A pozitív terhességi teszt pillanata az egyik legmeghatározóbb élmény egy nő életében, amely során a remény, az öröm és a várakozás kettőse tölti be a mindennapokat. Amikor a vágyott két csík megjelenik, a legtöbben már a babaszoba színét tervezgetik, vagy a leendő gyermek nevén gondolkodnak, hiszen a biológiai folyamat elindulását tényként kezelik. Ez a helyzet érthető módon mély megdöbbenést és fájdalmat vált ki, hiszen a fizikai tünetek - mint a feszülő mellek vagy a reggeli rosszullétek - gyakran még jelen vannak.
Az orvosi szaknyelvben anembrionális terhességnek nevezett állapot, közismertebb nevén az üres petezsák, egy olyan korai vetélési forma, amelynél a megtermékenyített petesejt beágyazódik a méhfalba, de az embrió fejlődése nagyon korai szakaszban megáll. A petezsák, amely a magzat fejlődéséhez szükséges környezetet biztosítaná, tovább növekszik egy ideig, és termeli a terhességi hormonokat, ám belül nem található fejlődő élet. A folyamat általában a fogantatás utáni első hetekben dől el, gyakran még azelőtt, hogy az illető egyáltalán gyanakodna a terhességre.
A szervezet felismeri, hogy a genetikai állomány nem megfelelő a további fejlődéshez, és leállítja az osztódást, miközben a trofoblaszt sejtek - melyekből később a méhlepény alakulna ki - még egy rövid ideig folytatják a hormontermelést.
Üres petezsák vs. kémiai terhesség
Bár mindkét állapot a korai terhességi veszteségek közé tartozik, biológiai értelemben van különbség köztük, amit érdemes tisztázni. A kémiai terhesség egy olyan korai vetélés, amely az 5. terhességi hét előtt következik be, gyakran még azelőtt, hogy ultrahanggal bármit is látni lehetne. Ezzel szemben az üres petezsák esetén a terhesség eljut a klinikai szakaszba, tehát a petezsák már látható az ultrahangon, sőt, akár több centiméteresre is megnőhet.
A kémiai terhességet sok nő észre sem veszi, csupán egy pár napot késő, a szokásosnál talán kicsit erősebb menstruációnak könyveli el.
A diagnózis felállítása
Az ultrahangos vizsgálat során az orvos egy sötét foltot lát a méhben, amely a petezsák, de hiányzik belőle a szikhólyag vagy az embriócsomó. Ez a diagnózis általában a 6. és 7. terhességi hét környékén válik biztossá, amikor már látszódnia kellene a szívműködésnek.
Az üres petezsák megállapítása nem mindig történik meg egyetlen vizsgálat alatt, és ez az a bizonytalanság, ami lelkileg a legmegterhelőbb a kismamák számára. Ha egy nő túl korán, például az 5. héten megy el nőgyógyászhoz, előfordulhat, hogy még csak egy üres petezsák látszik, de ez teljesen normális ebben a szakaszban. A kritikus pillanat akkor jön el, amikor a petezsák átmérője elér egy bizonyos méretet - általában 25 millimétert -, de továbbra sem látható benne szikhólyag vagy embrió. Ebben a fázisban a diagnózis már szinte biztos.
Az orvosok gyakran néznek sorozatos béta-hCG szintet is a vérből, hogy lássák a trendet. Fontos tudni, hogy a méh helyzete - például a hátrahajló méh - vagy a kismama hasfali zsírszövete is nehezítheti az ultrahangos láthatóságot a korai hetekben. Éppen ezért a szakmai protokollok rendkívül óvatosak, és csak akkor mondják ki a terhesség sikertelenségét, ha minden kétséget kizáróan bizonyított a fejlődés leállása.
Mi okozza az üres petezsákot?
Sokan teszik fel a kérdés: miért történik ez meg? A kémiai terhesség leggyakoribb oka a kromoszóma-rendellenesség, ami az ivarsejtek egyesülésekor vagy az első osztódások alkalmával következik be. Ezek nem örökletes betegségek, hanem egyszerűen „másolási hibák” a DNS szintjén. Egyéb tényezők is szerepet játszhatnak, bár ritkábban. A méh nyálkahártyájának állapota, a sárgatest-elégtelenség (alacsony progeszteronszint) vagy bizonyos autoimmun folyamatok is nehezíthetik a sikeres beágyazódást.
Érdemes megjegyezni, hogy az életkor előrehaladtával a petesejtek minősége változik, ami növelheti a kémiai terhességek és az üres petezsák előfordulásának esélyét. Azonban ez nem jelenti azt, hogy egy ilyen esemény után ne születhetne egészséges baba.
A tünetek és a lelki feldolgozás
Az üres petezsák és a kémiai terhesség egyik legnehezebb tulajdonsága, hogy sokáig tünetmentes maradhat, vagy éppen az ellenkezője: felerősödött terhességi szimptómákkal járhat. Mivel a szervezet hCG-t termel, a mellfeszülés, a fáradtság és a hányinger jelen lehet, becsapva ezzel az anyai megérzéseket.
Vannak azonban jelek, amelyek gyanúra adhatnak okot. Az enyhe, barna pecsételő vérzés vagy a rózsaszínes folyás gyakran az első figyelmeztetés. Ez nem minden esetben jelent bajt, de mindenképpen orvosi kivizsgálást igényel. A tünetek hirtelen megszűnése is gyanús lehet. Ha valaki egyik napról a másikra azt érzi, hogy már nem feszül a melle és elmúlt a reggeli émelygése, az jelezheti a hormonszint esését.
Bár orvosi szempontból egy üres petezsák vagy egy kémiai terhesség korai veszteségnek minősül, az érzelmi hatása sokkal mélyebb lehet. Az anya számára a terhesség abban a pillanatban elkezdődött, amikor meglátta a pozitív tesztet. A tervek, az álmok és az anyai kötődés nem a magzat méretétől függ. Gyakran előfordul, hogy a környezet elbagatellizálja a veszteséget olyan mondatokkal, mint: „Még úgyse volt ott semmi”, vagy „Legalább tudod, hogy teherbe tudsz esni”. Ezek a megjegyzések, bár segítő szándékúak, mély sebeket ejthetnek.
Fontos, hogy a pár beszélgessen az érzéseiről, és ha szükséges, kérjenek szaksegítséget. A gyász folyamata nem lineáris. Vannak jobb napok, és vannak olyanok, amikor egy kisbaba látványa a boltban sírógörcsöt okoz. Ez mind a gyógyulás része. Ne siettessük magunkat! A társadalom hajlamos elvárni a gyors túllépést, de a léleknek saját tempója van.
Lehetőségek a vetélés után
Amikor megszületik a végleges diagnózis, az orvos felvázolja a lehetőségeket. Három fő út létezik, és mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Az első a spontán folyamat megvárása. Ilyenkor a szervezet magától ismeri fel, hogy a terhesség nem életképes, és egy erősebb menstruáció formájában üríti ki a méh tartalmát.
A második opció a gyógyszeres beavatkozás, amely Magyarországon kevésbé elterjedt vagy szigorúbb szabályozás alá esik, mint egyes nyugat-európai országokban. Ez a módszer segíti a méh összehúzódását és a petezsák távozását, elkerülve ezzel a műtéti beavatkozást.
A harmadik lehetőség a műszeres befejezés, közismertebb nevén a küret vagy egészségügyi kaparás. Ez egy rövid altatásban végzett kisműtét, amely során az orvos kitisztítja a méhüreget. Előnye, hogy gyorsan lezárja a fizikai folyamatot, és elkerülhető a hosszan tartó vérzés vagy a maradványok miatti fertőzésveszély.
A fizikai és lelki regeneráció
A fizikai felépülés egy üres petezsák vagy kémiai terhesség után általában gyors, de nem szabad elhanyagolni. Spontán vetélés vagy műtét után is előfordulhat vérzés, amely 7-14 napig tarthat. Ez idő alatt kerülni kell a tampon használatát, az ülőfürdőt, az uszodát és a házaséletet a fertőzések megelőzése érdekében.
A következő menstruáció általában 4-6 hét múlva jelentkezik, és gyakran eltér a megszokottól: lehet erősebb, fájdalmasabb vagy éppen gyengébb. Ez a ciklus jelzi, hogy a szervezet újra készen áll a normális működésre.
Sokan kérdezik, hogy szükséges-e vitaminokat szedni a gyógyulási szakaszban. A folsav és a várandósvitaminok folytatása ajánlott, hiszen ezek segítik a sejtek regenerálódását és előkészítik a terepet egy későbbi, sikeres terhességhez.
A vetélést követő hetekben a szervezetnek extra tápanyagokra van szüksége. A magnézium segíthet a méh összehúzódásai okozta feszültség enyhítésében, míg a B-vitaminok támogatják az idegrendszert a nehéz időszakban. Sokan éreznek késztetést arra, hogy azonnal valamilyen drasztikus diétába vagy edzéstervbe kezdjenek, hogy „visszanyerjék az irányítást a testük felett”. Ez azonban kontraproduktív lehet. A testnek most kíméletre és szeretetre van szüksége, nem pedig büntetésre.
Az alvás minősége döntő jelentőségű a hormonális egyensúly helyreállításában. A melatonin termelődés és a cirkadián ritmus helyreállítása segít abban, hogy a szervezet újra elindítsa a peteérést és a normális ciklust.
Az öngondoskodás nem luxus, hanem létszükséglet a diagnózis utáni hetekben. Ez jelentheti azt, hogy szabadságot veszünk ki, hogy otthon sírhassunk, vagy éppen azt, hogy elmegyünk a kedvenc éttermünkbe, hogy egy kis örömöt csempésszünk a szürkeségbe. A kreatív tevékenységek, mint az írás, a festés vagy a kertészkedés, meditatív hatásúak lehetnek. Sokan kezdenek naplót írni ilyenkor, ahol kiönthetik a dühüket, a szomorúságukat és a reményeiket. A papír mindent kibír, és segít strukturálni az érzelmi káoszt.
Végül, emlékeztessük magunkat nap mint nap arra, hogy a testünk csodálatos és erős. Az, hogy képes volt a fogantatásra, már önmagában egy siker. Az, hogy felismerte a hibát és megállította a folyamatot, a testünk intelligenciáját bizonyítja.
Mikor lehet újra próbálkozni?
A leggyakoribb kérdés a diagnózis után az, hogy mikor lehet újra belevágni a babaprojektbe. Az orvosi vélemények megoszlanak: régebben három hónap várakozást javasoltak, ma már sok szakember szerint egyetlen lezajlott menstruációs ciklus után szabad az út, amennyiben a kismama lelkileg is készen áll.
Statisztikailag az üres petezsák vagy kémiai terhesség utáni következő várandósság az esetek több mint 80-90%-ában teljesen egészséges és sikeres. A szervezet gyakran „tanul” az esetből, és a következő alkalommal már minden a megfelelő mederben zajlik.
Érdemes azonban a várakozási időt arra használni, hogy a pár mindkét tagja egészségesebb életmódra váltson. A dohányzás elhagyása, az alkoholfogyasztás minimalizálása és a stresszkezelés mind hozzájárulnak a petesejtek és spermiumok minőségének javításához.
Megelőzés és kockázati tényezők
Sajnos az üres petezsákot vagy a kémiai terhességet nem lehet konkrét gyógyszerrel vagy módszerrel megelőzni, mivel ezek többsége véletlenszerű genetikai hiba. Azonban vannak olyan általános egészségügyi állapotok, amelyek optimalizálása csökkenti a kockázatot. Ilyen például a pajzsmirigy működésének beállítása vagy a vércukorszint normalizálása.
A folsav szedése már a tervezési fázisban is alapvető, mivel bizonyítottan segíti a megfelelő sejtosztódást és védi az embriót a fejlődési rendellenességektől. Érdemes odafigyelni a D-vitamin szintre is, amelynek fontos szerepe van az immunrendszer és a méhnyálkahártya együttműködésében.
Ha valaki már átesett korai veszteségen, az orvos javasolhat progeszteron pótlást a következő terhesség elején, még akkor is, ha nincs bizonyított hiány. Ez egyfajta „biztonsági hálóként” funkcionál, amely támogatja a beágyazódást és nyugtatja a méh izomzatát.
Gyakran ismételt kérdések
Mikor tekinthető véglegesnek az üres petezsák diagnózisa?
A diagnózist általában akkor mondják ki, ha a petezsák eléri a 25 mm-es átmérőt, de nem látható benne embrió, vagy ha két, legalább egy hét különbséggel elvégzett ultrahangvizsgálat sem mutat fejlődést.
Lehet-e a kémiai terhesség után azonnal teherbe esni?
Igen, biológiailag lehetséges a következő ciklusban a teherbeesés, mivel a kémiai terhesség után a szervezet gyorsan regenerálódik.
Okozhatja-e a stressz az üres petezsák kialakulását?
Nem, az üres petezsák és a kémiai terhesség hátterében szinte mindig genetikai hiba áll, amit a mindennapi stressz nem befolyásol.
Szükséges-e mindenképpen műtét a diagnózis után?
Nem feltétlenül. Sok esetben választható a spontán vetélés megvárása vagy a gyógyszeres befejezés is.
Milyen vizsgálatokat érdemes elvégezni egy ilyen eset után?
Egyetlen eset után általában nem javasolnak speciális kivizsgálást, csak egy rutin nőgyógyászati kontrollt.
Megmaradhatnak-e a terhességi tünetek a diagnózis után is?
Sajnos igen.
Befolyásolja-e a későbbi terhességeket egy korábbi üres petezsák?
Szerencsére egyetlen ilyen esemény nem növeli a jövőbeli vetélések kockázatát. A kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel a becslések szerint, olyan módszer azonban nincs, amellyel biztosan elkerülhetnénk egy ilyen eseményt.
A spontán vetélések jelentik a terhességek megszakadásának leggyakoribb formáját. Ezek között az úgynevezett kémiai terhesség a leggyakoribb, amely a spontán vetélések 50-75%-ánál fordul elő. A terhesség ilyenkor nem sokkal az embriókezdemény méhfalba történő beágyazódása után szakad meg. Az osztódásnak indult, de be nem ágyazódott embrió ilyenkor vérzés kíséretében távozik az anya szervezetéből. Mivel ez éppen a szokásos menstruáció idején történik, az anya gyakran egyáltalán nem is tud róla, hogy terhes volt, illetve hogy vetélésen esett át.
A spontán vetéléseknek többféle típusa is létezik aszerint, hogy mik a vetélés lefolyásának stádiumai. A legismertebb az úgynevezett fenyegető vetélés (abortus imminens), amelyet hüvelyi vérzés és alhasi görcsös fájdalom jellemez. A baba ebben az esetben még megmaradhat, de ugyanígy el is veszítheti a kismama. Befejezetlen vetélésről (abortus incompletus) van szó akkor, ha a fejlődő embrió elvesztése már megtörtént, azonban a méh nem ürült ki teljesen. A vetélés a méh üregében visszamaradt, fogantatásból származó képletek miatt nem tekinthető befejezettnek. A kiürítést ebben az esetben mesterségesen kell megtenni (műszeres befejezés). A méhszáj ilyenkor már nyitott, emellett hasi fájdalom és gyakran erős vérzés észlelhető. Ezzel szemben, egy befejezett vetélés (abortus completus) során minden kiürül a méhből. A vérzés ezután már hamar alábbhagy, és a görcsökkel együtt a fájdalom is elmúlik.
A fentieken kívül még két fő vetélési típus ismert, az abbamaradt (missed abortion) és a visszatérő vagy habituális vetélés. Az abbamaradt vetélés esetén az embrió fejlődése megáll majd elpusztul, de nem lökődik ki (ezt elmulasztott vetélésnek is nevezik, az angol missed abortion fordításából). Ennek oka az esetek 80%-ában az embrió öröklött vagy szerzett genetikai hibája (aneuploidia), 20%-ban pedig valamilyen egyéb anyai betegség vagy állapot, mely az embrió fejlődését megzavarja vagy lehetetlenné teszi. Visszatérő vagy habituális vetélésről olyankor van szó, ha egy kismamánál háromszor vagy ennél többször ismétlődik meg a többnyire első trimeszteri (a terhesség első 12 hetében lezajló) vetélés. A habituális vetélés a gyermeket tervező párok nagyjából 1%-át érinti, nagyon gyakorinak tehát szerencsére nem nevezhető.
A spontán vetélések okait a legtöbbször nem sikerül felderíteni. Az első trimeszterben bekövetkező vetélések leggyakoribb kiváltó okának a magzati kromoszóma-rendellenességek tekinthetők. Az anya életmódbeli tényezői -például a súlyos stressz, extrém fizikai terhelés, dohányzás vagy alultápláltság - szintén elvezethetnek a várandósság megszakadásához. Ha a vetélésre utaló jelek valamelyikét (vagy az összeset egyszerre) tapasztaljuk, érdemes felkeresni nőgyógyászunkat, aki képes megállapítani, hogy mi történik a szervezetünkben.
Mivel a spontán vetélések hátterében leggyakrabban a már említett kromoszóma-rendellenességek állnak, nem létezik biztos módszer a vetélés megelőzésére. Ha viszont már a fogamzást megelőzően és a terhesség korai szakaszában is a lehető legegészségesebben élünk, azzal nő az esélye, hogy elkerüljük a magzat elvesztését. A babatervezés időszakában érdemes rendszeresen tornáznunk, egészségesen táplálkoznunk és csökkenteni a minket érő stresszt, amennyire lehet. A többedszer vetélőknél oki terápiára kell törekedni, hogy amennyiben ez lehetséges, megelőzhető legyen a magzat ismételt elvesztése. Ennek érdekében feltétlenül meg kell vizsgálni a vetélésre hajlamosító, fentebb említett tényezőket.
A nőgyógyászati ultrahangvizsgálat a legfontosabb módja a magzati fejlődési rendellenességek kiszűrésének, a méhen belüli állapot megítélésének. Az ultrahangvizsgálat sem alkalmas azonban minden genetikai hiba kimutatására, ugyanis nem minden rendellenesség jár ultrahanggal ábrázolható eltéréssel. Az egyes rendellenességek kimutathatósága különböző terhességi korokban eltérő. A vaskos anyai hasfal, a magzat méhen belüli elhelyezkedése, a magzatvíz mennyisége befolyásolja a szervek vizsgálhatóságát, az ultrahang találati pontosságát. Természetesen a vizsgálat hatékonysága függ az azt végző szakember jártasságától és az ultrahangkészülék minőségétől is.
A legelső ultrahangvizsgálatot a várandós első jelentkezésekor (5-10. hét) végezzük, általában hüvelyi úton. Célja vérzéskimaradás, pozitív terhességi teszt esetén a méhen belüli terhesség kimutatása, a beágyazódás helyének és az embriók számának megállapítása, kóros koraterhességi állapotok felismerése: üres petezsák, elhalt terhesség, méhen kívüli terhesség, az embrió növekedési ütemének elmaradása a várttól, fenyegető vetélés (kedvezőtlen jelek élő terhesség esetén: kisebb méretek, vérzés, szívműködési eltérés), kezdődő vetélés (a petezsák deformálódása, elmozdulása a beágyazódás helyétől, körülötte bevérzés), befejeződött vetélés esetén annak megítélése, hogy maradt-e terhességi szövet a méh üregében (ha nem, a méh kiürítésétől, a kürettől el lehet tekinteni.) Az élő terhesség megállapításán túl vizsgáljuk a méh alakját, méretét, szerkezetét, környezetét és a petefészkeket. Az utolsó menzesz követően 5 héttel a petezsák 1-2 cm átmérőjű, megítélhető, hogy szabályos-e az alakja, és hogy a méhfal mely részén ágyazódott be. Néhány nappal később látható a szikhólyag, 6-7 hetes terhesség esetén a 2-15 mm-es embrió és szívműködése. (CRL: a fejtető és a farokcsont távolsága).
A 11-13. heti szűrővizsgálatot speciális jártassággal rendelkező szakember végzi. Ekkorra kialakulnak a magzat szervei. Vizsgálandó a magzat(ok) életképessége, szívműködése, a lepény elhelyezkedése, a magzatvíz mennyisége (ekkor normálisan 100 ml körüli). A magzat méretei (CRL: fejtető-farokcsont, BPD: falcsontok közötti távolság) alapján megállapítható a terhességi kor, amit összevetünk a vérzés alapján számítottal, és megítéljük, hogy ennek megfelelő-e a magzati növekedés. Vizsgálandó a koponya, az agy, a mellkas és a benne elhelyezkedő szervek (tüdő, szív), a hasfal, a gyomor, a húgyhólyag és a végtagok, ikerterhességben az elválasztó burok megléte vastagsága, a lepények elhelyezkedése. A nyaki redő vastagsága (NT), amely kóros esetben (3 mm felett) szív- és egyéb fejlődési rendellenességek, genetikai betegségek (pl. Down-kór), magzati elhalás emelkedett kockázatára utalhat.
A 18-22. heti szűrővizsgálatot szintén speciális jártassággal rendelkező szakember végzi. A magzati szívműködés kimutatását követően meghatározza a magzat méreteit (falcsonti átmérő, fejkerület, haskerület, combcsonthossz), ezek alapján pontosítja a terhességi kort, ellenőrzi a növekedést. Részletesen vizsgálja a magzat szerveit bizonyos, ebben a terhességi korban felfedezhető fejlődési rendellenességek után kutatva: a koponyát, az agyat, az arcot, a gerincet, a nyakat, a mellkast, a szív helyzetét, méreteit, üregeit, a pitvari és a kamrai sövényeket, a szívbillentyűket, a nagy erek kiáramlási pályáját, a szívfrekvenciát, a tüdők méretét, szerkezetét, a rekeszizmot, a folyadéktartalmú gyomrot, a hasfalat, a köldökzsinórt, a beleket, a veséket, a húgyhólyagot, a végtagokat (a karok, kezek, lábak, lábfejek hosszú csöves csontjait), a méhlepény elhelyezkedését és szerkezetét, a magzatvíz mennyiségét, továbbá az anyai petefészkeket, szükség esetén a veséket, a méhnyak hosszát a koraszülés fokozott kockázatának előrejelzéséhez, a méhet ellátó artéria véráramlását. Ebben a korban - ideális esetben - már megállapítható a magzat neme.
A fel nem ismert magzati rendellenességek között vezető szerepe van a veleszületett szívfejlődési rendellenességeknek, amelyek az újszülöttek 1%-át érintik. Tekintettel arra, hogy a szívhibás magzatok 90%-a az alacsony rizikójú terhespopulációból származik, fontos a megfelelő színvonalú magzati szívultrahang-vizsgálat. Elegendő képzettséggel rendelkező vizsgálóval a súlyos fejlődési rendellenességek és szívhibák 90%-a kiszűrhető. A magzati élet során vannak olyan rendellenességek, amelyek a második trimeszteri ultrahangszűrésen még nem válnak felismerhetővé, mert csak a 24. hét után válnak nyilvánvalóvá. Bár számos rendellenesség kimutatható, a leggondosabb vizsgálat ellenére sem lehet valamennyit kimutatni.
A 11-13. és 18-19. A 20-22. heti anatómiai és kiterjesztett magzati szívultrahang-szűrővizsgálat a 18-19. héten végzett ultrahangszűrés kiegészítéseként javasolható, amely során a nagyobb magzati méretekből adódó jobb láthatóságnak köszönhetően a fejlődési rendellenességek 95%-a, a súlyos szívhibák 94%-a kiszűrhető. Ezen kívül lehetőség van a 18-19. héten még nem szűrhető rendellenességek felfedezésére.
A 28-32. heti ultrahangvizsgálat elsődleges célja a magzat életjelenségeinek (szívfrekvencia, légzőmozgások, magzatmozgások, magzati tónus) és növekedési ütemének ellenőrzése, a növekedési zavarok, a fokozott gondozást igénylő esetek kiszűrése. Bármilyen anyai vagy magzati eredetű ok miatt kialakuló méhen belüli növekedés visszamaradás (retardatio), ebben az időszakban már érzékelhetővé válik. Ezentúl vizsgáljuk még a magzat elhelyezkedését, a magzatvíz mennyiségét, a méhlepény tapadási helyét, érettségi fokát, vastagságát. Elvégezzük a méhnyak hosszának vizsgálatát hüvelyi ultrahanggal a koraszülés kockázatának felmérésére. A különböző magzati szervek vizsgálatakor gondolni kell arra, hogy vannak olyan rendellenességek (agykamratágulat, microcephalia, törpeség egyes formái, szívbillentyű-szűkületek), amelyek változó időpontban, de leginkább későn alakulnak ki vagy válnak nyílvánvalóvá.
A 36-40. heti vizsgálat célja a magzat(ok) méhen belüli állapotának ellenőrzése, szülés várható körülményeinek tisztázása, a szülésvezetési szempontból fokozott kockázatú várandósok kiemelése. Vizsgáljuk a magzat(ok) életjelenségeit, méretét, elhelyezkedését, a magzatvíz mennyiségét, a lepény helyzetét, érettségi fokát, vastagságát. Az adatok ismerete lehetősséget biztosít a szülés folyamatát nehezítő vagy a hüvelyi szülést akadályozó rendellenességek korai felismerésére, segítséget nyújthat a szülésvezetés módjának (spontán szülés, szülésindítás, tervezett császármetszés) megválasztásában.
Sokakban felmerül a kérdés, hogy mennyit kell várni a próbálkozással egy vetélés után. A spontán vetélés a koraterhesség leggyakoribb szövődménye. Előfordulása igen gyakori, az ultrahanggal detektálható terhességek 8-20%-a végződik így. Arra a kérdésre, hogy kell-e várni az ismételt próbálkozással a vetélés után, nagyon sokáig tartotta magát az az elmélet, mely szerint egy vetélés után időt kell hagyni a méhnyálkahártyának, hogy regenerálódjon, emiatt mindenképpen javasolt pár hónap védekezés a következő terhesség előtt. Ez is, mint számos más, igen logikusan hangzó, tetszetős elmélet az évek során előbb megkérdőjeleződött, majd többszörösen kiderült róla, hogy bár első pillantásra logikusnak látszik, a valósághoz semmi köze nincs. Jelen kutatás figyelemre méltó eredménye, hogy nem csak az derül ki belőle, hogy nem szükséges várni, hanem arra is rámutat, hogy a következő terhesség során a vetélés kockázata akkor a legalacsonyabb, ha az a terhesség a vetélés utáni 3 hónapon belül megfogan! A kutatás során 514, előzőleg vetélésen átesett várandós terhességének a kimenetelét vizsgálták. Természetesen egy vetélés egy pár (különösen a nő) életében igen komoly trauma. Ahogy minden lelki traumát, ezt is mindannyian különbözőképpen és különböző idő alatt dolgozzuk fel. Véleményem szerint a lelki egyensúly ugyanolyan fontos, mint a testi egészség (ezen kettő fogalom nem is választható külön), ezért ha egy pár úgy érzi, hogy időre van szükségük a vetélés után a következő terhességig, nyugodtan várjanak.
Az abortuszhoz való jog elleni támadások miatt vágott bele egy képes projektbe egy amerikai szervezet. A klinikai dolgozókból és aktivistákból álló MYA Network arra vállalkozott, hogy megmutassa, valójában hogy néz ki a terhesség az első tíz hétben. Az Egyesült Államokban jelenleg 14 államban tilos vagy szigorúan korlátozott az abortusz, a 14 államból 13-ban még a terhesség legkorábbi szakaszában is. Ezekben az államokban az abortuszt már nem egészségügyi beavatkozásnak, hanem erkölcsi kérdésnek tekintik.
Az abortuszt tiltó törvények megszületésében komoly szerepe volt az abortuszellenes aktivistáknak, akik az üzenetüket általában fejlett magzati képekkel támasztották alá. Az MYA Network ezért is szerette volna konkrét képeken bemutatni, hogy a terhesség korai szakaszában szó sincs még magzatról, csak szövetekről.
A szervezetnek dolgozó Dr. Joan Fleischman a Guardiannek elmondta, előfordul, hogy a betegek az abortusz után szeretnék látni a szövetet. „Megdöbbennek, hogy valójában hogyan néz ki - mondja. - Ekkor jöttem rá, hogy az interneten és a plakátokon látható képek - amelyek emberhez hasonló tulajdonságokat mutatnak a fejlődésnek ebben a korai szakaszában - mennyire átjárják a kultúránkat.”
A képek alapján ugyanakkor még a hetedik hétben sem látható az embrió, és a petezsák (amelyből végül a magzatot tápláló magzatburok lesz) sem éri el még a fél centimétert. Fleischman a lapnak arról is beszélt, hogy sokan a terhességnek ebben a korai stádiumában azért érkeznek félve az abortuszra, mert arra számítanak, hogy egy kis magzatot, egy fejlett „minatűr babát” látnak majd. Ők gyakran érzik úgy, hogy becsapták őket.
A szakember hangsúlyozta, hogy a hálózat nem tesz különbséget a „jó” és a „rossz” abortuszidőpontok között, és azt sem tagadja, hogy a terhesség elvesztése bármilyen szakaszban, beleértve a terhesség korai szakaszát is, érzelmileg mennyire megterhelő lehet. De azt szeretnék, ha az emberek tudnák, hogy valójában mit távolítanak el a terhesség korai szakaszában.
„Az abortusz orvosi ellátás. Minden egyes ember összetett döntést hoz egy ilyen helyzetben. De ez az információ, hogy az első 10 hétben hogyan is néznek ki a szövetek, szó szerint hiányzik a közfelfogásunkból, és az emberek megérdemlik a pontos tájékoztatást” - mondta Fleischman.
A korai vetélés meglehetősen gyakori, rendszerint a 12. terhességi hét előtt következik be. Orvosi szempontból a 16. hétig beszélünk korai vetélésről, a 17-29. hétig kései vetélésről, a 29. hét után pedig koraszülésről. A statisztikák szerint minden 10. terhesség vetéléssel végződik. Pontos adat nincsen, hiszen sokszor a nő nem is veszi észre, hogy terhes, hiszen közvetlenül a beágyazódás után, egy normál menstruáció során elvetél. Ilyenkor a menzesz lehet a szokásosnál bővebb, darabos. Ezért nem ajánlatos az esedékes menstruáció előtt, vagy a menzesz elmaradása esetén rögtön tesztelni, mert ilyenkor a terhesség kimenetele még rendkívül bizonytalan, csak csalódást okoznának magunknak.
Az ilyen, nagyon korai vetélés esetén a méhűr rendszerint spontán, teljesen kiürül, orvosi beavatkozásra többnyire nincs szükség. Az esedékes menstruáció után 1 héttel végzett pozitív terhességi teszt már nagyjából biztosra vehető és kb. 90% esélye van, hogy baba születik belőle. Nem érdemes túl korán orvoshoz menni. Az 5. terhességi héttől (amelyet az utolsó menstruáció első napjától számítunk, tehát az embrió ilyenkor még csak kb. 3 hetes) általában már látszik az ultrahangon a petezsák, a 6-7. Az esedékes menstruáció idején meglehetősen gyakran fordul elő pecsételő vérzés, barnázás, görcsölés - ilyenkor nem kell megijedni, de telefonon mihamarabb jelentsük az orvosunknak. Ha erősebb vérzés jelentkezik, vagy a fenti tüneteket NEM az esedékes menstruáció idején észleljük, akkor mielőbb forduljunk orvoshoz. Fontos megjegyezni, hogy a tünetekből nem kell egyértelműen vetélésre következtetni. Sok nő hordott már ki pecsételő vérzéssel és görcsökkel terhességet és szült egészséges gyermeket. Mindenben kövessük az orvos utasításait! Fenyegető vetélés (abortus imminens) esetén rendszerint ágynyugalmat javasolnak, valamint hormonpótlást, görcsoldókat kapunk.
A korai vetélés többféleképpen történhet. Előfordul, hogy csupán egy rutin ultrahangon derül ki, hogy az embrió minden külső jel nélkül felszívódott, vagy elhalt (missed ab). Utóbbi esetben mindenképpen műszeres befejezést végeznek, mert az elhalt magzati részek veszélyt jelenthetnek az anyára és szövődményeket okozhatnak. Befejezetlen vetélés (abortus incompletus) esetén megindul a vetélés, a nyakcsatorna kinyílik és magzati részek távoznak. Befejezett vetélésről (abortus completus) akkor beszélünk, ha a méhűr teljesen, spontán kiürül. A vérzés erős, darabos.
A vetélés utáni műszeres befejezés mindössze 1-3 napos kórházi tartózkodást igényel. Fontos, hogy a műtét előtt 6-8 órával már ne együnk és lehetőleg ne igyunk semmit, mert akkor nem lehet elvégezni az altatást. A műtét előtt néhány rutinvizsgálatot el kell végezni, megállapítják a nő vércsoportját, EKG-t végeznek, kikérdezik az altatással kapcsolatos tudnivalókról (volt-e már altatva, merült-e fel probléma az altatás során). Rendszerint kórházi köpenyt kapunk, hogy ne a saját hálóingünket vérezzük össze. A műtőbe ékszert, órát ne vigyünk be, csak amit muszáj (pl. szemüveg). Köntöst általában felvehetünk, amíg a műtőbe megyünk. A műtéthez egy furcsa ágyra kell felfeküdni, a lábunk égnek mered (le is szíjazzák), a fejünk pedig lelóg. Rendszerint még a műtőben felébresztenek, majd hordágyon tolnak vissza a kórházi ágyhoz.
Nem lehet előre megjósolni, ki hogyan reagál az altatásra. Van, aki rögtön utána teljesen éber, van, aki még órákig alszik. Én a hordágyon még visszaaludtam, de ahogy az ágyra tettek, már éber voltam. Nem akartam aludni, de nagyon zavart voltam még, kb. A műtét után még órákig lehet erős vérzés, ennek felfogására vattacsomót adnak. Ezt semmiképpen ne dobjuk ki, mert lehet, hogy az orvos szeretné ellenőrizni a vérzés mennyiségét. Ha nagyon átázik, kérjünk másikat. Ha minden rendben van, és a vérzés eláll, nincs lázunk (hőemelkedés nem számít), akkor akár még aznap hazamehetünk (de ez kórháztól függ). Kérjük az orvosunktól instrukciókat (ha magától nem említi) arra vonatkozóan, hogy mikortól lehet újra próbálkozni teherbeeséssel. Ez (orvostól függően) rendszerint 3-6 hónap (ciklus).
