Petra: Különféle életek, történetek és egy ősi város titkai

A "Petra" név számos különböző sorsot, eseményt és helyszínt takar. Ebben a cikkben körbejárjuk az eltűnt kislány, a Down-szindrómás Petra, a sportoló Jászapáti Petra, a színésznő Haumann Petra, a rádiós Péter Petra történetét, és végül bemutatjuk a jordániai Petrát, a lenyűgöző sziklavárost.

Eltűnt Tóth Petra - Egy 13 éves kislány keresése

Már több mint egy hónap eltelt azóta, hogy eltűnt Tóth Petra, a Kiskunhalason született kislány. A mindössze 13 éves lánynak 2024. június 16-án nyoma veszett, azóta nem adott életjelet magáról. A 12 éves Tóth Petrának június 16-án nyoma veszett, azóta nem találták meg. A Miskolci Rendőrkapitányság eltűnés miatt körözést adott ki Petra ügyében.

Petra, a Down-szindrómás lány - Egy édesanya története

„Annak ellenére, hogy tudom, a Down-szindróma a leggyakoribb genetikai elváltozás, mégsem értem, hogy a magzati szűrésekkel összefüggésben szinte miért mindig csak ennek a szindrómának a neve hangzik el. Jobbára fenyegetésként, ijesztő rémképként. Sok más betegség, elváltozás létezik emellett, némelyik jóval nehezebb élethelyzetet teremt. Ugyanakkor azt is tudom, hogy nem lehet elbagatellizálni egyik betegség, fogyatékosság, akár a Down-szindróma kapcsán sem a nehézségeket, nem lehet rózsaszínre festeni körülötte egy burkot.”

A legpontosabb képet talán akkor kapjuk erről a kérdésről, ha egy érintettet kérdezünk. Beszélgetőtársam Peréné Molnár Júlia lánya, Petra idén 18 éves, és Down-szindrómával él. Az édesanya természetesen nem örökérvényű igazságokat és bölcsességeket osztott meg velem, pusztán saját egyéni életútjukat, történetüket.

Petra születése és korai évei

Júlia 33 éves volt, amikor egy egészséges idősebb testvér után négy évvel megszületett Petra. A kötelező ultrahang és más vizsgálatok a várandósság során semmilyen eltérést nem mutattak a babánál. Petra a 36. héten jött világra, 2800 grammal, és a szülők egészséges gyermeket vártak. Az, hogy valami nincs rendben, már a szülőszobán is nyilvánvaló volt, de az orvosok alapvetően bizonytalannak tűntek, nem mondták ki egyértelműen, hogy Down-szindrómás lenne a baba.

Petrával kapcsolatban érdemes tudni - emeli ki az édesanya - hogy sem csecsemőként, sem később nem voltak erősek a jellegzetes Down-os külső jegyek, illetve állapotától függően változik ma is, ezek mennyire szembetűnőek. Ami biztos volt rögtön, hogy a kisbaba szíve nem működik megfelelően, s így haladéktalanul átszállították az 1. sz. Gyermekklinikára.

Amikor arról kérdezem, mekkora volt a sokkhatás bennük a baba diagnózisát hallva, nagyon határozottan felel: „Az első perctől kezdve nyilvánvaló volt a férjemnek és nekem is, hogy ő a mi gyerekünk, így fogadjuk el, ahogy kaptuk. Természetesen megijedtünk, de a legelejétől fogva úgy álltunk hozzá - annak ellenére, hogy korábbról nem voltak jó tapasztalataink, vagy benyomásaink más érintettekkel kapcsolatban -, hogy ez egy állapot, és nem betegség.”

„Ezért döbbentünk meg, amikor az inkubátor mellett állva a klinika egyik vezető szakembere - a kislányunk állapotáról érdeklődő - kérdéseinkre így felelt: »Miért, még visszajönnek?!«”

A szülők tudták, hogy Petra nem ugyanolyan életet fog élni, mint a többi gyerek, vagy akár a nagyobbik lányuk, de eszükbe sem jutott elutasítani őt. Érdekes módon az első hónapokban főleg azért sírt az anyuka, mert kénytelen volt sokat távol lenni a babától, illetve minden alkalommal megijedt, amikor az inkubátor becsipogott. A kórházban töltött első hetek után aztán következtek a megszokott hétköznapok egy kisbabával.

Az első év legnagyobb nehézsége az volt, hogy Petrának - szívbetegsége miatt - gyógyszert kellett szednie, de a cseppeket olyan pontosan kellett adagolni, hogy azt az instrukciót adták a szülőknek hozzá: „ha többet kap, belehal, ha kevesebbet kap, belehal.”

Fejlesztés és iskola

Júlia a kórházban elhangzott durva és letaglózó ítélet után azonban nagyon hamar megkapta a következő kegyetlen mondatot, méghozzá egy korai fejlesztéssel foglalkozó szakembertől, akinél Petra féléves korában jártak. A baba az életkorának megfelelően fejlődött, mozgásában sem látszott elmaradás, amire a szakember megjegyezte: „most még szépen csinálja, de az olló egyre csak nyílni fog”, utalva arra, hogy Petra előtt nem állhat más jövő, csakis a lemaradás. Júlia természetesen soha többet nem ment vissza Petrával fejlesztésre, s a mondat kíméletlenségét jól mutatja, hogy az édesanya ennyi év távlatából is emlékszik rá.

Petrának egyébként a beszédfejlődése mutatott igazán sajátos képet. „Hivatalosan” csak 4-5 évesen kezdett beszélni, holott egy sajátos módon addig is kommunikált, amit viszont nem értett a környezete. A kislány sokáig fordítva mondott minden szótagot, tehát beszélt, csak másképp. Küzdött azért, hogy megértsék.

Az első gyerekközösségekben - bölcsiben, oviban - jól látszott, hogy a gyermeket mindenhol nagyon szeretik. Rá nem jellemző a Down-szindrómásoknál gyakran tapasztalható gesztus, az állandó ölelgetés, mintha ezzel is azt üzenné: „nem kell, hogy mindenáron szeressetek, én se szeretek mindenkit.”

Az iskolai időszak természetesen már több nehézséggel járt, Júlia szerint az iskolai érvényesülést alapvetően meghatározza, hogy mit várnak el egy Down-szindrómás gyermektől. Ami, ha megfordítjuk, egyúttal falat is jelenthet a képességek kibontakozásában. Petra az érdi Móra Ferenc Általános Iskolában kezdte az első osztályt, s az első évek különösen nagy sikerekkel teltek az olvasás, számolás, írás terén. Sajnos aztán a fejlődés megtorpant, mert bár felfogóképessége remekül működött, szinte ráragadt sok információ, tudás, mégis meglátszott az eredménye annak, hogy mintha nem kapott volna elég feladatot, nem érte elég kihívás: sajnos lemaradt a tanulmányaiban.

Júlia azt is komoly problémaként említi, hogy annyira merevek a szabályok a tanulási képességet vizsgáló bizottsági eljárás során, hogy Down-szindrómás gyermek kizárólag középsúlyos értelmi sérült besorolást kaphat. Holott Petra - a pedagógusai szerint is - az enyhén sérült kategóriába tartozik. Ezzel a besorolással azonban soha nem volt lehetősége történelmet, földrajzot tanulni, a világ egy része nem nyílt ki számára.

Az utolsó három évet végül magántanulóként végezte, ami a képességek fejlesztése terén hatalmas ugrást jelentett, de sajnos a szociális alkalmazkodásban nagy hátránnyal járt. Gyerekközösség híján Petra elszigetelődött, bár az édesanya elmondása szerint ez már korábban, az osztályközösségben is jellemző volt rá. Saját - magányos - világában élt, nem tudott a többiekhez kapcsolódni. A tanároktól azonban rengeteg szeretetet és törődést kapott. „Már egészen közhelyes tőlem, annyiszor mondtam - említi Júlia -, de Petrának mindenhol nehéz: az épek között sérült, a sérültek között ép. Ő is érzi ezt, hogy mindenhol kilóg. Vagy nem elég sérült, vagy nem elég ép. Ráadásul mindenkivel szemben elég kritikus, és ami a szívén, az a száján.”

Színpad és jövőkép

Petra élete azonban ma már egész másról szól, mint az iskolai kötelezettségeknek való megfelelésről. Mivel egész kicsi kora óta imád szerepelni, ügyesen táncol, és a pedagógusok is mindig jelezték, hogy ösztönös előadói tehetsége van, így kézenfekvő volt, hogy ebben az irányban is elindul. A MáSzínház tagja már másfél éve, ahol színészetet, beszédet, táncot tanul, és fellép a társulattal.

Amikor Petra előad valamit - meséli az édesanyja - teljesen megszűnik számára a külvilág és valami egészen különleges érzékkel van jelen, olyan plusz töltetet visz az előadásba, hogy lenyűgözi a környezetét. Egyértelműen a színpadon tud kiteljesedni, ez az, ami feltétel nélküli örömforrás számára. Most épp divatbemutatóra készül.

Beszélgetésünk végén arra kérem az édesanyát, fesse le, hogyan látja Petra, illetve a család jövőjét. Először idősebb lányáról beszélünk. A nővér - szintén Juli - életében meghatározó lehet, hogy Down-szindrómás testvérrel nőtt fel. A testvérek kapcsolata nagyon jó, legalább úgy szeretik egymást és annyiszor veszekednek, mint más testvérpárok. Julinak még a barátai is elfogadták Petrát, ez is szép visszaigazolása a helyzet természetességének. Julival nem sokszor, de egyszer már beszélt arról az édesanyja, hogy családalapítás előtt - amennyiben szükségét érzi - lehetősége van vizsgálatot végeztetni genetikai érintettségéről.

Petra jövőjére terelve a szót, Júlia bizakodó. Biztonságos önállóságot kíván és remél kisebbik lányának. Szeretné, ha önálló lenne, úgy, hogy amikor szüksége van rá, ott lehessen mellette, elérhető legyen a segítség. Ahogy külföldön már látni példát arra, hogy enyhén értelmi sérült emberek, akár Down-szindrómások lakóotthonokban, lakóközösségekben élnek, önállóan, de biztonságban. Ezeken a helyeken van olyan személy, akihez a közösség tagjai bármikor fordulhatnak.

Júlia gyengéden említi, hogy Petra annyira szép, olyan különleges kisugárzása van, hogy hiszi, reméli, egy napon párkapcsolata is lesz. Hangja bár elfogultságról árulkodik, mint minden édesanyáé, de természetes is. Olyan természetes, mint amikor a beszélgetés elején azt említette, férjével magától értetődő szeretettel álltak Petra mellé az első pillanatban, elfogadták olyannak, amilyen. Nem tudták mi vár rájuk, ami nem is baj. Nem ismertek más érintett családot, alapítványhoz sem csatlakoztak.

Jászapáti Petra, a gyorskorcsolyázó

"Sokszor kell emlékeztetnem magam, hogy én most más utat járok, mert az az út, amit elterveztem, az megváltozott 2025-ben. Küzdhetek ez ellen foggal-körömmel, de nem tudom visszaforgatni az idő kerekét. Ahogy távolodok a sérüléstől, talán az idő, ami segít, mert sokat tudtam gondolkozni. Elfogadtam, hogy más utam van, de persze vannak hullámvölgyek" - mesélt az MTI-nek a tavaly 500 méteren Európa-bajnok sportoló arról, hogy lelkileg miként dolgozza fel azt, hogy súlyos térdsérülése miatt a lelátóról szemléli a milánói eseményeket.

"Amikor az első nap elkezdődött az olimpia, bent voltam a stúdióban, ott is volt egyszer-kétszer, hogy de jó lenne, ha... És itt a legfontosabb szó a ha, amely egy nagyon trükkös szó, mert az egy feltételes mód. Márpedig a sportban nincs feltételes mód, ahogy az életben sincs. Az első egyéni döntő volt a legrosszabb, amikor felfogtam, hogy ez most nélkülem zajlik".

A 27 éves gyorskorcsolyázó úgy vélte, öccsének, Jászapáti Péternek még nehezebb lehet feldolgozni, hogy szintén sérülés miatt nem versenyezhet Milánóban, mert amíg neki volt ideje lelkileg felkészülni, mivel fél éve sérült meg, addig testvére már bekerült a csapatba és mindössze két héttel a játékok kezdete előtt történt az az edzésbaleset, amely miatt lemaradt pályafutása első olimpiájáról.

Jászapáti Petra kissé elérzékenyülve idézte fel, hogy egy boltban állt sorban, amikor a Magyarországon készülő belga csapat legjobbja, a vegyes váltóval Milánóban bronzérmes Hanne Desmet hívta fel, hogy rohanjon a Gyakorló Jégcsarnokba. "Amikor magaddal történik, az más. Sokkal rosszabb, amikor a szeretteddel. Szerencsére Peti nagyon motivált, hogy nyáron már a csapattal kezdje el a felkészülést" - mondta a 23 éves öccséről.

A szegedi gyorskorcsolyázó elárulta, javul a lába, jelenleg a rehabilitáció felénél tart, ugyanis január 28-án volt hat hónapja, hogy megtörtént a baleset. Hozzátette, kicsit szeszélyesen viselkedik a térde, mert van, hogy sétál 15 ezer lépést és semmi baja, olyan mintha beolajozta volna, de néhány napja például bedagadt a sérült testrésze. Megjegyezte, jelenleg nem tud egyben 15 percet futni, ezért még otthon azt próbálta ki a Városligetben, hogy egy perc séta, egy perc futás. Jászapáti Petra tavaly nyár elején szenvedett térdszalagszakadást, amely miatt lemaradt pályafutása harmadik téli olimpiájáról.

"Egyéniben az A döntő lett volna a célom és váltóban is nagyon bíztam benne, hogy fináléba juthatunk. Ezt nem alaptalanul mondom, mert az előző szezon ezt igazolja, hogy ennek meglett volna a lehetősége. A sérülés előtti napokban is olyan időket értem el, amit előtte még nem futottam otthon edzésen" - mondta Jászapáti Petra, aki nélkül a női staféta a kilencedik helyen zárta a kvalifikációs időszakot, így éppen nem jutott ki az ötkarikás játékokra.

A négy éve a vegyes váltó tagjaként olimpia bronzérmes versenyző úgy fogalmazott, noha a palánk másik oldalán szívesebben dolgozna, nagyon örül a lehetőségnek, amit kapott és büszke magára, hogy fél évvel a sérülése után ha más szerepben is, de itt lehet az olimpián.

"Tetszik, megvan a varázsa. Jó látni azt is, hogyan dolgoznak a legnagyobb televíziós társaságok, mint az NBC. Élvezem a szakkommentátori szerepet. Olyan szakkifejezések jelentését mondom el, minthogy kitört a jég, elment a penge éle, vagy éppen a főbíró bejelentését magyarázom el. Ez egy óriási élmény, jól esik, hogy megbíznak bennem és képes vagyok ezt a munkát elvégezni" - mondta az új kihívásról Jászapáti Petra, aki az olimpia elején még az otthoni stúdióban volt meghívott vendég.

"Nagyon jó volt a stúdióban is, de ezt a sportot élőben kell nézni. Aki egyszer élőben belekóstol, annak elragadó a sebesség, az adrenalin, az utolsó kanyaros előzések. Elég példaként említeni a női 1000 méter döntőjét, amelyben a dobogósok mindegyike volt az élen az utolsó két-három körben".

Saját bevallása szerint a "másik oldalról" szemlélve az ötkarikás játékokat, nem kevés meglepetés érte, mert számára megdöbbentő volt a Forum di Milano sajtószobájának mérete, melyet úgy jellemzett, mint egy kis falu a városon belül, ahol rengetegen dolgoznak. Most megtapasztalta, hogy amit a nézők és a sportolók természetesnek vesznek, annak érdekében mennyi felkészülést, mennyi háttérmunkát végeznek el mind a szervezők, mind a médiában dolgozó emberek, legyen szó televíziós és rádiós kommentátorokról, újságírókról vagy éppen fotósokról, akiknek például sorsolják a legjobb pozíciókat másfél órával a versenyek kezdete előtt.

"Voltam snowboardon, elképesztő élőben látni milyen óriási a big air ugratója. És ezen emberek levetik magukat, sőt, még élvezik is. Mondjuk hogy a viharba ne élveznék, olyan adrenalinlöketet adhat. Egyszer megtanulok snowboardozni, mert az a szabadságérzés biztos elképesztően jó lehet" - mondta Jászapáti Petra arról, hogy mivel a rövidpályás gyorskorcsolya versenyei kétnaponta követik egymást, így ezúttal volt ideje más sportágak eseményeire is eljutni, míg az előző két olimpiáján indulóként legfeljebb tévében követhette nyomon a eseményeket.

Jászapáti Petra a saját sportágával kapcsolatban kifejtette, a rövidpályás gyorskorcsolyát nagyon jó közeg jellemzi, magát a korcsolyázást pedig sose gondolta munkának, mert számára ez egy szerelem. Hálás azért, hogy a hobbija lehet a munkája, ami nagyon kevés embernek adatik meg.

Haumann Petra, a színésznő

„Ha az embernek gyerekei vannak, akkor a karriernek kell lemondásokkal járnia, nem pedig a családnak” - ezt gondolja Haumann Petra. „Hárman vagyunk testvérek, és míg az öcsémmel mindketten természetesnek vettük, hogy a színészet felé fordulunk, a bátyám sosem gondolkodott ezen a pályán - mondta Haumann Petra a Glamour interjújában. - Számomra és Máté számára is egyértelmű volt az első pillanattól kezdve, hogy ezt szeretnénk csinálni. Én már kislányként is tudtam, hogy színésznő szeretnék lenni.”

Haumann Péterre szeretettel gondol vissza a lánya, Haumann Petra, aki most részleteket árult el arról, milyen volt a neves színész gyermekeként felnőni. Petra két gyermek édesanyja. „Ma már könnyebben összehangolom a színházi életet az anyasággal, mert nagyobbak a gyerekeim. De amikor kicsik voltak, nehéz volt, különösen amiatt, mert több mint tíz éve egyedül nevelem őket. Amikor Bella kétéves volt, épp akkor váltunk el az apjával, és azóta is egyedülálló anyaként élek. Sok segítséget kaptam a szüleimtől, volt egy fantasztikus bébiszitterünk, a testvéreim is sokat segítettek. Mindig megoldottuk valahogy. Úgy gondolom, ha az embernek gyerekei vannak, akkor a karriernek kell lemondásokkal járnia, nem pedig a családnak” - árulta el a 49 esztendős művésznő, aki a színpadon is kiállt a nők valós helyzete és nehézségei mellett. „Az elsők között voltunk, akik nyíltan, őszintén szembementünk azzal a megszokott, és sokszor hazug narratívával, hogy az anyaság csak rózsaszín, könnyű és nem illik panaszkodni - jelentette ki határozottan Haumann Petra. - Sok nő még mindig kínosnak érzi, ha nem tökéletes az élete, ha fáradt vagy kimerült.”

Péter Petra, azaz Rádió Petra

Péter Petrát - akit sokan Rádió Petraként ismernek - igen jól ismerem. Viszont amikor a beszélgetésünk helyszínét egyeztettük, nem egy kávéházat, vagy a Gödöllői rádiót jelölte meg (ahol programigazgató), inkább egy biopiacot javasolt. „Miért pont egy biopiacon találkozunk?” - „Az anyukám a vezetője ennek a piacnak, ami most ünnepelte hetedik születésnapját, és gondoltam kijövök én is pörögni egy kicsit. Mondjuk, annyira nem vagyok ilyen „biokatalizátor”, megeszem az E-s dolgokat is, de azért ha csak tehetem, odafigyelek, mit eszem. Most amúgy is nagyon gondosan táplálkozom, mert épp a közepén vagyok ennek a kilencven napos szétválasztó diétának, és itt minden napra más kell; fehérje, keményítő, szénhidrát, gyümölcs. A víznapot kihagyom, mert hajnalozom, és felfordulnék, ha csak vízzel kellene végignyomnom egy napot. A diéta miatt viszont az ízlelésem is megváltozott, sok dolgot már nem tudok megenni, amit régen szerettem. Például egyáltalán nem kívánom a húst.”

Életfilozófia és emberi kapcsolatok

„Szóval vegetáriánus lettél, aztán újra elkezdtél húst enni, most pedig megint lemondasz róla. Miért alakult ez ilyen kacifántosan?” - „Láttam egy filmet a „modern” állattartásról, és akkor megfogadtam, hogy én ehhez nem asszisztálok, ebből nem kérek. Aztán négy év után egyszer csak rám tört, hogy most azonnal roppanós virslit akarok enni. A családom nevetett, mert lementem a boltba és vettem egyetlen darab virslit, megfőztem és nagy élvezettel befaltam, aztán fokozatosan újra elkezdtem kevéske húst enni. Mostanság viszont megint oda lyukadtam ki, hogy nincs jogom megenni az állatokat.”

„Akkor bevásárolni is ide a piacra jársz?” - „Inkább árulni szoktam. Van itt mellettünk egy idősek otthona, és nagyon szeretek az átruccanó öregekkel beszélgetni. Én gyerekkoromtól kezdve tátott szájjal hallgattam, amiket mondtak. A család egyik barátjával, Nelli nénivel például folyton azt meséltettem, hogyan csempészték ki az öccsét az országból egy hajóládában. Ő mindig kérette magát kicsit, aztán csak annyit mondott: „elég az hozzá” és jöhetett ugyanaz vagy épp egy teljesen más történet. Engem pedig, mint egy szivacs szippantottak be ezek a mesék. A gyerekek egyébként ugyanilyenek, csak másféle aspektusból. A Jóisten ezt ügyesen kitalálta, mert az egyik a még, a másik a már. Az öregek már odaát is vannak kicsit, a gyerekek pedig még odaát vannak. Ezt nem csak úgy kitaláltam. Ott voltam, amikor a nagyobbik keresztlányom született, és ott voltam, amikor az apukám elment. Amikor az utolsót lélegezte, akkor is. Lecsuktam a szemét és betakartam. Akkor tanultam meg egy nővérkétől, honnan lehet látni, ha valaki már tényleg távozóban van.”

„Úgy érted, fizikailag megváltozik a haldoklók arca?” - „Igen. Úgy tűnik, mintha az arcuk esett volna be, ami gyakran igaz is, de az orruk effektíve megnyúlik. És itt is működik a még és a már. Az újszülötteknek még lila a körmük, még viaszos a bőrük és még egyformán nyomott az orruk. Az öregek pedig már hasonlóképpen néznek ki.”

„Mi változott benned ez után?” - „Letisztultan láttam, mi vesz körül. Éreztem, hogy mindenki a helyén van, és teszi a dolgát. A haldoklók, a családtagjaik, a nővérek, mindenki a világon, de valahogy mégsem tudjuk, mi a helyes. Ha Isten bennünket a saját képére teremtett, akkor mi ugyanúgy képesek lehetnénk jót teremteni a saját kis világunkban. Olyan, mintha a Jóisten kiabálna: EMBER ÉBREDJ FŐL! És csak nem. Pedig, ami a földön történik, az már nem jel, hanem egy világítótorony. A lényeg szerintem, hogy mindenki megtalálja magában Istent. A humorérzék például Ő. Apukám legalábbis így találta meg magában. Nagyon tudta, hogy mit kell komolyan venni, és mi az, amin csak röhögni lehet. Még az utolsó pillanataiban is viccelt. Feküdt mellette egy idős bácsi, aki nagyon sípolva aludt. Ez a kórház steril, éjszakai hangulatában még élesebbnek hatott. Apu pedig, aki tényleg a halálán volt, kinyitotta a szemét és azt mondta, szegény öreg, nagyon kivan. A másik szobából meg hirtelen felüvöltött valaki, hogy a „mocskos, k..va anyádat, te ribanc.” Mire apám, áh, ne is törődj vele, ez hülye. Kiderült, hogy a bácsi éjjel kettőkor egy rádióműsorral vitázott.”

„Beszéljünk kicsit rólad. Nem szoktad azt érezni, hogy ahogyan te gondolkodsz a világról, az egyben kicsit el is távolít tőle?” - „Nagyon. Sőt, én direkt ki is vonom magam a világból, olyannyira, hogy már fizikai tüneteim is vannak. Budapest belvárosától például effektíve rosszul leszek.”

„Közben azért csak kell élned a házadon kívül is, ha másért nem, hogy pénzt keress.” - „Szerintem a pénz is olyan, mint bármilyen más energia. Ha visszafogod, az nem jó.”

„Legtöbbünknek a kiáramoltatás része nagyon megy…” - „Igen. (nevet) A pénz gátolni is tud. A társadalmi berögződések miatt, arra kell törekednünk, hogy minél több legyen, gyűjtögetjük, bebiztosítjuk. Én ellenben azt gondolom, hogy a pénz azért van, hogy én jól legyek tőle itt a földön. Azt csak itt érezhetjük, milyen egy majonézes, sonkás szendvics íze. Azért vagyunk itt, hogy tapasztaljunk, a pénz csupán ezt segíti. Ezért vagyunk ezen a bolygón, ebben a dimenzióban. Apám volt erre a nagy igazság, aki az utolsó három napjában csak evett és ölelt.”

Petra, a jordániai sziklaváros - Az UNESCO Világörökség része

A jordániai Petra romváros az UNESCO kulturális világörökségének a része (1985 óta). Itt forgatták az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagot. Petra meglátogatásához minimum 4 óra kell, de akár egész napot is el lehet ott időzni. Ez a híres Kincstár (Al-Khazneh), amely a nabateusok egyik legikonikusabb építménye. A sziklába vájt, lenyűgöző homlokzatát a hellenisztikus építészet jegyei jellemzik, és valószínűleg az 1. században épült.

Ez a hely és ez a táj messze túlmutat azon, amit a „látványos” szó jelenthet! Itt szó szerint a történelem levegőjét szívja be az ember, miközben páratlan és lenyűgöző tájak tárulnak a szeme elé. Ó-Petrában a Siq nevű szurdokon csak gyalog lehet végigmenni - a séta kissé fárasztó, sőt kimerítő is lehet, de minden lépést megér, amikor az ember végre eljut a híres „Kincstárhoz”. Innen továbbhaladva bejárható az egész völgy: a sziklákba vájt sírok, a Monostor, a bizánci templomok és a római fellegvár mind egyedülálló élményt nyújtanak. Mondhatjuk, hogy itt unatkozni egyszerűen lehetetlen!

Jordániai utazásom egyik legemlékezetesebb pillanata kétségtelenül Petra meglátogatása volt. A nabateusok romvárosa nem csupán történelmi jelentőségével, hanem lélegzetelállító természeti szépségével is magával ragadott. A felfedezés a Sik szorosánál kezdődik, egy szűk kanyonban, amelyet 100 méteres sziklafalak szegélyeznek. Már a bejáratnál három szabadon álló sziklatömb, úgynevezett "dzsin-tömbök" fogadják az érkezőket, amelyeket az 1. századra datálnak, bár eredeti funkciójuk ismeretlen. A mintegy 1,2 kilométer hosszú Sik valaha folyómeder volt, amelyet a nabateusok köveztettek ki utcává. A falakon még mindig láthatók vízvezetékek és régi vízfolyások nyomai. A gyalogos felfedezést egyedül a lovasfogatok zavarják meg, amelyek sok turistát szállítanak a Kincstárig.

A Kincstár épületének képe talán mindenki számára ismerős a plakátokról vagy fényképekről, még ha a nevét nem is tudják. Ez az ikonikus építmény, amely a Sik végén emelkedik ki a szurdokból, 43 méter magas homlokzatával mindenkit elkápráztat. Ahogy a szűk kanyon homályából lassan kibontakozik, könnyen úgy érezhetjük magunkat, mintha Indiana Jones nyomdokaiban járnánk. Petra meglátogatásával egy gyermekkori álmom vált valóra. Kevés olyan hely van a világon, amely ennyire magával ragadó lenne. Már Petra bejáratánál, ahol a kanyargó sziklafalak között vezetett az út, magával ragadott minket az a különleges izgalom, amely az egész helyet áthatja. A sziklák színei és formái már itt is lenyűgözőek és bámulatosak voltak. Természetesen eszünkbe jutott az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag ikonikus jelenete, amelyet itt forgattak.

Ahogy lépkedtünk a szűk szurdokban, lassan bontakozott ki előttünk Petra legfőbb látványossága, a Kincstár, amelynek elbűvölő homlokzata a város jelképévé vált. Ott álltunk, a lenyűgöző építmény előtt, a meghatottságtól könnybe lábadt szemekkel. A Kincstárt elhagyva a tér kitágul, és épületmaradványok, valamint síremlékek sora fogadja a látogatókat. Kiemelkedő látványosság a sziklába vájt Színház, amelyet eredetileg a nabateusok építettek, később pedig a rómaiak alakítottak át, hogy nagyobb közönséget befogadhasson. Petra számos látnivalója már a római megszállás idejéből származik.

Praktikus információk és tippek utazóknak

A Petra-i belépő fejenként 50JD, 15 év alatt pedig ingyenes. Két vagy több napot csak azoknak érdemes ott tölteni, akik természetkedvelőként a környéket is be akarják járni, pl. Petra meglátogatásának kiinduló pontja a Wadi Musa. Nyáron kegyetlen a hőség. Az utóbbi években jellemző vált, hogy októberben és novemberben essen az eső.

Belépőjegy árak (2024):

• Egynapos belépő: 50 jordán dinár (JD)
• Kétnapos belépő: 55 JD
• Háromnapos belépő: 60 JD

Ha valaki nem marad éjszakára Petrában vagy környékén, és csak egynapos látogatást tesz, a belépő ára 90 JD. Petra by Night esti program (hétfőn, szerdán és csütörtökön, 20:30-kor) külön jeggyel látogatható, ára 17 JD. Jó a turista infrastruktúra (pl. WC-k, éttermek). A romvároshoz közel eső éttermek drágák és ehhez képest a minőség nem jó.

A varázslatos sivatagi város kihagyhatatlan célpont egy jordániai utazás során. Petra nemcsak lélegzetelállító és lenyűgöző, hanem fizikailag is megterhelő élményt kínál. Ezért javasolt a látnivalók felfedezését két napra elosztani. Ha mindent szeretnénk megnézni, egy körülbelül 20-22 kilométeres túrával számolhatunk, amely során nagyjából 1200 méter szintemelkedést kell leküzdeni. Több kilátópont és építmény a sziklák között, illetve azok tetején helyezkedik el, ami további kihívást jelent. Érdemes korán kelni, hogy kihasználhasd a reggeli órák nyugalmát. Már 6 órakor érj a bejárathoz, így lehetőséged lesz szinte egyedül végigsétálni a Siq-en, amely egy kanyonszerű, több mint egy kilométer hosszú szurdok, ami Petra bejáratához vezet. A szurdok végén találod a lenyűgöző Kincstárat, majd jobbra fordulva felfedezheted a Homlokzatok utcáját, ahol magas sziklafalakba vájt sírok ezrei sorakoznak. Innen egy nagyjából 10 kilométeres ösvény vezet tovább, amely lépcsősorokkal éri el a híres Kolostort. Útközben templomokat és emlékműveket csodálhatsz meg, valamint betérhetsz beduinok által üzemeltetett teázó sátrakba, ahol felfrissülhetsz, haraphatsz valamit, és akár elbeszélgethetsz a helyiekkel.

Bár csábító lehet a távot lóval, szamárral vagy tevén megtenni, kérlek, ne válaszd ezt a megoldást. Az állatokat láthatóan rosszul tartják, és több alkalommal is bántalmazták őket, amikor ott jártam. Ha szeretnéd támogatni a helyi közösséget, inkább vásárolj ajándéktárgyaikat, vagy vedd igénybe túravezetői szolgáltatásaikat. „4 éjszakát Petránál töltöttünk, így volt 3 teljes napunk az ősi sziklavárosra és környékére. E 3 nap alatt A-tól Z-ig bejártuk Petra látnivalóit, több hegyi túraútvonalat abszolváltunk, és megnéztük a Petra by night nevű esti showműsort is. Barangoltunk autóval a környéken is, melynek során bejártuk a sziklaváros vonzáskörzetében található látnivalókat, beleértve Kis-Petrát, Al Beidha romjait és Shobak várát. Petra tényleg egy páratlan látnivaló, amelyre elég időt kell szánni, mert érdemes alaposan felfedezni.”

„Egy nap elég rá úgy, hogy az ember korán nyitásra megy. 7-kor nyit a pénztár, ahol a Jordan Passt le kell pecsételtetni. Kényelmes cipővel kell készülni, mert kb 25 km-t gyalogol az ember, ha mindent látni akar és nem csak vízszintesen! Kényelmesen pihenőkkel 10 óra alatt bejárható.”

„Petrában a lovaglás nagyon szuper élmény volt, elvittek Indiana Jones ,,nyomdokain", fel a hegyre, eszméletlen tájakat látni, 1,5 órás túra volt - főként a lónak. (30 JOD). Teve: 300 métert 5 JOD-ért vitt, lehúzós, és itt a völgyben mindenki mindent el akar adni, bár ez Akabában is jellemző volt. Van még olyan 6 személyes elektromos golfkocsi is, az is jár, de csak teli láttam.”

„Petra szállásunkról reggeli után besétáltunk a beléptető kapun, és az egész napot ott töltöttük. A kincstárat és a monostort is bejártuk gyalogosan. Sok étterem, és bár van bent, mi ittunk isteni gránátalma levet. Sok az árus, teve és szamár hátat kínáló beduin, de mi mindig mondtuk hogy köszönjük sétálunk. Rengeteg már a turista, érdemes korán menni.”

„Ami kicsit rontani tud az élményen az a mérhetetlen embertömeg, főleg a főtéren és környékén. Ha van rá erő és kapacitás érdemes legalább késő délutánig bent maradni. Teljesen más lesz az egész hangulata, amint a turisták elindulnak vissza (alkudni is könnyebb ilyenkor a helyi árusokkal). Aki nincs ilyen fizikai megterheléshez szokva annak ez egy erősebb nap lesz, estére nem érdemes semmit szervezni. Több útvonal van, mindegyik baromi hosszú. A legkönnyebb főútvonal megtétele (kisebb kitérőkkel, fotózással, felfedezéssel együtt) 7 órát vett igénybe. Túracipő erősen ajánlott, bár láttunk olyan jordán hölgyet aki tűsarkúban nyomta végig. Innen is respect.”

Ilyen például a „jegy ára tartalmazza” lovaglás vagy tevegelés a bejárattól a Kincstárig, ami valóban ingyenes, viszont legalább öt Jordán dínárt (ez kb. 7-8 euró) kell jattolni érte. Ugyanilyenek az ingyen ajánlkozó „felkísérlek a legszebb pontig” emberek, ami szintén hasonló árban van a végén. Szóval ha ilyen szolgáltatásokat vennél igénybe, akkor minden esetben érdemes a legelején megegyezni az árban, hogy ne a végén érjen egy kellemetlen meglepetés.

Távolságok és közlekedés:

• Amman és Petra között a távolság kb. 180 kilométer.
• A Holt-tengertől Petráig az út kb.
• Aqabából Petra 127 kilométer távolságban van.
• Autóval: kb.

Ammanból vagy Aqabából idetaxizni nagyon drága (kb. 200 euró). Ha az izraeli Eilatból akarunk idelátogatni, akkor kell vízum (2016.).

Wadi Musa: ahol a legtöbb szálláshely található. Innen könnyen elérhető a Petra régészeti terület, és sok szálloda, étterem, és bolt is található a közelben. Ha a legnagyobb kényelmet szeretnénk, érdemes olyan szálláshelyet választani, amely közel van a Petra bejáratához.

tags: #petra #negy #kisgyerek