A "soha" határozószó a magyar nyelvben az időfolyamat egyetlen pontjára sem utal, vagyis az idő folyamatában egyáltalán nem bekövetkező eseményeket ír le. Az asszony nem a múlté soha és ritkán a jövőé, az asszony a jelené mindig - írta Ady Endre, érzékeltetve a kifejezés időtlen érvényét. A szóhasználatban a "soha" nemcsak az időbeliséget fejezi ki, hanem a cselekvés, történés ismétlődő, szokásszerű elmaradását is: "Soha sincs ideje semmire."
A "soha" árnyalt használata
A "soha" használata kiterjed a múltra és a jövőre egyaránt. Amikor a múltra vonatkozik, azt fejezi ki, hogy mostanáig egyetlen alkalommal sem történt meg valami: "Ezt még nem mondta soha." A jövőre vonatkozóan pedig egyfajta kategorikus tiltást vagy véglegességet fogalmaz meg: "Soha többé ne tedd!" Emellett a "soha" a tagadás erősítésére is szolgál, amikor semmiféle körülmények között nem következhet be az adott esemény: "Ezt nem tenném soha."
A magyar nyelv
Régi magyar szólások és közmondások
A régi magyar mondások mögött sokszor mélyebb üzenet lapul, ezért a szólások jelentése nem mindig egyértelmű első hallásra. A szólások jelentése évszázadok óta része a nyelvünknek, mégis sokan csak használják őket anélkül, hogy ismernék a valódi tartalmukat. Ezek a népies fordulatok jól mutatják, hogyan gondolkodtak és hogyan fejezték ki magukat elődeink.
A nyelvészek szerint a szólások már a középkori magyar beszélt nyelvben is jelen voltak, és a paraszti élet mindennapi tapasztalataiból, megfigyeléseiből és bölcsességeiből származnak. Íme néhány klasszikus magyar közmondás és azok pontos jelentése:
| Közmondás | Jelentés |
|---|---|
| Nem mind arany, ami fénylik. | A látszat néha csal, van, ami értékesnek látszik, de valójában nem az. |
| A vér nem válik vízzé. | Az ember nem tagadhatja meg az örökölt természetet. |
| Jó munkához idő kell. | Nem szabad összecsapni a dolgokat, rá kell szánni a szükséges időt. |
| Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát! | Mindenki olyan eredményre számíthat, amit a munkája alapján megérdemel. |
A nyelvünk öröksége
Bár eredetük akár több száz éves is lehet, a legtöbb régi magyar szólás ma is élő és érthető. Használjuk őket a köznyelvben, sokszor anélkül, hogy tudnánk, milyen hosszú út áll mögöttük. Éppen ez teszi őket a magyar nyelv egyik legszebb örökségévé. Amikor azt mondjuk, hogy "aki á-t mond, mondjon bé-t is", tulajdonképpen arra intjük a másikat, hogy ha belekezdesz valamibe, folytasd, és fejezd is be!