Az inszemináció: sikeres reprodukciós eljárás a gyermekáldásért

Napjainkban a hosszabb ideje gyermekre váró pároknak részletes reprodukciós kivizsgálást és különböző asszisztált reprodukciós eljárást tudunk javasolni. A meddőség századunk népbetegsége, az Egészségügyi Világszervezet szerint minden hatodik ember meddő világszerte, és a lakosság minden rétegét érinti ez a probléma. Magyarországon is a becslések szerint 200-300 ezer meddő pár élhet. A modern orvostudomány eszközeivel azonban ma már csaknem minden párnak lehet gyereke. Ennek egyik gyakori és sikerre vezető módszere az inszemináció. Az asszisztált reprodukció tágabb értelemben azt jelenti, hogy az utódnemzéshez, a reprodukcióhoz orvosi segítség szükséges.

Mi az inszemináció?

Az inszemináció (mesterséges spermafelhelyezés) a meddőség kezelésére szolgáló reprodukciós eljárás. Az eljárás során a tüszőrepedés időszakában a szakorvos a méh üregébe juttatja az előválogatott és tápanyagokkal megerősített spermiumállományt egy vékony inszeminációs katéteren keresztül. Az inszemináció olyan reprodukciós eljárás, mely jó hatásfokkal képes a spermium és a petesejt találkozását elősegíteni. Ellentétben a lombik bébi eljárással az IUI (intrauterin inszemináció) esetében nincs altatással járó petesejt leszívás, valamint az alkalmazott hormonkezelés is jóval egyszerűbb.

Mikor van szükség inszeminációra?

Meddőségről akkor beszélhetünk, ha a pár mindkét tagja 35 év alatti, és egy évig tartó védekezés nélküli próbálkozás után sem jön a várva várt fogantatás. 35 év felett 6 hónap próbálkozás után. A sikertelenség oka az esetek 40%-ában a nő, 40%-ában a férfi, 20%-ában pedig mindkét fél. Ha az időzített együttlétek és az életmódváltás sem jár sikerrel, az inszemináció segíthet. Ez a másik olyan eset, ahol a mesterséges spermafelhelyezés lehet a megoldás. Valószínűsíthető, hogy ilyenkor a méhnyakban termelődő ellenanyagok miatt nem tudnak feljutni spermiumok.

Az inszeminációt leginkább a következő esetekben javasolják:

• Női meddőség: méhszáj eredetű meddőség, enyhe és középsúlyos endometriózis, PCOS (egyik tünete a tüszőérés zavara), vagy ha valamiért nem jutnak át a spermiumok maguktól a méhnyakon (például pozitív PCT).
• Férfi meddőség: alacsony spermaszám (5 és 20 millió közötti spermaszám), merevedési zavarok, lassú spermiumok, gyenge minőségű spermakép.
• Ismeretlen eredetű meddőség.

Az inszemináció előfeltételei és a kivizsgálás menete

Fontos, hogy az eljárás csak abban az esetben alkalmazható, ha vizsgálataink segítségével meggyőződünk a szükséges élettani, biológiai feltételek meglétéről. Az inszemináció akkor jöhet számításba, ha a pár női tagjánál legalább egy petevezető átjárható, és van tüszőérés. A férfi esetében minimum 5 millió hímivarsejtnek kell lennie egy milliliter ondóváladékban. A pár mindkét tagját szűrik a szexuálisan terjedő betegségekre is. Az asszisztált reprodukciót megelőzően a nő és a férfi célzott kivizsgálása is szükséges.

Női vizsgálatok:

• Nőgyógyászati vizsgálat, hormonvizsgálat, belső nemi szervek vizsgálata.
• Petevezeték átjárhatósági és méhüregi vizsgálat.
• Komplex endometriális mikrobiom vizsgálat (MicroVE teszt).
• Meddőségi immunológiai szakorvosi konzultáció.
• Inzulinrezisztencia vizsgálata.

Férfi vizsgálatok:

• Ondó laboratóriumi vizsgálata.
• Kóros spermakép esetén hormonvizsgálatok és genetikai vizsgálatok is szükségesek.
• Andrológiai szakorvosi vizsgálat.

Az inszemináció menete

A beavatkozás sikere leginkább a megfelelő előkészítésen és az időzítésen múlik. Az inszeminációt a petesejt kilökődése (tüszőrepedés) ideje körül kell elvégezni, ehhez fontos a peteérés követése, vagy a sikeresség növeléséhez akár az ovuláció indukció is alkalmazható.

1. Ovuláció indukció és ciklusfigyelés: A női meddőség egyik leggyakoribb oka az ovulációs zavar. A kezelést a nő esetében tablettás vagy injekciós hormonadagolással kezdik, mellyel megnövelik a petesejtek számát. Az eljárás idejét a női menstruációs ciklus első napjához igazítja az orvos, és a változásokat a nő kezelésének megfelelően nyomon követi. A tüszőrepedést egy előre meghatározott időpontban hormoninjekcióval idézik elő. Az egyik legfontosabb mozzanat, hogy a spermiumokat megfelelő speciális eljárással előkészítjük a befecskendezéshez.

2. Spermiumgyűjtés és -előkészítés: A beavatkozás előtt kb. egy órával szükséges a megfelelő spermiummintát az előzetesen megkapott steril tárolóedényben a rendelőbe eljuttatni. Egy szakember előkészíti a spermiumokat a beavatkozáshoz, egy speciális, tápanyagokat tartalmazó folyadékba helyezi, majd ú.n. inszeminációs katéterbe szívja fel azokat. A spermiumokat először egy tápfolyadékba helyezik, majd centrifugálással készítik őket elő a bejuttatáshoz.

3. A beavatkozás: Vizsgálóasztalon (ambuláns ellátásként), nőgyógyászati vizsgálatnak megfelelő helyzetben hüvelytükör segítségével látótérbe hozzuk a méhnyakat. A beavatkozás során a katétert a méhnyakon keresztül az orvos felvezeti a méhüregbe, majd oda juttatja az anyagot. A méh üregébe kis mennyiségben kerül feljuttatásra a tisztított sűrítmény.

Típusok és további eljárások

Megjegyzendő még, hogy az inszeminációknak két fő fajtáját különböztetik meg:

• AIH (Artificial Insemination by Husband): Amikor a férj saját hímivarsejtjeivel végzik el a beavatkozást.
• AID (Artificial Insemination by Donor): Ha viszont a férjnek - például egy kromoszóma-rendellenesség miatt - egyáltalán nem lehet gyermeke, akkor donorinszemináció is végezhető.

A modern reprodukciós technológiák számos kiegészítő eljárást kínálnak, amelyek növelhetik az inszemináció vagy az IVF sikerességét:

• ICSI (Intracitoplazmatikus spermium injekció): A férfi gyenge spermaképe esetén alkalmazzák, kiválasztva a legjobb minőségű spermiumokat, és közvetlenül a petesejtbe fecskendezve azt.
• PICSI (Fiziológiás ICSI): Az ICSI továbbfejlesztett formája, ahol hialuronsav segítségével választják ki a legéletképesebb spermiumokat.
• MACS (Mágnesesen aktivált sejtválogatás): Eljárás, amely eltávolítja a hibás, töredezett DNS-t tartalmazó spermiumokat, növelve az egészséges spermiumok arányát.
• Asszisztált hatching (AHA): Az embrió körüli zona pellucida réteg mesterséges megnyitása, elősegítve az embrió beágyazódását.
• FET (Fagyasztott embrió transzfer): Korábban lefagyasztott embriók felengedése és beültetése a méh üregébe.
• Méhkarcolás (endometrial scratching): Eljárás, amely javíthatja a méhnyálkahártya befogadó képességét.

A beavatkozás után

A beavatkozást követően kb. minimum fél órán át vízszintesen kell feküdni, majd 2-3 hétig ajánlott kerülni az intenzív mozgást. Szerencsés, ha a kezelést követő néhány óra múlva és az azt követő 2-3 napban együttlétek történnek. A kezelés után 2-3 napban jótékony hatással bír a női hormonokra a házasélet, ez ugyanis aktiválja az endogén hormonokat, ami elősegíti a beágyazódást. A menstruáció elmaradását követően 24-48 órával vérvétellel érdemes ellenőrizni a szervezetben a terhességi hormonszintet. A βHCG megjelenése mindenképpen biztató jel. A vérvizsgálatot két nap múlva megismételve, a βHCG érték emelkedése a sikeres inszeminációról ad tanúbizonyságot. Ha létrejött a terhesség, a 9-10. nap körül vérvizsgálattal már kimutatható, ultrahanggal a 21-23. napon látható a petezsák.

Kockázatok és mellékhatások

Az inszemináció során ritkán előfordulhatnak különböző szövődmények is, melyek azonban körültekintő kivizsgálással, a ciklus megfelelő beállításával és ellenőrzésével megelőzhetőek. Mivel az inszemináció és annak előkészítése alatt is fokozott az orvosi felügyelet, nagyon kevés az esélye például a méhüreg megfertőződésének.

• Alhasi görcsök: Az inszeminációnak ritkán vannak mellékhatásai, mint például az alhasi görcsök.
• Hiperstimulációs szindróma (OHSS): Ritka esetben a szervezet túlzott mértékben reagál a hormonokra, és ennek következtében a vártnál több tüsző kezd megnagyobbodni. Ez alhasi fájdalommal, puffadással, nehézlégzéssel járhat.
• Többes terhesség: Mesterséges megtermékenyítés esetén nagyobb a többes terhesség kockázata. Ez még inkább megterheli az anyai szervezetet, számos terhességi és szülési komplikációval fenyeget, ezért különös odafigyelést igényel.
• Vetélés vagy méhen kívüli terhesség: A mesterséges megtermékenyítéssel létrejött terhesség esetén nagyobb a vetélés vagy abortusz valószínűsége, mint spontán terhesség esetén. Emellett az eljárás a méhen kívüli terhesség esélyét is növeli kismértékben.

Sikerráták és pszichológiai támogatás

Az inszemináció sikeressége világszerte 15-17 százalék egy beavatkozásra, hat beavatkozás alatt ez már 30-40 százalékra tehető. Általában 6 inszeminációs kezelésből sikeres terhesség érhető el.

A mesterséges megtermékenyítés sikerességét számos tényező befolyásolja:

A vizsgálatok azt jelzik, hogy a pszichésen megélt stressz kapcsolatot mutat a gonadikus funkcionális tengely zavaraival, melyek adott esetben meddőséghez vezethetnek. Az IVF kezelést igénybe vevő nők általában már komoly szorongásos és depressziós tünetekben szenvednek, amely már önmagában gátolja a teherbeesést. Krónikus nőbetegeket segítő pszichológusként, perinatális szaktanácsadóként szívügyemnek tartjuk az asszisztált reprodukciós eljárásra készülő párok támogatását, hiszen nem kis kihívást jelent ez a folyamat érzelmi szempontból sem. A stressz egyértelmű velejárója minden asszisztált reprodukciós kezelésnek, ami azért probléma, mert a sikeres lombik folyamat egyik legnagyobb gátja maga a feszültség, a krónikus stressz.

tags: #sikeres #inszeminacio #topik