A csecsemő mozgásfejlődése egy csodálatos folyamat, amely során a baba az első bizonytalan fejmozdulatoktól a magabiztos első lépésekig jut el. Ez az út nem csupán fizikai változás, hanem az idegrendszer érésének és a világ megismerésének tükre is. Szülőként fontos támogatni gyermekünket ebben a kalandban, és időben felismerni, ha valamilyen akadály gördül a fejlődés elé. A Dévény-módszer egy olyan speciális manuális technika, amely segíthet számos mozgásszervi és idegrendszeri problémán.
Csecsemőknél a korai kezelés jelentősége az agy érési folyamataiban rejlik. Fontos a minél korábbi életkorban megkezdett kezelés, mert a forgás, kúszás, mászás elemei optimálisan időben egymást követően jelennek meg, e mozgások elemei egymásra épülnek. Nem szerencsés egy-egy mozgássor kimaradása, mert így az azt követő magasabb szintű mozgás gyakran gyengébb mozgáskoordinációval, a normáltól eltérő végtaghasználattal valósul meg. A rosszul rögzült mozdulatok továbbá a későbbi életkorokban már nehezen korrigálhatók. Fontos, hogy a kisbaba az életkorának megfelelő mozdulatsorokat, testhelyzeteket, kézhasználatot szabadon gyakorolhassa.
A tartási eltéréseket, későn induló mozgásokat az inak, izmok általános, vagy helyi tónuseltérése kíséri. Ennek súlyossági foka és oka, megjelenése számtalan lehet, például anyaméhen belüli tartási eltérés, születéskori oxigénhiányos állapot következményei.
A Dévény-módszer alkalmazása
A Dévény-kezelés speciális manuális technikával az izmokat képessé teszi élettani funkcióikra. A fejlesztő módszerek csak a meglévő mozgásokat javítják, a hiányzókat nem indítják be.
Központi idegrendszeri sérülés esetén
Központi idegrendszeri sérülés esetén (pl. agyvérzés, agyi bénulás) a diagnosztizálást követően minél hamarabb, lehetőleg 5 hónapos kor előtt megkezdett kezelés hatására hamarabb aktivizálódnak az ép agyterületek, hogy átvegyék a sérült részek funkcióit. Ennek eredményeként normalizálódik az izomtónus, a fennálló kóros reflexek leépülnek, új mozgáselemek jelennek meg.
Perifériás idegsérülés esetén
Perifériás idegsérülés esetén (pl. szülési felkarbénulás) a rongálódott idegszál által beidegzett izmok rövid időn belül petyhüdté válnak, az izomsejtek sorvadása, zsugorodása tapasztalható, az érintett végtag kóros tartása alakul ki. Petyhüdt izombénulás esetén a sérült idegszál folyamatos ingeradás hatására regenerációra (reinnervációra) képes, ami hosszú folyamat ugyan, de a speciális manuális technikával végzett kezelés hatására az izom ereje és tömege növekszik.
Szopási nehézség esetén
Szopási nehézség esetén a mimikai- és rágóizmok, a nyelvcsont alatti izmok kezelése szükséges. Szájüregen belül tapintva gyakran tapasztalható az ajkakat az állkapocshoz rögzítő kötőszövetes lemezek túlzott megvastagodása. Ezek a szájüreg öblösségét szűkítik, nehezítve a táplálkozást és a beszédhangok képzését, valamint szegényes mimikát eredményeznek.
Ajak, fogmeder és szájpad hasadék esetén
Ajak, fogmeder és szájpad hasadék korrekció után az arc, szájüreg kötőszövetes elemeinek kezelése szépen gyógyuló heget, aktívan működő mimikai izmokat eredményez, ami elengedhetetlen a jól artikulált beszédhez, a táplálkozáshoz és a kifejező arcjátékhoz.
Ortopédiai problémák esetén
Ortopédiai problémák (dongaláb, csípőficam, ízületeket, csontokat érintő rendellenesség, ferde nyaktartás, nyitott gerinc, stb.) esetén az adott diagnózisnak megfelelően alkalmazzuk a kezelést.
Mikor javasolt a Dévény-kezelés csecsemőkorban?
- A kisbaba nehezen szopik.
- Fej emelés nehézsége vagy hiánya tapasztalható.
- Ferde nyaktartás és/vagy a törzs egy irányba elhajlása látható.
- Túl laza (nagy terpeszben a térdek), vagy túl feszes (nehezen emelhető kar, láb) az izomtónus.
- Mozgásfejlődésében elmaradás tapasztalható.
- Testtartásában, mozgásában eltérés, aszimmetria látható.
- 3 hónapos kor után is ökölben a kéz.
- Ideggyógyászati, vagy ortopédiai diagnózis esetén.
A mozgásfejlődés szakaszai és a Dévény-módszer
Az élet első heteiben a csecsemő mozgása túlnyomórészt ösztönös és reflexszerű. Ezek az úgynevezett primitív reflexek, mint például a fogóreflex vagy a Moro-reflex, alapozzák meg a későbbi tudatos mozdulatokat. Ebben az időszakban a testtartás még az anyaméhben megszokott görnyedt, hajlított helyzetet tükrözi. A végtagok behajlítva pihennek, a kezek gyakran ökölbe szorulnak, ami teljesen természetes jelenség.
A „tummy time”, vagyis a hasra fektetés az egyik legfontosabb tevékenység, amelyet már az első napoktól kezdve beépíthetünk a napi rutinba. Amikor a baba ébren van és felügyelet alatt áll, a hason töltött percek alapozzák meg a fejemeléshez és a későbbi kúszáshoz szükséges izomerőt. A rendszeres pocakidő segít megelőzni a laposfejűség kialakulását is.
Gyakori jelenség, hogy a baba csak az egyik irányba hajlandó fordítani a fejét, amit a szaknyelv torticollisnak nevez. Ennek hátterében állhat a méhen belüli kényszertartás vagy a szülés során fellépő izomfeszülés. A megoldás kulcsa a korai felismerés és a gyógytorna. A szakemberek olyan speciális nyújtó gyakorlatokat tanítanak a szülőknek, amelyeket otthon, játékos formában is elvégezhetnek. A Kiss-szindróma néven ismert jelenség is hasonló tünetekkel járhat, ami a felső nyakcsigolyák blokkját jelenti. Ilyenkor a baba gyakran kifli alakban görbíti a testét, és nyugtalanabb lehet az átlagnál.
Négy-öt hónapos kor körül a csecsemők elkezdenek aktívan próbálkozni az átfordulással. Ez az első olyan mozgássorozat, amelyhez már komolyabb izomerő és koordináció szükséges. Általában először hátról hasra fordulnak meg, majd később sajátítják el a visszafordulás művészetét. A gurulás után következik a kúszás, ami sokszor aszimmetrikusan indul. A kúszás során a baba megtanulja összehangolni a két agyfélteke munkáját, ami a későbbi tanulási képességek szempontjából is meghatározó.
Szakértők egybehangzó véleménye szerint a szabályos mászás a mozgásfejlődés egyik legfontosabb állomása. Ez az a keresztezett mozgás, amely a legerősebben stimulálja az idegpályák összeköttetését. Sok szülő büszke, ha a gyermeke kihagyja a mászást és rögtön feláll, de érdemes tudni, hogy a mászás elmaradása később tanulási nehézségekhez vagy hanyag tartáshoz vezethet.
A mai felgyorsult világban sokszor érezzük a belső kényszert, hogy gyermekünk minél előbb „produkálja” a következő fokozatot. Azonban az erőltetett ültetés vagy a baba hónalja alatt fogva történő járatása többet árt, mint használ. A passzív ültetés - amikor a baba még nem tud magától felülni, de mi kitámasztjuk párnákkal - felesleges terhelést ró a csigolyákra és az ízületekre. Ha a baba lábai még nem tartják meg stabilan, a testsúly a bokákra és a lábfejekre nehezedik, ami lábboltozati problémákhoz vagy a térdek deformitásához vezethet.
A Dévény-kezelés kisgyermek- és iskoláskorban
Az alábbi esetekben javasolt a Dévény-kezelés kisgyermekkorban:
- Bizonytalan, ügyetlen járás, futás.
- Lábujjhegyen, vagy kis terpeszben járás, „csámpásság”, bekarmoló lábujjak, bedőlő boka, lúdtalp.
- Ügyetlen kézhasználat.
Az alábbi esetekben alkalmazható a Dévény-kezelés iskolás korban:
- Hanyag tartás.
- Mellkasdeformitás - tyúkmellkas, tölcsérmellkas.
- Gerincferdülés.
- Scheuermann-betegség.
- Csonttörést követő gipszrögzítés utáni állapot.
- Ízületi sérülés utáni állapot.
- Izomsérülés, izomgyengeség.
A hanyag tartás, mellkasdeformitások, gerincferdülés, lúdtalp szűrése a védőnők által már óvodáskorban megtörténik. Ezek az eltérések későbbi életkorban is kialakulhatnak, ezért fontos továbbá az iskolás korúak vizsgálata; ha jól működik a szűrés rendszere, a gyermekek időben hozzájuthatnak a megfelelő kezeléshez.
Törzs eltérései és a Dévény-módszer
A törzs leggyakoribb, szemmel is jól látható eltérései:
- Előreeső vállak.
- A vállak állása aszimmetrikus, vagyis az egyik váll magasabban áll, mint a másik.
- Szegycsont erősen behúzódik, vagy épp ellenkezőleg, előreemelkedik.
- Szemből nézve a mellkas valamelyik oldalon fokozottabban elődomborodik, „kiáll”.
- Az alsó bordák hátulról nézve eltérő állásúak.
- Láthatóan elhajlik a törzs valamelyik irányba.
- Bordapúp látható.
- Csak az egyik oldalon kirajzolódó hátizmok.
- Aszimmetrikusan álló csípőlapátok.
Összegezve elmondható, hogy bármelyik említett eltérés kisebb-nagyobb mértékben megbontja testtartásunk harmóniáját az esztétika és a teherviselés szempontjából is. Amennyiben ezek a jellegzetességek kezelés, korrigálás nélkül maradnak, rögzültté válnak, fokozódó nyak-, váll-, hátpanaszokat okozva már tizenéves korban.
A normáltól eltérő testtartás a járásképre is kihat, mert ekkor a törzs előre, hátra, vagy oldalirányba dől, billeg, fokozott terhet ró a derékra, a csípő, a térd, a boka ízületre.
Sport és sérülések gyermekkorban
A gyermekkorban az örökmozgó életmóddal sokszor együtt járnak a balesetek: biciklivel elesés, fáról leesés, ajtóhoz odacsukott ujj, valamint a sportolás közben szerzett sérülések. A gyermekek és fiatalok szervezete még könnyen regenerálódik ugyan, de egy-egy csonttörés, vagy bármilyen komolyabb sérülés utáni hosszú lábadozás, a mozgásképesség lassú helyreállítása hátráltatja az iskolai részvételt, kiesnek az edzések és a versenyek. Éppen ezért elsődlegesen fontos a lehető legrövidebb idő alatti gyógyulás a maximális erőnléti szint visszanyerése érdekében!
Sérülésmentes állapotban az alapvetően rugalmas, erős izomzatú, hajlékony gyermekeknél is előfordulhatnak:
- Visszafeszülésre hajlamos izmok.
- Izomcsomók.
- Egy korábbi sérülésből visszamaradt, részben gyógyult, érzékenyebb izom-ín terület.
A kötött izom ellazult állapotában is rövidebb, kisebb mértékben tud összehúzódni, nehezebben nyújtható. A normál tónusú izom jobban nyújtható, rugalmasabb, nagyobb fokú összehúzódásra képes, így fokozottabban erősíthető, általa dinamikus, robbanékony mozdulatok kivitelezhetők.