Az anyatej a csecsemők számára az első hat hónapban az ideális táplálék. Az anyatej mindig rendelkezésre áll, megfelelő hőmérsékletű, és mindent tartalmaz, amire a babáknak szüksége van: vitaminokat, ásványi anyagokat, egészséges zsírokat, szénhidrátokat és fehérjéket. Erősíti az immunrendszert, könnyen emészthető, és segíti az állkapocs és az arcizmok fejlődését. A szoptatott csecsemők ellenállóbbak a fertőzésekkel szemben, és kevésbé hajlamosak allergiák, cukorbetegség és elhízás kialakulására. A szoptatásnak az anyára nézve is számos előnye van: ritkábban fordulnak elő gyermekágyi fertőzések, és alacsonyabb a mellrák kockázata.
A szoptatás sokkal több, mint csupán táplálás; az anya és gyermek közötti kommunikáció fontos eleme, segíti a kötődés kialakulását, és számos jótékony, hosszútávú hatása ismert mindkét fél egészségére.
Az igény szerinti szoptatás
A legfrissebb kutatások szerint az igény szerinti szoptatás a legideálisabb a szülő-gyermek párosok számára. Ennek nincsenek kőbe vésett szabályai, az adott gyermek és anya igénye alakítja, alkalmazkodik a gyermek életkorához és az adott élethelyzethez. Az igény szerinti szoptatás fontos része a válaszkész gondoskodásnak, melynek során a szülő a gyermek jelzéseire célzottan reagál, ezáltal a csecsemő számára biztonságot nyújt és megfelelő fejlődést biztosít.
A magzat számára a várandósság ideje alatt a fejlődéshez szükséges tápanyagok folyamatosan rendelkezésre állnak a méhlepényen keresztül. Megszületést követően az anyai szervezetben olyan hormonális változások indulnak el, hogy megkezdődjön az anyatej termelése, ezzel az anya biztosítani tudja az újszülöttje számára szükséges táplálékot. Az első napokban az immunanyagokban gazdag, kis mennyiségben termelődő előtej az egészséges újszülött aprócska gyomrának éppen megfelelő. Az anyatej nagyobb volumenben a tejbelövellés után, általában a szülést követő 2-4 napon indul meg. Egészséges újszülött esetén a gyermek rendelkezik annyi tartalékkal, hogy a tejbelövellés időpontjáig a gyakori, kisebb adagú szopizással biztosítani tudja a szükségleteit. Az igény szerinti szoptatás lehetőséget nyújt arra, hogy az anya szervezete alkalmazkodni tudjon az újszülött igényeihez. A teljes összeszokáshoz időre van szükség, a gyermekágyas időszak (első 6-8 hét) során átmenetileg érződhet az anya számára kevesebbnek vagy éppen túl soknak a termelődő anyatej, ami az igény szerinti szoptatás mellett tud az ideális mennyiségre beállítódni.
A szoptatás történelmi és társadalmi háttere
A szoptatás eredetileg népegészségügyi okokból került az egészségügy hatókörébe. Az elmúlt száz évben azonban a tápszergyártók is rájöttek arra, hogy termékeik leghatékonyabb népszerűsítői azok az egészségügyi dolgozók, akik az anyákkal kapcsolatba kerülnek. Ma már alig akad olyan tudományos konferencia, kongresszus, amelynek fő szponzorai között ne lennének ott a tápszergyártók.
A múltban főként a család, a rokonság idősebb, tapasztaltabb nőtagjai segítették az anyákat, ami garantálta a saját tapasztalatot és a közösség támogatását. Ma ezzel szemben tény, hogy az egészségügyi dolgozó, aki az anya szoptatási problémáival vagy egyszerűen csak tapasztalatlanságával találkozik, véletlenszerűen rendelkezik vagy nem rendelkezik saját tapasztalattal, képzése során pedig minimális mértékben tanul a szoptatásról.
A szoptatással kapcsolatos ismeretek teljes egészében hiányoznak az alapoktatásból, a középfokú oktatásból. A világszerte legelterjedtebb és károssága miatt legsúlyosabb hatású hiedelem a kolosztrum károsnak tartása, és ebből következően az újszülött későn megkezdett szoptatása. Számos kultúrában évszázadok óta elterjedt gyakorlat az újszülött hashajtó szándékkal történő etetése-itatása a tejbelövellésig vagy tovább.
A helyes szoptatási technika
A megfelelő szoptatási pozícióban az édesanya és a gyermek is kényelmesen helyezkedik el. Nagyon fontos, hogy a gyermek stabilan, biztonságban érezze magát, akkor fog tudni 100%-ban a szopizásra koncentrálni. Legyen a mell magasságába megemelve a gyermek, forduljon egész testével anya felé (ne csak az arcával, hanem a hasával is anya felé, úgy, hogy a gyermek nyaka, háta, medencéje egy vonalban legyen). Az anya a gyermeket húzza magára a szopizásnál és ne ő hajoljon a gyermek fölé.
A helyes mellre tapadásnál a csecsemő fontos, hogy nagyra nyissa a száját, így a bimbót és a bimbóudvar egy részét is a szájába vegye. Illetve ha a szabadon lévő kezével előre “szendvicset” készít a melléből a babájának, C alakban tartva a mutató és hüvelyk ujját, ezzel összefogva a mell szövetét a bimbóudvar felett és alatt, természetesen arra figyelve, hogy a kisbaba szemszögéből nézve legyen a szendvics. A gyermek a nyelvével tud vályút képezni, mellyel körül öleli a bimbót, így biztosítva lehetőséget a vákuum kialakítására.
Amikor a csecsemő elkezd szopizni, kezdetben gyors, rövid szívásokkal ingerli a mellet, hogy kiváltsa a tejleadó reflexet. Amikor a tej elindul, akkor jönnek a nagyobb nyelések, tehát néhány felszínes szívó mozdulatot több nagyobb nyelés követ. Sok babánál ez kortyolás hallható és látható.
Szoptatási testhelyzetek
Bármely szoptatási testhelyzet megfelelő, amely mind az édesanya, mind a csecsemő számára kényelmes. Érdemes több pozíciót kipróbálni, és az anya, valamint a csecsemő számára leginkább kényelmeset alkalmazni. A testhelyzet szoptatás közbeni megváltoztatásával jobban kiürülnek a mell különböző részei, ami jótékony hatással van a tejtermelésre.
- Bölcsőtartás: Kényelmes, ülő pozíciót kell felvenni, a hátat megtámasztani. A csecsemőt az alkarra kell fektetni, a feje az édesanya könyökhajlatnál legyen.
- Hónalj alatti tartás: Kényelmes, ülő testhelyzetet kell felvenni, illetve a hátat megtámasztani. A csecsemőt háton fekve a hónalj alá kell fektetni. A csecsemő fejét a hüvely- és a mutatóujj által kell megtámasztani, majd ezzel a fogással a mellre helyezni.
- Fekvő testhelyzet: Az édesanya feküdjön az oldalára, a hátát és a fejét egy párnával támassza meg. A csecsemőt szintén az oldalára kell fektetni, az anyával szemben. A csecsemő hátát és fejét meg kell támasztani, megakadályozva ezzel, hogy a hátára forduljon, és félrenyelje az anyatejet.
A szoptatás befejezése és a tejleadó reflex
Amennyiben valamiért nem sikerül a helyes mellre helyezés, le kell venni a csecsemőt a mellről. Ennek a legjobb módja, ha az édesanya óvatosan bedugja az ujját a csecsemő szájába, annak szélénél. Ezáltal megszakad a szopás során keletkezett vákuum, és sérülésmentesen ki lehet venni a bimbót a csecsemő szájából. Ugyanígy kell levenni a babát a mellről, amint vége a szoptatásnak.
A tejadó reflex csodája az egész szoptatás titka. A szopó mozgás hatására felszabadul egy oxitocin nevű hormon az Ön testében. Ennek a boldogsághormonként is ismert anyagnak az egyik feladata a tejmirigyek összehúzódásának és a tej leadásának beindítása. Számos nő ilyenkor - illetve a szopó mozgás lelassulásakor - enyhe húzó érzést tapasztal az emlőkben.
Mikor kérjünk segítséget?
Bármilyen nehézség esetén fel kell tárni a hiba okát, és azt minél előbb orvosolni kell. A szoptatási statisztikák ugyanakkor nem állnak rendelkezésre régi korokból, mert a szoptatás egészen a 19. század végéig nem képezte a tudományos vizsgálódás tárgyát. A szoptatással kapcsolatos tanácsokkal tele a padlás, de fontos, hogy az alapvető tudnivalók birtokában magabiztos szoptató édesanyává válhassunk.
Bátran kérjen tanácsot - még akkor is, ha látszólag minden jól megy. Egy szoptatási tanácsadó vagy csecsemőosztályos nővér minden esetleges aggodalmat eloszlat, illetve segíthet konkrét megoldást találni a mellre helyezéssel vagy a testtartással kapcsolatban. Felhívjuk a figyelmét, hogy az itt megjelent cikkekben szereplő információk általános ajánlásként szolgálnak, és semmilyen módon nem helyettesítik a szakorvos tanácsait.