A szoptatás a szülés utáni időszakban viszonylag biztonságos fogamzásgátlási módszer. A fogamzásgátló hatás azonban csak akkor jelentős, ha a baba nincs hat hónapos, nem kap az anyatejen kívül kiegészítő táplálékot, sem cumit, az egyes szoptatások között nem telik el hat óra, és a baba kellően hosszú időt tölt az anyamellen. A fenti kritériumok együttes teljesülése nagy valószínűséggel kizárja a peteérés bekövetkeztét és így az újabb terhességet.
Néhány szoptatós anya ugyanakkor kizárólagos szoptatás mellett is menstruál pár héttel a szülést követően, másoknál pedig napi egy szoptatás is megakadályozza a teherbeesést. A terhesség már a szülést követő első vérzés előtt létrejöhet, hiszen a menstruációt peteérés előzi meg.
Amennyiben a terhesség ismét bekövetkezik a szoptatási időszak alatt, az a jelenleg érvényben levő ajánlások alapján általában nem indokolja a baba elválasztását. Vannak azonban olyan állapotok, amelyek esetén nem árt az óvatosság és a baba fokozatos elválasztása. Ezek közé tartozik például a kórtörténetben szereplő többszörös vetélés, koraszülés, vagy a jelen terhesség alatti fenyegető koraszülés. Ezekben az esetekben a szoptatás során felszabaduló oxytocin méhösszehúzódást okozó hatása veszélyes lehet a terhességre, normál esetben a méhizomzat csak a szülés idején válik érzékennyé erre a hormonra.
Probléma esetén tehát érdemes mérlegelni az elválasztást, de annak is tudatában kell lenni, hogy ez nem feltétlenül akadályozza meg a terhesség esetleges megszakadását. A szopós babákat többnyire nem zavarja az anya újabb terhessége, vannak azonban olyanok, akik elválasztják magukat, amint a kistestvér megfogan. A háttérben ilyenkor az anyatej megváltozott íze állhat.
A tej összetétele valóban megváltozik a várandósság idején, mennyisége is csökkenhet. Problémát jelenthet a mellbimbók érzékenysége, ez csökkentheti az anya szoptatási kedvét. A korai terhességben fellépő fáradékonyság miatt is nehézkesebb lehet a szoptatás. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy örökmozgó kisgyerek mellett kincset érhet az a napi néhány, szoptatással és összebújással töltött perc.
Az oxytocin hormon szerepe a terhesség alatt is kiemelt. Kutatások bizonyítják, hogy a mellbimbó mellszívó segítségével történő folyamatos és ismételt ingerlése előidézheti a vajúdás megindulását a kiírt időpont közelében. A szülés után közvetlenül a szoptatás segíti a méh összehúzódását és ezzel az eredeti állapotra való visszaállását. Mindkét hatás annak köszönhető, hogy a mellbimbó ingerlésére oxytocin szabadul fel, amely a tejleadó reflexet és a méhösszehúzódásokat is kiváltja. A méhnek a korai várandósság alatti állapota különbözik a közvetlenül a szülés előtti, illetve a szülést követő állapottól. A méh lényegesen kevesebb oxytocin receptort tartalmaz a várandósság elején. Az első és a harmadik trimeszter között a méh felületén az oxytocin receptorok száma tizenkétszeresére nő. A korai várandósság idején tehát a méh kisebb mértékben képes az oxitocint felvenni, ami azt jelenti, hogy az oxytocin nem okoz hatékony méhösszehúzódásokat ebben az időszakban.
A terhesség meghosszabbítása néhány nappal vagy akár néhány órával sokat jelenthet a koraszülött baba egészsége és életképessége szempontjából. Néhány esetben, amikor az anya a koraszülés jeleit észleli, az elválasztás tanácsos lehet. A Mothering Multiples című könyv nem javasolja várandósság alatti szoptatást akkor, ha az anya ikreket vagy még több babát vár egyszerre. Ennek ellenére az elválasztás szükségtelen a nők legnagyobb része számára, abban az esetben ha nem áll fenn a koraszülés veszélye.
A Braxton-Hicks összehúzódások vagy a méh izomzatát felkészítő összehúzódások a várandósság hatodik hetétől kezdődően jelen vannak. Különösen a második vagy azt követő várandósságok esetén lehet nehéz megkülönböztetni a Braxton-Hicks típusú összehúzódásokat a vajúdás megindulásától. A szoptatás előidézhet Braxton-Hicks típusú összehúzódásokat. Ha az összehúzódások megszűnnek amikor az anya abbahagyja a szoptatást, felteszi a lábait, és iszik pár pohár vizet, akkor ez nem vajúdás volt.
Néhány generációval ezelőttig a várandósság és a szoptatás időszakának egybeesése igen gyakori lehetett, és a mai napig igen gyakori néhány olyan kultúrában, ahol a hosszan tartó szoptatás a norma. Az a néhány antropológiai kutatás, amely foglalkozik a témával, a várandósságok 12-50 százalékában említi a szoptatás és a babavárás időszakának egybeesését az olyan országokban, mint Banglades (12%), Szenegál (30%), Java (40%) és Guatemala (50%). Sok ilyen anya folytatja a szoptatást a második trimeszterben vagy azon túl.
Vetélés a várandósságok 16-30 százalékában fordul elő, tehát néha valóban egybeesik azzal, hogy az anya még szoptat. Ha a családtagok vagy egészségügyi dolgozók azt sugallják, hogy a szoptatás okozta a vetélést, akkor ez erősítheti az anya által esetlegesen amúgy is érzett bűntudatot.
Hogyan befolyásolja majd egy következő várandósság a szoptatási kapcsolatot? Nincs két olyan nő, aki egyformán élné meg ezt a tapasztalatot. Gyermeked életkora, személyisége, jelenlegi szopási szokásai, a Te fizikai és pszichés reakcióid a várandóssággal kapcsolatosan, valamint a szoptatás folytatásával kapcsolatos érzéseid lesznek azok az a tényezők, amelyek meghatározóak. Gondold végig, hogy a gyermeked elsősorban érzelmi vagy étkezési szükségből szopik-e és hogy vajon hogyan reagál majd, ha a szoptatás helyett mással próbálod kielégíteni ezen igényei egyikét vagy netán az összeset. Csak Te találhatod meg azt az egyensúlyt, ami számotokra megfelelő.
A legtöbb, bár semmi esetre sem minden anyuka, érez fájdalmat vagy kellemetlenséget a mellében vagy a mellbimbón, esetleg érzelmileg zavarja a tény, hogy egyszerre várandós és szoptat is. Egy édesanya a következőket mondta: „El kellett őt választanom éjszakára. Egyszerűen nem bírtam már elviselni.”
A hormonszint mindenkinél annyira egyéni, mint az ujjlenyomat. Az, hogy közvetlenül a menstruáció előtti időszakban mennyire érzékeny a melled és a mellbimbód, mennyire érzed kellemetlennek a szoptatást, megjósolhatja ezeknek a tüneteknek az erősségét a várandósság alatt, mivel az ösztrogén és a progeszteron okozhatják ezeket a tüneteket. A mellbimbó érzékenységét a várandósság alatt az anya hormonszintje okozza, ezért a kezelés nem biztos, hogy segít.
A legtöbb anya tapasztalja, hogy csökken a tej mennyisége a várandósság alatt. A Mothering Your Nursing Toddler (Szoptatott totyogók nevelése) című könyvében Norma Jane Bumgarner egy olyan tanulmányt idéz, melyben három várandós édesanya tejmennyiségét vizsgálták három hónapon keresztül. „A várandósság második hónapja körül olyan változásokat lehetett észlelni a tejben, amilyenek az elválasztás folyamata során mennek végbe. A nátrium és a fehérje koncentrációja fokozatosan növekedett, míg a tej mennyisége, a glükóz, a laktóz és a kálium koncentrációja fokozatosan csökkent. Az ösztrogén és a progeszteron magas szintje korlátozza a tejtermelést. A várandósság bizonyos pontján, valószínűleg valamikor a második trimeszterben, a tejed kolosztrummá változik. Ugyan néhány nőnél a kolosztrum bőséges mennyiségben termelődik, a tej mennyisége azonban mindenképpen sokkal kevesebb lesz, amint a tej kolosztrummá alakul. Ezen kívül a tej íze és összetétele is jelentősen megváltozik. A babák és totyogók egy része elválasztja magát, amikor a tej megváltozik. Másokat mindez egyáltalán nem zavar.
Abban az esetben, ha a babád 6 hónapnál fiatalabb és még teljes mértékben anyatejen él, amikor Te teherbe esel, akkor az, hogy képes legyél őt megfelelően táplálni a várandósság alatt, elsődleges fontosságú lesz. Ilyenkor mindenképpen szükség van a baba egészségének és gyarapodásának figyelmes követésére. Lehet, hogy valamilyen kiegészítő táplálékra lesz szüksége. Az egészséges és tudatos étkezés segít abban, hogy a Te saját tartalékaid ne merüljenek ki. A szoptatás folytatása nem fosztja meg a magzatot a neki szükséges tápanyagoktól. Előfordulhat, hogy különösen éhesnek érzed majd magad miközben babát vársz és szoptatsz is. Fontos, hogy amikor éhes vagy egészséges és tápláló ételeket egyél.
Mi az oka annak, hogy néhány csöppség elveszti érdeklődését a szopás iránt és elválasztja magát, amikor a tej változni kezd és a mennyisége megcsappan, míg más gyerekek fokozott ragaszkodást mutatnak az anyamell iránt, amikor az édesanyjuk ismét babát vár? Egy édesanya azt mondta: „Az a gyermek, aki végigszopizik egy várandósságot, az anyatejnél sokkal többet igényel. Az én három éves lányomnak nagy volt még a szopásigénye, a testkontaktusra és az anyai gyengédségre való igénye, valamint szüksége volt a folyamatos megerősítésre, hogy nem fogjuk őt elhagyni.”
A gyerekek abban a tekintetben is nagyon különböznek egymástól, hogy milyen mértékben képesek és hajlandóak az addig szopással kielégített szükségleteiket más módon kielégíteni. Norma Jane Bumgarner azt írja: “Azt tanították nekünk, hogy a szopásra rossz szokásként tekintsünk, ami örökké fog tartani, ha nem iktatjuk ki a szopás alkalmait és vesszük rá a gyereket arra, hogy felejtse is el azt. Pedig a szopás nem alattomos módja annak, hogy a kisemberek zsarnokoskodhassanak a felnőtteken. Sokkal inkább a gyermeki szükségletek megnyilatkozása a növekvő gyermekben.
Ugyanakkor az anyáknak sem szabad elfeledkezniük saját érzéseikről. A negatív érzések nagyon gyakoriak a várandósság alatti szoptatáskor, és a fizikai kellemetlenségek is jelentősek lehetnek. Amikor a várandósság és a szoptatás ideje egybeesik, a legfontosabb tényezők, amiket figyelembe kell venni a döntéshozatalnál, az érzések és a kapcsolatok. Csak az édesanya képes eldönteni, hogy hogyan haladjon tovább, mégpedig a saját és a gyermeke szükségletei és érzései alapján. Az anyáknak, akik a szoptatás ideje alatt esnek teherbe, tudniuk kell, hogy a várandósság alatti szoptatás általánosnak tekintett akadályainak legtöbbje megalapozatlan.
Egy olyan kultúrában, ahol a hosszantartó szoptatás szokatlan, a várandósság alatti szoptatást elkerülhetetlen módon megkérdőjelezik és kritizálják.
Kell a vitamin! Az anya megfelelő vitamin- és ásványianyag-ellátottságára érdemes odafigyelni. Attól semmiképpen sem kell tartani, hogy a fejlődő magzat bármiben is hiányt szenved, az anyatej összetétele is megfelelő marad, azonban a kismama raktárai kimerülhetnek. Főleg a vasraktárak állapotára kell figyelmet fordítani és ha szükséges, vastablettát szedni. A kiegyensúlyozott táplálkozás és a kismamáknak ajánlott multivitamin szedése is javasolt.
A szülés után is folytatható a nagyobb baba szoptatása, ha a gyermek igényli és ez nem jelent terhet az anya számára. Ilyen esetben az anyatej összetétele a kisebb baba igényeihez alkalmazkodik, mennyisége azonban mindkét gyerek számára elegendő. Arra érdemes odafigyelni, hogy a nagyobb gyermek a kicsi után kerüljön mellre, de tulajdonképpen az is megoldás lehet, ha az egyik gyermek mindig csak az egyik oldali, a másik pedig a másik mellből szop.
A terhesség alatti szoptatást illetően tehát (amennyiben egészségügyi indok nem merül fel) érdemes az érzéseinkre hallgatni és ha az anya számára nem kellemetlen a szoptatás, nyugodtan folytatható.
Forrás: WEBBeteg Orvos szerzőnk: Dr.
Szoptatás terhesség alatt - Klinika 1.epizód Dr Ács Nándor Prof. | Szülőszoba
Rengeteg nő érzi ugyanis rosszul magát, mert annak ellenére, hogy szereti párját, undorodik a spermájától. Minden egyes együttlétkor, kiváltképp orális szex esetén jelentkezik az ellenérzés, amitől képtelenek szabadulni. Ahogy a férfi spermájának távozása orgazmuskor teljesen természetes, úgy az undor mint emberi érzés is teljesen természetes. Nagyon fontos már az elején leszögezni, hogy nem kell legyőzni az undort. Ami már bármilyen mértékben is ellenérzést vált ki az emberből, azt el kell felejteni, nem pedig erőltetni. Nem kötelező elviselni a testre érkező spermát, azt arcra vagy szájba fogadni, pláne nem lenyelni.
A nő részéről a megoldás felé vezető úton az első lépés a maximális őszinteség, ám nem mindegy, hogyan tálalja a problémát a párja felé, hiszen elég érzékeny témáról van szó. Jó, ha a nő nem egyes szám második személyben beszél a férfihoz, hanem általánosságban, és semmiképpen sem nyers, tehát nem egyszerűen azt mondja, hogy undorodom a spermádtól. Jobb, ha finoman, például a következő módon fejezi ki magát: az a helyzet, hogy nem szeretem érezni a bőrömön a spermát, annak az ízét, illatát.
Ha a nő olyannyira viszolyog, hogy a hüvelyébe jutó spermával sem szeret érintkezni, szex közben akkor is lehet óvszert használni, ha ő egyébként fogamzásgátlót szed. A férfinak nem kell feltétlenül a nő hasára vagy egyéb testrészére elmennie. Tiszteletben kell tartania, ha a nő nem szereti, ha ráélvez. A megoldás az lehet, hogy amikor a férfi ejakulál, egy papír zsebkendő segítségével fogják fel a spermát. Az orális szexről sem kell lemondani, ha a nőnek az még belefér, a férfinak mindössze jeleznie kell, mikor közeleg az orgazmus, így a nő távolabb tud helyezkedni, és ismét csak előkészülni egy papír zsebkendővel.
Genevieve első várandóssága alatt olyan orvosi komplikáció jelentkezett, ami valószínűleg másodszor is előfordul majd nála. Férjével együtt már szeretnének második babát, de Genevieve még nem szeretné elválasztani totyogó gyermekét. Lucy éppen most vesztette el babáját. Fran fia még csak 5 hónapos, most tudta azonban meg, hogy újra babát vár. Azok a nők, akik LLL találkozókra járnak általában az átlagosnál hosszabb ideig szoptatnak, s így nagyobb valószínűséggel esnek teherbe (vagy mérlegelik egy következő terhesség vállalását) miközben még szoptatnak.
Olyan LLL vezetőként, aki szoptatott várandósság idején is, illetve tandem szoptatott, sok olyan kérdéssel találkoztam, mint amit Lucy, Genevieve és Fran tett fel. Mivel különösen érdekelt ez a téma, sok sok olyan anyával kerültem kapcsolatba, akik a legkülönbözőbb körülmények között szoptattak a várandósságuk ideje alatt. Ismerek olyan anyákat, akik három, egymás után születő gyermeküket szoptatták egyszerre, és olyanokat is, akik ikerterhesség alatt szoptatták gyermeküket, majd az ikreket együtt szoptatták a nagyobb testvérrel. Kapcsolatban voltam anyákkal, akik különböző komplikációkkal (elölfekvő méhlepény, pajzsmirigy működésii zavarok, koraszülés veszélye, súlyos émelygés és hányás) kísért várandósságuk alatt szoptattak. Az ő tapasztalataik (és a kutatási eredmények) azt mutatják, hogy a terhesség egészséges lefolyása érdekében néhány anya számára valóban tanácsos lehet az elválasztás. Egészségügyi szakemberek talán azt javasolják az anyáknak, hogy azonnal válasszák el csecsemő vagy totyogó korú gyermeküket, amint egy következő várandósságról megbizonyosodnak. Előfordul, hogy attól félnek, hogy a várandósság alatti szoptatás lassítja majd a magzat fejlődését és hozzájárul egy esetleges vetéléshez vagy koraszüléshez.
Az egyik ok, amely miatt az orvos az elválasztást javasolhatja, az oxytocinnak a méhre gyakorolt hatása. Kutatások bizonyítják, hogy a mellbimbó mellszívó segítségével történő folyamatos és ismételt ingerlése előidézheti a vajúdás megindulását a kiírt időpont közelében. A szülés után közvetlenül a szoptatás segíti a méh összehúzódását és ezzel az eredeti állapotra való visszaállását. Mindkét hatás annak köszönhető, hogy a mellbimbó ingerlésére oxytocin szabadul fel, amely a tejleadó reflexet és a méhösszehúzódásokat is kiváltja.
A méhnek a korai várandósság alatti állapota különbözik a közvetlenül a szülés előtti, illetve a szülést követő állapottól. A méh lényegesen kevesebb oxytocin receptort (ezeken a területeken tud az oxytocin a méhizomzat sejtjeihez kötődni) tartalmaz a várandósság elején. Az első és a harmadik trimeszter között a méh felületén az oxytocin receptorok száma tizenkétszeresére nő (aztán megkétszereződik vagy megháromszorozódik a vajúdás kezdete előtt). A korai várandósság idején tehát a méh kisebb mértékben képes az oxitocint felvenni, ami azt jelenti, hogy az oxytocin nem okoz hatékony méhösszehúzódásokat ebben az időszakban. A várandósság legnagyobb részében a progeszteron a domináns hormon. A várandósság vége felé a vajúdásra való felkészüléskor a vér ösztrogénszintje magasabbra emelkedik, mint a progeszteron szint. A progeszteron ellazítja a simaizom sejteket. Mivel a gyomor-bélrendszer és az erek falának egyik rétege simaizomból áll, a progeszteronnak ezen hatása hozzájárulhat a várandósságot kísérő különböző kellemetlenségekhez, mint például a gyomorégés, visszértágulat és a húgyúti fertőzésekre való hajlam. A szülést követő első pár napon, amikor a tejtermelés éppen csak hogy megkezdődik, a nőkben nagyon magasra emelkedik a tejtermeléshez kapcsolódó hormonok szintje, aminek viszont erőteljes hatása van a méhre is. Amikor a baba szopik, a hormonok a méhre is hatást gyakorolnak. Amint a tejtermelés kialakult, a vér hormonszintje valójában nem olyan magas. Tehát a vér oxytocin szintje alacsonyabb abban az időszakban, amikor a méh kevésbé fogékony az oxytocinra.
A mellbimbó olyan fajta ingerlésére, amiről azt mutatták ki, hogy vajúdást indít be a terminus vége felé, a legjobb minőségű mellszívót alkalmazták hosszú időn át. Ez a helyzet kevésbé egyértelmű, mint a rettegett első trimeszterben bekövetkező vetélés kérdése, és valószínűbb, hogy a koraszülés jeleit észlelő anya esetében jótékony hatása van legalább az időszakos elválasztásnak. A várandósság meghosszabbítása néhány nappal vagy akár néhány órával sokat jelenthet a koraszülött baba egészsége és életképessége szempontjából. Néhány esetben, amikor az anya a koraszülés jeleit észleli, az elválasztás tanácsos lehet.
A Mothering Multiples című könyv nem javasolja várandósság alatti szoptatást akkor, ha az anya ikreket vagy még több babát vár egyszerre. Ennek ellenére az elválasztás szükségtelen a nők legnagyobb része számára, abban az esetben ha nem áll fenn a koraszülés veszélye.
A Braxton-Hicks összehúzódások vagy a méh izomzatát felkészítő összehúzódások a várandósság hatodik hetétől kezdődően jelen vannak. Különösen a második vagy azt követő várandósságok esetén lehet nehéz megkülönböztetni a Braxton-Hicks típusú összehúzódásokat a vajúdás megindulásától. A szoptatás előidézhet Braxton-Hicks típusú összehúzódásokat. Ha az összehúzódások megszűnnek amikor az anya abbahagyja a szoptatást, felteszi a lábait, és iszik pár pohár vizet (a dehidráció hozzájárulhat a szülés korai megindulásához), akkor ez nem vajúdás volt.
Néhány generációval ezelőttig a várandósság és a szoptatás időszakának egybeesése igen gyakori lehetett, és a mai napig igen gyakori néhány olyan kultúrában, ahol a hosszan tartó szoptatás a norma. Az a néhány antropológiai kutatás, amely foglalkozik a témával, a várandósságok 12-50 százalékában említi a szoptatás és a babavárás időszakának egybeesését az olyan országokban, mint Banglades (12%), Szenegál (30%), Java (40%) és Guatemala (50%) (Lawrence 1994). Sok ilyen anya folytatja a szoptatást a második trimeszterben vagy azon túl.
Ruth Lufkin egy a témában írott cikkében rámutatott, hogy „a La Leche Ligával az évek során kapcsolatba került sok nő egy nagy, nem hivatalos tanulmányozható populációt képez. Vetélés a várandósságok 16-30 százalékában fordul elő, tehát néha valóban egybeesik azzal, hogy az anya még szoptat. Ha a családtagok vagy egészségügyi dolgozók azt sugallják, hogy a szoptatás okozta a vetélést, akkor ez erősítheti az anya által esetlegesen amúgy is érzett bűntudatot. Egy édesanya, akinek az orvosa azt javasolta, hogy válassza el szoptatott gyermekét a vetélés első jelére, úgy érezte, hogy olyan helyzetbe került, amikor is két baba közül kell választania.
Hogyan befolyásolja majd egy következő várandósság a szoptatási kapcsolatot? Nincs két olyan nő, aki egyformán élné meg ezt a tapasztalatot. Gyermeked életkora, személyisége, jelenlegi szopási szokásai, a Te fizikai és pszichés reakcióid a várandóssággal kapcsolatosan, valamint a szoptatás folytatásával kapcsolatos érzéseid (amiket gyakran nem lehet előre megjósolni) lesznek azok az a tényezők, amelyek meghatározóak. Gondold végig, hogy a gyermeked elsősorban érzelmi vagy étkezési szükségből szopik-e és hogy vajon hogyan reagál majd, ha a szoptatás helyett mással próbálod kielégíteni ezen igényei egyikét vagy netán az összeset. Csak Te találhatod meg azt az egyensúlyt, ami számotokra megfelelő.
A legtöbb, bár semmi esetre sem minden anyuka, érez fájdalmat vagy kellemetlenséget a mellében vagy a mellbimbón, esetleg érzelmileg zavarja a tény, hogy egyszerre várandós és szoptat is. Egy édesanya a következőket mondta: „El kellett őt választanom éjszakára. Egyszerűen nem bírtam már elviselni. A hormonszint mindenkinél annyira egyéni, mint az ujjlenyomat, mint ahogy ez a “normálisnak” tekintett menstruációs ciklusok közötti széles eltérésben is megmutatkozik. Az, hogy közvetlenül a menstruáció előtti időszakban mennyire érzékeny a melled és a mellbimbód, mennyire érzed kellemetlennek a szoptatást, megjósolhatja ezeknek a tüneteknek az erősségét a várandósság alatt, mivel az ösztrogén és a progeszteron okozhatják ezeket a tüneteket. A mellbimbó érzékenységét a várandósság alatt az anya hormonszintje okozza, ezért a kezelés nem biztos, hogy segít. Ez is különböző lehet mindenkinél. A legtöbb anya tapasztalja, hogy csökken a tej mennyisége a várandósság alatt. A Mothering Your Nursing Toddler (Szoptatott totyogók nevelése) című könyvében Norma Jane Bumgarner egy olyan tanulmányt idéz, melyben három várandós édesanya tejmennyiségét vizsgálták három hónapon keresztül. „A várandósság második hónapja körül olyan változásokat lehetett észlelni a tejben, amilyenek az elválasztás folyamata során mennek végbe. A nátrium és a fehérje koncentrációja fokozatosan növekedett, míg a tej mennyisége, a glükóz, a laktóz és a kálium koncentrációja fokozatosan csökkent. Az ösztrogén és a progeszteron magas szintje korlátozza a tejtermelést. A várandósság bizonyos pontján, valószínűleg valamikor a második trimeszterben, a tejed kolosztrummá változik. (Néhány kultúrában úgy tartják, hogy a kolosztrum tisztátalan, ami hozzájárulhat a várandósság alatti szoptatással kapcsolatos tabukhoz.) Ugyan néhány nőnél a kolosztrum bőséges mennyiségben termelődik, a tej mennyisége azonban mindenképpen sokkal kevesebb lesz, amint a tej kolosztrummá alakul. Ezen kívül a tej íze és összetétele is jelentősen megváltozik. A babák és totyogók egy része elválasztja magát, amikor a tej megváltozik. Másokat mindez egyáltalán nem zavar.
Abban az esetben, ha a babád 6 hónapnál fiatalabb és még teljes mértékben anyatejen él, amikor Te teherbe esel, akkor az, hogy képes legyél őt megfelelően táplálni a várandósság alatt, elsődleges fontosságú lesz. Ilyenkor mindenképpen szükség van a baba egészségének és gyarapodásának figyelmes követésére. Lehet, hogy valamilyen kiegészítő táplálékra lesz szüksége. Az egészséges és tudatos étkezés segít abban, hogy a Te saját tartalékaid ne merüljenek ki. A szoptatás folytatása nem fosztja meg a magzatot a neki szükséges tápanyagoktól. Előfordulhat, hogy különösen éhesnek érzed majd magad miközben babát vársz és szoptatsz is. Fontos, hogy amikor éhes vagy egészséges és tápláló ételeket egyél.
Mi az oka annak, hogy néhány csöppség elveszti érdeklődését a szopás iránt és elválasztja magát, amikor a tej változni kezd és a mennyisége megcsappan, míg más gyerekek fokozott ragaszkodást mutatnak az anyamell iránt, amikor az édesanyjuk ismét babát vár? Egy édesanya azt mondta: „Az a gyermek, aki végigszopizik egy várandósságot, az anyatejnél sokkal többet igényel. Az én három éves lányomnak nagy volt még a szopásigénye, a testkontaktusra és az anyai gyengédségre való igénye, valamint szüksége volt a folyamatos megerősítésre, hogy nem fogjuk őt elhagyni.” A gyerekek abban a tekintetben is nagyon különböznek egymástól, hogy milyen mértékben képesek és hajlandóak az addig szopással kielégített szükségleteiket más módon kielégíteni.
Norma Jane Bumgarner azt írja: “Azt tanították nekünk, hogy a szopásra rossz szokásként tekintsünk, ami örökké fog tartani, ha nem iktatjuk ki a szopás alkalmait és vesszük rá a gyereket arra, hogy felejtse is el azt. Pedig a szopás nem alattomos módja annak, hogy a kisemberek zsarnokoskodhassanak a felnőtteken. Sokkal inkább a gyermeki szükségletek megnyilatkozása a növekvő gyermekben. Ugyanakkor az anyáknak sem szabad elfeledkezniük saját érzéseikről. A negatív érzések nagyon gyakoriak a várandósság alatti szoptatáskor, és a fizikai kellemetlenségek is jelentősek lehetnek. Amikor a várandósság és a szoptatás ideje egybeesik, a legfontosabb tényezők, amiket figyelembe kell venni a döntéshozatalnál, az érzések és a kapcsolatok. Csak az édesanya képes eldönteni, hogy hogyan haladjon tovább, mégpedig a saját és a gyermeke szükségletei és érzései alapján. Az anyáknak, akik a szoptatás ideje alatt esnek teherbe, tudniuk kell, hogy a várandósság alatti szoptatás általánosnak tekintett akadályainak legtöbbje megalapozatlan. Egy olyan kultúrában, ahol a hosszantartó szoptatás szokatlan, a várandósság alatti szoptatást elkerülhetetlen módon megkérdőjelezik és kritizálják.
Sora FeldmanLLL vezető, aki rengeteg olyan édesanyával van kapcsolatban, akik a várandósságuk alatt szoptatnak. Berke, G. A. NURSING TWO, IS IT FOR YOU? LLLI, August 1989. Publication No. Bumgarner, N. J. MOTHERING YOUR NURSING TODDLER. Frye, A. Gromada, K. K. Breastfeeding more than one: multiples and tandem breastfeeding. Gromada, K. K. MOTHERING MULTIPLES. Lawrence, R. Breastfeeding. A guide for the medical profession. Mosby, St. Lufkin, R. Nursing during pregnancy. Merchant, K M. R. and Haas, J. Maternal and fetal responses to the stresses of lactation concurrent with pregnancy and of short recuperative intervals. Mohrbacher, N. and Stock, J. THE BREASTFEEDING ANSWER BOOK. Moscone, S. R. and Moore, M. J. Breastfeeding during pregnancy. Newton, N. and Theotokatos, K Breastfeeding during pregnancy in 503 women: does a psychobiological weaning mechanism exist in humans? Proceedings of the Fifth International Congress of Psychosomatic Obstetrics and Gynecology.