A progeszteron hormon tabletta alkalmazása fenyegető koraszülés esetén

A progeszteron, a terhesség igazi védőangyala, nélkülözhetetlen szerepet tölt be a terhesség létrejöttében és fenntartásában. Ez a szteroid hormon nem csupán a várandósság megtartásáért felel, hanem az egész anyai szervezet felkészítéséért, a beágyazódás első pillanatától egészen a szülés megindulásáig.

A progeszteron a progesztogének csoportjába tartozó hormon, amely a koleszterinből szintetizálódik. Neve is sejteti fő funkcióját: a latin „pro gestatio” kifejezésből ered, ami „terhességet elősegítő” jelentést takar.

A progeszteron zsírban oldódó molekula, ami lehetővé teszi, hogy könnyen áthatoljon a sejthártyán, és közvetlenül a sejtmagban lévő receptorokhoz (PR) kapcsolódjon. A receptorhoz kötődve megváltoztatja bizonyos gének működését, ezzel befolyásolva a célsejtek viselkedését.

A progeszteron a petefészekben a megrepedt tüszőből kialakult sárgatest (corpus luteum) által termelődik. Ez a hormon a terhesség fenntartásához szükséges, a méhnyálkahártya ugyanis a progeszteron hatására megvastagszik és alkalmassá válik a megtermékenyített petesejt beágyazódására. Ezen túlmenően a progeszteron gátolja a méhizomzat összehúzódását is.

A hormonok kémiai hírvivők a testben, amelyek számos testi funkciót érintenek. A progeszteron a két női nemi hormon egyike, a másik az ösztrogén. A nő menstruációs ciklusának közepén a luteinizáló hormon szintjének emelkedése ovulációhoz vezet. Az ovuláció során egy petesejt felszabadul a két petefészek egyikéből.

A progeszteron elősegíti a test felkészülését a terhességre, serkenti a mirigyek fejlődését és az új erek kialakulását. Ha a petesejt nem termékenyül meg, a sárgatest lebomlik, ami a progeszteron szintjének csökkenéséhez vezet. Ha egy petesejt megtermékenyül, a sárgatest nem bomlik le, és tovább termeli a progeszteront, amely stimulálja az ereket az endometrium ellátására. Miután a méhlepény kialakult, progeszteront is termel.

A progeszteron szintje a terhesség alatt magas marad, ez az emelkedett szint megakadályozza a testet abban, hogy további petesejteket termeljen a terhesség alatt. A progeszteron a férfi mellékvesékben is termelődik. Az alacsony progeszteronszint mind a menstruációt, mind a termékenységet befolyásolhatja.

A progeszteron nőkben és férfiakban egyaránt termelődik, nagyobb szerepet játszik azonban a nők számára, mivel a menopauzához, a terhességhez és az általános egészségi állapothoz kapcsolódik.

Progeszteronhiány és kockázatai

A progeszteronhiány lehet szisztémás és helyi is, vagyis elképzelhető, hogy az összkeringésben normális a progeszteron, csak helyileg - ahol a terhesség szempontjából a legnagyobb szükség lenne rá - kevés. Amikor progeszteronhiány jön létre, akkor a petefészekben az a tüsző, ami átalakul sárgatestté, nem termel elég progeszteront. Azt, hogy ennek mi a pontos oka, sajnos tisztázatlan.

A progeszteron nélkülözhetetlen szerepe a terhesség létrejöttében és fenntartásában nyilvánvaló. Előfordulhat azonban, hogy olyan alacsony koncentrációban van jelen szervezetünkben, hogy pótlásra szorulunk belőle várandósságunk első harmadában. Az alacsony progeszteronszint tünetei nem mindig egyértelműek, de a leggyakoribbak közé tartozik a pecsételő vérzés vagy enyhe vérzés a korai terhesség során, az alhasi görcsök, valamint az ismétlődő korai vetélések. Fontos azonban tudni, hogy a progeszteron szintjének mérése önmagában nem mindig megbízható a vetélés előrejelzésére, mivel a szint a nap folyamán is ingadozik.

Az ismétlődő vetélések (Recurrent Pregnancy Loss, RPL) esetében, amikor a nőnek két vagy több egymást követő terhességvesztése volt, a progeszteronpótlás gyakran része a kezelési protokollnak, különösen, ha a kivizsgálás során nem találtak más okot (pl. anatómiai, immunológiai vagy genetikai rendellenességet).

Az alacsony progeszteronszint nem jelenti azt, hogy egy nőnek rossz az egészségi állapota. A progeszteronhiány a terhesség folyamán több ponton is komoly kockázatot jelenthet:

• Sikertelen beágyazódás: Ha a progeszteronszint nem éri el a szükséges küszöböt a luteális fázisban, a beágyazódás sikertelen lehet, vagy korai vetélés következhet be.
• Vetélés: Ha a luteoplacentáris váltás nem zökkenőmentes, vagy ha a placenta fejlődése valamilyen okból lemarad, átmeneti progeszteronhiány léphet fel, amely növeli a vetélés kockázatát. Ezért van az, hogy a vetélések többsége éppen az első trimeszter végén, a 10-12. terhességi hét körül következik be.
• Koraszülés: A progeszteron a méhizomzat relaxációjáért felelős. Ha a szintje alacsony, a méh hajlamosabb az összehúzódásra, ami koraszüléshez vezethet.
• Immunológiai problémák: A progeszteron létfontosságú szerepet játszik abban, hogy az anya szervezete ne idegen testként azonosítsa és utasítsa el a fejlődő magzatot. Hiánya esetén az anyai immunrendszer „támadhatja” a magzatot.

A koraszülés kockázati tényezői és a progeszteron szerepe a megelőzésben

A koraszülések aránya hazánkban évek óta stabilan 8-10% körül mozog, ami nagyjából a duplája a fejlettebb európai országokban regisztrált értékeknek (4-5%). Ez az arány az elmúlt évtizedekben nem változott, a szülészeti szakma erőfeszítései ellenére sem. A probléma népbetegségjellege így tehát megmaradt.

A koraszülés gyakoriságát sok tényező befolyásolja, mint például a társadalmi, gazdasági és higiénés körülmények, az iskolázottság és a környezetkárosítás állapota, a táplálkozási szokások vagy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés aránya. A koraszülés ismert kockázati tényezői még az elhízottság és az alultápláltság, a terhesgondozáson való részvétel hiánya, a szexuális szokások jellege vagy a stresszterheltség. Idősebb életkorban - különösen 35 év felett - a terhességi szövődmények aránya fokozatosan nő, a fejlett világban emellett egyre több a meddő pár.

A dán kutatócsoport szerint a spontán szülések között 5,4%-os arányban fordul elő koraszülés, míg az igen kis súlyúak - 1500 gramm alatti születési súly - aránya 0,5%. Azokban az esetekben, amelyekben a kívánt terhesség csak a meddőség gyógyszeres kezelése után jött létre, a koraszülés már 6,2%-os, a mesterséges megtermékenyítés következtében kialakult terhességek kapcsán pedig 7,8%. Tudnunk kell azt is, hogy a mesterséges megtermékenyítés után gyakoribbak a többes terhességek, leggyakrabban az ikerterhesség.

A koraszülés megelőzésében a progeszteronpótlás kulcsfontosságú. Számos kutatás szól amellett, hogy a koraszülés előfordulása csökkenthető a terhesség alatt alkalmazott progeszteron hormonkezeléssel. Ez a kezelés általában a második trimeszter kezdetén (kb. 16. héten) kezdődik, és a 34-36. hétig tart.

A progeszteron pótlásának egyik legelfogadottabb és legfontosabb klinikai alkalmazása a koraszülés kockázatának csökkentése. A hormon úgy fejti ki hatását, hogy csökkenti a méh simaizomzatának (myometrium) ingerlékenységét. Gátolja az oxitocin receptorok számának növekedését, és befolyásolja a kalcium beáramlását a sejtekbe, ami elengedhetetlen az izomösszehúzódáshoz. A méhnyak (cervix) szintén progeszteronfüggő. A hormon segít fenntartani a méhnyak zárt, kemény állapotát.

A progeszteronpótlás formái és alkalmazása

A progeszteronpótlás történhet szájon át, hüvelyi úton vagy injekció formájában. A szájon át történő pótlás praktikus, ugyanakkor hátránya, hogy ez esetben először a májba jut, ott pedig csökken a hatóanyag mennyisége, és csak ez követően kerül a szervezetbe.

Ebből a szempontból hatékonyabb a hüvelyi pótlás, hiszen ha a hüvelyből szívódik fel a progeszteron, akkor elvileg több kerül a szervezetbe. A hüvelyi progeszteron a legelterjedtebb forma, különösen a koraszülés megelőzésében, mivel a hormon közvetlenül a méhszövetbe jut anélkül, hogy először a teljes vérkeringésen át kellene haladnia. Esetenként hüvelyi folyást és viszketést okozhat, valamint hüvelyi vérzés jelenlétekor nem alkalmazható.

Az intramuscularis (izomba adott) injekció biztosítja a legoptimálisabb vérszintet, azonban Magyarországon egyelőre nem áll rendelkezésre csak egyedi import beszerzéssel.

A progeszteront tartalmazó készítmények (pl. Utrogestan) alkalmazása fenyegető vetélés, sárgatest-elégtelenség okozta habituális vetélés (egymást követő többszöri vetélés) megelőzésére a terhesség 12. hetéig javasolt. Korai terhesség esetén a napi adag egészen a maximális napi 6 kapszuláig (600 mg) növelhető, melyet három részletben kell alkalmazni. Ezt az adagolást a 60. napig kell folytatni, a terhesség 12. hetéig.

Progesztagén hormonkezelésre szolgáló gyógyszerek és mellékhatásaik

Az Utrogestan 100 mg hüvelykapszula hatóanyaga a mikronizált progeszteron. Egyéb összetevők: szójabab lecitin, földimogyoróolaj. A készítmény földimogyoróolajat és szójalecitint tartalmaz, amelyek súlyos allergiás reakciókat okozhatnak az arra érzékeny személyeknél.

Az Utrogestan 100 mg hüvelykapszula alkalmazása:

• Progeszteron pótlás petefészek működés hiányában (pl. mesterséges megtermékenyítés (IVF, in vitro fertilizáció) esetében a luteális fázis támogatására:
  • Megfelelő ösztrogén terápia mellett: napi 1 kapszula (100 mg) az embrió beültetés ciklusának 13. és a 14. napján, majd 200 mg mikronizált progeszteron naponta a ciklus 15. napjától a 25. napig egyszer vagy kétszer alkalmazva.
  • A ciklus 26. napjától, ill. korai terhesség esetén a napi adag egészen a maximális napi 6 kapszuláig (600 mg) növelhető, melyet három részletben kell alkalmaznia. Ezt az adagolást a 60. napig kell folytatni, a terhesség 12. hetéig.
• Spontán vagy kiváltott ciklusok lutealis fázisának támogatása - csökkent termékenység kezelése során:
  • Javasolt adagolás napi 2-3 kapszula (200-300 mg) két részletben 10 napon keresztül a ciklus 17. napjától. A kezelést menstruáció kimaradás vagy terhesség esetén a lehető leghamarabb újra kell kezdeni és a terhesség 12. hetéig folytatni.
• Sárgatest-elégtelenség okozta fenyegető vagy habitualis vetélés megelőzésére:
  • Javasolt adagolás napi 2-4 kapszula (200-400 mg) két részletben a terhesség 12. hetéig.
• Sárgatest-elégtelenség (progeszteron hiány) eseteiben (premenstrualis szindróma, az emlő jóindulatú betegsége, rendszertelen vérzés, premenopauza):
  • A készítmény szokásos adagja napi két (azaz 200 mg) vagy három (azaz 300 mg) kapszula, ciklusonként 10 napon át, többnyire a ciklus 17. napjától a 26. napig.

Abban az esetben, ha a szájon át szedett progeszteron ellenjavallt, pl. májbetegség (hepatopátia) esetén vagy mellékhatások (pl. fejfájás, mell érzékenysége, depresszió) jelentkeznek, hüvelyi úton történő alkalmazás javasolt.

Az árak csak tájékoztató jellegűek és a készítményekről olvasható információk sem teljes körűek. Alkalmazását szülész-nőgyógyász orvos állítja be, ettől eltérni nem szabad!

A koraszülés megelőzése és kezelése

A spontán vetélés megelőzését és kezelését megnehezíti annak számos oka és eredete. Az egyik leggyakoribb ok a méhizomzat fokozott összehúzódási hajlama. A leggyakoribb okok között a sárgatest elégtelensége és az immunrendszer fokozott működése, trombózisra való hajlam állhat. Az anyai szervezet számára a kialakuló embrió örökítő anyagát tekintve félig idegennek számít (apai eredetű része). Normál terhességben az immunrendszer ilyenkor egyfajta blokád alá kerül, amennyiben ez a rendszer nem működik megfelelően, spontán kilökődés/vetélés következhet be.

A sárgatest elégtelenség kivédésére a lehető leghamarabb, már az ovulatio után el kell kezdeni a progeszteron pótlását, ugyanezt az eljárását alkalmazzák az asszisztált reprodukciós eljárások után.

A koraszülési kockázat meghatározásában a TVS transvaginalis vagy hüvelyi ultrahangos méhszájmérés (cervix hosszmérés) is szerepet játszik. Ez a vizsgálat rutinszerűen történik a 21. és 37. hetek között ismételt vizsgálattal, ilyenkor eldöntjük a koraszülés kockázatát. Különösen azoknál a terheseknél fontos ez a vizsgálat, akiknek az előzményében 35. hét előtti koraszülés szerepel.

A progeszteronon kívül számos más módszer létezik a koraszülés megelőzésére:

• Tüdőérlelés (szteroid profilaxis): Dexamethason vagy Betamethason injekcióval segítik elő a magzati tüdő érettségét, ha koraszülésre számítani lehet. Ez különösen fontos 28. terhességi hét körül, ha a terhesgondozás során magas kockázatú tényezőket (pl. korábbi koraszülés, ikerterhesség, méhfejlődési rendellenesség) azonosítanak.
• Gyulladás elleni kezelés: Antibiotikus kezelés, bacterialis vaginosis, B csoportú Streptococcus és aszimptomás bacteriuria szűrése és kezelése.
• Életmódbeli változtatások: Fizikai terhelés, emelés és esetleg a szexuális aktivitás csökkentése, pihenés, ágyvég megemelés, bő folyadékbevitel, laza, a méhet nem irritáló ruházat. Rostban dús táplálkozás.
• Cerclage (méhszájzáró műtét): Bizonyos esetekben a méhszáj sebészi "bevarrása", bezárása is sor kerülhet. A hatásossága azonban a klinikai vizsgálatok alapján nem egyértelmű, sőt bizonyos esetekben kifejezetten káros is lehet. Manapság a legtöbb intézetben már ritkán alkalmazzák.
• Arabin pesszárium: Egy orvosi szilikon gyűrű, amivel a méhszájat meg lehet erősíteni, ezáltal elkerülhető a műtéti méhszájzáró műtét. A klinikai vizsgálatok szerint a pesszárium nem kevésbé hatékony, mint a cerclage műtét, sőt egyes tanulmányok szerint a hatása jobb, más tanulmányok szerint mindkettő hatástalan.

A koraszülött babák ellátása

A koraszülöttek a megszületés pillanatától életesély-egyenlőtlenséggel indulnak el, hiszen döntően a koraszülések felelősek a születés körüli időszakban bekövetkező magzati megbetegedésekért és halálozásokért. Az 500 gramm alatti és körüli születési súlyúak túlélési aránya 70-80%.

A koraszülöttség nem fejeződik be azzal, hogy az intenzív osztályokon megmentik a korábban világra jött, kis súlyú babát. Még a sikeres fejlesztés sem jelent befejezést, hiszen ebből a populációból kerülnek ki azok a felnőttek, akiknél sokkal súlyosabb problémát jelent majd a magas vérnyomás, az időskori cukorbetegség és a vesegondok. A koraszülöttekben az éretlenségük következtében többféle jellegzetes betegség fejlődhet ki az élet első napjaiban és heteiben, és ez után is tartós rehabilitációra szorulhatnak. A koraszülés késői kockázata lehetnek az iskoláskorban észlelt, finomabb idegrendszeri zavarok, vagy a tanulási és beilleszkedési nehézségek. Felnőttkorban ezen kívül valóban gyakoribb a szív- és érrendszeri és az anyagcsere-betegségek előfordulása.

David Barker brit epidemiológus figyelt fel arra, hogy a kis súllyal született újszülöttek körében sokkal gyakrabban fordulnak elő bizonyos felnőttkori betegségek, mint a normál súllyal születettek között. Azóta számos országban történtek vizsgálatok ennek igazolására. A világra jött koraszülött szervei éretlenek.

A magas vérnyomás és a vesebetegségek hátterében a vese fejlődésének az a jellegzetessége játszik szerepet, hogy a méhen belüli életben a vese működését biztosító vesetestecskék (nefronok) száma a megszületésig növekszik és így éri el a felnőttkorra jellemző többmilliós értéket. A méhen belüli növekedés során 100 gramm súlygyarapodás 80-100 ezer vesetestecske kialakulásával jár. Ha megszületik az újszülött, akkor ez a folyamat megáll.

Más a helyzet az időskori cukorbetegséggel. Ez a probléma a születés utáni, úgynevezett „behozó” súlygyarapodással függ össze: minél gyorsabban éri el az újszülött azt a súlyt, ami a vele egyidősekre jellemző, annál nagyobb a veszélye a felnőttkori cukorbetegség kialakulásának.

A koraszülések vonatkozásában ma két feladatot kell egyszerre megoldani. Egyfelől a már világra jött kis súlyú újszülöttek ápolásához és gyógyításához biztosítani kell az emberi erőforrást és a technika adta lehetőségeket. Hazánkban jelenleg sincs megfelelő számú újszülöttgyógyász és koraszülött intenzív osztályon dolgozó szakképzett ápolónő. A koraszülöttek számára az az optimális, ha olyan intézetben születnek meg, ahol intenzív koraszülöttosztály (perinatális intenzív centrum) is van. Sajnos a budapesti régióban a koraszülöttek jelentős része nem ilyen helyen születik meg.

Másfelől, a koraszülés megelőzése szívós szervezési munkát igényel. Ezen a téren például az iskolai oktatásnak van fontos szerepe. El kell terjeszteni a prekoncepcionális gondozást, ami azt jelenti, hogy a tervezett fogamzás előtt mérjük fel a terhesség szövődményeinek kockázatát, és adott esetekben történjen kezelés.

tags: #progeszteron #hormon #tabletta #fenyegeto #koraszules #eseten