A petesejteket altatásban szívja le a kezelőorvos egy hüvelyi ultrahang-fejhez erősített hosszú tűvel a hüvelyen keresztül. Az orvos ultrahanggal figyeli, irányítja a tűt és az összes megfelelő méretű tüsző folyadékát leszívja. A punkció végeztével a pácienst átviszik a megfigyelő helységbe, ahol folyamatos nővéri jelenlét mellett ébredezhet, lábadozhat. A leszívott petesejtek számáról, érettségéről, minőségéről még a beavatkozás napján tájékoztatást adnak. Általában a beavatkozás után pár órával a páciens távozhat a centrumból. Mivel altatásban történő műtéti eljárásról van szó, a páciens a műtét napján éjféltől kezdve már nem ihat és nem ehet semmit.
A petesejtleszívás biztonságos eljárás: ehhez mérten a legtöbb esetben a páciens a leszívás napján, 2-3 órával a műtétet követően már elhagyhatja a kórházat és kísérővel otthonába távozhat. Mivel a petesejtleszívás rutineljárásnak számít, nagyon ritkán fordul elő szövődmény vele kapcsolatban. Ha mégis, azok többsége jól kezelhető. A korai szakaszban - akár a műtét után közvetlenül - a leggyakoribb szövődmény a vérzés lehet. Nagyon ritkán az eljárás alatt a környező szervek sérülhetnek, mint a húgyhólyag vagy a bélhólyag. Ekkor szintén előfordulhat vérzés, amely általában a gyulladás miatt lázzal párosul.
Petesejtek megtermékenyítése és embriótenyésztés
A leszívott petesejt a tüszőfolyadékkal együtt az embriológiai laboratóriumba kerül. A biológus mikroszkóp alatt keresi meg a petesejteket, majd azokat azonnal egy speciális tápoldatba helyezi. Az összes petesejt megkeresését követően a petesejtek szövettenyésztő edénybe, majd az élettani körülményeket utánzó inkubátorba kerülnek.
Ezt követően van szükség a spermiumokra. A mintaadást megelőzően 3-5 napos önmegtartóztatás szükséges. A laborban a spermiumokat speciális tápoldattal átmossák.
A petesejtek megtermékenyítését vagy KONVENCIONÁLIS IVF, vagy ICSI módszerrel végezhetik el. KONVENCIONÁLIS IVF esetén megfelelő előkezelés után táptalajban összehozzák a petesejtet és a spermiumokat. Ezen eljárás csak akkor lehetséges, ha megfelelő számú és minőségű spermium áll rendelkezésre. Ez esetben a megtermékenyítés spontán történik.
Az ICSI eljárás során a petesejtek termékenyülési esélyének növelése érdekében a hímivarsejtet közvetlenül a petesejtbe fecskendezik mikroinjekcióval. Ezt az eljárást olyan esetben alkalmazzák, amikor kevés az esély arra, hogy a KONVENCIONÁLIS IVF módszerrel megfelelő számú embrió jöhessen létre.
Az embriótenyésztés során a megtermékenyült petesejt elkezdi osztódását, így az embrió a fejlődése során folyamatosan egyre több sejtből áll. Optimális esetben az első nap 2, a második nap 4, a harmadik nap 8 sejtből. A 8 sejtes állapotot követően az embrió osztódó sejtjei egyre inkább összetapadnak, így jön létre a 4. napra az úgynevezett morula állapot. Ezután az embrió közepén egy folyadékkal telt üreg kezd kialakulni, amely egyre nő, így jön létre az 5. vagy 6. napra a blasztociszta állapot.
Az embrió fejlődése során a természetes szelekció egyre erősebben működik, ami azzal jár, hogy minél előrébb vagyunk az időben, annál inkább lecsökken a megfelelően fejlődő embriók száma.
Az alábbi táblázat összefoglalja az embriófejlődés fázisait a lombikbébi eljárás során:
| Nap | Állapot | Jellemzők |
|---|---|---|
| 1. | Zigóta | Megtermékenyült petesejt, általában az első sejtosztódás lezajlik. |
| 2. | Embrió | 2-4 sejtes állapot. |
| 3. | Embrió | 6-8 sejtes osztódási állapot. |
| 4. | Morula | Az embriók sejthatárai összeolvadnak. |
| 5-6. | Blasztociszta | Sejtszám megközelíti a százat, az embrió differenciálódik, 2 típusú sejtet tartalmaz. |
Embriótranszfer és fagyasztás
Az embriótranszfer leggyakrabban a petesejt-leszívást (0. nap) követő 3. vagy 5. napon történik. A beavatkozás során az embriókat műanyag katéter segítségével, a méhnyakon keresztül a méh üregébe helyezik. Az embriótranszfer éber állapotban történik, a beavatkozás általában fájdalommentes vagy egy átlagos nőgyógyászati kivizsgálás kellemetlenségeihez hasonlítható.
Centrumok szakmai törekvése, hogy lehetőség szerint egyszerre egy embrió kerüljön beültetésre. Ezzel csökkentik a többes terhességek számát, így a terhességgel járó kockázatokat is.
A beültetés után fennmaradó 5. napos (blasztociszta állapotban levő) számfeletti életképes embriókat egyesével mélyfagyasztják. A vitrifikált embriókat felhasználásig a centrumban külön erre fenntartott helységben, speciális tárolókban tartják. Amennyiben szükségessé válik egy vitrifikált embrió beültetése, a transzferálandó embriót a beültetés napján melegítik fel.
Az embrióbeültetést követően további hormonpótlás szükséges, a nőket olyan hormonokkal kezelik, amelyek a menstruációs ciklus második felében termelődnek. Terhességi tesztre, vérvételre általában a beültetéstől számított 14. napon kerül sor.
Lehetséges szövődmények és kockázatok
A petesejtleszívás összességében egy biztonságos eljárás, de kis számban előfordulhatnak szövődmények, amik jól kezelhetők. Ritkán előfordulhat, hogy a punkció tervezett időpontjára a tüszők megrepednek, azaz az ovuláció a petesejtek leszívása előtt bekövetkezik.
További kockázat, hogy az esetek 10%-ban a nyert petesejt nem termékenyül meg, illetve nem fejlődik belőle beültetésre alkalmas embrió. Ezen túlmenően a beültetett embriók az esetek 60-70%-ban nem tapadnak meg. A terhesség alatt fellépő szövődmények tekintetében a szervezeten kívüli megtermékenyítés útján fogant terhesség semmiben sem különbözik spontán létrejött terhességtől.
A kettős ikerterhesség valószínűsége az IVF során 20%-os, a hármas ikerterhességé 5%-os. A méhen kívüli terhesség kialakulásának valószínűsége kb. 1-2%. Minden kezelés magában rejti a petefészek túlstimulációjának 1%-os kockázatát. Ennek enyhébb megjelenési formája sárgatesttömlők kialakulása az embriótranszfert követően. Tünetei: enyhe alhasi fájdalom, hányinger. Ebben az esetben gyakori ultrahang- és vérvizsgálat válik szükségessé, valamint a beteg otthonában pihenés és bőséges folyadékfogyasztás javasolt.
Nagyon ritkán előfordulhat az ultrahang vezérelt petesejtleszívás kapcsán, hogy vérzés lép fel, valamely szerv, érképlet sérülése következtében.