A petefészek fejlődése és a peteérés folyamata

A női szervezet a menstruációval és a peteéréssel készül fel az utódnemzésre.

A petefészek fejlődése magzati korban

A teljes csírasejtkészlet a magzati korban alakul ki, születés után új csírasejtek nem képződnek. A petefészek szövettanilag kb. a terhesség 70. napján kezd fejlődni. A terhesség 8. hetében a petefészekben kb. 600.000 primitív (praemeioticus) csírasejt (oogonium) van, számuk a 20. héten éri el a maximumot, a 40 milliót. A 20. héttől kezdve a follicularis atresia miatt a csírasejtek száma csökken, a születés időpontjára már csak 3 millió a számuk, és a nemi érés idejére, a menarche időpontjára kb. 400.000-re csökken.

A menstruációs ciklus és a peteérés

A „tankönyv szerinti” ciklus 28 napig tart, és a 21 és 35 nap közötti időintervallum még a normál ciklust foglalja magába. Ha azonban a 28 napos ciklust vesszük példaszámolásunk alapjául, akkor elmondható, hogy annak közepén, a 14. napon következik be a peteérés. Fontos megjegyezni, hogy a peteérés az ezt megelőző folyamatot foglalja magába. A peteérés folyamata tehát a ciklus körülbelül 3. napjától annak 13-14. napjáig tart.

A peteérés hormonális háttere

Minden ciklus elején, a 2-3. napon megemelkedik a tüszőserkentő hormon (FSH) szintje, amely beindítja ezt a folyamatot. A petefészekben lévő tüszők közül több elkezd nőni, majd egy bonyolult hormonális folyamat során egy kiválasztódik. Egy normál ciklusban egy domináns tüsző van, a többi nem nő tovább, hanem szépen elhalnak.

Az ovuláció - tehát amikor a petesejt leválik a domináns tüsző egy speciális részéről, lényegében megreped a tüsző és kijut belőle a petesejt - az LH-szint megemelkedése után 36-40 óra múlva következik be. A peteérés idején a méhnyak nyák összetétele, mennyisége és minősége az ösztrogén hatására megváltozik, átlátszóvá, nyúlóssá, sikamlóssá válik, tojásfehérjéhez hasonlít. Ezt követően vagy találkozik hímivarsejttel, vagy sem.

A peteérés jelei és tünetei

A peteérés folyamatát nem különösen érzékeljük, ám a petesejt kilökődését változó intenzitású alhasi fájdalom, akár minimális barna váladék is kíséri. Amikor a petesejt kilökődik a domináns tüszőből, hasi görcsöket lehet tapasztalni. Szintén jellemző tünet, ami számtalanszor előfordulhat, hogy középidős, pecsételő vérzés jelentkezik, ugyanis a nyálkahártya picikét leeshet, egy-két pöttynyi barnás vérzést mutatva. A harmadik, egyben talán a leggyakoribb tünet, hogy a hüvelyváladék, vagyis a méhnyaknyák sűrűbb és több lesz a megnövekedett progeszteronszint miatt.

A megfelelő peteérés, majd ovuláció után progeszteronszint-emelkedés történik, amitől körülbelül fél fokkal feljebb mehet a testhőmérsékletünk.

A peteérés megfigyelése

A hőmérőzés mellett két másik módszerrel is megállapíthatjuk, hogy ovulálunk-e. Az úgynevezett LH-teszt - a terhességi teszthez hasonlóan - a vizeletből állapítja meg, hogy megemelkedett-e az LH-szintünk.

A peteérést többek között ultrahangvizsgálattal (Ultrahangos peteérés figyelés (folliculometria)) is nyomon lehet követni. A vizsgálat segítségével a peteérést és a méhnyálkahártya változását követjük nyomon ultrahang segítségével. A folliculometria egy fájdalommentes, hüvelyi ultrahanggal végzett vizsgálatsorozat, amelynek célja a tüszőérés (peteérés) folyamatának, valamint a méhnyálkahártya vastagodásának pontos nyomon követése. A vizsgálat segítségével az orvos meg tudja állapítani, hogy rendben végbemegy-e az ovuláció (peteérés), és milliméteres pontossággal meg tudja határozni annak várható idejét.

Szabályos, 28 napos menstruációs ciklus esetén az első ultrahangvizsgálatot általában a ciklus 9-10. vagy 11-12. napja környékén a legideálisabb elvégezni. Ettől a naptól kezdve nagyjából 2 naponta érdemes megismételni a vizsgálatot egészen a várható ovuláció (tüszőrepedés) bekövetkeztéig.

A tüszők fejlődése és a petesejt érése

A petefészkekben termékeny életkorban ciklusos tüszőérés zajlik. Ennek során 20-25 mm átmérőjű folyadéktartalmú tüszők keletkeznek, amelyek normálisan középidőben megrepednek (ovuláció), és a helyükön sárgatest képződik. A menstruációt követően a petefészekben egyszerre több (általában 20-30 darab) apró tüsző (folliculus) kezd el érni. Egy egészséges, normál ciklus során ezek közül végül csak egyetlen „domináns” tüsző érik meg teljesen, és lök ki magából egy életképes petesejtet. A ciklus első felében a képernyőn apró, fekete körökként jelennek meg az érő tüszők, amelyek közül 2-3 darab kezd el látványosan növekedni. A szakorvos folyamatosan leméri a legnagyobb tüsző átmérőjét. Amikor ez a domináns tüsző eléri a 20-22 milliméteres nagyságot, megreped, és kiszabadul belőle az érett petesejt. A többi tüsző pedig fokozatosan elsorvad.

A petesejt által hátrahagyott tüsző átalakul sárgatestté, ami nagy mennyiségű progeszteront termel. A luteális szakasz általában 12-16 napig tart, és hossza nagyjából állandó. A kiürült tüszőből sárgatest lesz, ami elkezdi termelni a sárgatest hormont, azaz a progeszteront, a másik női nemi hormont, amely hatására néhány tized fokkal megemelkedik a női test hőmérséklete. Ez egészen a következő menstruációig tart.

A petefészek ciszták

A ciszta fallal körülhatárolt, folyadékkal telt tömlőt jelent. Petefészekcisztának a petefészek állományában kialakuló folyadéktartalmú képleteket nevezzük. A funkcionális ciszták legtöbbször szalmasárga folyadékot tartalmaznak, de előfordul, hogy bevérzés miatt alvadékkal teltek. A kis ciszták általában nem okoznak panaszt. Nőgyógyászati szűrővizsgálat vagy egyéb okból végzett hasi ultrahang során kerülnek felismerésre. A nagyobbak a környező szervek nyomódása miatt fájdalommal járhatnak. Alhasi fájdalom jelentkezhet közösülés közben.

Az ultrahang megbízható eljárás a ciszták kimutatásában. A szimpla tömlők kezelést nem igényelnek, 1-2 hónap alatt spontán felszívódnak, ez elősegíthető hormonális kezeléssel. Panaszmentesség esetén várakozhatunk gyógyszer adása nélkül is. Ha a ciszta panaszt okoz, tartósan fennáll, mérete bizonyos határokat elér vagy nem egyértelműen jóindulatúságra utaló szerkezeti jegyek láthatóak benne, műtéti eltávolítása és szövettani vizsgálata javasolt.

Endometriózis és a petefészek

Endometriózis esetén méhnyálkahártya található természetes helyén, a méh üregén kívül. Érintett lehet a petefészek mellett a petevezeték, a méh külső felszíne, a hashártya, a húgyhólyag, a belek, a külső nemi szervek, nagyon ritkán hasüregen kívüli szervek is. A rendellenes helyen lévő méhnyálkahártya is ciklusos változásokon megy keresztül a női nemi hormonok hatására: megvastagszik, majd bevérzések keletkeznek benne, leválik. Ez hegesedéssel, gyulladással, összenövések kialakulásával járhat.

A betegség leggyakoribb tünete a fájdalom (menzeszt megelőzően, a menzesz alatt és/vagy szexuális együttlét kapcsán), a vérzészavar (erős vérzés) és a meddőség (30-40%). A diagnózis felállításában segít a nőgyógyászati fizikális vizsgálat és az ultrahang. Menzeszközeli időpontban javasolt elvégezni.

tags: #petefeszekben #erett #tuszo