Fájdalmas szoptatás: okok és kezelési lehetőségek

Vannak nők, akik gond nélkül tudnak szoptatni. Logikus, hogy a szoptatásnak általában problémamentesen kell zajlania, máskülönben az emberi faj már régen kihalt volna. Azonban előfordulhatnak olyan problémák, mint az eltömődött tejcsatorna vagy a mellgyulladás (mastitis).

Eleinte rendszerint nem komoly a baj: egy fájdalmas rész vagy csomó az egyik mellben, mely lehet, hogy mindenfajta különösebb kezelés nélkül, magától elmúlik. De megtörténhet, hogy nem múlik el.

Az eltömődött tejcsatorna és a mellgyulladás között általában csak fokozati különbség van. Az eltömődött tejcsatornát a mellben kialakuló fájdalmas vagy érzékeny pont ill. csomó jelzi, és nem jár lázzal. Ennek oka, hogy egy tejcsatorna nem ürül ki rendesen, és ennek következtében begyullad. Az eltömődött rész mögött megnövekvő nyomás a környező szövetek gyulladásához vezet. Ha a fájdalmas rész vagy csomó lázzal illetőleg influenzaszerű tünetekkel (fáradtsággal, végtag fájdalommal, levertséggel) jár együtt, mellgyulladásnak nevezzük. A mellgyulladásnak lehet olyan egyéb tünete is, mint például az émelygés, a hányás.

Gyakran előfordul, hogy az anyánál olyankor alakul ki mellgyulladás, mikor a család többi tagja náthás, influenzás.

A fájdalom okai és megelőzése

A mell belsejében jelentkező fájdalomnak más oka is lehet a mellgyulladáson túl. A túltelítődés a szülés utáni 2-6 nap között a tejbelövellés megtörténtekor szokott jelentkezni. Ez a fajta túltelítődés és elzáródás abban a tekintetben különbözik a szoptatás későbbi időszakaiban kialakuló elzáródástól és túltelítődéstől, hogy a tejbelövellés idején a nyirokfolyadék is jelentősen felszaporodik a mellben. Mellödéma alakulhat ki. Ez is nehezíti a hirtelen megnövekvő tejmennyiség kiürülését.

A mellgyulladás és az elzáródás kialakulásának okai lehetnek:

• A baba rossz szopási technikája.
• A szoptatási idő lerövidülése, esetleg kimaradása.
• A nyugtató cumik használata, mert a baba kevesebb időt tölt a mellen.
• Ünnepek, nyaralás miatti sűrűbb elfoglaltság, ami szoptatások halasztásához vezet.
• Munka vagy tanulás miatti otthonról való távolmaradás, ami a napirend megváltozása miatt okozhat szoptatási kimaradást.
• A baba szopási szokásainak megváltozása (pl. éjszakai átalvás, vagy egy napszakban gyakoribb, másikban ritkább szopás).
• Fogzás, fülgyulladás vagy nátha a babánál, ami miatt rövidebb ideig vagy egyáltalán nem akar szopni.
• A mell folyamatos elszorítása.

A mell folyamatos elszorítása is gyakori ok lehet. Ha a mell bármelyik részére folyamatos nyomás nehezedik, ez akadályozza a tej áramlását, és gyulladást okozhat. Ilyen nyomást okozhat a szűk, vagy a mellet nem megfelelően támasztó melltartó, a szűk fürdőruha, a babahordozó, nehéz táska vagy pelenkáscsomag, melynek a szűk pántja a mellet nyomja, a melltartót túl feszessé tevő, vastag melltartóbetét, vagy tejgyűjtő kagyló. Nyomást fejt ki a mellre a hason alvás is.

Szintén gyakori probléma az, ha a baba rosszul kapja be a mellet, vagy rossz helyzetben szopik. Ha a baba nem jól kapja be a mellet - azaz ha csak a mellbimbó végét kapja be, és nem a bimbóudvarból egy kb. 3 centiméteres részt -, előfordulhat, hogy nem szívja ki elég alaposan a mellet, mely így túl telített lesz, vagy a tejcsatornák nem ürülnek ki egyenletesen.

Más, kevésbé gyakori ok lehet még, hogy a baba nem tud elég erősen szívni, így nem szopik hatékonyan (ilyenkor a súlygyarapodás is lassú), ill. Ha a mellfertőzések néhány hetes időközzel követik egymást, azt gyakorta az okozza, hogy az első fertőzés kikezelése nem fejeződött be.

Ha a szoptatás valami okból halasztódik, vagy a baba nem szophat elegendő ideig, ez a mell túlzott teltségéhez vezethet, mely növeli a mellgyulladás kialakulásának kockázatát. Ha például az anya lecsökkenti a szoptatási időt, a babának esetleg nincs ideje kellően kiszívni a mellet, mely így kellemetlenül telt marad. A szoptatások megritkulnak, ha a baba cumisüvegből kap valamilyen pótlást, pl. vizet, gyümölcslevet, tápszert vagy akár anyatejet. A nyugtatócumi szintén problémát okozhat, mert ennek használata miatt a baba kevesebb időt tölt a mellen.

A fájdalmas mellbimbók okai és kezelése

A női test egyik legérzékenyebb pontja a mellbimbó, mely időnként érzékennyé, fájdalmassá válhat. Ezek hátterében számos ok állhat, a nem megfelelő ruházattól, a hormonális változásokon át, egészen a fertőzésekig, súlyos betegségekig. A fájó érzékeny mellbimbók adott élethelyzetekben egyszerűen elkerülhetetlenek, de odafigyeléssel és megfelelő kezeléssel nagymértékben csökkenthető.

Ilyen például a menstruáció és a terhesség, melyek az intenzív hormonszint változás eredményeként okoznak átmeneti panaszokat, mint az érzékeny mell, viszkető mellbimbó és mellfeszülés. A szoptatás során elsősorban a fizikai hatás vált ki panaszokat, épp úgy, mint a bőrirritáció során. Ezekben az esetekben a mellbimbó fájás megelőzhető, kialakulása esetén pedig a megfelelő kezeléssel csökkenthető.

A mellbimbó érzékenység és fájdalom párosulhat:

• kivörösödéssel,
• viszketéssel,
• kiszáradással,
• duzzanattal,
• kirepedezéssel
• és kisebesedéssel.

Ezek hátterében elsősorban az érzékeny mellbimbó nem megfelelő kezelése, vagy annak hiánya áll, de okozhatja kidörzsölődés, allergia, ekcéma (atópiás vagy kontakt dermatitisz), egyéb betegség és természetesen a szoptatás általi fizikai igénybevétel is.

A mellbimbó fájdalom több dologra is utalhat, így sosem szabad félvállról venni. Az érzékeny mellbimbó hátterében állhat:

• Nem megfelelő ruházat: A túl laza felsőruházat - főként sportolás közben - könnyen kidörzsölheti a külső hatásokra egyébként is érzékeny mellbimbót. A viszkető mellbimbó, ami egy idő után fájdalmassá válhat, a túl szűk felsőknek köszönhető, főként, ha durvább az anyaga. Érzékenységet ugyanakkor a nem megfelelő méretű melltartó is kiválthat.
• Bőrirritáció: Parfüm, mosószer, öblítő, bármilyen vegyszer, szintetikus anyagú ruházat könnyedén kiválthat allergiát vagy ekcémát - kontakt dermatitiszt -, de atópiás dermatitiszre való hajlam fennállásakor akár a heves izzadás is eredményezhet mellbimbó érzékenységet. Ezekben az esetekben a mellbimbó fájás a kiütések és a duzzanat miatt rövid időn belül kialakul, akár pár óra alatt.
• Mellrák: A kivörösödés, hámlás, váladékozás vagy a mellbimbó fájás ritkán, de utalhat mellrákra is. Ilyen lehet a bőr- és mellrák közti Paget-kór, amire a sebes és viszkető mellbimbó utalhat. Azonban fontos tudni, hogy a mellrákot csak nagyon ritka esetben kíséri mellbimbó fájdalom, elsődlegesen a mellben, hónaljban kitapintható, fájdalommentes csomók utalnak rá.
• Fertőzés, antibiotikum: Amennyiben a nem múló mellbimbó fájás lázzal, netán váladékozással kísért, gyanakodjunk fertőzésre. A tejcsatornákban elszaporodó baktériumok leggyakrabban a szoptatós nőket érintik, de olykor még férfiaknál is előfordul. A mellbimbókat könnyedén megtámadhatják gombás fertőzések is, melyeknek leggyakrabban a szoptatás miatt kirepedezett, sebes bőrfelület kínál remek táptalajt. Ám az antibiotikum szedése is eredményezhet gombásodást, ami a mellbimbók kivörösödésével és hámlásával is együtt járhat.
• Menstruáció, terhesség: A menstruációs ciklus okozta hormonháztartás megváltozásával, vagyis az ösztrogénszint emelkedésével a mell szövetei megduzzadnak. Ezt sok nő esetén enyhe, de akár erős mellbimbó fájás is kísérheti. De a fájó érzékeny mellbimbók terhesség bizonyos szakaszaiban jelenthetnek problémát, ami szintén a hormonszint változásaival van összefüggésben.
• Szoptatás: Az anyák többsége a szoptatás időszakában átéli a mellbimbó fájdalom kellemetlen érzését, ami könnyedén vezethet sebesedéshez, de akár a szoptatás végéhez is. Fontos, hogy szoptatás alatt puha anyagú szoptatós melltartót viseljünk, valamint még a panaszok megjelenése előtt kezdjük el ápolni mellbimbővédő krém, hámosító kenőcs segítségével.

A szoptatás - főként a kezdeti időszakban - nagyon megviseli a hormonváltozástól egyébként is érzékeny mellbimbó körüli bőrt. Ám még így sem törvényszerű, hogy a szoptatás akár az első alkalommal is fájdalmas legyen. A védőnők szokták felhívni az újdonsült anyukák figyelmét arra, hogy a mellbimbó fájdalom mindig arra utal, valamint változtatni kell, valami nem jó.

A szoptatás az első pár napban nem biztos, hogy kellemetlenségektől mentes lesz, akár kisebb fájdalommal is járhat, hiszen hozzá kell szokni, hogy a mellbimbót a baba összeszorítja az ínyével, és a szopás hatására húzódik a mellszövet. A szülést követő harmadik, negyedik napon ez a fajta fájdalom az esetek többségében elmúlik. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az újszülött jó technikával szopjon és a mindkét fél számára kényelmes szoptatási pozíciót is megtaláljuk.

Az érzékeny mell, rövid ideig tartó mellbimbó fájás még nem jelez feltétlenül rosszat, hiszen a kisbabának meg kell tanulnia megfelelően a szájába venni a mellbimbót. Abban az esetben azonban, ha a szoptatás teljes hossza alatt - ami akár 20-30 perc is lehet - fájdalmat érzünk, vagy a szoptatás eleji fájdalom egy hétnél tovább tart, akkor mindenképp szükség van valamilyen változtatásra, hiszen így könnyedén válhat sebessé a mellbimbó, és a fájdalomtól való félelem elveheti a kedvünket a szoptatástól is.

Közvetlenül a szülés utáni napokban a mellbimbó fájdalom rendszerint tehát a kisbaba nem megfelelő szopási technikájának eredménye, ám hosszabb távon akár valamilyen fertőzésre is utalhat.

Mit tehetünk, ha fáj a szoptatás?

Tudatosítsuk magunkban, hogy ilyenkor még a fájó érzékeny mellbimbók nem jeleznek bajt, ám fájdalom esetén lépni kell. Elsősorban az újszülött mellre tapadási és szopási technikáján kell javítani, hogy a szoptatás olyan csodás élmény lehessen, mint amilyen valójában.

Változtassunk a szoptatási pozíción, akár szoptatás közben is. A három fő pozíció:

• a bölcsőtartás,
• a hónaljtartás
• és az oldalfekvéses szoptatás

közben különböző mértékű és eloszlású a mellet ért hatás, amivel kímélhetjük az érzékeny mellbimbó környékét. A kevésbé fájdalmasabb oldallal kezdjük a szoptatást, majd a tej beindulása után gyorsan helyezzük át a másikra. Amikor a baba elkezd szopni, mindkét mellben beindul a tejleadó reflex, ami könnyebbé teszi a pici számára az evést, így kevésbé fogja szorítani és szívni a mellbimbót.

Próbáljuk meg az etetést ne akkora időzíteni, amikor a kisbaba már nagyon éhes, hiszen ekkor sokkal mohóbban és erősebben fog szopni. A rövidebb ideig tartó és gyakoribb szoptatás kímélőbb az érzékeny mellbimbó számára, mint a ritkábban, de hosszabb.

Kerüljük el, hogy a mell kemény, duzzadt legyen a benne lévő tejtől. A túltelítődés során a baba nehezebben tudja a szájába venni a mellbimbót, és ez az állapot érzékenyebbé is tesz a fájdalomra. A gyakori szoptatás mellett, használjunk nyugodtan mellszívót, hiszen az anyatej akár fél évig is eláll mélyhűtőben, amit később a baba ételeinket sűrítésénél hasznosíthatunk.

Mellbimbó fájdalom esetén mi magunk is segíthetünk enyhíteni a mellett ért nyomást: a mutató- és a hüvelyujjunkkal gyengéden fogjuk közre a mellbimbóudvar, és nyomjuk előre, amikor a babát mellre tesszük.

Az újszülöttek egy része akkor is szeret tovább szopni, ha már nem éhes, ezzel azonban feláztathatja a mellbimbót, amitől kiszáradhat, kirepedezhet. Mellbimbó fájás esetén pedig a komfortszopás csak plusz időt jelent, ami rossz érzést okoz. Amikor látjuk, hogy már csak nyugtatásra, altatásra használja a mellünket, vegyük ki a szájából és adjuk oda neki inkább az egyik ujjunkat.

Abban az esetben, ha a mellbimbó fájdalom olyan erős, hogy nem tudjuk mellre helyezni a babát, szoptatás előtt zsibbasszuk el kissé. Erre tökéletesen alkalmas egy tiszta ruhába csavart jégkocka.

Hogyan előzzük meg a mellbimbó fájdalmat?

A mellbimbó fájdalmat a legegyszerűbben úgy tudjuk megelőzni, minimálisra csökkenteni, ha már az első mellre tételnél odafigyelünk arra, hogy az újszülött megfelelően vegye a szájába a mellbimbót és az udvar nagy részét. A megfelelő szoptatási technika elsajátításában kérhetjük a kórházi csecsemős nővérek segítségét, de a védőnőhöz vagy egy szoptatási tanácsadóhoz is fordulhatunk.

A mellbimbó fájdalom további komoly tünetekhez, fertőzésekhez és a szoptatás korai végéhez is vezethet, épp ezért nem érdemes megvárni, míg a mellbimbó érzékenység tartósan fájdalmassá válik.

A legfontosabb ellenőrizni, hogy az újszülött megfelelő testhelyzetben van-e, illetve, hogy jó technikával szopik-e. Amennyiben ezek rendben vannak, úgy a szopás közbeni nyomás és a baba ínye nem az érzékeny mellbimbót, hanem a bimbóudvart éri.

A mellbimbó fájdalom, a csúcsán lévő hosszanti pirosas-vöröses csík, vagy a kis bemélyedés a bimbó tövénél mind azt jelzik, hogy a csecsemő nem vesz be elég nagy mellszövet részt a szájába: közvetlenül a mellbimbót ingerli a nyelvével és az ínyével, amivel nagy fájdalmat okoz az anyának, ő maga pedig nem fog elég tejhez jutni. A rossz szopási technika könnyedén hozzá tud szokni a pici, ami a teljes szoptatási időszak, szenvedéssel teli megélését fogja jelenteni.

Így előzzük meg a mellbimbó fájdalmat - Gyakorlati tanácsok

• A csecsemő legyen mellmagasságban, jól megtámasztva.
• Ösztönözzük arra, hogy minél nagyobb mellszövet részt vegyen a szájába, várjuk meg még nagyra nyitja a száját, és csak ezután húzzuk közel a mellhez.
• Ellenőrizzük, hogy ne csak a mellbimbó, hanem a mellbimbó udvar egy része is a szájában legyen.
• Segíthetünk is benne úgy, hogy a mutató- és hüvelykujjunkkal összefogjuk a bimbóudvart és úgy adjuk a szájába, mivel így könnyebben be tudja kapni.
• A baba ajkai mindig legyenek kifelé fordulva. Amennyiben az alsó vagy felső ajkát beszívja, azzal fájdalmat tud okozni az anyának. Akár szoptatás közben is kényelmes helyzetbe húzhatjuk az ujjunkkal, ha észleltük a rossz technikát.
• A csecsemő nyelvének a bimbóudvar és az alsó ajak közt kell elhelyezkednie, ezzel segítve a tejcsatornák ürítését, továbbá egyfajta puha védelmi vonalat képezve óvja a mellbimbót az erős szopás hatásaitól. A megfelelő nyelvpozíciót kétféle módon érhetjük el. Az első: szopás közben gyengéden lefelé nyomjuk a baba állát, arra ösztönözve, hogy nagyobbra nyissa a száját és jobban kitolja a nyelvét. A második: óvatosan vegyük le a mellről, várjuk meg, míg újra nagyra nyitja a száját, és úgy tegyük rá vissza.
• Vannak babák, akik letapadt nyelvvel születnek, ebben az esetben a nyelv alsó részét egy vékony hártya fogja vissza, nem tudják kinyújtani a nyelvüket. Ezt gyermekorvos egy apró vágással tudja korrigálni.
• Előfordulhat, hogy a csecsemő már nem eszik, de még a mellen van, az anya azonban le szeretné választani róla. Sose húzzuk ki a szájából csak úgy a mellett, mert ez rendkívül fájdalmas lehet. Előbb szüntessük meg a vákuumot: csúsztassuk az egyik ujjunkat lassan a baba szája és a mell közé, ezután már fájdalommentesen abbahagyható a szoptatás.
• Lehetőleg kerüljük a cumisüveg használatát, mivel annál teljesen más technikát kell alkalmaznia a babának, ami az érzékeny mellbimbó esetén hatalmas fájdalommal is járhat.

A szoptatás az egyik legtermészetesebb dolog, mégis ritka, amikor anya és baba azonnal egymásra tud hangolódni ezen a téren. A szülés utáni első pár hétben érdemes fokozottan azon dolgozni, hogy a csecsemőnk helyes technikával, megfelelő pozícióban szopjon, továbbá ki kell alakítani a szoptatási rendszert is. Ezek szem előtt tartásakor a mellbimbó fájdalom ismeretlen lesz számunkra, a szoptatás pedig minden egyes percével bearanyozhatja az életünket.

A mellbimbó fájdalom kezelhető

A mellbimbó fájás nem csupán kellemetlen, de az életminőségre is negatív hatással van, beleértve a szexuális életet és a szoptatást. Mutatunk pár bizonyítottan hatásos módszert az érzékeny mellbimbó megnyugtatására.

• A szoptatás végén pár csepp anyatejet masszírozzunk el a mellbimbón és környékén. Ezzel fokozzuk a vérkeringést, ami gyorsítja a gyógyulást, továbbá természetes bőrnyugtatóként hat. A következő szoptatás előtt nem kell megmosni a melleket.
• Sose engedjük, hogy a mellbimbó nedves maradjon - ezért sem szabad hagyni, hogy a baba játsszon vele.
• A szoptatás után a legjobb, ha a levegőn hagyjuk megszáradni, vagy pamutból készült kendővel töröljük szárazra, mielőtt visszavennénk a melltartót, melybe mindig tegyünk új, száraz melltartóbetétet. Nyári melegben ajánlott légáteresztő anyagú felsőruházatot viselni.
• A napoztatás is jó hatással van az érzékeny mellbimbó bőrének, ám ne tegyük ki 2-3 percnél több ideig a közvetlen napfénynek, mert könnyen leéghet.
• Mellbimbó fájdalom esetén használhatunk mellbimbóvédő krémet, vagy hámosító kenőcsöt. Szoptatást követően, miután a mellbimbó száraz, masszírozzuk bele a készítményt. A megfelelő krém, kenőcs csak természetes anyagokat tartalmaz, nincs benne se illóanyag, se színezék, és nem szükséges lemosni a következő szoptatás előtt. Ezek a termékek elősegítik az érzékeny mellbimbó természetes nedvességtartalmának megőrzését, valamint segítenek megelőzni a berepedezést, kisebesedést.
• Bár óvni kell a mellbimbót a nedves környezettől, kiszárítani sem szabad. Épp ezért ne használjunk szappant, mivel ez a bimbóudvaron lévő mirigyek által termelt természetes tisztító és síkosító olajat eltávolítja, ezáltal az érzékeny mellbimbót kiszárítja. A szappanos mosakodás tehát meglévő mellbimbó fájdalom esetén további panaszokat, például berepedezést okozhat.
• A melltartó is fontos tényező lehet abban, hogy a mellbimbó fájás csökkenjen. Ne legyen túl szoros, semmiképp se nyomja az érzékeny mellbimbókat, és semmiképp se legyen az anyaga olyan, ami irritálhatja a bőrt, mint a csipke. Amennyiben annyira erős a mellbimbó fájdalom, vagy már kisebesedett, inkább puha pamut felsőt viseljünk melltartó nélkül.
• Ne higgyük, hogy a mellbimbót nem lehet pihentetni! Van, amikor a mellbimbó fájdalom olyan erős, hogy még az enyhe érintésre is érzékeny. Ebben az esetben két megoldás is kínálkozik:
  • Használjunk mellbimbóvédőt! Ez a mellbimbó formájú, puha és rugalmas szilikonból készült eszköz elsőre talán furcsának tűnhet, de mellbimbó fájdalom esetén igazi csodaként fogunk rá tekinteni. A mellre helyezve a csecsemő a mellbimbóvédőt veszi a szájába, így csökken a bimbóra közvetlenül gyakorolt hatás, tehát a közben érzett fájdalom is. Vannak azonban hátrányai is, melyeket érdemes mérlegelni, és csak akkor használni, ha másként már nem kezelhető a mellbimbó fájdalom. Kutatások kimutatták, hogy a csecsemők 20-50 százalékkal kevesebb anyatejhez jutnak a mellbimbóvédő használatával, hiszen nem tudják annyira összeszorítani a mellbimbóudvart. Érdemes tehát arra törekedni, hogy a mellbimbóvédő használatát a minimálisra csökkentsük, és mellette kezeljük a mellbimbókat.
  • Mellbimbó fájdalom esetén remek megoldás, ha mellszívót használunk, és így pihentetjük az érzékeny területet. Pár napon át szoptassuk a babát a kevésbé fájó mellünkből, a másikból pedig fejjük le a tejet. A mellszívó használata kevésbé terheli meg az érzékeny mellbimbó felszínét, de ez csak akkor igaz, ha a szívóerőt alacsony fokozaton tartjuk és nem fejünk hosszú ideig. A már sebes mellbimbót azonban érdemesebb kézzel fejni, mert a mellszívó karimája irritálhatja. Az így lefejt tejet pohárból, kanállal vagy tű nélküli fecskendőből adjuk...

A mellgyulladás kezelése

A melegítés hatására javul a fájdalmas területen a keringés, és ez meggyorsítja a gyógyulást. Van, aki elektromos melegítő párnát használ ehhez, más anyák kis méretű forróvizes palackot.

A gyulladt rész gyengéd masszírozása is segít: a gyulladt folt mögött kell elkezdeni, és bő, tiszta vízzel áztatva el kell távolítani a mellbimbóról a rászáradt tejmaradványokat. Ennek legjobb módja, ha meleg fürdőben oldalra fekszik, vagy meleg zuhany alá áll, és áztatás közben gyengéden masszírozza a mellét. A masszírozást mind az öt ujjal, körkörös mozdulatokkal kell végezni, a csomó mögött kezdve és fokozatosan haladva a mellbimbó felé.

Gyakori szoptatással elkerülhető, hogy a mell túltelített legyen, és segít abban, hogy akadálytalanul folyhasson a tej.

A kezelés harmadik legfontosabb része a pihenés. Gyakran az eltömődött tejcsatorna vagy mellgyulladás annak az első jele, hogy a szoptatós anya túl sokat vállal magára, és kezd teljesen kimerülni. Ha megoldható, minden házimunkát függesszen fel, és feküdjön le a babával együtt, míg jobban nem érzi magát!

Egyéb módjai is vannak, hogy meggyorsítsa a gyógyulás folyamatát. Először is lazítsa meg a szoros ruhadarabokat, elsősorban a melltartót! Másodsorban győződjön meg arról, hogy a baba megfelelő testhelyzetben szopik-e, illetőleg jól kapja-e be a mellet! Mikor a baba bekapja a mellbimbót, szemben helyezkedjen el a mellel, hogy ne kelljen a szopáshoz elfordítania a fejét, és jól tátsa ki a száját (mintha ásítana)! Fontos, hogy a bimbóudvarból legalább 2,5 - 3 centiméteres részt is a szájába vegyen. Mellrevételkor egészen közel kell vonni a babát, hogy az orra és az álla szopás alatt a mellhez érjen. A megfelelő mellrevétel és jól bekapott mellbimbó lehetővé teszi, hogy a baba jobban kiürítse az összes tejcsatornát az egyes szoptatások során.

Sok esetben segít, ha a babát egy padlóra leterített takaróra vagy az ágy közepén egy nagy párnára fektetik, a mama pedig négykézláb a baba fölé áll, hogy a mellek lelógjanak.

A fent ismertetett módszerek betartásával a panaszok a legtöbb esetben huszonnégy órán belül enyhülnek.

A mellgyulladás bizonyos válfajainál azonnal orvoshoz kell fordulni. A szoptatás folytatása azonban abban az esetben is a legjobb az anyának és a babának, ha antibiotikum szedése szükséges. A legtöbb antibiotikum szoptatás mellett is szedhető. A beteg újszülötteknek is írnak fel antibiotikumot, márpedig az anyatejjel jóval kisebb dózist kapnak, mintha közvetlenül adnák be nekik gyógyszeres kezelésként. Ha az orvos nem biztos abban, hogy a felírt antibiotikum szedhető-e szoptatás mellett, a kisbaba gyerekorvosát kell megkérdezni, és ha kétséges, hogy az adott gyógyszer mellett szabad-e szoptatni, a szoptatással jól megférő antibiotikumot kell felíratni helyette az orvossal.

Ha ismeri az okát, hogy miért alakult ki a mellgyulladás vagy az eltömődött tejcsatorna, ez megnyugtató érzés lehet, és segíthet abban, hogy a későbbiekben megelőzhesse ilyen gyulladások kialakulását.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Ha a kellemetlenségek jó esetben az otthoni praktikák segítségével egy nap alatt enyhülnek, ám fokozódó fájdalom, súlyosbodó tünetek, nem szűnő láz esetén mindenképpen orvoshoz kell menni! A mellgyulladás kezdetén még hatékonyan orvosolható a probléma antibiotikummal, de ha az édesanya túl későn kéri szakember segítségét, komolyabb odafigyelést és kezelést igénylő tályog is kialakulhat.

Hasznos tudni, hogy akkor is tanácsos orvoshoz fordulni, ha például azt látjuk, hogy mindkét mell érintett a gyulladásban, az anyatejben vér vagy genny jelenik meg, vagy úgy tűnik, hogy a mellbimbó is fertőzött!

Minden olyan esetben, amikor több, mint 24 órája fennálló fájdalmas állapotot tapasztalsz, csomós, kemény a melled, érzékeny, fájdalmas, piros, akkor érdemes segítséget kérned. Ennél hamarabb is kérhetsz segítséget, de ennél tovább nem érdemes várni, kivéve, ha egyértelműen javuló tendenciát tapasztalsz és meg vagy nyugodva.

Szintén fordulj szakemberhez akkor is, ha aggódsz és szorongsz a melled állapota miatt, ha bármi gyanúsat észlelsz. A mell a szoptatás időszakában alapból mirigyes, azaz kissé csomósnak érződik. Sokunknak nehéz megállapítani, hogy egy-egy csomó csupán a normális mirigyállomány része vagy gondot jelez.

Fordulhatsz a körzeti orvosodhoz. A körzeti orvos azonban lehet, hogy viszonylag ritkán találkozik mellgyulladással és tejcsatorna elzáródással. Érdemes szoptatási ambulanciára menni, ahol szoptatási tanácsadó és orvos is elérhető. Esetleg visszamenni a szülészetre, ahol szültél.

A mellgyulladás olykor makacs lehet és eltarthat több, mint egy héten át is. Légy türelmes, de ne halogasd a segítségkérést.

A csomó nem szokott pár nap alatt teljesen eltűnni. Ha szoptatások után fellazul, majd újra keményedik, az normális.

tags: #puha #fajdalmas #mell #szoptatas