A rotavírus gyors lefolyású, fertőző vírusos betegséget okoz, amely súlyos, akár életveszélyes kiszáradást is eredményezhet. Főként a 6 hónapos és 2 éves kor közötti gyermekeket érinti, de felnőtteket is megbetegíthet. Gyakran az egész család elkapja a betegséget.
A rotavírus hosszan képes túlélni felületeken, és egészen kis mennyiségben is erősen fertőzőképes, így nagyon könnyen terjed, például fertőzött személlyel való érintkezés útján: személyes kapcsolattartás során, különösen olyannal, aki nem mosott kezet; hányással vagy hasmenéssel érintkezik; szennyezett tárgyak, élelmiszer vagy víz hatásának kitéve; köhögéssel és tüsszentéssel is terjedhet. A rotavírus terjedését megkönnyíti, hogy már a tünetek megjelenése előtt, a fertőző személy tudta nélkül továbbadható.
A rotavírus-fertőzés tünetei általában 1-3 nappal a vírusfertőzést követően kezdődnek. A betegség általában hirtelen hányással kezdődik, amelyet általános gyengeség és vizes hasmenés követ, akár napi 10-15 székletürítéssel. Körülbelül minden harmadik rotavírusos beteg lázas a betegség első napjaiban. A gyomorfájdalom is gyakori tünet. A hányás, hasmenés általában 3-7 napig tart. A tünetek általában néhány naptól egy hétig tartanak. A rotavírusos betegek körülbelül 2 hétig képesek fertőzni.
A legtöbb gyermek gyorsan felépül a rotavírus okozta fertőzésből, aminek legnagyobb veszélye a kiszáradás, ami különösen a fiatal csecsemőket veszélyezteti, akár órák alatt válságosra fordulhat a beteg gyermek állapota. Sürgősen fel kell keresni vagy értesíteni a házi gyermekorvost, ha gyermeke: kevesebb, mint 6 hónapos; a rotavírus fertőzés mellett egyéb egészségügyi problémái vannak; nem fogyaszt elegendő folyadékot, nem itatható; csillapíthatatlan hányással küzd, vagy a hányás zöld; nagyon bágyadt; vér vagy nyálka van a székletében; hasi fájdalmai nem enyhülnek; magas láza van; egyéb tünetei vannak, például fájdalom székeléskor vagy fejfájás; nem mutat javulást.
Azonnal vigye be gyermekét a legközelebbi gyermekorvosi ügyeletre, ha gyermeke: szokatlanul aluszékony, apátiás, ingerekre nem reagál; nem, vagy csak nagyon kevés sötét, szúrós szagú vizeletet ürít; szája száraz, ajka kicserepesedett, szeme karikás, nyelve lepedékes, lehelete acetonos; bőre száraz és ráncba emelhető; könnyek nélkül sír, kutacsa besüppedt, testsúlya csökken. Fontos! A fenti tünetek kiszáradásra utalhatnak, és súlyos esetben mielőbbi kórházi kezelést igényelnek!
A rotavírus-fertőzés diagnózisát általában a tünetek és a gyermek székletének laboratóriumi vizsgálata alapján állítják fel.
A betegség általában 3-7 napon belül önmagától elmúlik, nincs specifikus kezelése. A mielőbbi gyógyulás, a testi folyamatok helyreállása érdekében fontos a sok pihenés és ágynyugalom, illetve a rendszeres folyadékpótlás (a hasmenés miatt elvesztett folyadék pótlásához sok vizet kell inni a kiszáradás elkerülése miatt). Ajánlott sós kekszek és például a banán fogyasztása, mivel ezek tápanyagtartalmuknak köszönhetően segítik a hasmenéssel, hányással elvesztett só és elektrolitok pótlását.
Segíthet a gyógyszertárakban, drogériákban vény nélkül kapható rehidratáló oldatok adására, mellyel az elektrolit veszteség is pótolható. Súlyos kiszáradás esetén a kórházban infúzióval pótolják az elveszett elektrolit és folyadék mennyiséget. Fontos! Szigorúan kerülni kell a hasmenés elleni szereket, hacsak az orvos ezt másképp nem rendeli. Emelett a tejtermékek, fűszeres, zsíros ételek, cukros italok, szénsavas üdítők kerülése javasolt a betegség ideje alatt. A gyógyulást követően is csak fokozatosan térjen vissza a normál étkezéshez.
A szoptatott csecsemők anyatejes táplálása a betegség ideje alatt is folytatható, de szükség lehet további folyadékpótlásra. A 2 év alatti gyermekeknek gyakran szorulnak kórházi kezelésre a kiszáradás veszélye miatt.
A rotavírus fertőzés szájon keresztül beadandó védőoltással megelőzhető. Kétféle védőoltás van forgalomban, melyek nem kötelezőek, de ajánlottak, térítés ellenében vehetők igénybe. A védettséghez a vakcina típusától függően két vagy három adag szükséges. Az első oltás hat hetes kortól adható, majd ezt követi négy hét múlva a második adag. A vakcinációt lehetőleg 16 hetes kor előtt el kell végezni, de 24 hetes korig mindenképp be kell fejezni, mivel a fertőzés hat hónapos és két éves kor között fordul elő leggyakrabb
Az oltás ellenjavallatai: Ha korábbi rotavírus vakcina beadását követően kialakult túlérzékenység. A kórelőzményben bélbetüremkedés szerepel, vagy arra hajlamosító nem korrigált veleszületett gyomor-bélrendszeri fejlődési rendellenesség. Ismeretlen vagy gyanítottan immunhiányos csecsemők esetében. Az oltás nem alkalmazható 24 hetesnél idősebb gyermekeknél. A vakcinációt halasztani kell akut lázas betegség, hasmenés és hányás esetén.
A fertőzés megelőzésében fontos szerepe van a higiéniának, a rendszeres kézmosásnak, a felületek alapos tisztításának.
A rotavírus elleni vakcina 2006-os bevezetésével azonban jelentősen csökkent a kórházi kezelésre szoruló kis betegek száma.
A rotavírus elsősorban az 5 évnél fiatalabb gyermekeket érintő gyors lefolyású megbetegedés, a hányás és a hasmenés leggyakoribb kóroka csecsemőknél. A fertőzés széklet útján terjed a fertőzött személyekkel vagy tárgyakkal való érintkezés révén, ugyanakkor az újabb eredmények szerint köhögéssel és tüsszentéssel is átadható a vírus. Mivel a fertőzést hordozók már a tünetek megjelenése előtt ürítik a kórokozókat, így tudtuk nélkül fertőzik meg a környezetüket. Bár a rotavíruson tünetmentesen is áteshetnek a felnőttek és a gyermekek is, az infekció annál súlyosabb, minél fiatalabb életkorban következik be.
Az átlagosan 3-7 napig tartó betegség nagyfokú vizes hasmenéssel jár, amihez láz és hasi fájdalom is társulhat. Csecsemőknél és kisgyermekeknél a hányás és hasmenés miatti nagyfokú folyadékveszteség súlyosabb esetben kiszáradáshoz és az elektrolitháztartás felborulásához vezethet. A folyadékveszteség jele, hogy a pisis pelenkák száma csökken, a nyelv és a nyálkahártya szárazzá válik, a gyermek kutacsa besüpped, a bőr száraz tapintású, könnyen ráncolható lesz, a gyermek bágyadt, aluszékony. A viharos gyorsasággal kialakuló tünetek kórházi kezelést igénylő, súlyos állapotromláshoz is vezethetnek, emiatt elsősorban a 2 év alatti kisgyermek igényelnek kórházi ellátást. A kezelés tüneti, az elveszett folyadékmennyiség és ásványi anyagok pótlására otthoni körülmények között a rehidráló folyadékok a legalkalmasabbak; súlyos esetben kórházban, infúzió formájában történik. A vírus terjedése megfelelő higiéniai gyakorlattal, alapos és gondos kézmosással, kézfertőtlenítéssel, valamint a felületek tisztán tartásával, fertőtlenítésével csökkenthető.
A rotavírus védőoltás élő, gyengített kórokozót tartalmazó szájon át adandó vakcina. Hazánkban kétféle oltóanyag van forgalomban, amit 6 hetes kor után kaphatnak meg a gyermekek, oltóanyagtól függően 2, illetve 3 adagban 24, illetve 32 hetes korukig. A dózisok beadása között legalább 4 hetet kell várni, és két héttel a második adag beadását követően az oltás már hatásos védelmet biztosít. A rotavírus elleni védőoltás az életkorhoz kötött védőoltásokkal egy időben beadható, és koraszülöttek esetében is alkalmazható. Nagy klinikai vizsgálatok szerint 98 százalékos védelmet is biztosíthat a súlyos rotavírus-gasztroenteritisz esetén, emellett jelentősen, akár 96 százalékos hatékonysággal csökkentheti a kórházi kezelések számát. A védőoltás jól tolerálható, mellékhatásként étvágytalanság, ingerlékenység, láz, fáradtság alakulhat ki. A rotavírus elleni védőoltások nem kötelezőek, térítés ellenében vehetők igénybe.
Fontos hangsúlyozni, hogy a rotavírusnak többféle törzse is létezik, így többször is megfertőzhetik a gyermeket annak ellenére is, hogy részesült oltásban. Az ismétlődő fertőzések azonban már kevésbé lesznek súlyosak. Minden csecsemőnek javasolt a védőoltás, hiszen megelőzhetővé válnak a súlyos szövődmények és az elhúzódó kórházi kezelések is.
Milyen mellékhatásai vannak a rotavírus elleni vakcinának? - The Health Brief
A baktériumok, vírusok vagy az egysejtű élősködők a terhesség bármelyik időszakában megbetegíthetik a magzatot, anélkül, hogy tünetekkel járó betegséget okoznának. A magzatra is veszélyes vírusfertőzések előfordulási gyakoriságát a terhesség alatt nem könnyű feladat megbecsülni: szerény becslések szerint ez 5 százalékra tehető. Ennél persze lényegesen több az észrevétlenül zajló fertőzés, mely sem a magzatban, sem az anyában nem okoz kárt. Még ennél is magasabb a fertőzések száma, ha mindehhez hozzászámítjuk a többi kórokozó által okozott újszülöttkori fertőzést, amit az esetek körülbelül 7-10 százalékában ismernek fel - ezek nagy része a méhen belül észrevétlen marad.
A méhen belüli fertőzésnek jellegzetes, ultrahanggal felismerhető jelei lehetnek a magzaton és a mellékrészeken (méhlepény, magzatvíz) egyaránt. Az anatómiailag károsodott szervek működése is megváltozik, amit ultrahangos áramlásvizsgálatokkal szintén ki lehet mutatni. Az ultrahangvizsgálattal a máj és lép megnagyobbodásai is felfedezhetőek, emellett károsodhat a méhlepény, ami ilyenkor jelentősen megvastagszik és meszesedés is gyakran látható benne. A vírusfertőzés hatására a magzat visszamarad a fejlődésben és kimutatható a belső szervek működési zavara is.
A rubeola a gyermekkorban jelentkező kiütéses betegség, ami a szervezett oltási kampányoknak köszönhetően ma már viszonylag kevés gondot okoz a terhesség során. A vírus magzatkárosító hatása miatt a családtervezés vagy a terhesség elején mégis ajánlott a rubeolaszűrés elvégzése, ahol ellenanyagteszttel ellenőrzik a védettséget. A gyermekkorban nem immunizált vagy bizonytalan védettségű nőket pár hónappal a teherbeesés előtt ajánlott beoltani: a terhesség előtti immunizálás később már életre szóló védelmet biztosít az anyának. A vírus a vérárammal jut át a méhlepényen, és főleg a terhesség első harmadában okozhat fejlődési rendellenességet. Elsősorban hallás- és látáskárosodás, néhány esetben pedig szívfejlődési zavar fordulhat elő.
A legtöbb méhen belüli vírusfertőzésért a cytomegalovírus (másnéven cytomegáliavírus) felelős, amelyet sok ember tünetmentesen hordoz magában. A CMV leginkább a legyengült immunrendszerű szervezetben okoz gondot, ami a legtöbbször lázzal, torok- és fejfájással, izomfájdalmakkal, valamint étvágytalansággal jár együtt. A betegségen átesett személyek többször is elkaphatják a vírust, vagyis a rubeolával ellentétben nem alakul ki védettség a fertőzést követően. A magzat fertőződésére akkor a legnagyobb az esély, ha az anya először betegedett meg: a fejlődő gyermek ilyenkor körülbelül 40 százalékos eséllyel kaphatja meg a vírust. A fertőzöttség ultrahangos vizsgálattal valószínűsíthető a következő jelek alapján: a méhlepény vagy az agyállomány meszesedése, illetve máj- és lépduzzanat jelenléte. Az ultrahangos képek alapján nyert gyanút további laborvizsgálatokkal lehet igazolni.
A herpes simplex vírusnak két típusa ismert, a HSV-1 és a HSV-2. Mindkettő a bőr és nyálkahártya fertőzését okozza: a HSV-1 többnyire az ajkakon (herpes labialis) és a szem szaruhártyáján (herpes simplex ceratitis), míg a HSV-2 elsősorban a nemi szerveken, a végbélnyílás körüli bőrön és a környező területeken (herpes genitalis) okoz elváltozást. A herpeszvírusok a fertőzött területtől függően a szájból vagy a száj környékéről származó váladékkal, az elváltozásokkal való közvetlen érintkezéssel, leggyakrabban nemi kontaktus útján vihetőek át (a vírus a nyálkahártya apróbb sérülésein keresztül képes átadódni). A tüneteket mutató terhes asszonyoknál mindössze egy százaléknál kisebb arányban várható a magzat fertőződése, ami ultrahangvizsgálattal az előzőekben már leírt jelek alapján (a méhlepény károsodása, máj- és lépduzzanat) ismerhető fel. A születendő magzat azonban 40-60%-os eséllyel fertőződhet a szülőcsatornán keresztül, ami szintén súlyos fejlődési rendellenességekhez, például agyvelőgyulladáshoz vezethet. A nemi szervi herpeszek egyébként nem zavarják a terhességet és a szülést sem, aminek oka, hogy a fertőzésen már átesett kismamák szervezetében a magzatot is óvó ellenanyagok termelődnek. Veszélyesnek kizárólag azok az eseteket minősülnek, amikor az elsődleges fertőzés súlyos: ez egyrészt spontán vetélést okozhat a terhesség első harmadában, később pedig akkor járhat halálos kimenetellel a magzatra nézve, ha a terhesség végéig nem termelődik elég ellenanyag az anya szervezetében.
A parvo B19 vírus gyakori a 2-12 éves korosztálynál, az ennél idősebbek 40 százaléka azonban nem mutat védettséget. A vírus cseppfertőzés révén terjed: a legnagyobb veszélynek az imént említett korosztállyal találkozó várandós anyák vannak kitéve. A fertőzést kiütések és az ezzel egy időben jelentkező ízületi fájdalmak jelezhetik: a tünetek körülbelül minden négyszázadik terhes nőnél fordulnak elő. Nagyjából minden harmadik magzat fertőződik méhen belül és a kialakult magzati fertőzések 10 százalékában fordul elő vetélés.
A varicella-zooster vírus (VZV) jellegzetessége, hogy az első fertőzést követően bárányhimlőt, majd hosszabb-rövidebb ideig tartó lappangást követően övsömört idéz elő. Bárányhimlő-fertőzésen gyermekkorban szinte mindenki átesik, ami egész életre szóló védettséget jelent a vírussal szemben. A betegség cseppfertőzés (már a lappangási idő alatt) és pörkök útján terjed. A betegség lefolyását követően a vírusok idegdúcokban, elsősorban a gerincvelői érzőidegdúcban bújhatnak meg. VZV-fertőzés körülbelül minden hatezredik terhességnél fordul elő, többnyire már idősebb korban. A terhesség első harmadában 10 és 50 százalék között okoz magzati rendellenességet. Ultrahanggal a megvastagodott, meszes méhlepény mellett a központi idegrendszer, a szem és a végtagok rendellenességei figyelhetőek meg. A bárányhimlő elleni védőoltás nem tartozik a kötelező oltások közé, de ajánlott, különösen a terhesség előtt álló, bárányhimlőn át nem esett nők számára.
A hepatitis B vírust a vér, a vérkészítmények, a szövetnedvek és más váladékok - ondó, hüvelyváladék, nyál - terjesztik: a fertőződés szexuális úton vagy igen kis mennyiségű vér vírusos szennyeződése során történik (ez utóbbi bőrsérülések, tetoválás, akupunktúra, intravénás droghasználat, véletlen tűszúrásos sérülések vagy szervátültetés útján történhet). A vírus előfordulási gyakorisága a világ különböző részein 0,2 és 20 százalék között mozog. A vírushordozó anyáról a magzatra terjedő fertőzés ritkán fordul elő: amennyiben mégis megtörténik, ultrahanggal a máj- és lépduzzanat mellett a növekedés visszamaradása látható. Magzati rendellenesség kialakulása ebben az esetben nem várható. A magzati fertődéssel szemben különleges jelentőséggel bír a vírushordozó anyák újszülöttjeinek szülés során elszenvedett fertőzése, mert a gyermekből is vírushordozó, később pedig krónikus májbeteg válhat. Az újszülöttek 95%-os eséllyel fertőződnek a vírushordozó anyáktól, amennyiben nem kapnak védőoltást. Itt is a megelőzés a fontos, ezért a terhesség 16. hetétől kezdődően javasolt a szűrés.
Az influenza nem jelent veszélyt a fejlődő embrióra, a magas láz viszont már problémákat okozhat, ezért ezt feltétlenül csillapítani kell. A láz néha enyhíthető egy hűvös zuhannyal is, azonban ha ez nem segít, akkor a megfelelő gyógyszerrel kell csökkenteni a testhőmérsékletet. Bár több olyan hatóanyag is létezik, amelyek szedése a terhesség során is biztonságosnak ítélhető, a legfontosabb alapelv mégis az, hogy bármilyen gyógyszer alkalmazása előtt ki kell kérni a terhességet gondozó orvos tanácsát. A láz- és fájdalomcsillapítók közül például az acetaminofent vagy a klórfenamint tartalmazó készítmények ajánlhatóak, de az orvos számos tényező, így például az egyénenként változó érzékenység alapján mérlegeli, hogy valóban adható-e egy készítmény. Meg kell még említeni, hogy ha különösen nagy megbetegítő-képességű influenzavírusról van szó, akkor átmeneti gyulladásos reakcióként ritkán folyadékfelgyülemlés alakulhat ki a magzat mellkasában. Az influenza elleni védőoltás (úgynevezett split vakcina) adása csak a terhesség első három hónapjában nem javasolt, utána viszont igen.
Átlagosan 50 százalékkal magasabb lehet a fejlődési zavarok kialakulásának kockázata azoknál a magzatoknál, akiknél az édesanya a várandósság első három hónapjában influenzafertőzésen esik át - állapították meg a Semmelweis Egyetem kutatói. A szakemberek szerint ezért különösen fontos az influenza elleni védőoltás beadatása már a terhesség tervezésekor és alatt is. Átlagosan hasonló mértékben, szintén 2,48-szeresére nőhet az ajak- és szájpad-hasadék kialakulásának kockázata is. A harmadik nagy csoport, a veleszületett szívhibák kockázata pedig átlagosan 63%-kal (1,63-szorosára) emelkedhet.
Az eredményeink azt mutatják, hogy az első trimeszteri influenzafertőzés súlyos szövődményekkel járhat, mert ez a legkritikusabb időszak a magzat fejlődésében. Az eddigi megfigyelések szerint nem maga a vírus, hanem az azzal járó láz vezethet komplikációkhoz. Ezért, ha valaki várandósan mégis megfertőződik, a szakemberek a lázcsillapítás fontosságát és a magzat rendszeres ultrahangos szűrését ajánlják.
A Centers for Disease Control and Prevention adatai szerint évente 39-51 millió ember kapja el az influenza A, B vagy C vírusát, leginkább a decembertől márciusig tartó időszakban. Magyarországon a statisztikai hivatal adatai szerint ez a szám 400 ezerre tehető. A vírus lappangási ideje körülbelül 48 óra, a gyógyulás pedig általában 3-7 nap, de előfordul, hogy bakteriális felülfertőződés alakul ki a páciensnél.
A TORCH betűszó azon mikroorganizmusok nevének kezdőbetűiből áll össze, amelyek komoly veszélyt jelenthetnek a magzatra. A „T” a toxoplazmózist jelöli, amelyet a Toxoplasma gondii nevű egysejtű parazita okoz. A kórokozó nyers vagy nem rendesen átsütött hús, illetve nem hőkezelt (pasztörizálatlan) tej fogyasztásával kerülhet a legnagyobb eséllyel az emberi szervezetbe, de gyakori terjesztők a házimacskák is. A fertőzés ugyan normál esetben nem terjed emberről emberre, a méhlepényen keresztül azonban átjuthat a magzathoz. A betegségre általában influenzaszerű tünetek hívják fel a figyelmet, ám gyakran semmilyen panasz nem jelenik meg az érintetteknél. Azonban még egy „csendben” zajló anyai fertőzés is komoly problémát okozhat a gyenge immunrendszerrel rendelkező babánál.
Az „R” a rubeolára, vagyis a rózsahimlőre utal. Ez szintén egy olyan fertőzés, amely súlyos károsodásokat okozhat a még fejlődésben lévő babánál. A placentán átjutó fertőzésnek vetélés, kihordott terhesség esetén pedig értelmi fogyatékosság, vakság, siketség, májkárosodás, vagy akár szívfejlődési rendellenesség is lehet a vége. Szerencsére a betegség elleni védőoltás gyermekkori beadása már 1990 óta kötelező Magyarországon, tehát jó eséllyel minden, éppen gyermekáldást tervező nő megkapta már a kombinált - a rubeola mellett a kanyaró és a mumpsz ellen is védő - vakcinát.
A „C” a cytomegalovírust (CMV) takarja, amelyet a legtöbben szexuális úton vagy egyéb testnedvek közvetítésével kapnak el, ám a babák a terhesség és a születés során is könnyen megfertőződhetnek. A méhen belüli fertőzések igen nagy százalékáért ez a kórokozó tehető felelőssé. A magzat megbetegedésére leginkább az ultrahangvizsgálattal feltárt rendellenességek - a méhlepényen és az agyban látható meszesedés, illetve a májmegnagyobbodás - hívják fel a figyelmet.
A „H” pedig a herpeszre - pontosabban herpes simplex vírusokra (HSV) - utal. A kórokozó - típusától függően - leginkább az ajkakon vagy a nemi szerveken idéz elő hólyagokat. A babára különösen a genitális herpesz jelent veszélyt, ezt ugyanis könnyen elkaphatja a szülőcsatornán áthaladó csecsemő. Ezen a négyen kívül azonban még számos olyan fertőzés ismert, amely képes átterjedni az anyáról a magzatra, ezzel pedig veszélybe sodorja a babát. Ide sorolható egyebek mellett a szifilisz, a HIV-fertőzés, a bárányhimlő, valamint a lepkehimlő vírusa, a parvovírus B19 is.
A jó hír, hogy az ilyen jellegű magzati károsodások jó eséllyel elkerülhetőek, mégpedig célzott szűrések és óvintézkedések segítségével. A teszteket célszerű még a teherbeesés előtt elvégeztetni, hogy felmérhessük a lehetséges kockázatokat, illetve megelőzhessük a problémákat. Ha például a toxoplazmaszűrésünk eredménye negatív lesz, tehát még nem estünk át életünk során a fertőzésen, akkor a terhesség során 2-3 havonta ajánlott megismételni a tesztet. Így ugyanis időben kiderülhet, ha a kismama a várandóssága idején találkozik a kórokozóval, és célzott kezeléssel elejét lehet venni a magzati károsodásnak. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a rubeola és/vagy a bárányhimlő ellen nincs védettségünk, akkor érdemes beadatnunk magunknak a védőoltásokat.
A rotavírus-fertőzés okozza a legtöbb, enyhébb vagy súlyosabb kiszáradást okozó, hányással, hasmenéssel járó betegséget kisgyermekek és csecsemők körében. 3-5 éves korra szinte minden gyermek átesik a fertőzésen. A betegség 3-36 hónapos korban okozza a legsúlyosabb kórformákat, amely során a gyors folyadékveszteség jelentős folyadék- és elektrolit háztartási zavarhoz vezet. A vírust a beteg székletével, hányadékával üríti, a fertőzés feco-oralis úton terjed, tehát a nem megfelelő higiénés körülmények, a kézmosás elmulasztása vezetnek a kórokozó emésztőtraktusba kerüléséhez, újabb eredmények szerint a partikulumok porszemcsékhez kötve is fertőzőképesek maradnak. A pelenkás korú kisdedek ellátása során a pelenkacsere, a nagyobb gyermekek székletürítését követő higiénés segédkezés során gyakran a szülők is akvirálják a fertőzést, alkalmanként felnőttek esetében is heves tüneteket tapasztalhatunk. Ha jelentős folyadékveszteségre nem is kerül sor, a kínzó hányinger, gyomorfájdalom, a híg székletürítés minden életkorban kialakulhat.
A betegség terjedésének megakadályozására néhány éve hatásos eszköz áll rendelkezésünkre szájon át adható vakcina formájában, amelyből több típus hazánkban is elérhető. Az alkalmazási javaslat szerint ideális a vakcinák 6 hetes és 6 hónapos kor közötti megadása, hiszen a fertőzés következményei a korai életkorban a legsúlyosabbak.
A rotavírus fertőzés következtében 1-2 nap lappangási idő után viharos gyorsasággal hányás, hasmenés alakul ki, amely ezután átlagosan 3-7 napig tart. A vírus a vékonybél nyálkahártyájának sejtjeit támadja meg, a tápanyagok és a folyadék felszívódása csökken, a folyadék a bélben marad, és kialakul a nagyfokú, vizes hasmenés, ami akár napi 20 különböző mennyiségű székletet is eredményezhet. A betegség lefolyása egyénileg változik. Nagyrészt enyhe formában zajlik, ilyenkor a hányás elmarad, vagy 1-2 alkalommal fordul elő a betegség kezdetén, emellett napi 4-6, a szokásosnál lazább széklet tapasztalható. A beteg szájon át történő folyadék- és táplálékfelvétele nem akadályozott, gyakran a láz is elmarad. Középsúlyos formában az emésztőszervrendszeri tüneteket (hasmenés, hányás) magas, naponta több alkalommal is jelentkező láz kíséri, amely tovább növeli a folyadékveszteséget és a kiszáradás esélyét. Az általános állapot rossz, a beteg elesett, kedvetlen, rossz a közérzete. A gyakori vizes hasmenések következtében megfigyelhetők a kiszáradás kezdeti jelei: a gyermek súlya és a vizelet mennyisége a veszített vízzel arányosan csökken, a vizelet sötét-ábbá, szúrós szagúvá válik, a nyelv fehér lepedékkel bevont lesz. A bőr száraz tapintásúvá válik, könnyen ráncba emelhető lesz, turgora lecsökken. A szem alatt karikák jelennek meg, az ajak kicserepesedik. Csecsemőknél a kutacs besüpped. Ritkább esetben fordul elő a betegség legsúlyosabb formája, a gyors, néhány óra alatt lezajló állapotromlás. Ilyenkor a folyadékvesztés következtében az elektrolitháztartás felborul, a gyermek aluszékonnyá, apátiássá válik, a hányások és a székletürítések gyakorlatilag egy időben zajlanak, a magas láz és a fent említett egyéb tünetek jelenléte mellett. Különösen a csecsemők és kisgyermekek veszélyeztetettek, mert esetükben a só- és folyadékháztartás nagyon labilis, annak változásai pedig sokkal jobban megviselik az apró szervezetet, mint nagyobb gyermekek vagy felnőttek esetében.
A rotavírus-fertőzés kezelésének alapja a megfelelő mennyiségű folyadék és az elveszett ásványi anyagok pótlása, a terápia tehát csak tüneti. Ez azonban - kiváltképp a súlyosabb esetekben - legtöbbször nehézségekbe ütközik. A kis betegek bágyadtak, nem akarnak inni, ha pedig isznak is, a bevitt folyadék nem szívódik fel: hányás és hasmenés formájában távozik a szervezetből. A székletfogó (vagy "hasfogó") készítmények alkalmazása szigorúan tilos, a székletürülés visszatartása ugyanis még több kórokozóval árasztja el az emésztőszervrendszert, a hasmenéssel történő ürülés a szervezet saját érdeke. Léteznek a folyadékveszteség fékezését segítő hatásos készítmények, melyek egy része vény nélkül is kapható. A széklet rendezésére való törekvés mellett az elektrolitok pótlása elengedhetetlen, drogériákban, patikában is vény nélkül vásárolhatóak oralis rehidráló oldatok (ORS almás, sárgarépás, rizsnyákkal), melyek hatása az infúzióval történő elektrolitpótlás enyhébb változatának felelhet meg. A banán, a sós kekszek rágcsálása szintén a sópótlást szolgálja. A tejtermékek átmeneti elhagyása, a zsírok és fűszerek néhány napos mellőzése kíméli a gyomor- és bélnyálkahártyát.
A rotavírus elleni "védőoltás", mely valójában egy szájon át adandó cseppek formájában beadandó vakcina, alkalmazása nem jár tűszúrás igénybevételével. A vakcina nem tartozik a kötelezően beadandó gyermekkori védőoltások közé, tehát térítés ellenében vehető igénybe külön kérést követően, ám a hazai szakmai fórumok állásfoglalása szerint érdemes gyermekünket rotavírus elleni vakcinációban részesíteni. A gyermekorvosok javaslata alapján a csecsemőket hat hónapos korukig érdemes védetté tenni, a vakcinációs sor hat hetes korban kezdhető meg. Az egyes készítmények között dozírozási különbségek vannak, így a védelem kialakítását célszerű minél hamarabb elkezdeni, hogy még az ajánlott perióduson belül az eljárás végére érjünk, így elérve a kívánt védőhatást.