A spenót sokak mumusa nemcsak az egészséges életmód kialakítása, de a gyerektáplálás során is. Valamiért a legtöbbünkben valami elemi utálat van vele szemben (mondjuk a menzás emlékek után nem meglepő), ezért ha meghallja valaki, hogy spenót, akkor valami blokkol az agyban, és menekülőre fogja. És valamiért a gyerekeknél sem szokott nagy kedvenc lenni, hiába szeretnék adni a szülők.
A spenót mítoszok és a valóság
A 20. században elterjedt nézet szerint a spenótban mégsincs annyi vas, mint ahogy a híre tartja. Ez a félreértés onnan származik, hogy a 19. században egy Dr. E. von Wolff nevű tudós elírt egy tizedesvesszőt, ezzel elkövetve az évszázad tudományos bakiját. Számos értekezés született a témában, miután 1972-ben megjelent Bender nagy „leleplezése” a hibáról, ami a „Spinach Popeye iron decimal error myth” néven vonult be a történelembe, és tudományos körökben is évtizedekig tartotta magát az a nézet, hogy emiatt az elírás miatt terjedt el a spenót magas vastartalma.
Azonban ezt a mítoszt is megcáfolták nemrég (Sutton, 2010), és az a vélekedés kezdett elterjedni, hogy ez a tévedés valójában soha nem történt meg, és a spenót hamis híre az akkor még megbízhatatlan mérési metódusoknak és gyenge kísérletezésnek volt betudható. Ugyanekkor ismertette azt is Sutton, hogy Popeye valójában nem a vas-, hanem az A-vitamin tartalma miatt fogyasztotta spenótot. Ezt is megcáfolták. A történet ennél sokkal kacifántosabb és hosszabb, de a lényeg, hogy egyrészt mindig legyünk kritikusak azzal, amit olvasunk, másrészt pedig ne gondoljuk, hogy a szükséges vasmennyiséget a spenótból fogjuk fedezni, hiszen nem is olyan magas, mint sokan gondolják, valamint a növényekben található vas hasznosulása is rosszabb, mint az állati eredetű termékekben található vasé.
De ez nem veheti el a kedvünket a kísérletezéstől és spenót étrendünkbe történő beiktatásától, hiszen nemcsak laktató, de finom és változatos (sós, édes) fogások is készülhetnek belőle, amelyek közül biztos, hogy mindenki - kicsik és nagyok egyaránt - találhat kedvére valót.
A spenót előnyei és bevezetése a baba étrendjébe
A spenót gyógyító hatás szempontjából az egyik legértékesebb zöldségfélénk. Jelentős mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat is, mint a mangán, magnézium, kálium, és vas (jelenlegi tudás szerint 2,71mg/100g - USDA 2010 adat). Az átlagos napi vasszükséglet 10-15 mg, de ez rengeteg mindentől függ (nem, terhesség/szoptatás, stb.).
A spenót kevésbé ismert „szuperképessége” az elképesztő mennyiségű K-vitamin tartalma és a nagy mennyiségű jótékony növényi vegyület tartalma, amelyek támogatják a csontok, a vér és a sejtműködés egészségét. Nagy mennyiségű B-vitamin tartalma miatt is célszerű bevezetni a gyerkőc étrendjébe, mert ez segíti a baba növekedését, valamint a növényi alapú antioxidánsok, az ún. karotinoidok, támogatják a baba fejlődő látását.
A spenótról nem kell külön reklámozni, hogy nagyon egészséges. Fontos tudni, hogy az alapanyagot jól meg kell választani, mielőtt spenótos étel készítésébe kezdesz. A mirelit spenót kb. 30%-kal több nitrátot tartalmaz, mint a friss. A spenótban nitrát van, ami a meleg hatására nitritté alakul. Éppen ezért ajánlott, hogy a gyerekek csak frissen elkészített spenótot egyenek (mert ők érzékenyek a nitritre), illetve a maradékokat mihamarabb tegyük hűtőszekrénybe.
Magyarországon szeretik mindentől is rettegtetni a szülőket: ne adjunk epret, halat, fűszereket, káposztát, kelbimbót, teljes kiőrlésűt, zabot, céklát és persze spenótot sem. Utóbbinál az oxálsavat szokták felhozni. A spenótot 9-10. hónapos kortól érdemes bevezetni. Ennek oka az, hogy nitráthalmozó, és a babák emésztőrendszere csak ekkora termel elegendő enzimet, hogy biztosan ne okozzon gondot. Viszont egy életszerű hozzátáplálás esetén, azaz amikor a baba a fejlettségének és életkorának megfelelően önállóan ismerkedik, kóstolgat, ezáltal leginkább pár falatot eszik esetleg, a változatos családi ételekből, nos, ebben az esetben semmi gond nem lesz, ha alkalmanként találkozik izgalmas bébispenótos, zöld dolgokkal (főleg, ha nem szeretnénk, hogy később minden zöld étel „pfuj” legyen). Ezeket a paráztatásokat a pürés etetés hozza magával, hiszen a pürékben minden koncentráltan található meg: a jó és a kevésbé jó dolgok is. Aztán ilyenkor ugye 3-4 napig többször ugyanazt a pürés ételt kapja a baba… hát így nem nehéz túl sokat bevinni valamiből, amiből nem kellene! De ha a nagyrészt egészségtudatos családi ételekből kap néha valami spenótos ételt, azzal nemhogy nem lesz baj, sőt: ezzel segíthetjük azt, hogy később, a kevésbé nyitott korszakban se legyen vele gond, hanem ismerős lesz.
Tippek a spenót elkészítéséhez és tárolásához
Ahogy a cikk elején utaltam rá, itthon legtöbbször főzeléknek vagy kísérő köretnek készítjük el rántással, pedig ebben az esetben veszít a legtöbbet vitamintartalmából. Ha igazán ki akarjuk használni a spenót jótékony hatásait, csak kevés ideig főzzük, vagy ha szeretjük, mi felnőttek nyersen is fogyaszthatjuk. Gyerekeknél ez fulladásveszélyes, így nekik csak főzve és aprítva vagy pürésítve kínáljuk elsősorban. Főzés után viszont érdemes azonnal elfogyasztani vagy lefagyasztani. Hűtőben légmentesen 4-5 napig is eláll, ha nem megmosva teszed el. A víz miatt ugyanis hamarabb romlásnak indul. Fagyasztáshoz viszont mindenképp készítsd elő, vagyis blansírozd, esetleg pürésítheted is.
Úgy őrizheted meg a legtovább a friss spenót vitamintartalmát, ha először fedő alatt párolod, aztán hideg vízzel visszahűtöd és utána készíted el belőle az ételt.
Hogyan szoktassuk hozzá a babákat az új ízekhez, különösen a spenóthoz?
A legtöbb szülő számára az ételek visszautasítása egy traumatikus élmény és hatalmas érzelmi stressz, ezért inkább az adott helyzetben könnyebbnek tűnő utat választva saját maguk kezdik el a gyerek ételrepertoárját beszűkíteni néhány kedvencre. Néhány hónap alatt el is jutnak odáig, hogy ha más étel kerül a gyerek elé, akkor hatalmas hiszti, bocsánat, érzelmi vihar kerekedik belőle, és az étkezések valódi asztalkörüli csatározásokká és hatalmi harcokká változtak. Teljesen természetes, hogy az új ételektől félnek a kicsik. Az új dolgok viszont még nekünk, felnőtteknek is félelmet keltők - hát még a gyerekeknek! Számukra túl sok fajta vagy túl nagy mennyiségű étel is ijesztő lehet - főleg, ha olyan ételről van szó, amivel idáig nem sikerült jó viszonyt kialakítani.
Egy új étel pedig nemcsak elsőre lesz új: a legtöbb kutatás szerint akár 10-15 alkalom is kellhet, hogy egy adott fogást, alapanyagot
Válogatós a gyereked? Tedd ezt...
LLL módszer a válogatósság ellen
A válogatósság ellen az egyik legjobb módszer lesz hosszú távon, ha követjük az LLL módszerét, tehát a lehető legtöbbször legyen a gyerek előtt valamilyen Love it / Like it / Learn it étel. Azaz olyan fogás/alapanyag, amit imád, ismer, vagy amivel ismerkedik. Főleg kb. 1,5-2 éves kortól lesz erre egyre fontosabb figyelni, ahogy megjelenhet életkori sajátosságként bizonyos mértékű válogatósság. Ez ugye - normális. Az viszont nem, ha emiatt nem kínáljuk többé az elutasított ételeket. Ezek kínálásához fog viszont biztonságot nyújtani az LLL módszere. Biztonságot a gyereknek, hogy nem csak a nem kedvelt/új étel van előtte, amit meg KELL ennie. Biztonságot a szülőnek, hogy jó eséllyel a felkínált 3/4/5 féle étel, alapanyag között fog találni olyasmit, amit szeret, így nem kell belemenni az ördögi körbe, hogy „oké, akkor mit kérsz inkább?”
A biztonságos ételkörnyezet megteremtése
A kis mennyiség alatt azt is érthetjük, hogy nem lesz domináns a tányéron vagy az ételben: a kelbimbó magában ijesztő lehet, de kelbimbós humuszként már más. Vagy a spenótlevél vagy egy nagy adag csupazöld főzelék magában para, viszont pici mennyiségben rántottába, vagy főleg: palacsintába sütve már nyerő! Azaz a biztonságos ételkörnyezetet jelentheti az is, ha pl. a bébispenót kedvelt ételbe kerül: a bébispenótos palacsinta, zabkeksz (azaz az édességek) hatalmas segítséget jelenthetnek, hogy bátran merjenek ismerkedni a gyerekek. Ha nem megoldható így, hanem különálló elem, akkor pedig az a fontos, hogy tényleg BORSÓNYI, picike méretben, egy apró falatot tegyünk oda. Nemcsak az lehet nagy támogatás, ha picike mennyiségben kínáljuk, de az is, ha biztonságos, általában kedvelt ételek MELLÉ tesszük őket.
Igen, lesz időszak, amikor nagyrészt csak a Love it, azaz biztonsági ételt fogják megenni. Ezek sokszor a köretek lesznek (kenyér, tészta, rizs…), de lehet bármi. A lényeg, hogy ALAPBÓL legyen ott az asztalon, tányéron, nem utólag vagy valami helyett kínálva azért, mert elsőre bedobta a gyerek, hogy „én ezt nem szeretem”. Ez legtöbbször nem is igaz, és nem az ételről szól a sztori. Ha higgadtak, kedvesen határozottak tudunk maradni, akkor a legtöbb esetben azt is megtapasztaljuk, hogy amiért esetleg pár percig ment a „hiszti” az elején, hogy miután látták, hogy ezzel nem érnek el semmit, akkor utána azt fogják a leglelkesebben enni, amiről az ment, hogy „de én ezt nem szereteeeeeeem”.
„Semmi baj, nem kell megenni” - ez a mondat maga jelenti a biztonságos asztalkörüli környezetet. Mert biztonságban van a gyerek, ahol megvannak a keretek, de azon belül van döntési jogköre. Mert a gyerek biztonságérzetéhez fontos néhány dologban a határozott keret, de azon belül fontos elfelejteni a mikromenedzselést és hogy megadjuk a szabadságot neki. A felkínált ételekben a szülő dönt, de az, hogy a felkínált ételekből mit fog megenni, az a gyerek dolga. És ez hatalmas felszabadulás, ugyanakkor biztonsági háló mindenkinek.
Például egy garnélás curry magában ijesztő lehet, de ha főzünk bele krumplit/répát, amiről tudjuk hogy szereti, és kínálunk mellé rizst vagy akár kenyeret, akkor már nem lesz olyan nehéz. Ismerkedhet a curry ízével úgy, hogy a rizzsel együtt kóstolja vagy a kenyeret mártja bele, vagy csak a krumplit eszi ki belőle. Gyakoroljuk: „figyi, ma ez van vacsorára, saláta/brokkoli mindenkinek jár hozzá a tányérjára, ez ott van, de NEM KELL MEGENNI, sem pedig megkóstolni! Szerencsére van ott még jó pár dolog is, amiből tudsz választani, edd azt, ami szimpatikus.”
Oké, de mi van, ha csak a kedvelt ételt eszi meg? Ha 10, 20, 50 alkalommal is csak a biztonságos ételt eszi meg, akkor se ijedjünk. Ez teljesen normális - ez életkori sajátosság. Ez egy sok éves vagy inkább évtizedes projekt, hosszú távon gondolkozunk. Azaz nem az a lényeg, hogy most, erre az étkezésre mit eszik meg, hanem az, hogy mivel kínáljuk, mivel van lehetősége ismerkedni, mi van előtte, azaz az
Gyakorlati tippként szokott megjelenni még a „köszönöm, nem-tányér” javaslata (azaz ha valami nem tetszik, akkor tegye át egy külön tányérra), azonban én maximum már kialakult extrém válogatósság esetén gondolom javasoltnak - prevenciós jelleggel inkább csak azt üzenjük vele - hasonlóan az osztott tányérokhoz -, hogy nem akarjuk, hogy különböző ételek érintkezzenek, vagy hogy nem kell tudni elviselni azt, hogy valamilyen nem kedvelt étel van előttünk. Nem kell szeretni, nem kell megenni, de ideális esetben jó a gyerekeknek is meg tudják tanulni elviselni, hogy az életben nem csak olyan dolgok fognak mindig eléjük kerülni, amit teljes mértékben szeretnek.
Lényeg a lényeg, hogy a bátor gasztrofelfedezők nevelésének elengedhetetlen része a már korábban tárgyalt
Spenót receptek babáknak
1. Spenótos humusz (kencékben való „elrejtés”)
Hozzávalók: zöldségek, házi tortilla chips vagy friss tk. kenyér. (A recept nem részletezi a humusz pontos hozzávalóit, csak azt, hogy spenótos.)
Elkészítés: A hozzávalókat egy konyhai aprítóban vagy botmixerrel krémesítjük és kész is. Az egyik legjobb módja a nem annyira kedvelt, ismert alapanyagok beiktatásának az a kencékben való „elrejtése” (figyelem, eltitkolva viszont soha nem rejtünk el semmit!): lilakápis, brokkolis vagy éppen bébispenótos humusz vagy fehérbabos kencék. Ha szeretnénk, tehetünk csak pár levelet vele, de tehetjük hangsúlyosabbá is.
2. Spenótos frittata lazaccal és túróval
Hozzávalók: 10-12 db tojás, 1 cs (100 g) füstölt lazac, 1 cs bébispenót, 1 nagy cs kapor, 2 szál újhagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 1-2 dl tej, 1 doboz (250 g) túró, 2-3 ek olívaolaj, só, bors.
Elkészítés: Serpenyőben olívaolajon pár perc alatt megfuttatjuk a karikákra vágott újhagymát, majd ezután hozzáadjuk a kinyomott vagy apróra vágott fokhagymát. 1-2 perc után mehet hozzá pár részletben a (szükség esetén kicsit feldarabolt) bébispenót, 1-2 perc alatt összeforgatjuk és picit megfonnyasztjuk. A tojásokat egy nagy tálba ütjük, hozzáöntünk egy kis tejet, sót, borsot és az apróra vágott kaprot, alaposan összekeverjük, majd mehet bele a túró is, amivel szintén jól összedolgozzuk. A megsült spenótos hagymát egy kis piteforma aljára tesszük (vagy hagyhatjuk is sütőbe is tehető serpenyőben), erre ráöntjük a tojásos masszát, majd csíkokra szelt lazaccal díszítjük körbe + pár szép levél spenóttal, és 190-200 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sütjük. A frittáták, azaz tojáslepények is sok zöldséget vagy akár ilyen leveles zöldet elbírnak, ideálisak lehetnek ezek is az ismerkedésre! Főleg, ha még egy kis lazac, sajt vagy túró is kerül hozzá.
3. Spenótos jégkrém
Hozzávalók: fél mangó, 1 banán, 1 avokádó, 1 fél lime leve, 2 marék friss bébispenót, 1-1,5 dl kókusztejszín.
Elkészítés: A hozzávalókat egy konyhai aprítóban krémesítjük, jégkrémformába töltjük és mehet is a fagyasztóba!
4. Spenótos zabkeksz (édes finomság)
Hozzávalók: 2 alma, 2 banán, 1 tojás, 2 marék apróra vágott bébispenót, vanília (nem aroma!), 1 evőkanál vaj, 130 gramm zabpehely.
Elkészítés: Két almát felkockázunk, két banánt felkarikázunk, hozzájuk ütünk egy tojást, a felaprózott két marék bébispenótot, vaníliát, egy evőkanál vajat, és egy botmixerrel turmixoljuk őket. Ezután adunk hozzá 130 gramm zabpelyhet, 10 percet állni hagyjuk, majd kanállal egy sütőpapírra halmozzuk őket, és 180 fokon 15-20 perc alatt megsütjük őket.
5. Hagyományos spenótfőzelék
Hagyományos spenótfőzeléket 10 hónapos kortól adhatunk a kicsinek (rántással vagy zsemlével készítve).
Elkészítés (kisebb babáknak): 1 kis db krumplit megfőzünk egy kicsi db hagymával, amit kiveszünk, miután megfőtt. Villával összetörjük a krumplit, a felolvasztott, rotyogásig főzött parajkrémből kiveszünk 2-3 evőkanálnyit, és a krumplihoz keverjük. A parajkrémet feltesszük főni az apróra vágott hagymával. Főtt krumplival, tojás bevezetése után főtt tojással tálaljuk. Az így elkészített főzeléket én 100 g-onként lefagyasztottam.
6. Spenótos golyók (csicseriborsóval)
Hozzávalók: 1 csomag mirelit spenót, 2 szem tojás, kb. 2-3 evőkanál csicseriborsó liszt (vagy amennyi szükséges), apróra vágott hagyma, só, bors, fokhagyma, köles, margarin, tejszín, sajt.
Elkészítés: Keverjük össze a csicseriborsó lisztet kevés sóval, az apróra vágott hagymával és a spenóttal. Adjunk hozzá annyi vizet, hogy jól gyúrható massza legyen belőle. Fél óra állás után gyúrjunk néhány kisebb gombócot belőle a babának. A maradék tésztához tegyük hozzá a fűszereket ízlés szerint és ebből is gyúrjunk gombócokat. A felolvasztott spenótot keverjük el a két szem tojással és annyi liszttel, hogy nyúlós tésztát kapjunk. Ízesítsük ízlés szerint sóval, borssal, fokhagymával. A kölest bő, enyhén sós vízben puhára főzzük. A fokhagymát megtisztítjuk, fokhagymanyomón áttörjük, a margarinon megfuttatjuk és hozzákeverjük a megolvasztott spenótot és a tejszínt. Jól elkeverjük majd hozzáadjuk a sajtot és a kölest. Ha az egész összeállt kicsi golyókat formázunk belőle és úgy tálaljuk.
7. Spenótpüré (6 hónapos kortól)
Hozzávalók: 10 dkg megtisztított spenótlevél, egy darab 5 dkg-os burgonya, 2 dkg csirkemell, 1,5 dkg banán, 1 mokkáskanál olaj.
Elkészítés: A spenótot levelenként megmossuk, szárait, esetleg fonnyadt részeit letépjük, majd 4-5 percig forró vízben főzzük, aztán hideg vízzel leöblítjük (csak így marad élénk zöld). Közben a burgonyát sós vízben puhára főzzük. A húst is vékony szeletekre vágjuk, és kis lábasban 2-3 evőkanál vízben körülbelül 8 percig pároljuk. Az egészhez hozzáadjuk a kevés olajat, és a banánnal együtt robotgéppel pépesítjük.
8. Spenótkocka (6 hónapos kortól, ha a baba nem tejérzékeny)
Hozzávalók: 10 dkg burgonya, 5 dkg spenótlevél, 1 tojás, 1 teáskanál zsemlemorzsa, 6 evőkanál tej, 1 teáskanál sovány tejföl (helyettesíthetjük tejszínnel), a kikenéshez margarin.
Elkészítése: A burgonyát sós vízben puhára főzzük. A spenótot megtisztítjuk, a leveleket forrásban lévő vízbe dobjuk, az újraforrástól számított 3 percig hagyjuk a vízben, leszűrjük, a leveleket konyharuhán hagyjuk lecsöpögni, majd konyhai robotgéppel finomra aprítjuk. A főtt krumplit szétnyomkodjuk, és a spenóttal, a tojással és a zsemlemorzsával elkeverjük. Egy kis tűzálló formát (kb. 300 ml) kizsírozunk, a zöldségpépet beletesszük. A formát egy fazékba állítjuk, amelybe annyi vizet öntünk, hogy a forma kétharmad részét ellepje. Lefedjük, és közepes tűzön a forrástól számítva körülbelül 15 percig főzzük. Közben a tejet a tejföllel elkeverjük, és megmelegítjük. A zöldséges kockát a végén a tejjel körbelocsoljuk.
9. Családi ebéd: spenótos spagetti (két felnőtt és egy baba, 8 hónapos kortól)
Hozzávalók: 1 csomag gyorsfagyasztott paraj, fél csomag spagetti (tojás nélküli tésztát válasszunk!), 12,5 dkg (1 doboz) krémsajt, 1-2 gerezd fokhagyma, olívaolaj, 2 kávéskanál margarin.
Elkészítés: A tésztát megfőzzük, a babának 10-15 szálat félreteszünk. Egy kis olívaolajat és 2 kávéskanál margarint felforrósítunk, rátesszük az 1-2 gerezd apróra vágott fokhagymát, aztán a spenótot is beletesszük, 5 perc után hozzáadjuk a krémsajtot, és meglocsoljuk körülbelül 2 merőkanálnyi tésztafőző vízzel. Összefőzzük, majd kiveszünk 1 merőkanállal a babának a szószból, a többit pedig a felnőtteknek fűszerezhetjük sóval, borssal, szerecsendióval, majd összekeverjük a tésztával. A baba szószát összekeverjük a tésztával, ha szükséges robotgéppel egy kicsit pürésítjük, de csak annyira, hogy a szósz krémes legyen, a tészta pedig apró darabkákban legyen.