A pókszabásúak (Arachnida) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsének, a csáprágós ízeltlábúak (Chelicerata) altörzsébe tartozó osztály. Az osztály a nevét a görög mitológia Arakhnéjéről kapta. Általában szárazföldi életmódot folytatnak. Kb. 30 000 pókfaj ismert. Világszerte több mint 48 000 pókfaj ismert, és folyamatosan fedeznek fel újakat. Méretük, színük és életmódjuk rendkívül változatos.
A pókszabásúak testfelépítése két fő részből áll: a fejtorból és a potrohól. Négy pár ízelt lábuk a fejtoron ered. Nincsenek sem csápjaik, sem szárnyaik. Ragadozó vagy élősködő állatok. Szájszervük a csáprágó, amely a zsákmány megragadására szolgál.
A pókszabásúak kivétel nélkül váltivarú állatok, azaz a hím és a nőstény ivarszervek külön egyedekben találhatók. A szaporodásuk ivaros, ivarsejtekkel történik. Az ivaros szaporodás során változatos egyedek születnek, mert két szülő tulajdonságait öröklik, ezek keveredhetnek. A megtermékenyítés a legtöbb pókszabású esetében belső.
A belső megtermékenyítés folyamata
A belső megtermékenyítés azt jelenti, hogy a nőstény testén belül történik a megtermékenyítés. A pókszabásúaknál ez a folyamat fajonként eltérő lehet, de alapvetően a hím ondócsomagot (spermatofort) juttat a nőstény ivarnyílásába.
Pókok (Araneae)
A pókok szaporodása során a hímek egy jellegzetes udvarlási rituáléval közelítik meg a nőstényt, gyakran egy laza biztosítófonalat húzva. A hím tapogatólábával, amely speciális módosult szerv, finoman a nőstény utótestének hasoldalán lévő ivarnyílásába helyezi a hímivarsejteket tartalmazó ondógubót, majd leejti magát a biztosítófonálon és elrejtőzik. Ha a hím nem elég gyors, a nőstény felfalhatja - testanyaga a petetermeléskor hasznosul. Egyes fajoknál a hím nászajándékot, például egy befonott legyet visz a nősténynek, hogy elkerülje a kannibalizmust.
A keresztespókok (Araneus diadematus) szaporodása és fejlődése
A nőstény keresztespók késő ősszel petézik. Petecsomójának védett helyet keres, pókszövetbe burkolja, majd elpusztul. A petékből május elején kelnek ki a kispókok. Ezek csak nagyságban különböznek szüleiktől. Átalakulás nélkül, gyorsan fejlődnek, közben többször vedlenek. A petegubó helye általában favilla lesz. A kikelő kis pókok öt napig együtt maradnak. Eközben számuk gyorsan csökken, mivel az erősebbek felfalják a gyengébbeket. Kedvező idő esetén felemelik potrohukat, és egy fonalat kezdenek kibocsátani. Ezt az ún. ökörnyálat felfelé sodorja a légáramlat. Mikor a fonal eléri végleges, 10 méteres hosszát, elengedik az ágat és hirtelen megfordulva a fonalba kapaszkodnak. Ezzel a módszerrel jutnak el nagy távolságokra. Télen elrejtőzve téli álmot alszanak.
A búvárpók (Argyroneta aquatica) szaporodása és ivadékgondozása
A tavaszi nászidőszakban a hím búvárpókok óvatosan alulról megközelítve cserkészik be a párzótársnak kiszemelt nőstényt. Amikor a közelébe érnek, hímivarsejtekkel feltöltött tapogatólábukat hasoldali ivarnyílásába illesztik. A megtermékenyítés 10-15 másodpercig tart, majd a hím elhagyja a nőstényt. A párzás után a nőstények megerősítik a harangjukat és elhelyezik benne petéiket. A nőstények csak akkor rakják le petecsomójukat, ha a közelükben nincsen más búvárpók. A nőstény peterakás előtt sűrű fehér szövedékével megerősíti harangja felső részét. Jó esetben ugyanennyi pókivadék fog kikelni belőlük 2-3 hét múlva. A petékből kikelt kis pókok szőrbundája csak az ötödik vedlésük után alakul ki, ezért ennek bekövetkeztéig a harang belsejében maradnak. Amikor elérkezik az idő, akkor az összes pók nagyjából egyszerre elhagyja a szülői harangot és önálló életre tér. A pár milliméteres utódok hozzálátnak első harangjuk megépítésének, majd apró víziállatokat igyekeznek elejteni.
Skorpiók (Scorpiones)
A skorpiók párzását násztánc előzi meg, ennek során a hím spermatofort rak le, amit a nőstény felvesz. A skorpiók ovoviviparok, tehát a peték lerakása után közvetlenül kibújik a kis skorpió. Anyjuk kezdetben a hátán hordja a fiatalokat. Néhány fajnál fejlett ivadékgondozás figyelhető meg.
Atkák (Acari)
Az atkák a pókszabású állatok, ám fejtoruk és potrohuk egységes testté olvadt össze. Az atkák közvetett fejlődéssel fejlődő állatok: a petéből hatlábú lárva kel ki, amely vedléssel alakul nyolclábú nimfává, az pedig ivarérett egyeddé. A vízi atkák petéiket kicsiny lepények formájában rakják le különböző vízben heverő tárgyak felszínére. A gyakran élénkszínű, narancssárga, vagy vörös petecsomók nem ritkán százával borítják a víziatkák által ideálisnak tartott peterakó helyeket, például egy vízbe került nejlonzacskó felszínét. A lárvák főként kagylókon és különböző vízirovarokon és lárváikon élősködnek. Nemcsak víz alatt élő állatokat, hanem a víz felszínen mozgó pókokat és repülő rovarokat is képesek parazitálni.
The Evolution of Spiders
Az álskorpiók esetében a peték a nőstény ivarnyílásából kipréselt tasakba kerülnek, kikelésükig pedig az anya szövőmirigyeinek segítségével épített fészekben őrzi őket. Néhány naposan hagyják el a szövedéket. Vedléshez és teleléshez is hasonló fészket építenek.
Az ivadékgondozás
A pókszabásúaknál az ivadékgondozás szintén fajfüggő. Vannak fajok, ahol a nőstény elpusztul a peték lerakása után, és vannak, ahol aktívan gondoskodik utódairól.
A búvárpók nőstényei a harangjukban vedlenek, és itt nevelik fel a kis pókokat. Ez biztosítja, hogy a fiatal egyedek védve legyenek a ragadozóktól és a környezeti hatásoktól, amíg ki nem fejlődik a szőrbundájuk.
A skorpióknál is megfigyelhető az ivadékgondozás, ahol az anya a hátán hordozza a fiatalokat, amíg azok önállóvá nem válnak.
tags: #pokszabasuak #beslo #kulso #megtermekenyites