Ritka kórképek a szülészetben terhesség alatt: átfogó útmutató

Vajon a krónikus betegséggel élőnek le kell mondania a kisbabáról, vagy rettegésben kell töltenie a várandósság idejét? Szerencsére nem! Jól felkészült szakorvossal együttműködve a lehető legalacsonyabbra lehet csökkenteni a betegség vagy a gyógykezelés nemkívánatos hatásait. Néhány krónikus betegség valóban kockázatos mind a baba, mind az anya számára, ha nem kezelik megfelelően. Ha kisbabára vágyik, a legjobb, ha már a fogamzás előtt részt vesz fogamzás előtti (prekoncepcionális) gondozáson, ahol az orvossal együttműködve megtalálják az optimális kezelési módot.

Ritka betegségek: gyakoriság és definíció

Definíció szerint egy betegség akkor számít „ritkának”, ha több mint 2000 emberből egyet érint. A megnevezés megtévesztő lehet: egyedi betegségként ugyanis valóban ritka kórképekről van szó, összességében viszont nagyon széles réteget érint a ritka betegségekkel való küzdelem. Február utolsó napja - négyévente egyszer február 29. - a Ritka Betegségek Világnapja. Európában azokat az állapotokat sorolják a ritka betegségek közé, amelyek 2000 emberből egy embernél, vagy ennél ritkábban fordulnak elő, azaz előfordulási arányuk legfeljebb 1:2000. Magyarországon ezalapon azok a betegségek sorolhatók a ritkák közé, amelyek 2000-5000 főt érintenek. Mára körülbelül 6-8 ezer ilyen betegséget azonosítottak. A betegségek magas száma miatt a szórványos előfordulás ellenére hazánkban közel 700 000 ritka betegséggel élő ember él.

Néhány tény a ritka betegségekről:

• Több mint 6000 ritka betegséget diagnosztizáltak már a szakemberek, becslések szerint akár 8000 ritka betegség is lehet.
• A ritka betegségek 72%-a genetikai eredetű, a szülőktől örökölt vagy a fogantatás során kialakult genetikai rendellenességre vezethető vissza.
• A ritka betegségek 75%-a gyerekeket érint.
• A betegek 30%-a meghal 5 éves kora előtt.
• Hatásos gyógymód csak töredékükre létezik, a tudomány jelenlegi állása szerint kevesebb mint 1%-ban szüntethetők meg a kiváltó okok, éppen ezért általában csak tüneti kezelések állnak rendelkezésre.
• Általában több év telik el az első tünetek megjelenése és a megfelelő diagnózis felállítása között.
• Folyamatosan nő azoknak a diagnosztikai vizsgálatoknak a száma, melyekkel már magzati korban szűrhetőek a ritka betegségek közül a legnagyobb gyakoriságúak.

A ritka betegségek típusai

A ritka kórképek nagyobb hányada gyermekkorban, a legtöbb esetben születéskor diagnosztizálható. Ilyen például a gyermekkori izomelhalás (Duchenne-féle izomdystrophia), a neurofibromatózis, a fenilketonúria, a Rett-szindróma, a De Sanctis-Cacchione szindróma, továbbá a legtöbb anyagcsere-betegség, például a 6 különböző klinikai megjelenéssel járó mukopoliszacharidózis. Más ritka betegségek, mint a Huntington-kór, a porfíria, az idiopátiás tüdőfibrózis (IPF), vagy egyes ritka daganatok felnőttkorban jelentkeznek.

Genetikai eredetű rendellenességek

A ritka betegségek döntő része, 75-80 százaléka genetikai rendellenesség, azaz vagy a szülőktől örökölt módon, vagy a fogantatáskor bekövetkező hiba miatt alakul ki. A szülőktől örökölhető csoportba tartozik például az SMA vagy a cisztás fibrózis, ezen rendellenességek kialakulásának kockázatát már a fogantatás előtt fel lehet mérni az Origin hordozóság szűrés segítségével, és a fogantatás után pedig célzottan megvizsgálni, kialakult-e a magzatban a betegség.

A betegségek másik típusát jelentik az úgynevezett „de novo”, azaz a fogantatáskor újonnan kialakuló ritka betegségek. Ezeket fogantatás után a 9-10. héttől lehet vizsgálni, egy egyszerű anyai vérvétellel. A diagnosztikai módszerek közül az elterjedtebb, a hazánkban is már több mint egy évtizede elérhető prenatális magzati genetikai vizsgálat (NIPT), a PrenaGenetics, mely képes a magzat teljes kromoszóma-állományának vizsgálatára és bármely kromoszóma, vagy kromoszóma-szakasz számbeli többletének, illetve hiányának kimutatására, melynek mérete nagyobb mint 7 megabázis (Mb). Ilyen ritka betegség például az Edwards-szindróma, Patau-szindróma, mindkét betegséggel született gyermekek sajnos életüket vesztik néhány hónapos korukban.

A 7 megabázisnál kisebb, de 3 megabázisnál nagyobb méretű kromoszómahiányokat az úgynevezett mikrodeléciós vizsgálatok mutatják ki, szintén a várandós kismama vérének elemzésével. Ezek a ritka betegségek talán kevésbé ismertek, de általában komolyan befolyásolják a betegek fizikai és értelmi állapotát, korai vetéléssel, súlyos fejlődési rendellenességekkel járnak. Például a DiGeorge-szindróma, ami ezek közé a betegségek közé tartozik, szívfejlődési rendellenességet, immunrendszeri érintettséget okoz, és háromszor-négyszer több gyermek születik DiGeorge-szindrómával, mint például SMA-val.

Nem genetikai eredetű ritka betegségek

Ritka betegségeket okozhatnak a genetikai rendellenességeken túl bakteriális vagy vírusos fertőzések, különböző környezeti tényezők (pl. sugárzás, egészségre káros vegyi anyagok), emellett sok esetben a genetikai és környezeti tényezők együttes következményeként alakulnak ki, azonban a legtöbb megbetegedésnél nem ismerjük a kóroki hátteret. Ritka betegségként tartják számon a legtöbb gyermekkori rákot, illetve számos olyan daganattípust is, amely jellemzően a felnőtteket érinti (Kaposi-szarkóma, pajzsmirigyrák).

Ritka kórképek és krónikus betegségek a terhesség alatt

A terhesség során számos kórkép és szövődmény alakulhat ki, amelyek az anya és a magzat egészségét is érinthetik.

1. Cukorbetegség (Diabetes mellitus)

A diabetes mellitusban szenvedő kismamák különleges figyelmet kapnak a várandósgondozás során, mivel a magas, vagy ingadozó vércukorszint, illetve a cukorbetegséghez társuló más betegségek veszélyeztethetik a babát. Nem, vagy nem megfelelően kezelt cukorbetegség esetén már a fogamzás is akadályba ütközhet. A cukorbetegséggel járó magas vércukorszint különböző más szervek betegségét is okozhatja. Ezért az orvos a szív- és érrendszer, a szem, a vese és a hormonális rendszer állapotának ellenőrzését is javasolja. Bizonyos társuló betegségek esetén várni kell a teherbeeséssel, amíg a megfelelő gyógykezelés hatására a fogamzás az anya és a baba számára is biztonságossá válik.

2. Magas vérnyomás (Hypertonia)

Az kismama és a magzat is veszélybe kerülhet, ha terhesség alatt magas az anya vérnyomása. A magas vérnyomáshoz köthető a nem is olyan ritka pré-eklampszia (régi nevén toxémia), és az egész szervezetet veszélyeztető HELLP-szindróma. A magas vérnyomással küzdő anya magzatának nagyobb az esélye arra, hogy jelentősen elmaradjon a növekedésben, lehet, hogy a szükségesnél kevesebb lesz a magzatvíz (oligohidramnion). Az átlagnál gyakoribb a méhlepény leválása és a koraszülés. Mivel a magas vérnyomás több szervet és szervrendszert is megbetegíthet, fontos a fogamzás előtt felmérni a helyzetet. A szakorvos EKG vizsgálatot, szemészeti vizsgálatot és a vesefunkció vizsgálatát kéri. A cél a normális vérnyomásérték folyamatos fenntartása.

3. Epilepszia

Az epilepsziás rohamok az anya és a magzat egészségét egyaránt veszélyeztetik. Természetesen az epilepsziás beteg életének bármely szakaszában nagyon fontos a rohammentesség, a várandósságra készülve azonban a gyógyszeres terápiát úgy kell megtervezni, hogy a magzat is a legnagyobb biztonságban legyen. A prekoncepcionális gondozást végző orvos a leendő kismamát kezelő neurológussal együttműködve segít a cél elérésében.

4. HELLP-szindróma

A HELLP szindróma egy ritka, de súlyos terhességi komplikáció, amely mind az anya, mind a magzat életét veszélyeztetheti. A név az angol "Hemolysis, Elevated Liver enzymes, and Low Platelet count" mozaikszóból származik, amely az állapot jellemző laboratóriumi eltéréseit összegzi. A szindróma gyakran a terhesség harmadik trimeszterében jelentkezik, de előfordulhat a szülés után is. A HELLP szindróma egy súlyos kórkép, amely a hemolízis (vörösvértestek szétesése), emelkedett májenzimek és alacsony vérlemezkeszám alapján kerül diagnosztizálásra. A HELLP szindróma egy összetett állapot, amely a májat és a véralvadási rendszert érinti. A hemolízis következtében a vörösvértestek elpusztulnak, ami vérszegénységet okozhat, az emelkedett májenzimek a májfunkciók zavarára utalnak, míg az alacsony vérlemezkeszám véralvadási problémákat eredményezhet.

HELLP-szindróma gyakorisága és tünetei

A HELLP szindróma ritka, az összes terhesség kevesebb mint 1%-ában fordul elő, mégis az anyai halálozás egyik vezető oka. Gyakrabban jelentkezik idősebb terhes nőknél, különösen az első terhesség során vagy többszörös terhességek esetén. A HELLP szindróma tünetei gyorsan alakulhatnak ki, és rendkívül változatosak lehetnek.

• Jobb bordaív alatti fájdalom: Ez az egyik leggyakoribb tünet, amelyet a máj megnagyobbodása és a májtok feszülése okoz.
• Hányinger, hányás: Ezek a tünetek a májfunkció zavaraival és az emelkedett májenzimekkel hozhatók összefüggésbe.
• Gyengeség, rossz közérzet: Az általános gyengeség és fáradtság a vérszegénység és a hemolízis következménye lehet.
• Lépmegnagyobbodás: A lép feszülése fájdalmat okozhat a bal bordaív alatt, amely ritka, de figyelmeztető jele lehet a HELLP szindrómának.

HELLP-szindróma okai és kockázati tényezői

A HELLP szindróma pontos kiváltó oka még mindig nem teljesen ismert, de számos kutatás igyekszik feltárni a háttérben meghúzódó mechanizmusokat. Az állapotot általában több tényező együttes hatása idézi elő, és gyakran kapcsolódik terhességi toxémiához vagy preeklampsziához. A terhességi toxémia gyakran megelőzi a HELLP szindróma kialakulását, és az esetek többségében előfutárként jelentkezik. A toxémia magas vérnyomást, fehérjevizelést és ödémát okozhat, amelyek mind hozzájárulnak a HELLP szindróma megjelenéséhez. A preeklampszia gyorsan átalakulhat HELLP szindrómává, ezért rendkívül fontos, hogy a toxémia tüneteit korán felismerjék és kezeljék.

A HELLP szindróma kialakulásában több más tényező is szerepet játszhat, amelyek közül néhány jól ismert, míg mások kevésbé kutatottak:

• Genetikai hajlam: Egyes kutatások arra utalnak, hogy bizonyos genetikai tényezők, például az anyai immunválaszok eltérései, növelhetik a HELLP szindróma kockázatát. A családi kórtörténetben előforduló preeklampszia vagy HELLP szindróma szintén növeli az esélyeket.
• Stressz: A terhesség alatti stressz megváltoztathatja a hormonális egyensúlyt, és növelheti a HELLP szindróma kialakulásának kockázatát.
• Magas vérnyomás: Bár a HELLP szindróma kialakulhat normál vérnyomás mellett is, a magas vérnyomás az egyik leggyakoribb kockázati tényező. A terhesség alatti vérnyomás szoros nyomon követése, valamint a szükséges gyógyszeres kezelés segíthet a kockázatok minimalizálásában.

Diagnózis és kezelés

A HELLP szindróma diagnózisa bonyolult lehet, mivel a tünetek változatosak és más betegségekre is utalhatnak. Az állapot pontos felismerése életmentő lehet, mivel a késlekedés súlyos szövődményekhez vezethet. Ezért az orvosok általában kombinált diagnosztikai módszereket alkalmaznak, beleértve a laboratóriumi teszteket és képalkotó eljárásokat.

Diagnosztikai módszerek:

• Hemolízis jelei: A vörösvértestek szétesése vérszegénységhez vezethet, amely a laborvizsgálatok során kimutatható.
• Emelkedett májenzimek: Az emelkedett májenzim-szintek (például az ALT és az AST) a májkárosodás jelei, amelyek a HELLP szindróma egyik legfontosabb jellemzője.
• Alacsony vérlemezkeszám: A véralvadási problémák miatt a vérlemezkeszám jelentősen csökkenhet.
• Ultrahang: Az ultrahangos vizsgálat gyors és fájdalommentes módja a máj és a lép állapotának értékelésére.
• CT-vizsgálat: A számítógépes tomográfia részletesebb képet adhat a belső szervek állapotáról, különösen, ha májrepedés gyanúja merül fel.
• MRI: Bár ritkábban alkalmazzák, az MRI vizsgálat hasznos lehet a májban vagy más szervekben bekövetkező kóros elváltozások pontosabb azonosításában.

A HELLP szindróma sürgős orvosi beavatkozást igényel, amelynek célja az anya állapotának stabilizálása és a szövődmények megelőzése.

Kezelési lehetőségek:

• Terhesség befejezése: Ha a HELLP szindróma súlyos, a terhesség megszakítása életmentő lehet.
• Magzati érettség támogatása: Szteroidokkal elősegítik a magzati tüdő fejlődését, ha a terhesség korai szakaszában jár.
• Intenzív ellátás: Az anya és a magzat folyamatos megfigyelése elengedhetetlen a szövődmények minimalizálásához.
• Vérnyomáscsökkentés: Magas vérnyomás esetén gyógyszerekkel csökkentik az agyvérzés kockázatát.
• Vérkészítmények alkalmazása: Az alacsony vérlemezkeszám miatt vérátömlesztést végeznek, ha szükséges.
• Szteroidok: Segítik a gyulladás csökkentését és támogatják a máj működését.

Az orvosi döntések mindig az anya és a magzat állapotától függenek. A HELLP szindróma komoly hatással van a terhességre és a magzat fejlődésére. Az állapot gyakran koraszüléssel vagy egyéb komplikációkkal végződik. A rendszeres orvosi ellenőrzések jelentős szerepet játszanak a HELLP szindróma megelőzésében. A magzati kockázatok közé tartozik a méhen belüli növekedési visszamaradás, a koraszülés és a magzatvíz csökkenése, amelyek különleges orvosi ellátást igényelhetnek a szülés után. A HELLP szindróma számos anyai szövődménnyel járhat, például májrepedéssel, véralvadási zavarokkal és vesekárosodással. Azok az anyák, akik átestek HELLP szindrómán, a későbbi terhességek során is fokozott kockázatnak vannak kitéve. A rendszeres terhességi szűrővizsgálatok segítenek a preeklampszia és a HELLP szindróma korai jeleinek felismerésében. Az egészséges étrend, a rendszeres mozgás és a stressz minimalizálása mind hozzájárulhat a HELLP szindróma kockázatának csökkentéséhez. A magas vérnyomás és a cukorbetegség megfelelő kezelése csökkentheti a HELLP szindróma kialakulásának esélyét.

5. Terhességi dermatosisok

A terhesség alatt felismert bőrbetegségek közül a PUPPP (pruritic urticarial papules and plaques of pregnancy, orvosi magyarra „pruritust okozó terhességi urticariform plakkok és papulák”-ként fordítható) a leggyakoribb. A korrekt diagnózis mégis elég ritkán kerül felállításra. A terhesség során jelentkező viszketés igen gyakori panasznak tekinthető. Több ezer terhes alapos vizsgálatával Roger és kollégái már közel 2 évtizede megállapították, hogy a terhesség során a várandós kismamák 1,6 %-a panaszkodik legalább egy alkalommal jelentkező, jelentős mértékűnek ítélhető viszketésről. Pruritus fennállása esetén a viszketést az esetek felében a bevezető bekezdésben említett, PUPPP-ként rövidített nevű kórkép okozza.

PUPPP (Polymorphic eruption of pregnancy)

Az Európában inkább PEP-nek (polymorphic eruption of pregnancy, „polimorf terhességi kiütés”) nevezett kórkép incidenciája csak mintegy 0,5%, többes terhességek esetén ez a gyakoriság 4%-ra emelkedik. Leggyakrabban fehér, először szülő nőknél mutatható ki, későbbi terhességekben csak ritkán ismétlődik, és érdekes megfigyelés, hogy gyakrabban jelentkezik fiú magzat esetén. A betegségben szenvedő terhesek 97%-ánál a hason és a comb felső részén, ritkán az arcon és a kezeken, lábakon a terhesség végén, 15%-ban postpartum jelennek meg a jellegzetes bőrelváltozások: az intenzíven viszkető erythema, urticariform elváltozások, plakkok, papulák, vesiculák. A betegség gyorsan oldódik meg: vagy közvetlenül a szülés előtt, vagy néhány nappal azt követően a bőrjelenségek eltűnnek - csak az esetek 15-20%-ában maradnak fenn a szülést követően 2-4 hétig. A PUPPP etiopathogenesise ismeretlen. Szövettanilag immunglobulin vagy komplement lerakódás nélküli enyhe, nem specifikus, lympho- és hystiocytás perivasculitis mutatható ki. A folyamatot elindító faktorként feltételezik az anyai bőrbe jutó magzati sejtek kóroki szerepét. Kezelésében antihisztaminok, emolliensek és lokálisan alkalmazott kortikoszteroidok mellett minden tizedik esetben szisztémás kortikoszteroidkezelés válik szükségessé a kifejezett viszketés miatt. A PUPPP magzati megbetegedést nem okoz és a perinatalis morbiditást nem fokozza.

Prurigo gestationis

A terhességi prurigo több bőrbetegség összefoglaló neve, melyek közös sajátsága a kifejezett atopiás ekcéma. Az ebbe a csoportba tartozó prurigo gestationis és papularis dermatitis közül az előbbi az enyhébb és gyakoribb előfordulású kórkép. A törzsön és alkarokon jelentkező kis, igen viszkető, excoriált elváltozások a rühösséggel vagy kis rovarcsípésekkel téveszthető össze. A PUPPP-hoz hasonlóan antihisztaminokkal és lokális kortikoszteroidokkal kezelhető. Lefolyása azonban elhúzódóbb: a típusosan 25 és 30. terhességi hét között megjelenő elváltozások sokszor csak 2-3 hónappal a szülés után tűnnek el. Szintén különbség a PUPPP-hoz képest, hogy a következő terhességekben gyakran ismételten jelentkezik.

Impetigo herpetiformis

Az impetigo herpetiformis (másik nevén PFP, azaz pruritic folliculitis of pregnancy, „viszketéssel járó terhességi folliculitis”) igen ritka kórkép: eddig kevesebb, mint 50 esetről számoltak be a szakirodalomban. Nem egyértelmű, hogy egy különálló, terhességre specifikus dermatológiai entitásról van szó, vagy pedig egy terhességgel véletlenszerűen társuló egyfajta pustularis psoriasis formáról. A harmadik trimeszterben jelentkező betegség sajátossága, hogy bár lokálisan indul, fokozatosan terjedve az egész szervezetet megbetegítheti és életveszélyessé válhat. Kezdetben erythemás területek jelentkeznek, szélükön steril pustulákkal, melyek csak mérsékelt viszketést okoznak. A bőrelváltozások egyre nagyobb területet érintenek, a betegség a nyálkahártyákra is ráterjed, majd szisztémás tünetek jelentkeznek: gyakori a hányinger, hányás, hidegrázás, láz, hasmenés, hypocalcaemia és hypoalbuminaemia, illetve a steril pustulák megrepedése és felülfertőződése után a legsúlyosabb esetben sepsis is kialakulhat.

Az etiológia bizonytalan. Szövettanilag neutrophilekkel teli microabscessusok, a szivacsos szerkezet miatt Kogoj-féle spongiform pustuláknak nevezett kép látható. Szisztémás jellege miatt kezelésében a pusztán lokális terápia nem vezet kielégítő eredményre, ezért per os alkalmazott kortikoszteroidokra és a szekunder infekciók lehetősége miatt antibiotikumokra van szükség. Az elmúlt időszakban a TNF-alfa ellenes monoklonális ellenanyaggal, az infliximabbal (Remicade) is történtek terápiás próbálkozások.

Herpes gestationis (Pemphigoid gestationis)

A pemphigoid gestationisnak, illetve terhességi bullosus pemphigoidnak is nevezett herpes gestationis leggyakrabban a terhesség harmadik trimeszterében jelentkezik, de időnként terhességi trophoblast betegséghez is társulhat. A következő terhességek során szinte mindig ismételten jelentkezik, de egyre korábbi terhességi korban és súlyosabb formában. A törzsön (köldök körül) és a végtagokon jelentkező, erősen viszkető erythemás és ödémás területek kezdetben a PUPPP-ot utánozhatják, azonban később megjelennek a kisebb-nagyobb méretű, feszesen telt vesiculák és bullák. Az adott terhesség során gyakoriak a remissziók és exacerbatiók, az esetek 75%-ában szülés alatti fellángolással.

A herpes gestationis a terhességi dermatosisok etiológiailag legpontosabban ismert képviselője, egyben a magzatot és újszülöttet leginkább veszélyeztető formája. Bár a bőrelváltozások a herpes infekciót juttathatják az ember eszébe, a pathogenesisben a herpesvírusoknak semmilyen szerep nem jut. Autoimmun kórképről van ugyanis szó, ahol a horgonyzó szerepet betöltő BP180 (bullosus pemphigoid 180 kDa) glikoprotein mint epitóp ellen termelődő IgG típusú autoantitest (az ún. „herpes gestationis szérum faktor”) okozza a betegséget. Szövettani és immunhisztokémiai vizsgálatokkal perivascularis lympho- és hystiocytás infiltráció, valamint az epidermis alatti bazálmembrán mentén C3 komplement és IgG depozitumok mutathatók ki. A betegség HLA-DR3-hoz és HLD-DR4-hez asszociált, a betegek gyakran egyéb autoimmun kórképben is szenvednek, illetve a terhességet követően krónikus bullosus pemphigoidba mehet át a kórkép.

A kezelés az autoimmun kórképnek megfelelően szisztémás kortikoszteroid, de alkalmaznak ciklosporint, plazmaferezist és nagy dózisú intravenás immunglobulint is. A herpes gestationis jelentkezése kifejezetten veszélyezteti a magzatot is. Az anti-BP180 kötődik az amnion szövethez is, illetve IgG típusából adódóan átjut a méhlepényen a magzati keringésbe. Intrauterin növekedési retardációt, kora- és halvaszülést okozhat, illetve minden tizedik újszülöttnél az anyai bőrelváltozásoknak megfelelő laesiók jelennek meg, melyek az anyai eredetű autoantitestek kiürülésével párhuzamosan néhány hét alatt spontán regrediálnak. Mindezekre tekintettel a kórkép jelentkezése esetén a magzati fejlődés és intrauterin állapot fokozott antepartum ellenőrzése indokolt.

Genetikai szűrés és diagnosztika terhesség alatt

Az elmúlt években több mint 6 ezer ritka kórt azonosítottak a kutatók, orvosok. A ritka betegségek legnagyobb része (72%) genetikai eredetű, a szülőktől örökölt vagy a fogantatás során kialakult genetikai rendellenességre vezethető vissza. Szomorú tény, hogy a ritka betegségek fele gyermekeket érint és közel egyharmaduk (30%) meghal 5 éves kora előtt. Fontos, hogy a szűrések a tudomány mai modernitása ellenére sem képesek soha 100%-os eredményt adni. Mindig szakorvossal, elsősorban klinikai genetikus orvossal történő konzultáció az első lépés. Genetikai betegség gyanúja esetén a szakorvos génvizsgálatot fog javasolni, ami célzottan a gyanított eltérésekre irányul.

Hordozóság szűrés (ORIGIN)

Az első a hordozóság szűrés (ORIGIN), amely a szülők által hordozott és örökíthető ritka betegségek előfordulására ad választ. A vizsgálat során olyan úgynevezett autoszomális recesszív betegségek szűrése történik, melyeket a leendő szülők külön-külön akár egész életükön át tünetmentesen hordozhatnak, de azonos kóros génhibák hordozósága esetén közös gyermekük nagy valószínűséggel (25%) beteg lesz, sőt az X kromoszómához kötött betegségeknél az édesanya hordozósága esetén a fiú utódban 50% a kialakulás esélye. A hordozóság szűrés elvégzésének ideális ideje a családtervezés időszaka. A hordozóság szűrés már folyamatban lévő terhesség korai időszakában is elvégezhető. Ilyen esetben mindkét szülőnél ajánlott elvégezni a vizsgálatot, és ha mindkettőjükben kimutatható a betegség, akkor a várandósság során célzottan, invazív vizsgálattal (lepényszövet mintavétel, magzatvíz-mintavétel) lehet megvizsgálni, hogy a magzatban ténylegesen kialakult-e a betegség (25%-os esély). Tekintettel arra, hogy a terhesség alatti invazív vizsgálatok elvégzésének szakmai határa a 20. hét, a várandóság alatti hordozóság szűrés elindításának legkésőbbi ideje a terhesség 15. hete.

PrenaTest és Monogen

A másik két genetikai vizsgálati típust, a PrenaTestet és a Monogent a fogantatás után lehet elvégezni a terhesség 9. hetétől, beavatkozást nem igénylő, azaz non-invazív módon, egy egyszerű anyai vérvétellel. A PrenaTest a várandósság alatt a magzati kromoszóma rendellenességek kimutatására alkalmas, képes a magzat teljes kromoszóma-állományának vizsgálatára és bármely kromoszóma, vagy kromoszóma-szakasz számbeli többletének, illetve hiányának kimutatására, melynek mérete nagyobb mint 7 megabázis (Mb). A Monogen egyetlen gén megváltozása következtében kialakult betegségeket vizsgál, csak nem kromoszóma szinten, mint a PrenaTest, hanem gén szinten. A vizsgált génmutációk súlyos kórképpel járnak, melyek miatt a leendő gyermeknél születése után vagy kisgyermek korában sebészeti vagy más gyógyászati beavatkozás válik szükségessé.

Panorama® teszt

A Panorama® teszt a leggyakoribb magzati kromoszóma rendellenességeket szűri anyai vérből kockázatmentesen. A NIP-tesztek közül egyedül a Panorama® képes valóban megkülönböztetni az anyai és a magzati DNS-t. A Panorama® egy új típusú nem-invazív magzati szűrőteszt, amely egy egyszerű vérvétel után az édesanya véráramában keringő anyai és magzati DNS-t vizsgálja. A Panorama® teszt 13-féle, a magzatot érintő súlyos kromoszomális elváltozást vizsgál. A teszt a Down-, Edwards- és Patau-szindrómák mellett kiszűri a nemi kromoszóma számbeli eltéréseket, továbbá egyedüliként szűri a triploidiát, az anyai mozaicizmust és megállapítja az eltűnő ikerterhességet is. A Panorama® teszt emellett lehetőséget biztosít 5-féle magzati mikrodeléció kimutatására is, és a segítségével a magzat nemét is pontosan meg lehet határozni, amelyet kérésre a betöltött 12. terhességi héttől közölnek.

GeneSafe

A GeneSafe az első nem invazív magzati vizsgálat a monogénes eredetű súlyos genetikai rendellenességek szűrésére. A jelenlegi (kromoszomális) nem invazív magzati vizsgálatok aneupolidiákra és mikrodeléciókra szűrnek. A GeneSafe ennél tovább megy, és monogénes betegségek patogén vagy valószínűleg patogén mutációit vizsgálja. Az anyai vérben keringő szabad DNS elemzése újgenerációs szekvenálás technológiával a terhesség 10. hetétől. Kiegészítő vizsgálat a hagyományos kromoszomális rendellenességek vizsgálatára kifejlesztett NIFTY teszthez. Számos olyan további súlyos genetikai rendellenességet szűr, amelyet a jelenlegi nem invazív magzati vizsgálatok nem képesek. Bár az egyes rendellenességek előfordulása viszonylag ritka, ezek kumulatív gyakorisága a Down szindrómáéhoz hasonló (~1/300 - ~1/600). A várandósság alatti genetikai szűrésekről itt olvashatsz! A GeneSafe patogén és valószínűleg patogén mutációkat vizsgál anyai vérmintában keringő sejtmentes magzati DNS új-generációs szekvenálással történő elemzése során.

A GeneSafe de novo - 44 súlyos genetikai rendellenességet szűr, melyek hátterében 25 gén de novo mutációja (nem öröklött génmutációk) állnak. Ezek között található csontrendszeri diszplázia, veleszületett szívelégtelenség, több veleszületett rendellenesség, idegrendszeri rendellenesség - amik például okoznak autizmust, epilepsziát, értelmi fogyatékosságot -, és különböző ritka domináns öröklődésű mendeli rendellenességet (pl. Schinzel-Giedion sy. és Bohring-Opitz sy.). A de novo rendellenességek aránya az apai életkor előrehaladtával növekszik. A pozitív GeneSafe eredmény esetén a vizsgálat patogén / valószínűleg patogén mutációt azonosított. Ekkor a teszt valamelyik vizsgált génben ismert, betegséget okozó vagy valószínűleg betegséget okozó elváltozást talált. Azoknak a várandós nőknek, akiknek pozitív a GeneSafe eredménye genetikai tanácsadáson kell részt venniük. A negatív eredmény azt jelenti, hogy a vizsgálat nem talált klinikai jelentőséggel bíró mutációt. A vizsgálati minta egyszerű anyai vérvétel a terhesség 10. hetétől. Ingyenes nyomonkövetés pozitív eredmény esetén, azaz a megerősítő méhlepényi- vagy magzatvíz mintavétel és újabb szekvenálás ingyenesen elérhető.

Ultrahang vizsgálatok a terhesség alatt

Az Intézet nevéhez fűződik például a kockázatbecslésen alapuló Down-szűrés és az anyai vérvétellel elvégezhető magzati kromoszóma-vizsgálat (NIPT) hazai bevezetése. Professzor Czeizel Endre a legkorszerűbb magzati genetikai vizsgálatok és a korszerű családtervezés úttörője volt, így a nevét viselő Intézet is küldetésének tartja, hogy folyamatosan kutassa, hogyan tudja beépíteni az orvostudomány legújabb vívmányait a szolgáltatásaiba. Ilyen szolgáltatások az újonnan bevezetett várandós és nőgyógyászati kiterjesztett ultrahangvizsgálatok, melyeket a jelenleg elérhető legjobb képességű és felbontású ultrahangkészülékekkel, a hazai protokollokon túlmutatóan, a nemzetközi, legmagasabb szintű ajánlások szerint végeznek az Intézetben. A vizsgálatokat akkreditált, kiváló szakemberek, az anyai-magzati orvostudomány specialistái (Fetal-Maternal specialists) végzik.

Kiterjesztett második (genetikai) ultrahangvizsgálat (18-20. hét)

A második trimeszteri ultrahangvizsgálat, elterjedtebb nevén „Genetikai Ultrahangvizsgálat” a várandósság során elvégzett legfontosabb ultrahang szűrővizsgálat, hiszen ennek a vizsgálatnak a feladata a magzati szervi rendellenességek és a genetikai betegségekre utaló ultrahangeltérések időben történő felismerése. Intézetünk így elhatározta, hogy bevezeti a kiterjesztett II. trimeszteri ultrahangvizsgálatot a terhesség 18-20. hetében. A női szervek szokványos ultrahangvizsgálata során a kismedencei képletek vizsgálata 2 síkban történik, azonban ilyenkor nem vizsgáljuk a tér harmadik síkját, mely hátrányt küszöböli ki a 3 dimenziós technika.

Neuroszonográfia

A neuroszonográfia a magzati idegrendszer célzott, speciális ultrahangvizsgálata. A vizsgálat jelentőségét az adja, hogy méhen belül az idegrendszer rendellenességei a második leggyakoribbak a szív eltéréseit követően, ráadásul számos ritka, súlyos ún. monogénes genetikai betegség is állhat a hátterében. Nehézségét az jelenti, hogy a magzati idegrendszer a csontos koponyán belül helyezkedik el, összetett és bonyolult struktúra, a terhesség alatt folyamatosan változik és érik, a vizsgálatához pedig nagy felbontású ultrahangberendezés és speciálisan képzett vizsgáló szakember szükséges. A magzati neuroszonográfiás vizsgálat hatékonyan a 19-22. terhességi héttől kezdve végezhető el, és az idegrendszer állandó változása miatt gyakran van szükség ismételt vizsgálatra a 22-30. hét között.

tags: #ritka #korkepek #szuleszetben #terhesseg #alatt