A méhszáj változásai a menstruációs ciklus és a terhesség alatt

Életük során a nők több száz alkalommal is átesnek a menstruáció okozta kellemetlenségeken, éppen ezért fontos megismerni, hogy milyen folyamatok állnak a gyakran fájdalmas jelenség hátterében. A menstruáció egy ciklus része, illetve kezdetét szokás a ciklus első napjának tekinteni. A női nemi működés ciklikus jellegű, mely két részre osztható: a peteérés folyamatára, valamint a menstruációs vérzésre, amely általában 28 naponként ismétlődik. A szabályos menstruációs ciklus átlagos időtartama 28 nap, de nem ritka a rövid, mindössze 21 napos vagy a hosszú, 35 napos ciklus sem. A menstruációs ciklus a menstruáció első napján kezdődik, és egy nappal a következő vérzés előtt ér véget.

A női anatómia és a ciklus

A folyamat megértéséhez érdemes azonban először is áttekinteni a női nemi szervek szerepét. A petesejtek a két petefészekben érnek tüszővé, majd a petevezetőkön át elindulnak a méh felé. Amennyiben egy spermium sikeresen megtermékenyített egy petesejtet, az embrió már az izmos falú méhben kezd el fejlődni. A méh és a külvilág közötti kapcsolatot pedig egy izmos cső, a hüvely biztosítja.

A méh körte alakú szerv, melynek hossza kb. 7-8 cm. A méhtest a méhnyakon át csatlakozik a hüvelyhez. A méhnyak alsó 1/3-a „belóg” a hüvelybe, ezt a részt nevezzük méhszájnak, vagy portiónak. A méhnyak vaskos, rugalmas falú, igen keskeny csatatornával rendelkező csőre hasonlít legjobban. A cső belső felszínét hengerhám borítja, ami nagy mennyiségben termel sűrű nyákot. A méhnyak váladék mennyisége és összetétele hormonális hatás következtében a ciklus során változik. A méhnyak a méh folytatása, amely a hüvelybe lóg. Átjáró a kinti és a benti világ között. A spermiumok a méhszájon át úsznak be a nyakcsatornába, amelyben apró redők segítik az előrejutásukat, és ezen keresztül jutnak el a méhbe.

A menstruációs ciklus szakaszai

A menstruációs ciklus négy fő szakaszra osztható:

1. Menstruációs szakasz: A ciklus kezdő szakasza, melynek során a méhnyálkahártya leválik és vérzés kíséretében távozik a szervezetből. A vérzés általában 3-5 napig tart, miközben az egyik petefészekben máris megkezdődik a follikuláris fázis.
2. Follikuláris szakasz: A ciklus első napjától (ez a menstruáció első napja) kezdődően az ösztrogén szintje folyamatosan növekszik, melynek hatására egyrészt megvastagszik a méh nyálkahártyája, hogy az embrió számára befogadó környezetet hozzon létre, másrészt megkezdődik a peteérés. A tüszőérlelő hormon (follikuluszstimuláló hormon, FSH) hatására keletkezik a domináns tüsző, mely a későbbiekben alkalmas lesz a megtermékenyítésre.
3. Ovulációs szakasz: A ciklus közepén, átlagosan a 14. nap körül az érett tüsző megreped (ovuláció), a petesejt pedig elindul a méh felé vezető útjára. Az úgynevezett LH csúcs, vagyis a luteális hormon legnagyobb mennyiségének elérése után 24-48 órával bekövetkezik a tüszőrepedés: az érett petesejt felszabadulva a petevezetékbe vándorol, a tüszőből pedig sárgatest képződik. Ez a folyamat az ovuláció, mely időszak alatt lehet csak teherbe esni.
4. Luteális szakasz: A sárgatest elkezdi termelni a sárgatest hormont (progeszteron), mely a méh nyálkahártyájának felkészülését segíti a megtermékenyített petesejt befogadására. Amennyiben nem történik meg a megtermékenyítés, az érett petesejt felszívódik, a sárgatest elsorvad, a méhnyálkahártya pedig a menstruációs vérzés kíséretében leválik, mely egyben az újabb ciklus kezdetét is jelenti.

A méhszáj változásai a ciklus során

A méhnyak folyamatosan mozgásban van és visszajelzést ad arról, hogy éppen hol tartunk a ciklusunkban. Ugyanis az ösztrogénhormon hatására folyamatosan változtatja pozícióját, állapotát, nyitottságát, zártságát. Ezért is lehet a tüneti hőmérőzés-módszerben a harmadik, kiegészítő jel, amelyet figyelünk a nyákon és a hőmérsékleten kívül.

• A ciklus első felében (menstruáció és follikuláris szakasz): a méhszáj általában kemény, száraz és zárt, és lejjebb helyezkedik el a hüvelyben. Tapintásra orrhegyhez szokták hasonlítani.
• Az ovulációhoz közeledve: a méhszáj a hormonok hatására fokozatosan felpuhul, egyre feljebb húzódik, síkos nyákot termel, és a méhszáj kinyílik. Ilyenkor a tapintása hasonlít az ajkunk tapintására. A termékeny időszakban nehezebb elérni, néha olyan, mintha migrált volna a testedből, pedig csak olyan magasra húzódik, hogy szinte eltűnik.
• Az ovulációt követően (luteális szakasz): Ahogy az ovuláció megtörtént, az ösztrogénszint leesik, és a méhnyak nagyon gyorsan visszatér a kemény és zárt állapotba, és újra lejjebb húzódik a hüvelyben. Ekkor a hüvelyváladék mennyisége csökken, sűrűbbé, fehéresebbé válik.

A méhszáj önvizsgálata

A méhnyak vizsgálatával számos hasznos információt tudhatunk meg a termékenységünkről és egészségünkről. Fontos a megfelelő higiénia (kézmosás) a vizsgálat előtt. Helyezkedj olyan pozícióba, hogy a méhnyakad közelebb kerüljön a hüvelynyíláshoz (pl. guggolj, feküdj hanyatt a térdedet felhúzva vagy tedd fel az egyik lábadat egy székre) és nyúlj fel, amíg csak tudsz. Próbáld meg kitapintani a fent leírtak alapján. Nagyon ritka eset, hogy valaki tényleg nem éri el a saját méhnyakát, de előfordul.

Terhesség és a méhszáj

Sikeres fogamzás esetén a méhlepény kezdeménye egy humán chorialis gonadotropin (HCG) nevű hormont kezd el kibocsátani, meghosszabbítva ezáltal a tüszőből létrejött sárgatest élettartamát. Megtermékenyítés esetén a 24 óráig életképes érett petesejt rövid idővel az ovuláció után a petevezetékben egyesül a hímivarsejttel, majd az embrió „elindul” a méh üregébe, ahol beágyazódik, és megkezdődik a fejlődése.

A várandósságnak vannak gyanújelei, valószínűségi és biztos jelei. A gyanújelek talán leggyakoribb esetei az idegrendszerre vonatkozó szubjektív tünetek (pl. hangulatingadozás), illetve a hányinger, és a reggeli hányás. Napjainkban már nagyon sok márkájú, sokféle terhességi teszt létezik, de mindegyiknek az alapja a béta hCG (humán chorialis gonadotropin) nevű hormon vizeletből való kimutatása. Ezek már a várható menzesz előtti napokban is jelezhetnek terhességet, ez az érzékenységből adódik.

A terhesség valószínűségi jelei közé tartozik, ha elmarad a menstruáció. A méhtest izomszövete és kötőszövete megnagyobbodik (hypertrophia) és fokozódik a vérellátása, fala felpuhul. A várandósság kezdetén az emlőbimbók és a bimbóudvar elszíneződése, fokozott pigmentáltsága jellemző, miközben az emlők állománya szaporodik, és csökevényes tejmirigyek (Montgomery-mirigyek) jelennek meg rajtuk a bimbóudvar körül.

A terhesség biztos jele, ha a magzat, a mellékrészek (pl. magzatvíz, köldökzsinór) láthatóvá válnak az ultrahang vizsgálat során, és szívműködés észlelhető. A petezsák már kb. az 5. terhességi héttől látható ultrahangon. A terhességet minden esetben szakorvosnak kell megállapítania, és már a korai szakaszban fontos megvizsgálni, hogy a magzat a megfelelő helyen tapadt meg, és nem méhen kívüli terhesség esete áll fenn.

A méhszáj a szülés alatt

A szülés a terhesség 37-40. hete között zajlik le, és négy szakaszból áll: tágulási, kitolási, méhlepényi és negyedik, ún. posztplacentáris szakasz. A vajúdás alatt a méh ritmikus, fokozódó összehúzódásainak hatására a méhnyak kitágul, és a magzat beilleszkedik a szülőcsatornába.

• A tágulási szakasz: A szülés kezdetének első jele a méhnyakon át távozó kis mennyiségű, sűrű (viszkózus), véres nyákdugó. A nyákdugó távozása után megrepedhet a magzatburok, és a magzatvíz távozik. Ebben a látens fázisban a méhösszehúzódások fokozatosan erősödnek és ritmusossá válnak, a méhnyak elvékonyodik és körülbelül 3-4 centiméterig megnyílik. Az aktív fázisban a méhszáj 4 centiméterről kb. 10 centiméterre nyílik, majd elsimulás után eltűnik.
• Szülés után: A méhszájrepedés általában szülések kapcsán, esetleg terhesség megszakítás során alakulhat ki. Szülés után közvetlenül feltárják a hüvelyt és átnézik a szülőcsatornát, az esetleges sérüléseket, így a méhszáj repedését is összevarrják. Sajnos a méhszáj sokszor a varrat ellenére sem gyógyul megfelelően. A nyakcsatorna nyílása ilyen esetekben tátong, abba fertőzést okozó baktériumok könnyebben feljutnak, krónikus méhnyak gyulladás alakulhat ki.

Kóros elváltozások a méhszájon

A méhszájseb kifejezés a köznyelvben elterjedt gyűjtőneve a méhszájon található elváltozásoknak. Az elváltozás lényege, hogy a méhnyak csatornáját borító hengerhám és a laphám határa, ami általában a nyakcsatorna nyílásánál található, a felszín irányába húzódik, vagyis a hengerhám a méhszáj felszínére terjed. Ezért nem szerencsés az elváltozást sebnek titulálni, ami tulajdonképpen egy hámhiányt jelent. A bolyhok hatalmas felszínt adnak, mély „bugyrokkal”, a hüvelynél lúgosabb környezettel, ami a baktériumok számára ideális környezetet jelent a megtelepedésre (kolonizációra).

A méhszájon megtelepedő baktériumok folyamatos hüvelyfertőzést, folyást okoznak. A „méhszájseben” található számos mirigysejt nagy mennyiségű lúgos váladékot termel, mely egyrészt tartósan fennálló folyás formájában okoz kellemetlenséget, másrészt a lúgos kémhatása a normál hüvelyflóra többségét adó lactobacillusok számára kedvezőtlen. Így túlsúlyba kerülhetnek az egyébként kis számban jelenlévő, vagy éppen a méhszájon kolonizálódott baktériumok.

Amennyiben az ectropium nem okoz panaszt, nem szükséges kezelni, tulajdonképpen nem betegség, hanem állapot, és még csak kórosnak sem igazán mondható, hiszen igen gyakori a fiatalok között. Ha nagyobb, furcsa, esetleg szivacsos képződményt érzünk, az lehet polip. A méhnyakat kívülről laphám, belülről mirigyhám borítja, ezeknek a találkozásánál helyezkedik el a transzformációs zóna. A sejtjei gyorsan cserélődnek, és vékony rétegben helyezkednek el, ezért ez a zóna könnyen változtatja a formáját, és könnyen is sérül. Éppen a sejtek gyors cserélődése miatt az esetek nagy százalékában ezen a területen alakul ki a méhnyakrák. Sajnos ez a fajta sejtelváltozás általában nem érzékelhető, az éves rákszűrésen viszont kiderül, és kezelhető.

tags: #menzesz #vegen #becsukodik #a #mehszaj