Az anyaság útja számtalan kérdést vet fel a modern nők számára. Vajon meddig maradjunk otthon a gyermekkel? Mikor adjuk bölcsődébe? Milyen hatással lesz a gyermekre, ha korábban visszatérünk a munkába, vagy ha otthon maradunk vele? Mihez kezdjünk, ha a régi munkahelyünkre nem akarunk visszamenni? Hogyan találhatunk új munkát, és hogyan egyeztethetjük össze a karriert a családdal? Ezek a kérdések hetekig, sőt hónapokig gyötrik az anyákat, szorongást és álmatlan éjszakákat okozva.
Az anyaság igazi egyensúlyozó művészet, ahol mi, anyák, valóságos zsonglőrök vagyunk. Egyszerre pörgetünk minimum két tányért, de van, aki többet. Minden pillanatban választunk és döntünk: hagyjuk leesni és összetörni valamelyik tányért, vagy esetleg vagyunk annyira ügyesek, hogy fogunk még egy-két pálcát a már meglévők mellé. Mindegy, hogy neveltetésünk, világlátásunk, környezetünk elvárásai, anyagi rászorultságunk vagy épp karriervágyaink mozgatnak minket, egy biztos: nem tudhatjuk előre, hogy mikor döntünk jól. Arra azonban mindig törekedhetünk, hogy magunk és családunk szempontjából mindig a lehető legjobbnak érzett döntést hozzuk meg.
A Változás és Rugalmasság Szükségessége
Ahhoz, hogy az anyaság és a karrier összehangolása sikeres legyen, rengeteg tanulás és rugalmasság szükséges, erős hajlandósággal a változtatásra és a fejlődésre. Valamint a lemondásra is. Nincs mindenkire érvényes, univerzális megoldás. A receptet mindenki maga alkotja meg a saját hozzávalóiból. Ha egy döntés nem működik jól, nincs meg a harmonikus egyensúly sem bennünk, sem a családunkban, muszáj újratervezni. Nem várjuk meg, hogy valamelyik tányér leessen és összetörjön.
A legfontosabb látnunk és elfogadnunk azt, hogy a mi családunk más, mint a többi. Minden család más, mint a többi. Vagyis a gyerek-párkapcsolat-munka-karrier vonatkozásában nincsen olyan recept, ami mindannyiunkra ráhúzható, mindannyiunk számára megfelelő lenne. Van, aki őszintén úgy érzi és gondolja, hogy három évig otthon szeretne lenni a gyerekével. Van, aki mindenképpen ugyanazt a munkát, feladatkört szeretné GYES után is ellátni. És van, aki bármilyen munkahely- vagy hivatásmódosításra képes, csak hogy annyit és olyan formában lehessen a gyerekével, amennyit szeretne.
A Szívre Hallgatás Fontossága
Akkor választunk jól, ha a szívünkre hallgatunk. Mert ha arra hallgatunk, amire legbelül igazán vágyunk, akkor olyan döntést hozunk majd, amiben igazán önmagunk lehetünk. Ehhez viszont kompromisszumokra biztosan szükség lesz, méghozzá mindenki részéről. Ha valaki sokat enged, a többiek meg semmit, akkor hosszútávon senki nem fogja jól érezni magát. Talán akkor járunk a legjobban, ha mindenki enged egy kicsit, és így senki nem érzi azt, hogy kárt szenvedett volna.
Ha pedig a kompromisszum az, hogy például heti néhány órát más lesz a másfél éves gyerekemmel vagy bölcsődébe adom a kétévest vagy épp a három hónapost időnként rábízom az apukájára vagy a nagymamára, miközben én alkotok, dolgozom, tanulok, kreatív lehetek, lelkifurdalás nélkül bevállalom. Ahogyan akár azt is, hogy a hivatásomat, a karrieremet három évig szüneteltetem, cserébe viszont tanúja lehetek a gyerekem fejlődésében valamennyi fontos pillanatnak. Mert tudom, ha én így érzem jól magam, az a többieknek is jó, hiszen egy kiegyensúlyozott, energikus, önazonos anyát/feleséget kapnak.
Gyermekvállalás, anyaság, karrier - Kell választaniuk a Nőknek? Timár-Sneider Zita története
Történelmi kitekintés: Anyaság régen és ma
Az anyaság szerepe és a gyermeknevelési szokások jelentősen változtak az idők során. A "Anyaság régen és ma" projekt első találkozóján, 2022.03.24-én, 17 anyuka gyűlt össze, hogy megvitassák ezeket a különbségeket.
Családi és Közösségi Kapcsolatok
Régen a szomszédság nagyon mást jelentett, mint manapság. Az egymás mellett lakók igazi közösséget alkottak, nem úgy, mint most, mikor sokszor még az utcában lakók nevét sem tudjuk. A szomszédokra mindig lehetett számítani: vigyáztak egymás gyermekére, a gyerekek gyakran kint játszottak, és akihez bementek, ott mindig kaptak enni, mindig volt, aki „fél szemmel” vigyázott rájuk. Ezáltal az anyák sokkal könnyebben végezték el a ház körüli feladatokat. A szórakozást is leginkább a szomszédokkal való összejárás jelentette. Manapság mindenki elutazik a távoli barátokhoz, családtagokhoz vagy csak úgy kikapcsolódni, ezért sokkal kevesebb időt töltenek otthon, és ezáltal is kevesebb a lehetőség a szomszédi kapcsolatok elmélyítésére. Valahogy a bizalom is elveszett; régen ez alap volt, mára azonban nem annyira maradt meg a közvetlen környezetünkben élők felé.
A közösségek régen "homogénebbek" voltak: az anyák körülbelül ugyanabban az életkorban váltak anyává (20-25 év között), nem volt akkora korkülönbség az első gyermeküket szülő nők között. Ezáltal hasonlóbbak voltak a körülmények is. Nem voltak akkora anyagi különbségek, körülbelül ugyanazt engedhette meg magának mindenki egy-egy környéken. A nagyszülők, ha a közelben laktak, jobban bevonódtak a gyermeknevelésbe.
Az Anyák Egy Napja és Feladatai
Első ránézésre úgy tűnhet, nincs is olyan nagy különbség a régi és mai anyák mindennapjai között: főznek, mosnak, bevásárolnak, takarítanak, gyermeket nevelnek, sokan emellett dolgoznak is. Azonban a gyermekek leadása, szórakoztatása más volt. Régen a gyerekek általában hamarabb kerültek intézménybe, és az akkori anyák könnyebben kértek és kaptak segítséget a gyermek felvigyázásában - a nagyszülőktől és a szomszédoktól is. A férfi és női szerepek élesebben elkülönültek, az apák sokkal kevésbé voltak bevonhatók a gyermeknevelésbe.
A mai anyáknak a legtöbb extra feladata abból adódik, hogy óvoda vagy iskola után különböző csoportokra hordozzák gyermekeiket. Sőt, már az egészen piciknek is egyre több fejlesztő foglalkozás van. Ez sok utazással és várakozással jár. Emellett a média által sugárzott külső "álvalóság" nyomása is nagy terhet tesz a mai anyákra. Elvárás lett, hogy minden tökéletes legyen, mindenki kiegyensúlyozott, és oldja meg az összes problémáját egyedül, miközben segítsége alig van.
A Nők és Anyák Szerepei, Elvárások és Megítélés
Régen az anyák fő feladata a fizikai gondoskodás volt: legyen mindig tiszta a ház és étel az asztalon. Kevés és egységes információ állt az anyák rendelkezésére a gyermeknevelési kérdésekben, gyakran ösztönösen neveltek, amit láttak, tapasztaltak a környezetükben, vagy maximum egy könyv alapján. Nem merült fel annyi kérdés és bizonytalanság, mert nem volt annyi különböző "módszer", elv és vélemény.
Ezzel szemben a mai anyának a fizikai gondoskodáson túl sokkal inkább feladata a gyerekek lelki támogatása is. A világ annyira felgyorsult, hogy már szinte követni sem lehet a mindig újabb nevelési irányzatokat és elvárásokat. Manapság a gyermeknevelés területén (is) nagyon sok az információ, ráadásul egymásnak ellentmondó és szélsőséges elképzelések is vannak. Nehéz, hogy sok esetben nincs élő követhető minta - már mások az elvárások és az igények, mint egy generációval korábban. Ma egy anya dolgozzon, és mellette csináljon minden mást egyedül - nevelje a gyermekeit, vigye őket óvodába, iskolába, különórákra. Otthon legyen rend és tisztaság, foglalkozzon a családdal, ugyanakkor legyen igényes és ápolt. A lelki dolgok sokkal inkább előtérbe kerülnek manapság, mint korábban, és ez lehetőséget nyújthat a fejlődésre.
Csecsemőgondozás és Kötődés
A kötődési viselkedés a második életévben és a harmadik életév első felében is ugyanolyan intenzív, és jellegében hasonló, mint 1 éves korban. A kötődési személy - mint biztonságos bázis - jelentősége az első három életévben kiemelt, és fontos szerepet játszik a gyermek társas, érzelmi és viselkedéses fejlődésében (Bowlby, 1988). A kötődési viselkedés jellege azonban az egyéves korihoz képest a későbbiekben változik, mivel a második életévtől kiegészül a gyermek fejlődő kognitív és explorációs képességeinek életkorra jellemző sajátosságaival (Ainsworth, 1990).
Csecsemőtáplálás történelmi perspektívában
A csecsemőtáplálásról szóló szakirodalom áttekintése számos megdöbbentő és ma már megmosolyogtató gyakorlatot tárt fel a múltból.
18. század: Dajkák és kezdetleges hozzátáplálás
A 18. században a főúri családok gyakran alkalmaztak szoptatós dajkákat, akik nemcsak szoptattak, hanem a gyermekgondozásban is részt vettek, gyakran életük végéig együtt élve a családdal. A dajkaság lehetőséget biztosított a "megesett" asszonyok számára, hogy védettebb környezetbe kerüljenek, pénzt és szállást kapjanak, és társadalmilag elfogadottá váljanak. Ebben az időben kezdték el a bábákat oktatni kis füzetkék és könyvek által.
A 19. század végéig nem igazán vizsgálták a szoptatást tudományosan. A szülők legalább kilenc hónapos korukig elkerülték a hozzátáplálást, általában az első születésnapjukig szoptatták babáikat. 1800 körül már voltak folyékony állagú "helyettesítők", de ezeket még nem dúsították vitaminokkal, tápanyagokkal, és gyakran nem sterilizált cumisüvegből kapták a babák, ami betegségeket okozott. Azt hitték, hogy szilárd táplálékra nincs szüksége a babának addig, amíg nincsenek rágófogai. A gyümölcsöket és zöldségeket el kellett kerülni, amíg a csecsemők nem voltak legalább két évesek, mert hashajtó hatásúnak vélték őket, és a hasmenéstől rettegtek a kolera és vérhas miatt.
Nézzük meg egy táblázatban, hogyan változott a csecsemőtáplálás a különböző korszakokban:
| Korszak | Szoptatás | Hozzátáplálás | Élelmiszerfelfogás |
|---|---|---|---|
| 18. század | Szoptatós dajkák, hosszú ideig tartó szoptatás. | Elkerülték 9 hónapig, csak rágófogak után szilárd étel. | Gyümölcsök és zöldségek kerülése a hashajtó hatás miatt. |
| 19. század vége - 20. század eleje | Szoptatás drasztikus csökkenése, tápszer népszerűsége. | Korai hozzátáplálás (3-4 hónap), bébipürék. | Vitaminok felfedezése, rostok kerülése. |
| Késő 70-es, korai 80-as évek | A szoptatás időre mért, cukros víz adása. | Hozzátáplálás 3-4 hónapos korban. | Rostok előnyeinek felfedezése, cukor, só, tartósítószerek elkerülése. |
| Modern szemlélet | Preferált a hosszú ideig tartó szoptatás, igény szerinti táplálás. | Hozzátáplálási ajánlások betartása, házi készítésű ételek. | Friss, változatos ételek, allergének korai bevezetése. |
20. század: Vitaminok, bébiételek és a szoptatás hanyatlása
Az 1900-as évek elején a kutatók felfedezték a gyümölcsökben és a zöldségekben lévő vitaminokat, és megállapították, hogy ezek bevezetése a korai babaétrendbe kedvező hatású az egészségre. A rostokat azonban sokáig a betegségek okának tartották, ezért az eredeti bébipürék sima, rostmentes verzióban készültek. Amikor az 1920-as években megjelentek a babákkal foglalkozó cégek, a tápszer és az üveges babapüré a legjobb választásnak számított a korai táplálásra, ami drasztikusan csökkentette a szoptatást. Amerikában azt gondolták, mindent elő tudnak mesterségesen állítani, sőt, így a legjobb. A tendencia folytatódott a késői 70-es és a korai 80-as évek felé is, amikor a kutatók megismerték a rostok előnyeit. A tudósok azt is felfedezték, hogy a cukor, a só és a tartósítószerek adagolása egészségtelen.
Pikler Emmi és a modern szemlélet
Pikler Emmi korszakalkotó gyermekgyógyász "Anyák könyve" című művében számos ma is érvényes tanácsot fogalmazott meg a csecsemőgondozással kapcsolatban, például, hogy ne etessünk háton fekve a csecsemőt, és ne keltsük fel, ha alszik. A mai, modern szemlélet szerint preferáljuk a gyermekünknek szánt étel házi elkészítését. Így a családi ételek ízvilága, az állagokban való átmenet, a friss alapanyagok kínálása és nem utolsó sorban az allergének bevezetése is megvalósul. A gyakori ételallergéneket (tejfehérje, tojás, szója, búza, hal, földimogyoró) nem igazán lehet üveges bébiételekkel bevezetni, hiszen azok számos eljáráson mennek keresztül, mire a gyermek tányérjába kerülnek. Ugyanakkor az üveges bébiételeknek is meg lehet a hasznuk, például utazás, pihenés, fáradtság vagy betegség esetén, bűntudat nélkül használhatjuk őket. A "Hozzátáplálási Kisokosunk" című ingyenes anyag is a mai kornak megfelelően, a legjobb nemzetközi ajánlások alapján készült.
tags: #regen #az #anyasag #szakirodalom