Rajzfilmek kisgyermekek számára: hatások és tudatos választás

A mai gyerekek olyan családokban nőnek fel, ahol a tömegméretekben előállított történetek uralják a család legkisebb tagjai életének egy részét. Ezek a történetek sokszor semmiféle kapcsolatban nem állnak ezen gyermekek mindennapi életével és környezetével, írja George Gerbner magyar származású médiakutató az A média rejtett üzenete című könyvében (Gerbner 2000, 11-16). A rajzfilmek világa rendkívül sokszínű, és a különböző korszakok eltérő üzeneteket közvetítenek a gyerekek felé. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor A tömegkommunikáció szimbolikus üzenetei című könyvükben a rajzfilmeket speciális szempontból elemzik, három fő kérdést helyezve a középpontba:

• Milyen világképet és értékrendet sugallnak ezek a rajzfilmek?
• Milyen különbségek mutatkoznak a rajzfilm korábbi és mai típusai között?
• Milyen eszközök segítségével, milyen „jelekből” épül fel e filmek világkép-és értékrend-sugallata?

Nézzük meg közelebbről, hogyan változtak a rajzfilmek az idők során, és milyen hatással vannak a gyerekek fejlődésére.

A rajzfilmek korszakai és jellemzőik

A szerzők a rajzfilmeket négy nagyobb korszakba sorolják.

1. A Disney-rajzfilmek korszaka: „A Nagy Világválság és a rajzfilmezés aranykora”

Az első korszakra jellemző rajzfilmekben a figurákat könnyű beazonosítani, egyértelműen léteznek jók és rosszak. A hősök szépek, jók és kedvesek, támogatóik mókások és jóindulatúak, és általában alacsonyabb rendű státuszban vannak (állatok, törpék). Az ellenfelek rútak, gonoszak és félelmetesek. A filmek képi és zenei világa is a Jó és Rossz egyértelmű szembenállását segítik. A világképnek, amely e filmeket uralja, négy összetevője van, amely egyben a forrásként is szolgált ezeknek a rajzfilmeknek:

• a klasszikus meseirodalom,
• az operett,
• annak az életérzésnek a megjelenítése, amelyet a fekete romantika képviselt az irodalomban,
• és a kisembervilágkép, amely „az angolszász (alsó) középosztály bezárkózó öntudatból, kisebbségi érzésből és elpusztíthatatlan gyakorlatiasságból összetevődő szemlélete.” (Kapitány - Kapitány im 102).

E négy világkép összetevőt a groteszk-jelleg túlsúlya rendezi harmóniába. Az első időszak nagy Disney filmjeire erősen jellemző a bizonytalanság. A katarzis megvalósulását a filmek azzal készítik elő, hogy a hősökkel (és a nézőkkel is) megtapasztaltatják, hogy milyen könnyen veszélybe kerülhetnek. Az ábrázolt kisembervilágnak négy fő pillére van:

• a közösség, amely a szolidaritás erejét hivatott képviselni,
• az otthon, amely az abszolút biztonságot jelenti a hősök számára,
• a család, amely legtöbbször a hiányán keresztül jelenik meg ezekben a filmekben, mint áhított cél.

2. A megváltozott társadalmi körülményekre reflektáló rajzfilmek

A második nagy korszak egyértelműen reflektál a megváltozott társadalmi körülményekre. A megerősödött amerikai középosztály igényeinek kielégítésére más világkép jelenik meg az új korszakot jellemző rajzfilmekben. Bár a Disney filmek továbbra is léteznek, de a korszak sokkal inkább Hanna és Barbera nevéhez köthető. A veszélyek kevéssé szélsőségesek, a hősök világa stabilizáltabbá, konszolidáltabbá válik. A munkanélküli Donald helyett a korszak sokkal inkább jellemző figurája a multimilliomos Dagobert, vagy még inkább a mindennapi életet meghatározó emberi konfliktusok, üzleti ügyetlenkedések, vagy a modern háztartási technika ismeretében folyton elbukó hősök ábrázolása (Maci Laci, Foxi Maxi, Flinstone család). A hősöket nem a harc, hanem a fogyasztás köti egymáshoz. Fontos szerepe van a család, az otthon ábrázolásának; az otthon az állandóság, a teljesség jelképe is egyben, a korszakot a teljes családok ábrázolása jellemzi. A család képe ugyanakkor szelídül is, nemcsak a hiány, mint erős érzés, az árvaság, a család utáni vágy tűnik el a filmekből, de nagyon jellemző a korszak rajzfilmjeire, hogy a családi viszonyok felületessé válnak. Ebben a tekintetben közeledés figyelhető meg a szappanoperák műfaji sajátosságai felé. A közösség többnyire eltűnik a pillérek közül, egy-két barát, vagy szomszéd az, aki megmarad. A rajzfilmek legfontosabb üzenete: mindenki ott van jó helyen, ahol van a világban. Eltűnik a valódi, meseszerű csoda a filmekből. „A sorozatfilmekben a folytathatóság igénye is teszi, hogy az egyes részek végén lényegében mindig oda kanyarodnak vissza, ahonnan elindultak, de ez ugyanakkor a világkép változásával is összefügg.”

3. A „Nyalókaország” korszaka: Japán, amerikai és spanyol rajzfilmsorozatok

A harmadik korszak filmjeihez egyenes út vezetett az előző korszakot meghatározó rajzfilmtípustól. Japán, amerikai és spanyol rajzfilmsorozatok jellemzik ezt az időszakot. A szerzők találóan a „Nyalókaországban” címet adták a korszaknak. A hősök ismét gyerekek, vagy állatok, akikkel könnyű az azonosulás (Niels Holgersson, Szíves Bocsok, Az én kicsi Pónim, Hupikék Törpikék, Gumimacik). Az igények kielégítése itt egyértelműen a gyerekekre szabott, a szörnyűségek kikerülnek a témák közül. A hősök felnőttes képességekkel rendelkeznek: bátrak, talpraesettek, kitartóak és sokszor eleve varázserővel felszereltek, a csoda egy eleve adott életfeltételként van jelen ezekben a sorozatokban. A filmek alapanyagául sokszor olyan gyerekregények szolgáltak, amelyek az idilli jólétet sugározzák, és az agresszióval szemben egyértelműen a békés, szelíd, a környezetet és a természetet védő magatartást tartják fontosnak. A rajzok tovább egyszerűsödnek, sematizálódnak, képi világát tekintve ezeket a rajzfilmeket már inkább szakmunka, mint a művészi megformálás jellemzi. Gyakori, hogy ezek a filmek a mese-mítoszok néhány kliséjét alkalmazzák (középkor, Robin Hood világa, koboldok és óriások, indiánok tábora, vadnyugat, kalózhajó, dzsinnek stb.). Ahogy korábban az otthon megtalálása, itt a szülőktől való elszakadás, az elveszett és hazataláló gyerek motívuma az egyik jellemző alakítója a történeteknek. „Csak míg a klasszikus történetekben a hazatérés a biztonságba menekülést jelenti a szörnyűségek elől, itt a hősöknek, akik maguktól legyőznek minden akadályt, igazából már nincs is szükségük erre a hazatérésre, így a befejezés gyakran az, hogy a hazatérés után újra útra indulnak vagy útra vágyakoznak: vissza az ő igazi világukba, az önmagában is teljes gyerekvilágba” (Kapitány - Kapitány im 108). A világképre jellemző, hogy a gyerekek világát idealizálja, alapvetően olyan megzavarhatatlan paradicsomnak tartja, amelynek fő jellemzője, hogy magába zárt, igazából nincs szüksége a felnőttekre. Ezt a világképet erősíti a korszak azon jellegzetessége is, amikor játékok köré bonyolódnak a történetek. A rajzfilm és a játék-kereskedelem egy újabb összefonódását mutatja ez.

4. A csendes-óceáni filmiskola: Japán-amerikai rajzfilmtípusok és az agresszivitás

A negyedik típus, a csendes-óceáni filmiskola (japán-amerikai rajzfilmtípusok) legfőbb jellegzetessége az erős agresszivitás jelenléte. E filmek középpontjában harci technikák, fegyverek és különböző innovatívabbnál innovatívabb járművek állnak. A képi világ a komputerjátékok korai világát idézi. A hősök elpusztíthatatlansága már nem személyiségükből, a körülöttük lévő segítőkből, a kívülről érkező csodából származik, hanem azokból a harci erényekből, amelyeknek egyértelmű eszközei a technika és az ellenségénél hatékonyabb harci erények. A csoda helyett itt a csodára képes technika áll a történetek középpontjában. A hősök egy része már nem is ember, megjelennek a félemberek és mutánsok, akikben a technika és az állati erő ötvöződik. A filmek környezetéül az elembertelenedett, elidegenedett nagyváros szolgál, vagy esetleg földön kívüli űrbirodalmak. A világ szorongató, a fő cél a pusztítás. A történet nem alkalmas az azonosulásra, rövid akciók jellemzik, nem a történet elmesélése immár a cél, hanem a látvány, az akciók megjelenítése.

A mai rajzfilmek kritikája és potenciális negatív hatásai

A különböző tévécsatornákon ma látható rajzfilmekkel kapcsolatban négy komoly kritika fogalmazódik meg a szakirodalomban:

• az agresszió növekedése,
• a szexualitással kapcsolatos korai találkozások,
• a gyerekek önálló fantáziavilágának visszaszorulása,
• és az iskolai figyelemzavar.

Ha csak a gyerekeknek szóló műsorokat vesszük figyelembe (most eltekintünk attól, hogy nagyon sok gyerek néz korhatár karikával ellátott életkor szempontjából nem neki szóló filmet), még akkor is az látható, hogy nagyon sok rajzfilm kifejezetten erőszakos tartalmú. Hogy mit lehet erőszakos rajzfilmnek tekinteni, a vélemények eléggé megoszlanak. Sokat emlegetett példa a Tom és Jerry történetek, de mivel itt a humor oldja a feszültséget, a gyerekek (a felnőttekkel ellentétben) ezt nem erőszakosnak, hanem komikusnak ítélik meg. Lényeges szempont, hogy minél kevésbé reális a mesében ábrázolt világ, annál kevésbé tűnik valószerűnek az erőszak, vagyis nem jelenik meg követendő példaként a valós helyzetekben. Ehhez viszont szükséges az az érettség, amely lehetővé teszi a valóság és a fikció elkülönítését, és szükséges egy létező értékrend is, hogy a humor ne váljék kétélű fegyverré, vagyis ne tegye elfogadhatóvá például a kárörömet, ami a Tom és Jerry mesék visszatérő eleme.

Szexualitás a gyermekeknek szóló rajzfilmekben

A gyerekek pszichoszexuális fejlődésének alakulása szempontjából nem elhanyagolható az, hogy a kisebb gyerekek hány éves korban és milyen formában találkoznak először a nemiségre vonatkozó ismeretekkel. „Az erőszak és a szexuális intimitás mindazon jelenetei, amelyek a kisgyerek nem érthet meg szóbeli magyarázatból, most közvetlenül és vizuálisan megjelenik előtte a képernyőn.” (Elkind cit Buckingham 2002, 46) Elkind abban látja a legnagyobb problémát, hogy a gyerekek azelőtt élik át ezeket az élményeket a televízió jóvoltából, mielőtt emocionálisan valójában készen állnának ennek az élménynek a feldolgozására. A japán filmsorozatok legtöbbje tartalmaz szexuális, vagy akár homoszexuális utalást. A szexualitás képi ábrázolása a japán kultúrában elfogadott, a japán kultúrát meghatározó két fő vallás, a sintoizmus és a buddhizmus a szexualitásra egészen másként tekint, mint a nyugati gondolkodás (Watts 1997 cit Kálmos 2003). A filmekben megjelenő - sokszor - pornográf ábrázolásmód komoly torzulást okozhat a kisebb gyerekek szexualitással kapcsolatos gondolkodásmódjában, főként akkor, ha a kérdéseikre nem kapnak a szüleiktől kielégítő választ.

Fantáziavilág és figyelemzavar

A mesehallgatás, később pedig az olvasás lévén szimbolikus és lineáris, egyértelműen fejleszti az elvonatkoztatási képességeket és a logikus gondolkodást (vö Buckingham im 53). A készen kapott képek azonban „lustává” teszik a gyerekeket, nem kell komoly intellektuális teljesítményt kifejteniük, hiszen nézőként mindent megkapnak. A mesék egyik fontos és visszatérő motívuma az átváltozás. Ha a gyerek mesét hallgat, vagy később mesét olvas, akkor ezt az átváltozást saját fantáziájának felhasználásával kell végigkísérnie, meg kell érte dolgoznia. A rajzfilmekben a vágástechnikák fejlődésével az átalakulások egyik pillanatról a másikra történnek meg, sokszor azonban akár ijedtséget is okozhatnak váratlanságukkal (vö Kiss 2004).A képernyő bámulása ovis korban azért is káros, mert a gyerekeknek ebben az életszakaszban mozogniuk kellene. Már napi két óra nemmozgás is súlyos fizikai következményekkel járhat. Az elhízás, légzési, keringési zavarok mellett viszont hatása van a mesenézésnek a gyereked agyára, annak fejlődésére is. Bizony összefüggés van az egyre gyakrabban megállapított figyelemzavar és hiperaktivitás és a képernyő bámulás között, és a magyar gyerekek sokkal több mesét (vagy még rosszabb, tévét) néznek, mint amennyit az orvosok megengednének. A gyors, villódzó mesék, a túlzott hanghatások soknak bizonyulnak a gyereked idegrendszerének, ami a túl sok ingertől gyakorlatilag kisül: a gyerekek az alváshoz hasonló idegi állapotba kerülnek. A mozgóképnek ugyanis nem csak a testi fejlődésre van negatív hatása, hanem a szociálisra is. Az óvodások egészséges lelki fejlődése abban mérhető, mennyit "társalognak" a környezetükkel. Ezt persze láthatod is, ha megfigyeled a gyerekedet egy olyan napon, amikor nézett mesét: ingerlékeny, zavarodott és nyűgös, sokkal nehezebben kezelhető, ami neki is nagyon rossz, mert ő nem tudja, mi is a baja voltaképpen. Megnevezni, elmondani és eljátszani sem tudja a gondját, csak nyűglődik, aminek sokszor hisztérikus kitörés a vége. Olyan hiszti, amit szülőként is lehetetlen igazán jól kezelni, mert nem tudjátok megbeszélni a valódi okát.

A gyerekek agyi fejlődésének 90%-a az első öt életévben zajlik, de még inkább az első három évben. Ilyenkor kétszer olyan aktív az agyuk, mint a felnőtteké, mivel többet dolgozik, hiszen még nem tud igazán különbséget tenni abban, hogy mi a fontos információ, és mi nem az, ezért a virtuális világgal is könnyen túl- vagy helytelenül stimulálhatók. Sok múlik a szülőkön és az általuk felállított szabályokon. A gyors képváltású mesefilmeket egyre nehezebb kikerülni, pedig túlstimulálhatják az amúgy is szenzitív fejlődési állapotban lévő idegrendszert. Hozzászokva a gyerekek unalmasnak fogják találni a való világot, hiszen agyuk igényelni fogja ezt a mennyiségű és sebességű ingert ahhoz, hogy figyelmüket fókuszálni tudják. 0-4 éves kor közötti gyerekeknél érdemes elhagyni a több szálon futó történeteket. Egy film legyen olyan, akár egy könyv. Legyen mesélője, aki elmagyarázza, ki mit lát, hall, érez, gondol. Szülőként pedig utólag beszélgessünk a gyerekkel a látottakról. Tegyük fel magunknak a kérdést: valóban megfelelő a gyerek aktuális érettségének? Ma már egyre több mesefilm és -sorozat jelenik meg úgynevezett "oktató jellegű" felirattal, ami igen félrevezető. Ez a címke ugyanis egyrészt nem biztosít minket arról, hogy a gyerek tanulni fog a látottakból, másrészt, hogy mentes lenne egyéb káros hatásoktól. Ma már egyre több rajzfilmet dolgoznak fel animációs formában, s ilyenkor a színeket is gyakran felélénkítik. Ma már a legtöbb mesében hallható egy szinte folyamatos, egyszerű digitális háttérzene, amely képes fenntartani a gyerekek figyelmét anélkül, hogy észrevennék. Ez a kicsik érzékeny idegrendszerére - a színekhez hasonlóan - negatív hatással van.

A Disney-rajzfilmek hosszú távú hatásai és a sztereotípiák

A Disney meglehetősen áthatja a modern kultúránkat. Az otthoni videók újra és újra bemutatták a gyerekeknek a Disney-filmek gondolatait. Ha fiatal koruktól kezdve voltak kitéve ezeknek a benyomásoknak, akkor hatással is voltak rájuk. A felszínen ezek a rajzfilmek ártatlan szórakozást nyújtanak, ám néhány kutató aggódik a tudatalatti tanulságaikat illetően. A leggyakoribb kritika talán azt éri, ahogyan ezek az alkotások a múltban ábrázolták a nemi, faji és kulturális sztereotípiákat. Az Aladdin nyitódalában, az 'Arabian Nights'-ban (vagyis arab éjszakákban) például az eredeti, 1993-as kiadásban szerepelt az a sor, hogy "ahol levágják a füled, ha nem tetszik nekik az arcod". A Disney később megváltoztatta a dalszöveget.

Egyes kutatók a nők Disney-mesebeli ábrázolását különálló korszakokra osztják. Először a "domestic", vagyis háztartásbeli korszak volt megfigyelhető. Ekkor az olyan főszereplők, mint Hófehérke, Csipkerózsika vagy Hamupipőke, elsősorban a házimunkára, az otthonra koncentráltak, gyakorta takarítottak és általában tudatosan vagy tudatalatt arra vártak, hogy megmentse őket egy férfi. Aztán jött Ariel lázadó, new-age fázisa a Kis hableánnyal, Aladdin Jasmine hercegnőjével, Pocahontasszal és Mulannal. Ebben az időszakban a Disney női szereplői egyre függetlenebbé váltak, igyekeztek megszabadulni a társadalom béklyóitól. Illetve Ariel feláldozta a hangját is annak érdekében, hogy azzal az emberrel lehessen, akit szeret. "A szimbolizmus itt nagyon erőteljes. Ahhoz, hogy megnyerje a herceg szeretetét, el kell veszítenie a gondolatait és az intelligenciáját, a függetlenségét és az identitását"- írta Mia Adessa Towbin a Colorado Állami Egyetem családtudományi osztályán készített tanulmányában. Noha a történetet eredetileg Hans Christian Andersen írta, a kutatók szerint sok hősnő számára megfelelő metafora lenne, hogy "senki nem hallgatja meg szavaikat". A kis hableány és az azt követő öt film egy másik növekvő tendenciát is mutat: a női szereplők elkezdenek kevesebbet beszélni. Annak ellenére, hogy főszereplő, a női karakter a játékidő mindössze 32%-ában beszél A kis hableányban, a Pocahontasban a szöveg csupán 24%-a az övé és Mulan-ban 23%. Az Aladdinban a női karakterek mindössze 10%-át kapták meg a párbeszédeknek. Carmen Fought és Karen Eisenhauer, az észak-karolinai állami egyetem nyelvészei, akik megfejtették az előbbi számadatokat, arra is rájöttek, hogy ugyanezekben a mesékben a férfi karakterek sokkal gyakrabban uralkodnak a női karakter felett, mint fordítva. Ha mégis a nők irányítottak, sokkal udvariasabbab tették, mint a férfiak. Mások szerint a női szereplők bizonytalanságának szintje a párbeszédeikben szintén növekedett. A kritikusok szerint ez egy olyan erős üzenetet sugároz a kisgyermekek számára, amely megerősíti a régóta fennálló nemi sztereotípiákat. Sarah Coyne, a Brigham Youngi Egyetemem családi életet tanulmányozó kutatója tanulmányt készített, melyet saját lánya Disney-fogyasztásával kapcsolatos aggodalmai ihlettek. A tanulmány pedig kimutatta, hogy a kétéves körüli fiatal lányokban a Disney-hercegnők felé mutatott elkötelezettség együtt járt a nemi sztereotípiákon alapuló viselkedéssel, egy évvel később pedig az alacsonyabb önértékeléssel.

A rajzfilmek pozitív hatásai és a tudatos mesenézés

Nemcsak szórakoztatnak, tanítanak is. A mesék alapja a tanulság, amelyet a kisgyerekek sokszor nem is tapasztalhattak meg az életben, de a mesében megismernek bizonyos szituációkat és megoldásokat, így ha személyesen találkoznak hasonló esettel, könnyebben tudnak reagálni rá. Ezért fontos, hogy szülőként gyakran beszélgess a rajzfilmekről a gyerekkel, hogy lásd, mit szűrt le az adott mese mondanivalójával kapcsolatban. Emellett a rajzfilmekből rengeteg új információt elsajátíthatnak az őket körülvevő szűkebb és tágabb világgal kapcsolatban. Fejlesztik a képzelőerőt, nem olyan mértékben, mint a mesekönyv, de a rajzfilmek a különböző érzékszervekre hatva segítik, hogy gyermeked képzelőereje csak úgy szárnyalhasson.

Empátiafejlesztés és stresszoldás

A rajzfilmek az érzelmek teljes skáláját segítenek megismerni, és a történet által a gyerekek át is élhetik azokat, ezért különösen fontos, hogy ne féljünk az ijesztő vagy szomorú jeleneteket megmutatni a gyerekeknek, ne tekerjünk át egyes jeleneteket, mert csak a teljes történet megismerése során vonhatják le a megfelelő következtetéseket. Persze ez csak abban az esetben igaz, ha tényleg olyan mesét választottunk gyermekünknek, amely neki való. A nevetés oldja a stresszt. A legtöbb rajzfilmben számos olyan jelenet bújik meg, amely nemcsak mosolyra, hanem hatalmas kacajra késztetheti az egész családot, és mivel a szervezetünkben ilyenkor endorfin szabadul fel, a rajzfilmek nemcsak a jó közérzetért, de az egészségünkért is felelnek.

Memóriafejlesztés és példaképek

A rajzfilmek egyértelműen pozitív hatással vannak a gyerekek memóriájára. Te például emlékszel arra, hogy Elsa hány kézmozdulattal és melyik jelenet után varázsolja elő Olafot, a hóembert a Jégvarázs első részében? Na ugye, valószínűleg a válaszod nem, de ha a kislányodat kérdezed, szinte biztos, hogy tudni fogja a választ. Ahogy azt is, hogy Ariel hajába milyen színű virág kerül a történet során. Szerethető karakterek és példaképek. Valljuk be, a rajzfilmek mesehőseiért mi, szülők is sokszor odavagyunk, hiszen a főszereplők csupa pozitív tulajdonsággal megáldott, általában szuper cuki állatok vagy emberi karakterek. A gyerekek nemcsak kedvelik, hanem egyenesen rajonganak a kedvenc szereplőikért, sőt, példaképnek tekintik őket, ezért a való életben is igyekeznek úgy viselkedni, ahogy azt az általuk kedvelt hős tenné.

Oktató jellegű rajzfilmek

A mesefigurákat általában emberi tulajdonságokkal és érzésekkel ruházzák fel a rajzfilmekben, sőt hozzánk hasonlóan kommunikálnak és olyan élethelyzetekbe kerülnek, mint az őket néző gyerekek. Szívesen nézik az ilyen meséket, mert könnyen tudnak azonosulni a szereplőkkel. Azonban fontos, hogy ne csak leültessük a kicsiket a képernyő elé, hanem velük együtt nézzük a mesét, miközben megbeszéljük vele, mi miért történik és válaszolunk a kérdéseire. Az állatszereplős animációk elősegítik a gyermekek empátiájának fejlődését, hiszen lehetővé teszik számukra, hogy érzelmileg kapcsolódjanak az állatfigurákhoz, ami segít nekik abban, hogy jobban megértsék mások érzéseit és tapasztalatait. Az állatokat bemutató animációk gyakran mutatnak be olyan szituációkat, amelyek a mindennapi életben is előfordulnak, így már azelőtt látják, mielőtt ők maguk személyesen megtapasztalják. Sok állatos animáció szereplője pozitív személyiség, fontos értékeket képviselnek és jó tulajdonságokkal rendelkeznek, mint például a bátorság, az őszinteség és a kedvesség. A Disney Csatorna legújabb meséje, a Kiff egy optimista mókus kalandjait követi nyomon, akit életvágya számtalan kalandba sodor kicsi városkájában legjobb és leglazább nyuszi barátjával, Barryvel.

Itt van néhány példa olyan rajzfilmekre, amelyeknek oktató jellegű tartalmuk is van:

1. Varázslatos iskolabusz: Milliók rajonganak Miss Miciért, 8 fős osztályáért. Az általános iskolás csapat az osztályfőnök segítségével minden héten újabb kalandba csöppen. Történeteiken keresztül pedig a gyerekek fizikai, kémiai, földrajzi, biológiai ismereteket szereznek.
2. Egyszer volt...: Az Egyszer volt, hol nem volt az Élet című sorozat az emberi test működését mutatja be izgalmas módon. A főszereplő karakterek visszatérő alakjai a mesének, akiket hamar meg lehet szeretni. A sorozat segítségével megtanulhatják a gyerekek, hogy mitől lesznek betegek, hogyan működik a szervezetük, milyen hatással van rájuk a gyógyszer és a táplálkozás. A sorozat másik része, az Egyszer volt, hol nem volt az Ember az emberiség fejlődésével és a világtörténelemmel foglalkozik, érdemes arra is rászánni pár estét.
3. Focitörténelem: A mese - ahogy a címéből kiderült - a futball kialakulásának történetét követi végig. Elmagyarázza a szabályokat, azt, hogy miért olyan ma a focilabda, amilyen, és megmutatja, különböző nemzetekben hogyan alakult a sport élete. A visszatérő kedves és vicces karakterek, a mindenki számára érthető magyarázat mindenki számára élvezetessé varázsolja a mesét, és közelebbről megismertet minket egy sporttal, amit evidensnek hiszünk, mégis keveset tudunk róla.

Tudatos képernyőhasználat és szülői felelősség

Az egyszer biztos, hogy elkerülni nem tudod a mozgóképet. A gyereked egy olyan világba született, ahol azt kell megtanulnia, hogyan kontrollálja ő maga a szórakoztató- és információs fejlesztések újabb és újabb kütyüit, azt, hogyan tudja ő használni az eszközt, hogy ne az eszköz használja őt. Mozgós mesével találkozni fog, akár akarod, akár nem. Ráadásul sokkal izgalmasabbnak látszik majd a tiltott gyümölcs, a vágy csak fokozódik benne, hogy minél több mesét nézhessen. Mivel a kisgyerek még korlátlanul szeretné azt, ami neki rövid távon élvezet, a te feladatod a vágya ésszerű keret közé szorítása. Olyan szűrt, biztonságos és rövid tartalmat kell keresned, ami maximálisan neki való. Amiben nincsenek gyorsan váltakozó képsorok, túl gyors hang- és képváltások. Egy lassú, békés, igényes és kedves helyet, ahol védve van a káros ingerektől. Az, hogy milyen a mese tartalma mindennél fontosabb. A Pagony Tévén a régi és új Pagony-könyveket hallgathatod, nézheted meg, ami eleve egy minőségi szűrő. A kedves, jótékony hatású történeteket a szerzők, vagy színészek olvassák fel, ami sokat ad a műsor élvezetéhez. A kiadó videócsatornáján, rengeteg mese közül válogathatsz. A legjobb, ha előre megbeszélitek, hány mesét nézhet a gyereked, és te is figyelemmel kíséred a történetet, hogy közben meg tudjátok beszélni a látottakat. A videók rövidnek számítanak, mindössze párpercesek, bár vannak hosszabb lélegzetű Grimm-történetek Mosonyi Alíz átiratában, amit több mint tíz percet is kitesznek. A lejátszási listák segítenek neked: választhatsz korosztály szerint: a "Kicsik kedvenc meséi" a 2-5 éves gyereknek való tartalmakat, a "Nagyovisok kedvenc meséi" a 4-7 éves korosztálynak, míg a "Legjobb mesék nagyoknak" a 6-10 éves gyerekeknek nyújtanak igényes és biztonságos szórakozást.

A WHO ajánlása szerint a gyerekek első két életévében nem ajánlott a tévézés, 2-4 éves korban pedig maximum napi 60 perc képernyőnézés engedélyezése javasolt. Azonban miután a kijelzők már nem csak általunk érik a gyerekeket, lásd utcai reklámtáblák, intézményekben használt oktatófelületek, érdemes a képernyőnézést 30 percre maximalizálni. Vagyis egy nap, egy epizód.

tags: #rajzfilmek #kisgyermekek #szamara