A Kortárs Írói Alapítvány Hazai Attila Emlékére
A Kortárs Írói Alapítvány Hazai Attila Emlékére 2025-ben adta át a tizedik Hazai Attila Irodalmi Díjat. Jó lehetőség ez arra, hogy visszatekintsünk a díj eddigi történetére, és megnézzük, hogyan alakult a Hazai Attila-díjas szerzők további pályája. Az „idei” elismerést Tóth Kinga nyerte el, aki 2017-ben is részesült a Hazai Attila Irodalmi Díjban.
Az elmúlt 15 évben összesen 449 díjat osztottak ki, ezek közül 365-öt férfiaknak és 84-et nőknek ítéltek. Százalékosan nézve a díjak 82%-a férfiakhoz, 18%-a nőkhöz került. Elismerés, politika, kánon - Nők a mai magyar irodalomban címmel zajlott a Szépírók konferenciája a társaság 16. fesztiválja részeként. Az online esemény szervezője a SZÍN, a Szépírók Társasága Női Érdekvédelmi Fóruma volt. Ez a hónap a kvótáról szól, nekem meg a női láthatóságról-láthatatlanságról.
| Kategória | Díjak száma | Arány (%) |
|---|---|---|
| Összes díj | 449 | 100% |
| Férfi díjazottak | 365 | 82% |
| Női díjazottak | 84 | 18% |
Tóth Kinga irodalmi világa: A test, a betegség és a gépi működés
Tóth Kinga első prózakötetében, a Holdvilágképűekben az emberi test gépezet, a szervek alkatrészek, a program hol hibás, hol pontos. A működés alacsony vagy túlzott. Ilyen a betegség. A Holdvilágképűek állapotrajz és örökmozgás. Olyan betegségek szerepelnek, amelyek elszenvedői soha nem gyógyulnak meg teljesen, így meg kell tanulniuk betegségükkel együtt élni, és azt időről időre kezelni - gépszerű pontossággal.
A kötet a biologikum teljes spektrumát felölelő elemi minőségekből áll össze: szerves hulladékból, állati és emberi mozzanatokból, egy gótikus hangszeren „egyetlen kilégzésként” az idők közelgő végezetéig szólhat az idegek zenéje.
A Magvetőnél megjelent All Machine címen Tóth Kinga kötete, mely az ÚJRAHASZNOS - Négy verseskötet egy (polcon) sorozatban is helyet kapott, Kovács András Ferenc: York napsütése zengő tombolás, Aczél Géza: (szino)líra, és Nemes Z. Márió: A hercegprímás elsírja magát című kötetei mellett. A gépi működés Tóth Kinga verseiben nem az emberi világ arctalan másik oldala, nem technikai képződmény, jóllehet a technikára is vonatkozik, sokkal inkább a „techné” szó eredeti jelentése szerint annak az embernek a tudása objektiválódik benne, aki hozzá van kötve a fizikai szükségszerűségekhez.
Kísérletező művészet és médiumok
Tóth Kinga alkotói folyamatában a vizsgálat tárgya a saját test, a szövegtest és egyéb médiumok, melyek megfigyelés, szét- és összeszerelés, tapasztás, ragasztás, fel-túl-szétértelmezés tudományos izmusok meg jó nagy röhögések segítségével öltenek formát.
Aktív résztvevője a nemzetközi művészeti életnek is. Bubble Time in Paris címmel elindult egy oldal, melyen az épp Párizsban alkotó Tóth Kinga és Anna Serra friss írásai olvashatóak. Katerina Mestankova cseh fotóművész képeihez Tóth Kinga írt szövegeket. A fotósorozat Havirovban készült, az anyagból kiállítást nyitottak a csehországi város Kyrstal galériájában. A Litera A szobor titka című nyílt pályázatán Tóth Kinga novellája II. díjat nyert el.
A múzeumlátogatók csáp alakú antennás közvetítővel juttatják át az adatokat az otthonmaradottaknak, akik a molekulahálókon dolgoznak. A lányok készítik elő a vegyi anyagokat, hajukban lila recés csatok, a váz rácsaiba pattinthatók. A német avantgarde megkerülhetetlen, lenyűgözött az a törekvés, melyben a szavak tövéig, a hangokig „mentek” le, hogy újraformálják a nyelvet. Számos művész, film vagy vers mozgatott, a legjelentősebb Rudolf Steiner Schlafes Brudere...
Megvannak Magyar Péter első miniszterei, sztoriztunk Ruszin-Szendi Romulusz órájáról - Király Tamás
Szerzői reflexiók és irodalmi inspirációk
A szerzői hang személyesebb, olykor introspektív, máskor éles megfigyelésekkel teli. Sajtkukac-természete van, szereti az utca-, madár-, bármizajokat, a következő életében hatalmas fa lenne rengeteg levéllel, a hőse Abigél, és egy olyan helyen élne, ahol csend van, vagy ha nem, lehet a világ összes nyelvét hallani, egyszerre.
Iowában vagyok, most már másfél hónapja, „half term”, a Nemzetközi Iróprogramon, az egyetem hoteljében lakom a 310-es szobában, a vészkijárat és a lépcsőház mellett. Mi a fenét keresek itt. Gulyásleves, pörkölt, fehérliszttojásoslángos, a heti panelbeszélgetés is a nyelv és az identitás viszonyát vizsgálja. Ha nem eszem az országom ételét akkor nincs országidentitásom?
A kreatív folyamat során az alkotó szembesül a valóság és a fikció határaival. Ezek a régi könyvek nem valós híreket mondanak kiszortírozzuk ami kilóg innen én vagyok a mosolygós kislány egészen a fülemig ér ahogy kötnek minket...
Az útra viszem magammal Moritz Gausét és Paul de Jeunt, sztyeppeversek és lipcsei utcajelenetek. A sztyeppékkel kínlódom, írok is Moritznak, figyelj csak, hogy lesz a jelzőkkel, a pusztára gondolsz-e itt, mert tetovált is lehet ez a kép, mennyire mást jelent, kombináljuk össze valahogy.
Gothamet ellepte a fertő, a város a végét járja, süllyed, az embertelenség, a korrupció, gyilkosság mindennapos. Bűzlő megnyomorított tolvajok erőszakolnak és rabolnak az alagsorban, elegánsabb fosztogatók és gyilkosok zaklatják a kispolgárokat.
Egy éve vettem az első ragasztószalagot, áprilisban a ZSÚR-t ragasztottam a Schlossban, a beugró részben volt a házikó, azt ültük körbe hatan. Az ablakában semmi, csak a sötét, az ajtaja zárva, a falon lehetett belátni. A csarnokban hatalmas sárkányok, malacok, kontúrgyerekek a fán. A kolbászok szénszállá változtak, sosem felejtem el a sütögető zeneszerző arcán a meglepetést, hogy alakulhattak át azok a vastag hengerek ilyen málló, fekete, szúrós pálcikákká. Ráadásul főzte, azt mondta, nem sütötte, a víz, ha elforr, akkor sem. Vannak változások, amiket nem lehet magyarázni, ezt már gyerekkorban megtanultuk, amikor a kilencvenes évek elején bejött az Amire nincs magyarázat.
Gyűjtöttem az alkalmakat, mint a pecséteket, hozzájuk rendeltem a szagokat, fertőtlenítő a váróban, tűzszag a szülinapon, a határ meg igazi Milka-szagú. Mindegyinél ott volt a várakozás mellett a félelem, hiába a sok előkészület, hiába tudni a sorrendet, a forgatókönyvet.
Lassan terjed, hogy kémkedek. Élvezem a tudósítói szerepet, miközben lótok-futok a buszokra, gyűjtöm az izgalmas történéseket mindkét helyről, addig sem kell ragasztóznom, a projektor is fejtetőn vetít, így a gépek napját holnapra teszem át, addig nem lesz noise az UKI-ban.
Ez most város, nem ország, hiába jártam itt, a trükkök is cserbenhagynak, a házakat lefestik, a kapukat kicserélik, nem mindenhol van kerti törpe, amiben legalább meg lehetne botlani és megállni, az kizökkent a pánikból. Legvégső esetben jönnek az emberek. Mondják, sokan láttak már eltévedni, ilyenkor tényleg szánni való és kétségbeesett a fejem, ez tuti recept, pláne külföldön.