Pilisborosjenő történetét és kulturális gazdagságát számos kiemelkedő személyiség munkássága fémjelzi, akik elhivatottságukkal és tevékenységükkel formálták a település arculatát és közösségi életét. Cikkünkben bemutatjuk ezen kulcsfontosságú személyek életútját és hozzájárulásukat, akik a pedagógia, a közigazgatás, a kulturális élet, a sport és a numizmatika terén egyaránt maradandót alkottak.
Gröschl Györgyné Götz Mária (1926-2016)
Gröschl Györgyné Götz Mária, Pilisborosjenőn született 1926-ban, családját József főherceg hívta be a faluba, hogy a Pestvidékre betelepített németeknek német nyelvű körorvosa legyen. Mici néni egész életében szoros kapcsolatban maradt szülőfalujával.
Pedagógusi pálya és közösségi munka
Tanítóképzői tanulmányainak elvégzése után Pilisborosjenőn kezdett tanítani a helyi fiúiskolában, és pedagógusi pályáját is innen vonulva zárta le. Nemcsak gyermekeket oktatott, hanem az írás-olvasás elsajátításában az idősebb generációkat is segítette, így munkája a falu teljes közösségére kiterjedt.
A német nemzetiségi hagyományok ápolása
A rendszerváltás éveiben aktívan részt vett a helyi sváb közösség hagyományainak újraélesztésében és megőrzésében. Férjével együtt az 1980-as években énekkart alapítottak (Deutschklub Weindorfer Singkreis), amely rövid idő alatt 40-45 fős közösséggé vált, és Pilisborosjenő kulturális életének meghatározó szereplője lett, a német nemzetiségi identitás és hagyományok ápolását tűzte ki célul, és amely azóta is működik.
A kórus működése mellett számos belföldi és külföldi közösségi és egyházi utat szerveztek, amelyekhez jelentős szervezőmunkával támogatást is szereztek. Fontosnak tartották az ünnepek, jeles évfordulók megünneplését, valamint a régi emlékművek felújítását és megőrzését.
Testvértelepülési kapcsolatok és falufejlesztés
Tevékenyen részt vettek a steinheimi testvértelepülési kapcsolat kialakításában és ápolásában, amely évtizedeken át élő, kölcsönös kapcsolatot jelentett a két község számára. Páros évenként pilisborosjenőiek jártak Steinheimbe, páratlan években pedig a németek jöttek ide, főként a búcsú alkalmával. Részesei voltak a testvérvárosi kapcsolat megalapításának.
Mivel minden központi támogatást Üröm használt fel, és Borosjenőn semmilyen fejlesztés nem történt, kezdeményezték a két falu szétválását, amely 1990-ben sikerrel járt. Ekkor szembesültek azzal, hogy itt semmilyen infrastruktúra nem létezett. Fel kellett szerelni a községháza irodáit számítógépekkel, nyomtatóval, másolóval, valamint tűzoltóautót is be kellett szerezni; ezekről is gondoskodtak.
Helytörténeti kötet
A millennium évében önkormányzati felkérésre részt vett Pilisborosjenő történetének feldolgozásában, amely a „Szülőföldünk Pilisborosjenő 2000” című helytörténeti kötetben öltött formát. Ez a kiadvány fontos szerepet játszik abban, hogy a helyi történelmi eseményekről és közösségi emlékekről hiteles forrás legyen a jövő generációi számára.
Peltzer Gézáné, született Metzler Olga (1929-)
Peltzer Gézáné, született Metzler Olga, 1929. július 24-én Pilisborosjenőn született. Óvónőként és Pilisborosjenő díszpolgáraként ismert. Sváb családból származott, felmenői generációk óta a településhez kötődtek.
Pályafutása az óvodapedagógiában
Általános iskolai tanulmányait Pilisborosjenőn végezte, majd Óbudán, a Szent Lujza Intézetben szerzett óvónői képesítést. Pályafutását Csobánkán kezdte, ahol három éven át dolgozott, majd visszatért Pilisborosjenőre, és hosszú időn keresztül a helyi óvodában nevelte a gyermekeket. Összesen 29 éven át végzett pedagógusi munkát a településen, amelyet nagyfokú elhivatottság, türelem és következetesség jellemzett. Generációk nőttek fel a keze alatt, akik közül sokan felnőttként is szeretettel emlékeznek rá.
Közösségi szerepvállalás
Pedagógusi tevékenysége mellett aktív résztvevője volt a falu közösségi életének. Tagja volt a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak, a Singkreisnak, mely a sváb dalok megőrzéséért tevékenykedett, és közreműködött a Sváb Tájház létrehozásában is. Pilisborosjenő Önkormányzata több évtizedes, kiemelkedő nevelőmunkáját díszpolgári címmel ismerte el, amelyet barátnőjével, Chovanecz Károlyné Etus nénivel kapott meg. Kettejük barátsága több mint hetven éven át tartott.
Chovanecz Károlyné, Etus néni (1929-2025)
Chovanecz Károlyné, közismert nevén Etus néni, 1929-ben Érsekújváron született, és Pilisborosjenő díszpolgára volt. Családját 1947-ben telepítették ki Magyarországra, Pilisborosjenőn telepedtek le, ahol Etus néni élete végéig otthonra talált.
Hivatali és könyvtárosi munka
Tanulmányait polgári iskolában végezte. Pilisborosjenőre érkezését követően rövid időn belül a Hivatalban helyezkedett el gépírónőként. Később folyamatos önképzéssel községi anyakönyvvezetővé vált, amely feladatot hosszú éveken át látta el, nagy gondossággal és felelősségtudattal. Hivatali tevékenységét az emberek iránti empátia és segítőkészség jellemezte.
1956 és 1977 között Pilisborosjenő első könyvtárosaként is dolgozott, a korábban kis iskolai könyvtárat községi könyvtárrá fejlesztve, ezzel jelentősen hozzájárulva a helyi kulturális élethez. 1970-től az összevont Pilisborosjenő-Üröm Tanácsnál folytatta munkáját, majd 1985-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjazását követően 1991-ben ismét Pilisborosjenő anyakönyvvezetője lett, ezt a tisztséget 2002-ig, 72 éves koráig látta el.
Elismerések és családi élet
Közéleti és hivatali munkáját mindig a közösség szolgálatának tekintette. Pilisborosjenő önkormányzata a településért végzett több évtizedes, kiemelkedő közéleti tevékenysége elismeréseként díszpolgári címmel tüntette ki. Élete során szoros kapcsolatot ápolt a helyi közösséggel és barátaival. Két fia, négy unokája és több dédunokája volt. Élete utolsó hónapjaiban Pilisvörösváron, a Szent Erzsébet Otthonban élt.
Komlós Tibor (szül. Geier Tibor, 1929-2020)
Komlós Tibor, született Geier Tibor, 1929. december 26-án született. Pilisborosjenő díszpolgára, a település meghatározó közösségi személyisége és hosszú időn át az önkéntes tűzoltó-egyesület parancsnoka volt. Családja a Mária Terézia-kori betelepítések óta élt Pilisborosjenőn. Gyermekkorában a háborús években korán árvaságra jutott, és fiatalon családfenntartóvá vált. A kitelepítések idején családja a faluban maradhatott, de nevüket Geierről Komlósra kellett változtatniuk.
Munkásévek és tűzoltói pálya
Fiatalon különféle fizikai munkákat végzett, majd teherautó-sofőrként dolgozott. Katonai szolgálata alatt is járművezetői feladatokat látott el. Leszerelése után a Volánnál helyezkedett el, ahonnan nyugdíjba vonult. A falu közössége buszsofőrként is jól ismerte, különösen a gyermekek körében volt népszerű. Másodállásban kőfaragással foglalkozott, számos pilisborosjenői ház és kerítés őrzi munkáját.
Az önkéntes tűzoltósághoz fiatalon csatlakozott, amikor az egyesület létszámhiánnyal küzdött. A Pilisborosjenői Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1886 óta működik, amelynek Komlós Tibor több mint öt évtizeden át volt meghatározó tagja. A ranglétrát végigjárva előbb parancsnokhelyettes, majd a települések szétválását követően a pilisborosjenői egység parancsnoka lett. Ezt a tisztséget 2007-ig, idős koráig töltötte be. Parancsnokként nagy hangsúlyt fektetett az utánpótlás-nevelésre és a közösségépítésre. Az ifjúság bevonását személyes jelenléttel és példamutatással segítette. Tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy az egyesület a nehéz időszakokban is fennmaradjon. Munkáját számos elismerés kísérte, köztük a Gróf Széchenyi Ödön-díj, a magyar tűzoltóság legmagasabb kitüntetése. A rendszerváltás után aktív szerepet vállalt a németországi kitelepítettekkel való kapcsolattartásban is. Halála a helyi közösséget és a tűzoltó-egyesületet mélyen érintette.
Madeleine Allenspach
Madeleine Allenspach svájci támogató sok éven át segítette Pilisborosjenőt a Keresztes Nővérek rendjén keresztül. A rendszerváltás után a rend magyarországi újraindításában vállalt szerepet, amikor a pilisborosjenői plébánia kertje és épületei alkalmasnak bizonyultak a rend telephelyéül.
Adománygyűjtés és közösségi segítségnyújtás
Ő szervezte a pénzgyűjtést az építkezéshez és a régi iskola Missziós Házzá alakításához, valamint a kert megvásárlásához. Az adományok sokféle formában érkeztek, a kakaóportól a ruhaneműn és kerékpáron át a babakocsikig. Madeleine főként az adományok gyűjtését koordinálta, míg a helyi szétosztást Szimeth Géza kántor úr végezte. Családtagjai, barátai és svájci cégek is részt vettek a támogatás megszervezésében. Tevékenysége nemcsak anyagi támogatást jelentett, hanem a közösség összefogását is erősítette. Az adományok rendszeresen eljutottak a rászorulókhoz is, továbbá az intézményekhez, javítva működésüket.
Szimeth Géza
Szimeth Géza évtizedeken át meghatározó alakja volt Pilisborosjenő egyházi és közösségi életének. Zenei tanulmányait fiatalon kezdte, majd kántori képesítést szerzett, és 1958-tól ötven éven át szolgált a pilisborosjenői katolikus templomban, magyar és német nyelven egyaránt.
Egyházi és közösségi feladatok
Munkája messze túlmutatott az egyházi zenén: az egyházközség működésének szinte minden területe hozzá tartozott, az adminisztrációtól a gazdasági és technikai feladatokig. Feleségével együtt gondoskodott a templom rendjéről, fenntartásáról és a közösségi élet zavartalan működéséről. Kulcsszerepet vállalt a templom és környezetének megújításában, valamint a vallási emlékek megőrzésében.
A Missziós Ház és adományok
A rendszerváltozás után aktívan közreműködött a keresztes nővérek letelepedésében és a Missziós Ház működésében. Évtizedeken át ő szervezte és felügyelte a Svájcból, különösen Madeleine Allenspach támogatásával érkező adományok szétosztását, amelyek rendszeres segítséget jelentettek a falu idős és rászoruló lakóinak. Munkáját mindig csendben, következetesen és nagy felelősséggel végezte. Szolgálata nyomán nemcsak épületek újultak meg, hanem egy összetartó, gondoskodó közösség is megerősödött.
Tóth Gáspár (-2005)
Tóth Gáspár a Felvidékről, a Garam mentéről származott, ahonnan családjával együtt magyarsága miatt kényszerült az anyaországba. A 20. század viharos történelmi eseményeit személyesen élte át, sorsát végig meghatározta a kisebbségi lét és a kitelepítés tapasztalata.
Pedagógus és közéleti szereplő
Pedagógusként dolgozott egész életében, hivatását soha nem bánta meg. Egy Cegléd melletti településről 1951-ben került Pilisborosjenőre, ahol több éven át az általános iskola igazgatója volt. Később Budapesten, a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen tanított. Felesége, Eta néni szintén pedagógusként szolgálta a helyi közösséget.
Pilisborosjenőn gyorsan a közélet megbecsült szereplőjévé vált. Több cikluson át volt tanácstag, betöltötte a Népfront elnöki tisztségét, valamint a Választási Bizottság elnöke is volt. Nevéhez fűződött a falu első Falumúzeumának létrehozása, amely ugyan nem maradt fenn, de fontos közösségi kezdeményezés volt.
A diákok és idősek támogatása
A tanulók sorsát különösen a szívén viselte, sok fiatal továbbtanulását segítette, meghatározó hatással életútjukra. Nyugdíjba vonulása után az idősebb korosztály támogatása került tevékenysége középpontjába. Mintegy húsz éven át vezette a helyi Nyugdíjas Klubot, közösséget teremtve és összefogva a falu időseit. Emberi tartása, hazafias elkötelezettsége és erkölcsi példája miatt Pilisborosjenő lakói nagy tiszteletben álltak vele szemben.
Bauer Alfonz (1925-2011)
Bauer Alfonz, Pilisborosjenőn született 1925. szeptember 6-án, és Heidenheimben hunyt el 2011. április 1-jén. Egykori pilisborosjenői lakos volt, aki nem saját akaratából, hanem a kitelepítések következtében élt Németországban, Heidenheim városában, ahol nyugdíjas tanárként fejezte be pályafutását. Iskoláit a faluban kezdte meg, majd Budapesten, a Tanárképző Főiskolán folytatta tanulmányait. 1946-ban családjával együtt kitelepítették.
Testvértelepülési kapcsolatok és adományok
Heidenheimben először általános iskolai tanárként dolgozott, később ugyanennek az intézménynek az igazgatóhelyettese lett. Kiemelkedő szerepet vállalt abban, hogy a Heidenheimhez tartozó Steinheim község Pilisborosjenő testvértelepülésévé vált, amellyel hosszú távú segítő együttműködés indult el. Németországi tevékenysége során rendszeres pénz- és ruhagyűjtéseket szervezett Pilisborosjenő javára, egy német újságcikk ezért „magyar motorként” említette.
Jelentős érdeme volt abban, hogy a pilisborosjenői templom új toronyórát és ütőszerkezetet kapott, amelyet 1983-ban, a búcsúhoz kapcsolódó ünnepség keretében szenteltek fel, számos német vendég jelenlétében. Az eseményt a templom bejáratánál elhelyezett réztábla is megörökítette, a világ különböző pontjain élő pilisborosjenőiek adományaként. Német nyelven könyvet írt a község helytörténeti nevezetességeiről, valamint az ő közreműködésével összegyűjtött adományok fedezték a templom egyik színes üvegablakának költségeit.
Birkl László (1928-1999)
Birkl László, Budapesten született 1928. január 11-én, és Pilisborosjenőn hunyt el 1999. augusztus 13-án. Műszerész, numizmatikus és magángyűjtő volt. Országosan ismert gyűjtőként az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tárgyi emlékeinek egyik legjelentősebb hazai magángyűjteményét hozta létre. Családja több évszázados óbudai gyökerekkel rendelkezett, tanulmányait is Óbudán végezte.
Munkássága és gyűjteménye
Pályafutása során több mint negyven éven át dolgozott műszerészként a Mechanikai Mérőműszer Gyárban. Gyűjtői tevékenysége az 1848-49-es emlékanyag mellett kiterjedt Budapest és Óbuda 19-20. századi történetének dokumentálására is. Több mint 45 éven át volt tagja a Magyar Numizmatikai Társulatnak, valamint aktívan részt vett a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének munkájában. Szakmai tevékenységét egyesületi kitüntetésekkel és hazai, valamint nemzetközi publikációkkal ismerték el. Gyűjteménye több ezer darabból állt, kiemelkedő numizmatikai, történeti és ikonográfiai értékkel. Végrendelete szerint teljes hagyatékát az Óbudai Múzeumra hagyta. Az Óbudai Múzeum alapításában és gyűjteménygyarapító munkájában is meghatározó szerepet vállalt.
Pilisborosjenői kiállítások
Élete utolsó évtizedében Pilisborosjenőn élt. Lakóhelyéhez aktívan kötődött, és gyűjteményét a helyi közösség számára is hozzáférhetővé tette. Pilisborosjenőn is rendezett kiállítást az 1848-49-es forradalomhoz és Petőfi Sándor alakjához kapcsolódva, kiemelt figyelmet fordítva az ismeretterjesztésre és a fiatalabb korosztály megszólítására. Munkásságával hozzájárult Pilisborosjenő kulturális életének gazdagításához. Gyűjtőtársai és a muzeológiai szakma elismert tagjaként tartották számon.
Czigány Ferenc (1934-2010)
Czigány Ferenc, Nagykanizsán született 1934-ben. Pedagógus, iskolaigazgató a közös iskola igazgatójaként dolgozott Pilisborosjenőn. Nyugdíjba vonulása után is igen aktív közösségi életet élt.
Sport és kulturális tevékenység
Testnevelő tanárként a 90-es évek elején alapította meg a női kézilabda szakosztályt a községben, a csapat sikerei napjainkig ívelnek. Edzői munkáját a lelkes tanítványok folytatták, NB II. szintig juttatva fel a csapatot. Az 1985-ös szőlőtelepítéskor a Hegyközséget vezette. Vezette az Ezüsthegyi Borosgazdák férfikórust és Kevélyhegyi Dalkört. Azóta számtalan rendezvényen örvendeztették meg a falu lakosait fellépésükkel, legyen az szüreti felvonulás, borfesztivál, vagy egyéb kulturális esemény.