Fejős Éva, a népszerű írónő, 49 évesen vált édesanyává, ami sokak számára egy valódi csodának tűnt. Az ő története, valamint más, hasonló helyzetben lévő nők tapasztalatai rávilágítanak a petesejt-adományozás összetettségére és a meddőségi kezelések hazai kihívásaira.
Fejős Éva álma, a gyerekvállalás
Budapest - Teljesült a népszerű írónő, Fejős Éva (49) egyik legnagyobb álma - gyermeket vár. Szuperül érzem magam, nem gyötörnek rosszullétek és már a hetedik hónapban vagyok. Fantasztikus - kezdte kicsattanó örömmel Éva. A párommal már húsz éve alkotunk egy párt, így sokakban merülhet fel, hogy miért vártunk ennyit a gyerekvállalással. Ennek számos oka van, egyrészt az, hogy szabadúszó újságíróként kezdetben bizonytalannak éreztem az egzisztenciámat, több kiadócsődöt éltem meg, másfelől pedig negyvenéves koromig nem volt bennem hiányérzet. Éva sokáig várta, hogy teherbe essen. Fontos leszögezni, hogy mindvégig biztos voltam benne, lesz gyerekem. Az akkori nőgyógyászom adott stimuláló tablettákat, azonban egy idő után láttam, hogy ez az út nem lesz eredményes. Ekkor fordultam Dr. Konc Jánoshoz, akihez közel másfél évig jártam vizsgálatokra és kezelésekre. Ott végre kiderült, miért nem jön a baba, műteni kellett a petevezetékemet, de a pajzsmirigyemmel is volt probléma. A párom örült, amikor megtudta a jó hírt. Mindenféle vizsgálaton jártunk - nyugodtan élhetek a többes számmal, hiszen itt van a hasamban a pici - és minden eredmény nagyon jó. Megmondom őszintén, nem szerettem volna, ha elkísér a kedvesem, egyedül akartam megélni ezeket a dolgokat, az eredményekről pedig beszámolok neki.
Fejős Éva gyerekkora óta ír könyveket. Meséket, novellákat, krimiket. Holtodiglan című krimije 1999-ben jelent meg. Készített mini krimiket, egészségügyi cikkeket, írt egy huszonkét részes „segítő” tévéfilmsorozatot a házi betegápolásról, Családban marad címmel. Nyolc éve a Nők Lapja újságírója. 2008-ban jelent meg első regénye, a Bangkok, tranzit, amely gyorsan meghódította a magyar olvasókat. Az első sikert hamarosan újabb követte: a Hotel Bali tavaly a karácsonyi könyvvásár egyik legnagyobb bestsellere lett. A két kötetből több mint félszázezer példányt adtak el.
A petesejt-adományozás magyarországi helyzete
A petesejt-adományozás Magyarországon komplex jogi és etikai kérdéseket vet fel. A törvény előírja a donor anonimitását, ami sokak szerint gátolja a folyamatot, mivel kevés olyan személy van, aki ismeretlenül ajánlaná fel petesejtjét. Azonban vannak olyan esetek, amikor a rokoni vagy baráti segítség nyújt megoldást, mint ahogy azt a következő történet is illusztrálja.
Amikor már feladta volna, mesebeli fordulat történt: betoppant az életébe egy régi barátnő, aki természetesnek tartotta, hogy segít. Ugyan az adományozás azon a módon, ahogy ők tették, nem egészen törvényes - viszont Györgyi hamarosan ikerfiúcskáknak ad életet. Nemrég már hírt adtunk arról, hogy az egészségügyi törvény és a végrehajtási utasítás előírja a donor anonimitását, tehát a kérelmező nem ismerheti az adományozót. A donor számára kockázattal jár a petesejt-adományozás, ezért önzetlenül, ismeretlen befogadó kedvéért senki sem ajánlja föl a petesejtjét. Korábbi cikkünk nyomán Lenkovics Barnabás ombudsman vizsgálatot indított, és ez remélhetően oda vezet, hogy engedélyezni fogja a törvény, hogy a befogadó általa ismert donortól kaphasson sejtet. Így számos esetben már családon belül is megoldható lenne az önzetlen adományozás, bár, mint az alábbi írásunkból is kiderül, az adományozási eljárás legnehezebb része magának a donornak a felkutatása.
Györgyi és Juli története: Barátság és csoda
Harminckilenc éves, társával tíz éve vágynak gyerekre. Két év sikertelen próbálkozás után orvostól orvosig jártak. Györgyinek rendetlen volt a ciklusa, néha hőhullámok törtek rá. Végül egy meddőségi centrumban derült ki, hogy - ismeretlen okból - idő előtt kimerült a petefészke (korai klimaxba jutott). Az orvosok azt mondták, az az egyetlen lehetőségem, ha találok egy donort, aki petesejtet ad nekem - meséli, és óvatosan leül a fotelba. Lesüti a szemét, mintha szégyellné, milyen megalázó volt hat éven keresztül kérdezgetni a családban, ismeretségi körben lévő fiatal nőket, adományoznának-e neki petesejtet. A rokonaim és ismerőseim közül azok, akik szóba jöhettek - vagyis harmincöt alattiak, egészségesek, és már van gyerekük -, sorra visszautasítottak - néz rám végül. - Tehetetlen voltam. Aztán egyszer meghívást kaptunk egy régi barátnőmhöz, újszülöttnézőbe, és ezzel a látogatással megváltozott az életem.
Araszolok kifelé a tizenegyes úton. Már sötétedik, amikor becsöngetek Györgyihez. A nyolcadik hónapban van, lassan, óvatosan jön le a lépcsőn. Vigyáz a babákra - magyarázza -, hiszen ez az egyetlen, talán az utolsó esélye arra, hogy anya lehessen.
Csöngetnek. Györgyi barátnője, Juli érkezik. Nem látok rá az előszobára, csak hallom, amint üdvözlik egymást, és gyanítom, gyors „babavizit” zajlik, mert szófoszlányok szűrődnek be a nappaliba terhességi csíkokról, a babák elhelyezkedéséről és Györgyi pocakjának formájáról. Aztán beviharzik Juli: energikus, alacsony, barna lány, fülig ér a szája, úgy nevet. Rögtön mondja, nem érti, mi abban a különleges, hogy ő petesejtet adott a barátnőjének. Egyszerűen csak segíteni akart. Látod? Ő ilyen - mosolyog Györgyi. - És ha tudnád, hogyan jött a felajánlása! Kézbe vettem az újszülött kislányát, és Juli rákérdezett, nekünk miért nincs gyerekünk. Pár szóban elmeséltem. Kérdezte: nem hallottunk még petesejt-adományozásról? Mondtam, donort egyáltalán nem könnyű találni. Rám nézett, és azt felelte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne: „Én adok neked petesejtet!”
Györgyi hitte is, nem is. Nyolc hónappal később megcsördült a telefonja: Juli volt a vonalban, és javasolta, menjenek el az orvoshoz, eljött az idő, mert a kislánya már nem szopik. A nőgyógyász ekkor kezdett „konspirálni”: ő maga nem merte vállalni a beavatkozást a jogi szabályozás miatt, de ajánlott egy másik specialistát.
Itt engedjenek meg egy rövid kitérőt. Korábbi cikkem kapcsán én is találkoztam olyan nőgyógyásszal, aki, bár hibásnak tartja az erre vonatkozó rendeletet, mégis betartja - mint a legtöbben -, mert félti az állását. Beszéltem olyan orvossal is, aki bizalmasan megsúgta, lehet megoldást találni: papíron a donor az intézetnek ajánlja fel a sejteket, nem az ismerősének - végül, persze, ő kapja majd. Hozzátette, hogy ez a rendelet kijátszása, de nincs más út, mivel ő még nem találkozott olyan donorral, aki önzetlenül, ismeretlen számára adományozott volna petesejtet. Mondjuk ki: valószínűleg nincs is ilyen!
Száz injekció - két baba- Elmentünk az orvoshoz, akit Györgyi nőgyógyásza ajánlott, ő felvilágosított a kockázatokról - mondja Juli. - Azt tudtam, milyen érzés gyerekkel élni, azt pedig sejtettem, milyen rossz lehet nélküle. Ahhoz képest nem árt az a pár injekció, amelyet kaptam! - teszi hozzá vidáman. Pár ? Száz injekciót adtál be a hasfaladba! - néz rá szeretettel Györgyi. Az injekciókkal értek el többszörös tüszőérést Julinál, s közben gyógyszerekkel előkészítették Györgyi méhét a terhességre. Györgyiék kétnaponta, hajnalban átautóztak Szentendréről Érdre, Juliért, aki kisbabájával beült a kocsiba, és együtt mentek a meddőségi központba. Végül kilenc érett petesejtet szívtak le altatásban Juli petefészkéből, de csak négy volt alkalmas a megtermékenyítésre. Hármat ültettek Györgyi méhébe - ám egyik sem tapadt meg. Együtt sírtunk, amikor Györgyi közölte a rossz hírt - emlékszik vissza Juli. - Azonnal megnyugtattam: addig segítek, amíg sikerrel nem járnak! Néhány hónappal később megismételték az eljárást.
Györgyi meséli, három terhességi tesztet vett. Egész éjjel nem tudott aludni, s végül hajnal négykor elvégezte a tesztet. A társa mellette állt, amikor a két csík megjelent a papírlapon. Nem hitték el, csak akkor borultak egymás nyakába, amikor a harmadik teszt is pozitív eredményt mutatott. Reggel hétkor hívták Julit, hogy elújságolják a nagy hírt. Hamarosan az is kiderült: Györgyi ikreket vár. A korábbi kudarcok miatt fokozatosan eltávolodtunk egymástól a párommal, már alig-alig beszélgettünk - emlékszik vissza Györgyi. - Amióta sikerrel jártunk, újra egymásra találtunk.
Hogyan élem meg érzelmileg ezt az egészet? - ismétli meg a kérdésemet Juli. - Mivel nem bennem fejlődnek a gyerekek, pontosan olyan, mintha bármelyik más barátnőm babáiról lenne szó. Persze, érdekel, hogy milyenek lesznek, de a genetikai örökség csak egy dolog. Györgyiben fejlődnek a babák, az ő érzelmeit érzik, ő az anyjuk, természetes, hogy ő neveli fel őket, a saját elképzelései szerint. Ezek a gyerekek a barátnőm gyerekei, nem az enyémek!
Titkos akció és a jövő
Juli azt mondja, ha szükség lenne rá, természetesen még adna petesejtet Györgyinek. Másnak, ismeretlenül nem adományoznék, mert szerintem ehhez érzelmi kötődés kell. Úgy gondolom, Györgyinek is fontos, hogy ismer engem, tudja, milyen vagyok, és nekem is számít, hogy ismerem, szeretem őt és a társát - teszi hozzá. Györgyi meséli, a kezelőorvosa azóta is kérdezgeti, hogyan talált donort, hiszen rengeteg olyan páciense van, akit csak ez a beavatkozás segítene saját gyerekhez, és aki bármit megadna, ha találna petesejt-adományozót. Nem hiszem, hogy ez megfizethető - állítja Györgyi.
Amikor kérdezem tőlük, megtudhatják-e majd a gyerekek, hogy más petesejtjéből származnak, mindketten csóválják a fejüket. Györgyi szerint, ha kiderülne az igazság, összezavarodnának. Juli egyetért. Éppen ezért, párjukon kívül más nem tud az „akcióról” (ahogy ők nevezik maguk közt az adományozást) - még a szüleik, testvéreik sem.
Készülődöm. Juli még marad egy kicsit, meg akarja nézni Györgyivel a babákról készült, friss ultrahangfelvételt, amelyen már jól látszik a kicsik arca is. Természetes, hogy kíváncsi vagyok a barátnőm babáira, nem? - kérdezi cinkos mosollyal a búcsúzáskor.
A szabályozás és a demográfiai helyzet
Körülbelül tízezer gyermektelen nőn segíthet, ha a rossz szabályozást megváltoztatják, és nem kellene anonim donorhoz ragaszkodni. „Közel a negyvenhez, tíz év vágyakozás után Györgyi már nem hitte, hogy valakitől kaphat petesejtet, és gyermeket szülhet. Bárkihez fordult, mindenki elutasította. Amikor már feladta volna, mesebeli fordulat történt: betoppant az életébe egy régi barátnő, aki természetesnek tartotta, hogy segít. Így kezdődik egykori kolléganőnk, Fejős Éva cikke, amely rávilágított a petesejt-adományozás magyarországi nehézségeire. A cikk 2003 novemberében Minőségi Újságírásért-díjat kapott, és a szerkesztőségben jól megünnepelték Évát. Nemcsak a díj miatt, hanem azért is, mert a cikk hatására felvetődött, hogy törvényileg lazítsanak a petesejt-donáció szigorú feltételein.
Petesejt-adományozás alatt a tudomány azt a folyamatot érti, amikor egy nő egy vagy több megtermékenyíthető petesejtet önkéntesen adományoz (donor/adományozó) egy másik nő (recipiens/adományozott) számára. Azoknak lehet petesejtet adományozni, akiknek nincs saját, megtermékenyítésre alkalmas petesejtjük, vagy akiknek nem működik a petefészkük. Petesejtet Magyarországon harmincötödik életévét be nem töltött nagykorú, cselekvőképes személy adományozhat, akinek legalább egy saját gyermeke született már, és az adományozás szempontjából teljesen egészségesnek mondható. A rokondonációnál célzottan, konkrét személy számára a polgári törvénykönyv szerint a recipiens nő közeli hozzátartozója, oldalági rokona, testvére házastársa, illetve a recipiens férjének közeli hozzátartozója is adományozhat petesejtet - a férj egyenes ági rokona és testvére kivételével. A férj testvérének házastársa, élettársa is lehet adományozó. Anonim donáció esetén a donor és a recipiens nem ismerhetik egymást.
A donáció kellemetlen tünetekkel járhat, bár ez egyénenként változó. Korábbi cikkünkben, amikor arról írtunk, hogy a lombikkezelések miatt miért választják a magyar párok a közeli külföldi klinikákat, a nyilatkozó hölgy elmesélte, mivel járt az úgynevezett stimuláció - ami hasonlóképp zajlik a petesejt-adományozó esetében is. „Az egész egy lelki hullámvasút - mondja Klára. - Nem beszélve a fájdalmakról. Nekem már az injekciók beadása is feladta a leckét. Aztán jön a puffadás, szédülés, hányinger, és a több színben játszó véraláfutásos foltok a szúrások nyomán. Nem egyszerű. Aztán tudod, hogy mindjárt leszívják a tüszőket, izgulsz, hányban van petesejt, mennyi fog megtermékenyülni és szépen fejlődni a beültetésig.
A Magyar Országgyűlés a petesejt-adományozás egyszerűsítését tervezte, és ez ügyben törvénymódosítást kezdeményezett. A törvényjavaslat kiterjesztette volna az ivarsejt-donációban résztvevők körét: egészséges, nem családtag donorok petesejt-adományozását is engedélyezné, és lehetővé tenné a kapcsolódó költségek kompenzálását - ezzel közelebb hozva a magyarországit más uniós tagállamok gyakorlatához. Fontos megjegyezni: az ivarsejt-adományozásért ezután sem lehetne pénzt kérni és fizetni. Ezekkel a rendelkezésekkel csökkenteni lehetne a külföldi kezeléseket - jellemzően több millió forintért - igénybe vevő magyar párok számát is. Nemcsak a nehéz termékenységi helyzetben levő családokon segítene ez, de az egészen katasztrofális számokat mutató demográfiai folyamatokon is. Tavaly év végére ugyanis 9,5 millió fő alá zuhant Magyarország népessége: utoljára 1952-ben voltunk ilyen kevesen. 2025 októberében például tíz százalékkal kevesebb gyerek született, mint egy évvel korábban. Ehhez képest december 8-án a Népjóléti Bizottság még mindig ülésezett, a törvénymódosítás pedig lekerült a napirendről. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia mindeközben december 3-ai állásfoglalásában elítélte a petesejt-donációt, idézünk az indoklásból: „Vannak esetek, amikor egy gyermeknek nem adatik meg, hogy a vér szerinti szülei nevelhessék fel. A petesejt-donáció - és ezt más országok tapasztalata is alátámasztja, ahol ezt bevezették - szélesre nyitja az utat a béranyaság, a gyermek »rendelésre« való megszerzése, vagy az azonos nemű párok gyermekhez jutása előtt” - írták. A döntéshozók azonban nem erre, hanem a törvény kidolgozatlanságára és az anyagi kompenzáció további átgondolására hivatkozva csúsztatták el a szavazást.
- A petesejt-donáció magyarországi szabályozása az elmúlt évtizedekben valójában nem közeledett a gyakorlati megvalósítás felé, még akkor sem, amikor korábban törvénymódosítás született a témában - mondja Kovács-Czakó Emese meddőségi szakterületen dolgozó szülésznő, meddőségi szaktanácsadó. - Ezt a jogszabályt annyi feltétellel vették körül, hogy az érintett nők és párok ténylegesen nem tudtak megfelelni neki, ezért nem lett érdemi hatása. Korábbi munkám során találkoztam olyanokkal, akik Csehország vagy Szlovákia irányába fordultak - elmondásuk szerint a nagyobb biztonságérzet, a jobb szervezettség, a fejlettebb technológiájú vizsgálatok és a kiszámíthatóbb ellátás miatt. Magam nem a korlátlan liberalizációt támogatom, hanem egy átgondolt, etikus és védett keretrendszert. Úgy gondolom, Magyarországon is szükség lenne elérhetőbb donációs lehetőségre, de csak megfelelő szakmai háttérrel, lelki felkészítéssel és valós tájékoztatással. Hiszem, hogy a változás nem kizárólag a jogszabályoknál kezdődik, hanem a prevencióban és az oktatásban: fontosnak tartom, hogy a fiatalok jobban értsék saját termékenységük működését, az életkori kockázatokat és a családtervezés reális időkereteit. Egy ideális rendszer az én elképzelésem szerint egyszerre segítené a tudatos döntéshozatalt, a lelki támogatást és a tényleges hozzáférést - nem tiltásokkal, hanem felelősen szabályozott, emberséges megoldásokkal.
