A női szervezet a menstruációval és a peteéréssel készül fel az utódnemzésre. A petefészek (ovarium) páros szerv, amely a nemi érettség bekövetkeztéig nyugalomban van. Ekkor a hipotalamo-hipofízeális rendszer serkentő gonadotróp hormonjainak (FSH, LH) hatására működni kezd, és női ivarsejteket (petesejt, ovum, oocyta, ovocyta), valamint tüszőhormont és sárgatesthormont termel.
A petefészek felépítése és működése
A petefészek mandula nagyságú képződmény, amely a méh két oldalából nyíló petevezetékek végénél, a kismedencében helyezkedik el. Alapállományát sejtdús kötőszövet képezi, ebbe ágyazva különböző érettségű tüszők láthatók. Megkülönböztethető egy belső, főleg érfonatokat tartalmazó lazább velőállomány, és egy tömöttebb külső, tüszőket tartalmazó kéregállomány.
A tüszők termelik érésük során a tüszőhormont. Majd a tüszőrepedés (ovuláció) - a petesejt kiszabadulása után - sárgatestté alakulva a sárgatesthormont. A petefészkek felszínét nem fedi hashártya, hanem köbhám borítja.
A tüszők száma és fejlődése
Egy nő még magzati korban, körülbelül a 20. terhességi héten rendelkezik a legtöbb tüszővel, akár 6-7 millióval. A születéskor ez a szám már csak körülbelül 1 millió, pubertáskorra pedig 300-400 ezer marad. A női élet során mindössze 400-500 tüsző érik meg ténylegesen annyira, hogy petesejtet bocsásson ki.
Téves az a gondolat, hogy fogamzásgátló tabletta szedése alatt - mivel gátolt az ovuláció - megáll a tüszőállomány csökkenése. A tüszők száma meghatározott, véges, és a tabletta szedése alatt is csökken.
A tüsző - vagy follikulus - a petefészek önálló szerkezeti egysége, amely egy éretlen petesejtet és a körülötte lévő támogató sejteket tartalmaz. Feladata, hogy a petesejt érését hormonális és sejtszintű folyamatokon keresztül előkészítse, majd ovulációkor lehetővé tegye annak felszabadulását.
Az ultrahang vizsgálat során a petesejt túl kicsi ahhoz, hogy látható legyen, átmérője mindössze 0,1-0,2 mm. A tüszők viszont jól nyomon követhetők, különösen az antrális és a domináns tüszők. A tüszőméret változását követő sorozatos ultrahang vizsgálatot follikulometriának hívjuk.
A tüszők fejlődési szakaszai és méretei:
- Primordiális tüszők: <0,03 mm
- Primer tüszők: 0,05-0,1 mm
- Szekunder tüszők: 0,2-0,4 mm
- Antrális tüszők: 2-10 mm (már ultrahanggal láthatók)
- Domináns tüsző: 16-25 mm (az ovuláció előtt)
A peteérés folyamata
Minden ciklus elején, a 2-3. napon megemelkedik a tüszőserkentő hormon (FSH) szintje, amely beindítja ezt a folyamatot. A petefészekben lévő tüszők közül több elkezd nőni, majd egy bonyolult hormonális folyamat során egy kiválasztódik. Egy normál ciklusban egy domináns tüsző van, a többi nem nő tovább, hanem elhal.
A domináns tüsző az lesz, amelyik a leggyorsabban növekszik, a legtöbb ösztrogént termeli és a legérzékenyebben reagál az FSH-ra. A többi tüsző visszafejlődik, miközben a kiválasztott tovább érik. Az ovuláció - tehát amikor a petesejt leválik a domináns tüsző egy speciális részéről, lényegében megreped a tüsző és kijut belőle a petesejt - az LH-szint megemelkedése után 36-40 óra múlva következik be.
A hasüregbe való kilökődés után a petevezető magához vonzza, és felszívódik. Ezt követően vagy találkozik hímivarsejttel, vagy sem. A peteérés folyamata a ciklus körülbelül 3. napjától annak 13-14. napjáig tart. Az érett petesejt a petevezetékbe jutva 24 órán keresztül készen áll a megtermékenyülésre.
A sárgatest szerepe
A megfelelő peteérés, majd ovuláció után progeszteronszint-emelkedés történik. Ha a petesejt megtermékenyült, a sárgatest tovább nagyobbodik (terhességi sárgatest) és a terhesség első három hónapjában az általa termelt sárgatest-hormon biztosítja a méhnyálkahártya fennmaradását és továbbfejlődését (ez a hullóhártya, decidua), ezzel a megtermékenyült pete méhen belüli beágyazódását és táplálását. Később a sárgatest szerepét a méhlepény veszi át. Ha nem következik be megtermékenyülés, akkor a méhfal nyálkahártyájának funkcionális rétege leválik és távozik a szervezetből, ez a menstruáció. A sárgatestek minden ciklus végén tönkremennek és fehér heges testté (corpus albicans) alakulnak.
A peteérés jelei és tünetei
A peteérés folyamatát nem különösen érzékeljük, ám a petesejt kilökődését változó intenzitású alhasi fájdalom, akár minimális barna váladék is kíséri. Ezt középidős fájdalomnak is nevezik, és teljesen természetes jelenség, ami a petesejt kilökődését kíséri. A pontos kiváltó oka nem ismert, de a szakértők azt feltételezik, hogy a megrepedt tüszőből felszabaduló folyadék vagy vér irritálhatja a hashártyát, ez okozza az érezhető kellemetlenséget.
- Alhasi fájdalom és görcsök: Amikor a petesejt kilökődik a domináns tüszőből, hasi görcsöket lehet tapasztalni. Mindig felvetődik, hogy ezt vajon miért és milyen erősen érzik, érdemes erről konzultálni.
- Középidős, pecsételő vérzés: Szintén jellemző tünet, hogy középidős, pecsételő vérzés jelentkezik, ugyanis a nyálkahártya picikét leeshet, egy-két pöttynyi barnás vérzést mutatva. Aggodalomra ez esetben sincs ok.
- Hüvelyváladék változása: A harmadik, egyben talán a leggyakoribb tünet, hogy a hüvelyváladék, vagyis a méhnyaknyák sűrűbb és több lesz a megnövekedett progeszteronszint miatt. A peteérés napjaiban a hüvelyi folyás mennyisége és állaga is megváltozik, bővebb, sűrűbb és nyálkásabb, ugyanakkor színtelen lesz, egészen olyan, mint a tojásfehérje. Ennek oka, hogy a szervezet így próbál meg felkészülni a teherbeesésre. A sűrűbb váladék elősegíti azt, hogy a spermiumok tovább életképesek maradjanak és könnyebben elérjék a petevezetéket, így bekövetkezhessen a megtermékenyülés.
- Testhőmérséklet emelkedése: Az ovulációt megelőzően a testhőmérséklet pár tized fokkal növekszik. Ha például normál esetben 36,8 fokos a testhőnk, az ovuláció kezdetén előfordulhat, hogy 37,2 fokot mérhetünk. Ezt úgy ellenőrizhetjük otthon, ha minden reggel, közvetlen ébredés után ugyanabban az időpontban megmérjük a hőmérsékletünket és feljegyezzük a kapott értéket.
- Hangszín változása: A Kaliforniai Egyetem egy 2008-as kutatása azt találta, hogy az ovuláló nők hangja magasabbá válik az egyébként megszokottnál.
- Megnövekedett libidó: Ugyancsak evolúciós okai lehetnek annak, hogy a nők a peteérés napjaiban jobban kívánják a szexet. Ezt a szervezetben zajló hormonális változások is magyarázzák, ilyenkor ugyanis a nők tesztoszteronszintje enyhén megemelkedik, ami érezhető hatással van a libidóra.
A peteérés idejének meghatározása
A hőmérőzés mellett két másik módszerrel is megállapíthatjuk, hogy ovulálunk-e. Az úgynevezett LH-teszt - a terhességi teszthez hasonlóan - a vizeletből állapítja meg, hogy megemelkedett-e az LH-szintünk. Míg ezek a tesztek remek segítséget jelenthetnek a családtervezés folyamatában, fontos, hogy a pár szexuális életét ne egy mechanikus rendszer vegye át, őrizzék a párok az intimitás örömét.
Emellett azt is megemlíteném, hogy ha valaki nem gyermekvállalás, hanem éppen ellenkezőleg, védekezés szempontjából figyeli testének jeleit, a „naptármódszer” a legkevésbé hatékony védekezési technika. Például azért is, mert több tanulmány kimutatta, hogy van olyan hímivarsejt, ami akár több hétig is „eléldegél” a genitális traktusban.
Az ovuláció napjainak pontos meghatározásában két dolog lehet a segítségünkre: az egyik a menstruációs naptár, amelyben nyomon követhetjük azt, hol járunk éppen a ciklusunkban. Ennél is precízebb eredményt kapunk az otthon használható ovulációs tesztekkel, melyek a vizeletből mutatják ki a luteális hormon (LH) megemelkedését, ami annak a jele, hogy az érett petesejt körülbelül 36-40 óra múlva kiszabadul a tüszőből.
Megtermékenyülés, embrió beágyazódása
A női termékenység és a petesejtek minősége
Az emberi szervezet kora sokkal többet számít a reprodukció kapcsán, mint gondolnád. Ha csak azt vesszük alapul, hogy biológiailag mikor a legalkalmasabb gyermeket vállalni, akkor a nők 25-30 éves koruk között a legtermékenyebbek. A petesejtjeink ebben az időszakban érik el a minőségi csúcspontjukat. A babavárás megviseli a szervezetet, ám ebben az időszakban kell a legkevésbé számítani erre. Ám a mai világban a nők inkább később, 30 éves koruk felett vállalnak gyermeket. 35 év felett már erősen lecsökken a petesejtek mennyisége, és a teherbeesés esélye is lecsökken 80% alá.
A petesejt egészségét és a termékenységet nagyban befolyásolja, hogy a tüszőn belüli sejtek hogyan kommunikálnak egymással, különösen a petesejt és a körülötte lévő sejtek közti anyagcsere- és jelátviteli kapcsolatok. Fontos megérteni: nem minden tüsző tartalmaz petesejtet, és nem minden petesejt tud megtermékenyülni. Ez az egész folyamat önszabályozó, érzékeny az életmódra, stresszre, táplálkozásra, sőt az alvásra is.
Előfordulhat, hogy egy tüsző teljesen üresnek bizonyul (empty follicle syndrome), vagy éretlen, még fejlődési stádiumban lévő petesejtet rejt. Az érett, megtermékenyíthető petesejtek aránya számos tényezőtől függ: a választott stimulációs protokolltól, a gyógyszerdózisoktól, a trigger időzítésétől, valamint a páciens életkorától és petefészek-tartalékától. Az éretlen petesejtek arányát növelheti, ha a tüszők nem kapnak elegendő időt a végső érésre, vagy ha a stimulációs paraméterek nem optimálisak.