A szaporodás szempontjából a női ivarszervek legfontosabbika a két petefészek, a hímivarszervek között a heréknek felelnek meg. Ezekben van elrejtve a nő valamennyi lehetséges ivarsejtje. Védett helyen, a kismedencében helyezkednek el, a méhtől jobbra és balra. Nagyjából 4 cm hosszú, 7-14 grammnyi tömegű tojás, vagy inkább mandula alakú szervek. Fehéres-szürke színük van.
A kismedencében elhelyezkedő páros petefészeknek kettős szerepe van: női ivarsejteket (petesejteket) és női nemi hormonokat termel. Ez utóbbiból két csoportot különböztetünk meg, az ösztrogéneket és a progeszteront.
A petefészek kéregre és velőállományra tagolódik. A velőállomány kötőszövetet, vér- és nyirokeredényeket, idegeket tartalmaz. A kéregben találhatók a nagy, gömb alakú petefészek tüszők (folliculus), melyekben a petesejtek (oocyta) ülnek.
A nők petesejtjeiket magzatkoruktól petefészkeikben őrzik. Egy nő még magzati korban, kb. a 20. hétben 6-7 millió petesejtet tartalmaz. A születéskor ez a szám már csak kb. 1 millió, serdülőkorban pedig kb. 300-400 ezer marad. A női élet során kb. 400-500 tüsző érik meg ténylegesen annyira, hogy petesejtet bocsásson ki.
A petefészek-stimulációt olyan gyógyszerekkel / antiösztrogénekkel, gonadotropinokkal / végezzük, amelyek növelik a tüsző stimuláló hormon (FSH) szintjét a vérben. A serdülőkortól kezdve havonta 10-20-as csoportokban kezdenek érni a primordiális tüszők, s közben egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek.
Az agyban található szabályzó központ a hipotalamusz, jelzést kap a petefészek hormontermeléséről, és szinkronizálja a ciklust. Amikor a vérzés véget ér kezdődik a folliculáris szakasz, amely során a hipotalamusz GnRh hormont bocsájt ki, amely stimulálja az agyalapi mirigy FSH (follikulus stimuláló hormon) és később LH (luteinizáló hormon) kibocsájtását. Ezek a hormonok szabályozzák a petefészekben a tüsző(k), és a bennük lévő petesejt(ek) érését, valamint az ösztrogén termelődését.
Az ösztrogénszint ekkortól csökkenni kezd. Az LH hatására pedig bekövetkezik a tüszőrepedés, azaz az ovuláció. Ezzel az érett petesejt kiszabadul a tüszőből és a petevezetékbe vándorol.
A tüszőrepedéskor (ovulatio) a tüszőben nagy nyomásváltozás zajlik, ami valósággal kiszakítja a petesejtet. Az érett petesejt (secunder oocyta) kiszabadulva a méh felé veszi útját, és befejezi a meiózis második osztódását. Csakhogy ez az utolsó osztódása már a megtermékenyítés folyamatához kapcsolódik.
A peteérés akkor kezdődik, amikor az agyalapi mirigy hormonjai működésbe lépnek. Addig minden apró sejt a petefészekben, a saját kis tüszőjében lakik. Mikor megfelelő mennyiségű serkentő hormon jut a véráramba, tizenöt-húsz tüsző megkezdi a női nemi hormon, az ösztrogén termelését. Ez a hormon felébreszti, táplálja, és érleli a sejtecskéket. Körülbelül a tizedik napon a tüszők megrepednek, elengedik apró lakóikat, hogy beszippantsa őket a petevezeték. Egyetlen túlélő fog végigvándorolni a petevezeték falán, az éretlen tüszők pedig összezsugorodnak, és elhalnak.
Az ovuláció körülbelül 12-24 órán keresztül tart, ez az időszak az, ami alatt bekövetkezhet a megtermékenyülés, ha a petesejt találkozik egy hímivarsejttel a petevezetékben.
A petevezetékbe kerül, és a petevezeték falában lévő csillók mozgásával a méh üregébe kerül. Az ovuláció után a petesejt 24 óránál rövidebb időközönként megtermékenyülhet, a női testben lévő spermiumok 3-5 napig megőrizhetik megtermékenyítő képességüket. Ezeknek az időknek az összege egy nő termékeny napjai.
Ha nem történt fogamzás, akkor a petesejt 2-3 nap alatt elpusztul és felszívódik. A sárgatest mindkét esetben elkezdi termelni a sárgatesthormont, azaz a progeszteront. A leuteális szakaszban e hormon szintje emelkedik. Ennek egyik fő feladata, hogy előkészítse a méh nyálkahártyáját a megtermékenyült petesejt befogadására. Ha nem történt fogamzás, akkor a sárgatest elsorvad, és a progeszterontermelés csökkenni kezd, aminek hatására az előkészített méhnyálkahártya leválik, és vérzés kíséretében a hüvelyen át kiürül a szervezetből - ezt nevezzük menstruációnak, és ezzel megkezdődik az újabb ciklus.
A petefészkek felszínét nem fedi hashártya, hanem köbhám borítja. Egy-egy petefészekben több százezer tüsző (folliculi ovarii) van, de számuk az életkorral csökken, mert egy részük tönkremegy (atretizál). A tüszők közül havonta (28 naponta; „holdhónaponként”) általában csak egy érik, és reped meg. Ez a peteérés (ovuláció).
A férfiak nemi érése is az agyalapi mirigy hormontermelésével kezdődik. Amikor ezek a hormonok a véráramba jutnak, a herék megkezdik a hím nemi hormonok termelését. Egy felnőtt férfi szervezete másodpercenként ezer spermát termel, így élete végére ez a szám elérheti a tizenkétmilliárdot.
A sperma olyan, mint egy áramvonalas jármű. Ovális fejét enzimtartalmú sapka védi. Fonott, középső része a fejet és a farkot kapcsolja össze, ostoros, elvékonyodó farka pedig rostokban végződik. Legfontosabb része a sejtmag, itt raktározódik az örökítő anyag. A spermában a 23. kromoszóma vagy X vagy Y alakú. Ez határozza meg a gyermek nemét: ha X alakú, akkor lány, ha Y alakú, akkor fiú születik.
A nők körülbelül harminc éven keresztül termékenyek, a férfiak pedig gyakran egész életükben képesek gyermeket nemzeni.
A petefészek-gyulladás (oophoritis) is előfordulhat.
A tüsző - vagy follikulus - a petefészek önálló szerkezeti egysége, amely egy éretlen petesejtet és a körülötte lévő támogató sejteket tartalmaz. Feladata, hogy a petesejt érését hormonális és sejtszintű folyamatokon keresztül előkészítse, majd ovulációkor lehetővé tegye annak felszabadulását.
A primordiális tüszők <0,03 mm-esek, a primer tüszők 0,05-0,1 mm közöttiek, a szekunder tüszők 0,2-0,4 mm-esek. Az antrális tüszők 2-10 mm-esek, már ultrahanggal láthatók, míg a domináns tüsző 16-25 mm-re nő az ovuláció előtt.
A domináns tüsző az lesz, amelyik a leggyorsabban növekszik, a legtöbb ösztrogént termeli és a legérzékenyebben reagál az FSH-ra. A többi tüsző visszafejlődik, miközben a kiválasztott tovább érik.
Lombiknál a 2 mm feletti tüszők láthatók és befolyásolják a stimuláció eredményét. Az antrális tüszők száma (AFC) és az AMH-szint jelzi, hány petesejtre számíthatunk.
A petesejt túl kicsi ahhoz, hogy ultrahanggal látható legyen, átmérője mindössze 0,1-0,2 mm. A tüszők viszont jól nyomon követhetők, különösen az antrális és a domináns tüszők. A tüszőméret változását követő sorozatos ultrahang vizsgálatot hívjuk follikulometriának.
A petefészek-stimulációt olyan gyógyszerekkel / antiösztrogénekkel, gonadotropinokkal / végezzük, amelyek növelik a tüsző stimuláló hormon (FSH) szintjét a vérben.
A peteérés nélkül nincs teherbeesés! Az ovuláció, vagyis a peteérés a nők petefészkében található tüszők - és a bennük lévő petesejtek - érési folyamatát jelenti. Az érett petesejt kiszabadulása a menstruációs ciklus közepe táján következik be, fontos azonban tudni, hogy nem törvényszerűen a 14. napon! Ez csak 28 napos ciklus esetén van így.
Sajnos a menstruációs ciklus működését, a peteérést hormonzavarok akadályozhatják - ezzel útjába állva a teherbeesésnek. Egyik leggyakoribb ok a policisztás ovárium szindróma, amelynek általában a rendszertelen ciklus, illetve a kívánt terhesség elmaradása szokott lenni a fő tünete. De állhat pajzsmirigyzavar, cukorbetegség, ösztrogéndominancia, korai klimax is a peteérészavar háttérben.
A ciklus első napjának mindig a menstruáció első napját tekintjük, amelyet érdemes egy naptárban mindig bejegyezni, hogy tudjuk, mikor számíthatunk a következő menstruációra, illetve ha babát szeretnénk, akkor is szükségünk lesz erre az információra, valamint ha esetleg a ciklussal bármi probléma adódna, ez fontos információt adhat a vizsgáló orvosnak is, nyomon követhetővé teszi a ciklus esetleges zavarát.
A menstruációs ciklus 4 szakaszra osztható, ezek a következők: menstruáció, follikuláris szakasz, ovuláció, luteális fázis.
A menstruáció, tehát maga a vérzés általában 3-5 napig tart.
A petefészekben a peteérés (ciklusonként 1 dominás tüsző érése) már a ciklus első napján megkezdődik, melyet az agyalapi mirigy által termelt follikuluszstimuláló (tüszőérlelő) hormon (FSH) szabályoz.
A petesejt termeli az ösztrogént, vagyis a tüszőhormont, melynek mennyisége a follikuláris szakaszban folyamatosan emelkedik, amíg el nem éri azt a szintet, aminek hatására az agyalapi mirigy luteális (sárgatestserkentő) hormont (LH) bocsát ki.
A petefészek-hiperstimulációs szindróma (OHSS) is előfordulhat.
A petefészek túlstimulálása is előfordulhat. Ennek tipikus tünetei: hasi fájdalom, haspuffadás, hányinger, hányás, hasmenés, testtömeg növekedés, nehézlégzés, és csökkent vizeletürítés.
A készítmények növelhetik a véralvadási problémák, és ebből eredően a vérrögképződés kockázatát vagy súlyosbíthatják a meglévő vérrögöket.
Gyógyszertől függően gyakoribb mellékhatásnak számít a fejfájás, hőhullámok, hányinger, hangulatingadozás és mellérzékenység is.
Előfordulhat látászavar, például homályos látás, nagyobb lehet a többes terhesség esélye (mivel több petesejt érhet meg egyszerre), fokozott lehet a fejlődési zavarok, illetve bizonyos daganatos megbetegedések kockázata is.
A termékenység javítása különböző, gyógyszernek nem minősülő készítményekkel is támogatható. Kutatásokban bizonyították, hogy bizonyos természetes hatóanyagokkal is serkenthető a peteérés és ezek étrend-kiegészítő formájában hatékony segítséget nyújthatnak a hormonzavarok, peteérés zavarai és szabálytalan ciklus esetén.
Mio-inozitol: Élelmiszerekben (pl. diófélékben, gabonákban, gyümölcsökben) megtalálható és a szervezet is képes előállítani. Fontos szerepet játszik számos hormon, többek között az inzulin és a peteérést elősegítő follikulus stimuláló hormon (FSH) működésében is. Kutatásokban napi 2-4 gramm hozzájárult az ovuláció helyreállításához és a petesejt minőség javításához is. Kiemelten hasznos lehet PCOS fennállása esetén.
Folát: Terhesség alatt hiányában a magzatnál idegrendszeri fejlődési zavarok, velőcsőzáródási rendellenesség jöhet létre. Megfelelő bevitele azonban magát a teherbeesést is segíti, a rendszeres ovuláció támogatásával. Fontos, hogy szintetikus folsav helyett feltétlenül aktív folát formát válasszunk!
C-vitamin, D-vitamin: A C- és D-vitaminak egyaránt fontos szerepe van a menstruációs ciklust és peteérést szabályozó hormonok termelésében. A C-vitamin emellett a kollagénképződéshez is elengedhetetlen, így a tüszőnövekedést is támogatja. Naponta legalább 500 mg C-vitamin és 2000 NE D-vitamin bevitele ajánlott.
Q10 koenzim: A Q10 létfontosságú a sejtszintű energiatermelésben, nélkülözhetetlen a sejtek megfelelő működéséhez, és erős antioxidáns hatással is bír. Kutatásokban hatékonyan támogatta az ovulációs zavarok kezelését, növelte a petefészek tüszők számát, javította a peteérést, a petesejt minőséget, és a teherbeesési esélyeket is. A klomifén-citrátra nem reagáló PCOS-es nőknél sikerrel alkalmazták az ovuláció és fogamzás elősegítésére.
Omega-3 zsírsavak (EPA és DHA): Számos kutatás szerint javítják termékenységet, segítik a rendszeres menstruációt és peteérést, valamint a jobb petesejt minőséget is. Erős antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatásuk van, kutatásokban a follikulus stimuláló hormon, a progeszteron és az ösztrogén szintjére is pozitívan hatottak. Az omega-3 kapszulát szedő nőknél másfélszer nagyobb volt a fogamzás esélye, mint a kiegészítőt nem használó nőknél!
A peteérést elősegítő készítmények (akár gyógyszerek, akár étrend-kiegészítők) alkalmazása mellett nem szabad elhanyagolni az egészséges táplálkozást és életmódot sem. Mindennapi döntéseink ugyanis a termékenységre is jelentős hatással vannak, és a helyes lépések megkönnyíthetik a sikeres teherbeesést!
A tartós erős stressz megnöveli a kortizolszintet, ami a peteérés zavaraihoz vezethet, akár az ovuláció elmaradását is okozhatja. Fontos tehát a kordában tartása, például légzőgyakorlatokkal, meditációval, jógával, masszázzsal, élvezetes hobbikkal.
A dohányzás, az alkoholfogyasztás és a túlzott koffeinbevitel is csökkenti a termékenységet, ezért ezek elhagyása mindenképpen alapvető a babaprojekt során.
Kutatások sora igazolja, hogy a rendszeres mozgás serkenti a peteérést és pozitív hatással van a női termékenységre. Fontos szerepe van a stressz elleni küzdelemben, az egészséges testsúly és hormonegyensúly fenntartásában is. Napi legalább 30 perc mozgás javasolt, ami lehet például tempós séta, kocogás, úszás, kerékpározás, tánc is.
Kutatásokból az derült ki, hogy a peteérést elősegítő étrend gazdag növényi fehérjében, alacsony glikémiás indexű szénhidrátokban, egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavakban (omega-3 és omega-9), folátban, D-vitaminban, antioxidánsokban és vasban. Fontos a sok zöldség és gyümölcs, hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonák, olajos magvak, sovány fehérje, hal, telítetlen növényi zsírok fogyasztása.
A gyakori (legalább heti három) szexuális együttlét növeli a teherbeesés esélyét. Fontos azonban, hogy ne görcsöljetek rá, ne stresszeljetek ezen!
A menstruációs ciklus nyomon követésével az ovuláció is követhető, ezzel pedig meghatározhatók a termékeny napok: a peteérés előtti 5 nap és a peteérés napja. Ebben az időszakban kétnaponta javasolt az együttlét.
Habár az ovulációs rendellenességek, vagyis a peteérés zavarai, a teherbeesést leggyakrabban akadályozó problémák, mint a cikkünkből is kiderül, szerencsére nagyon széles a megoldások tárháza. Ha a meddőség oka a peteérés elmaradása, akkor számos peteérést elősegítő készítmény alkalmazható - az adott esetben legmegfelelőbb gyógyszer kiválasztásában a kezelőorvos segít.
A peteérés támogatásában bizonyos természetes, recept nélkül beszerezhető hatóanyagok is hasznosak lehetnek, akár a gyógyszeres kezelés kiegészítéseként. Ilyen a mio-inozitol, a Q10 koenzim, a folát, a C- és D-vitamin és az omega-3 zsírsavak is. Emellett fontos tudni, hogy táplálkozásunkkal és életmódunkkal is javíthatunk a termékenységünkön!
A méhen belüli fejlődés HD (biologika, ontogenezis)
tags: #petesejt #termelesenek #helye