A baba fejlődése az első évben szinte hétről-hétre elképesztő változásokkal jár. Jobban belegondolva döbbenetes, hogy egy ici-pici babócából, aki csak alszik, eszik és sír, 12 hónap alatt egy életerős, huncut, nagyszájú, rohangáló kis törpe válik. Ez az időszak, visszagondolva a saját élményeimre, a következő sarkalatos kérdés körül forgott: vajon megfelelően fejlődik-e a gyerekem? Különösen a játszótéren volt gyakori téma a mamik között, hogy kinek a gyereke mikor ült fel/állt fel először, vajon mászik-e már, beszél-e már a manóka. “Vajon én mindent jól csinálok? Bár a kételyek megszüntetésére nem létezik titkos recept (ha lenne, tuti milliomos lennék!), ennek ellenére legtöbbször teljesen felesleges aggódnod. Minden kisbaba más ütemben fejlődik, és ez így természetes. Nyilván vannak bizonyos mérföldkövek, amelyek ráhúzhatóak a babák túlnyomó többségére; és az ezektől való nagyobb eltérés esetében ajánlott szakértővel konzultálni. A rendszeres védőnői és orvosi vizitek mellett jó kezekben vagytok mind a ketten (vagy többen).
A baba fejlődésének állomásait több fontos területen figyelhetjük meg. Mozgásának, érzékszerveinek, kognitív képességeinek előrehaladását, szociális, érzelmi és kommunikációs képességeinek változásait születésétől kezdve nyomon követhetjük. Cikkünkben röviden foglalkozunk ezekkel a területekkel a baba egyes fejlődési szakaszait érintve.
Mozgásfejlődés 12 hónapos korban
Ebben az időszakban gyermekük a legtöbb időt kúszással vagy mászással tölti, mellyel bárhová könnyedén eljut a lakásban. Emellett bútorokba kapaszkodva feltérdel, azután feláll. A felállás olyan helyen sikerül először, ahol jól meg tud kapaszkodni, például a járóka, vagy kiságy rácsában. Később a bútorok mentén kapaszkodva, oldalazva lépeget. A legtöbb kisgyermek 12-15 hónapos kor között kezd el önállóan járni. Általában két közeli bútor vagy két felnőtt között teszi meg első önálló lépéseit.
A baba mozgásfejlődése látványos változásokat hoz ebben az időszakban. Kúszik, mászik, felegyenesedni igyekszik, a szakasz végén pedig felkapaszkodik, és feláll. Gyakran feltérdel, majd felállva testsúlyát egyik-másik lábára helyezi. Innen fog kiindulni az oldalazva lépegetés.
Mikor a gyermek az első lépéseket teszi, karjait oldalra csapja, pont, mint egy kisrepülő, hogy egyensúlyát megtartsa. Ahogy nő az önbizalma, leereszti oldalra a karokat és átadja az egyensúlyozás feladatát a törzsizmoknak.
A tologatható játékok, úgymint a babakocsik, a fűnyíró és a bevásárlókocsik segítenek fejleszteni a járását. (Főleg azon tárgyak tologatásáért lesz oda, amelyek közben valamilyen hangot adnak ki).
Kognitív és finommotoros fejlődés
Abban leli örömét, hogy a tárgyakat kipakolja a kosárból, a dobozból, néha megpróbálja bele is rakni a kisebbet a nagyobba, vagy fordítva. Finoman, pontosan nyúl a játékokért, azokat egymásra helyezi. Ujjhegyeivel meg tud fogni apró tárgyakat is (kenyérfalat, kekszdarab, mazsola, madzag). Szívesen megkaparintja már a ceruzát, krétát, és próbál nyomot hagyni a papíron, táblán, aszfalton. Nagy lendülettel firkál.
Megtanulja, hogy melyik mire való. Elkezdi őket egymásra pakolni, és kisebb játékokat nagyobb üreges tárgyakba rak. Megismeri így a méreteket, formákat.
A 12 hónapos baba még nem tudja mondatokban kifejezni magát, de rengeteg módon kommunikál velünk. Tipikus helyzet, hogy az anyukák ilyenkor sokkal jobban értik a gyermekük jelzéseit, mint a család többi tagja, mivel ők töltik a legtöbb időt a picivel. Érdemes megfigyelni a testbeszédét, a mimikáját, amivel szavak nélkül beszél hozzánk! Például, amikor az addig izgalmasnak talált játékot eldobja, az azt jelentheti, hogy unatkozik, érdemes mást csinálni vele.
Mutatóujjal rámutat dolgokra, hangadással és szemkontaktussal jelzi, mit szeretne.
Kommunikáció és beszédfejlődés
Ha valamit szeretne megkapni, amit nem ér el, akkor a mutatóujjával rámutat a tárgyra. Fejrázással vagy a „nem” szóval jelzi, ha nem szeretne, és egyértelmű gesztussal vagy igennel jelzi, ha szeretne valamit. Több mint tíz egyszerű tárgyat vagy gyakori cselekvést kifejező szót megért. Sokat halandzsázik. Saját és közeli hozzátartozói nevét felismeri, például felfigyel rá, illetve rátekint. Utánozza a látott mozdulatokat (például tapsolás, ’pá-pá’). Érdemes olyan gyermekdalokat, mondókákat mondani a gyermeknek, amiket különféle mozdulatokkal lehet kísérni (például „Csip-csip csóka…”, „Fújja a szél a fákat…”, „Lóg a lába lóga…”, „Borsót főztem…”). Kérésre ismerős tárgyra mutat. Képeskönyvet nézeget.
Ebben az életkorban egyszer csak megjelennek az első kimondott szavak, melyek leggyakrabban a már igen változatos gagyogásból bukkannak elő. Ha szülőként ezeket megerősítjük, akkor a gyermek előbb-utóbb elkezdi használni. Ezek lehetnek valódi szavak (papa, baba, mama), de lehetnek hangutánzó szavak (vau, múúú, bee), vagy csak szótöredékek (ápa=lámpa, dadda=labda).
Kimondja az első szavait, néhány szót utánoz. Leggyakoribb szavak, amiket a csöppség megtanul az anya, mama, papa, baba. A cica, tej, pá-pá, vau-vau is a könnyebben megtanulható szavak közé tartozik - ne lepődj meg, ha a te kicsid is ezeket mondja legkorábban! Fontos megjegyezni: Minden baba egyedi ütemben fejlődik, és a szavak elsajátítása más-más ritmusban történik. Ne aggódj, ha a gyermeked még nem mond ki egyetlen szót sem, vagy ha más szavakat használ először.
Kommunikációjában a gagyogás egyre felismerhetőbb szavakat jelent, szókincse folyamatosan növekszik.
Beszédre, zajokra nem reagál. Feltűnően figyeli az Önök arcát, szájmozgását. Nem figyel a nevére. Tárgyakra a kezével, mutatóujjával nem mutat. Képeskönyv nézegetésekor tárgyképeket nem ismer fel, és nem mutat rá.
Fontos, hogy beszélj hozzá. Nevezd meg a tárgyakat, a tevékenységeket, és magyarázd el neki, mit csináltok - még akkor is, ha úgy érzed, hogy nem ért meg belőle mindent.
A 2 éves gyermek
Szociális és érzelmi fejlődés
Az egyéves baba még egyedül játszik, a játékokkal való ismerkedés, a tárgyak manipulálása és a környezet felfedezése nagyon fontos számukra. Jellemzően másfél éves kor körül kezdenek érdeklődni a másik gyermek iránt, kezdik megfigyelni a többiek játékát, de még ekkor sem tipikus, hogy együtt játszanak!
A 12 hónapos baba még nem feltétlenül igényli a más gyerekekkel való játékot úgy, ahogy egy nagyobb gyermek. Ebben a korban elsősorban a szülővel való kapcsolat a legfontosabb, rajtuk keresztül ismeri meg a világot, alakulnaknak ki a szociális készségei. Ebben a korban a baba elsősorban a szülőkre, esetleg a testvéreire irányítja a figyelmét. A szülő a biztonságos támasza, a szeretet és a gondoskodás forrása.
A szociális készségek fejlődését úgy segítheted legjobban, ha gyakran jártok játszótérre, baba-mama klubba, esetleg kifejezetten kicsiknek szánt játszóházba, ha az idő nem engedi a szabadtéri tevékenységeket. Míg a játszótéren más gyerekeket látva a baba megfigyelheti őket, és fokozatosan kialakulhat benne az érdeklődés a közös játék iránt, addig a babacsoportokban a gyerekek lehetőséget kapnak arra, hogy más babák mellett játsszanak, miközben a szülők is megismerkedhetnek egymással.
Ebben a korban a kicsik nem mindig tudnak nyugodtan végigülni egy étkezést az etetőszékben, előfordul, hogy ott is szeretnének felállni, elindulni. Gyakori, hogy a szülők ilyenkor elektronikus eszközöket (tévé, tablet, telefon) használnak az „örökmozgó” viselkedés csökkentésére, de valójában ezek éppen az önállósodási folyamat gátjává válnak. Helyettük a gyermek figyelmét a tevékenységhez kapcsolódó tárgyak (pl. evőeszközök, falatok) kézbe adásával, vagy beszélgetéssel tartsák fenn.
A 12 hónapos babák gyakran meglepően humorosak tudnak lenni! Bár még nem értik a viccek bonyolultságát, a saját kis világukban rengeteg nevetséges dolgot találnak. A játék során rengeteg mókás szituáció adódik, ami megnevetteti őket. Egy egyszerű bújócskázás vagy egy váratlanul lepottyanó játékmackó már elég lehet ahhoz, hogy egy jót kacagjon. A nevetéssel hívják fel magukra a szüleik figyelmét is, ami számukra nagyon fontos. A világ felfedezésének öröme is gyakran egy gurgulázó kacajban nyilvánul meg. A közös mókázás és nevetés mindkettőtökben oxitocint termel - a "boldogsághormonnak" szerepe van a szociális kötődésben, a bizalom kialakításában és a stressz csökkentésében is.
Étkezés és önállósodás
Az étkezés során megkísérli a kanalazást, esetleg kézzel nyúl a tányérba, az ételt a szájához viszi. Tulajdonképpen mindegy, hogyan próbálkozik, ebben a korban még nem kell az evőeszközhöz ragaszkodni. A bátrabbak akár már a felnőttekéhez hasonló állagút kóstolgatnak, a visszahúzódóbbak még maradhatnak az egyszerűbben elfogyasztható vagy puhább ételekkel való próbálkozásnál. Fontos, hogy türelemmel segítsenek gyermeküknek, és egy-egy hárítás után is igyekezzenek megkínálni új ízű, állagú falattal. A pohárból történő ivás gyakorlására is célszerű időt szánni, mert a cumisüveg használata hátráltatja a nyelv és a száj összetettebb mozgásainak begyakorlását.
Folytassuk a hozzátáplálást, amelyet a 6. hónapban (vagy a negyedikben) elkezdtünk. Már adhatunk a gyermeknek tehéntejet is a tejtermékeken kívül, sőt a mézzel, gyógyteákkal, tojással is próbálkozhatunk már. Ha még szoptatjuk a gyermeket, akkor nem kötelező 12 hónap után abbahagynunk. Amíg a gyermek kívánja és van rá lehetőségünk, addig táplálhatjuk még anyatejjel a babát.
A baba súlyának rendszeres mérése az egyik legfontosabb otthoni vizsgálódási módszer. A születés után megfigyelhető „élettani fogyás” egy természetes testsúlycsökkenés, ami 100-150 grammot jelent, és 10-15 napon belül visszagyarapodik majd. A gyarapodás lehet eltérő gyermekenként, nem lehet általános értékeket megadni. Azonban feltűnő jelenségeket észrevehetünk, például ha nem történik két héten belül növekedés, vagy fogyást mérünk.
A testarányok fokozatosan megváltoznak, a fej relative kisebb lesz a törzshöz képest, mint amilyen újszülöttként volt. Másrészt a gyomor térfogata megnő, ezért egyszerre nagyobb mennyiséget tud befogadni. Tartalmasabb ételeket is eszik, mint a folyékony (magas víztartalmú) anyatej. Összességében az egységnyi testsúlyra vonatkozó táplálék és energia mennyisége tényleg kisebb, de jobban fel tudja a hasznos anyagokat szívni.
Öltözködés és tisztálkodás
Gyermekük az öltöztetésnél már segít Önöknek, amikor a kezét a ruha ujjába illesztik, igyekszik átdugni, fölemeli a lábát a cipő, zokni vagy a nadrágszár fölhúzásához. Tisztálkodásnál fogja a szivacsot, a fésűt, a fogkefét, és a megfelelő testrészhez viszi.
Nem szokott még egyszerű ruhadarabot levenni (sapka, zokni).
Mikor forduljunk szakemberhez?
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.
Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.
A szakemberhez fordulás jelei lehetnek:
- Mászással nem tud akadályokat leküzdeni (átmászni, felmászni).
- Nem tud fokozatosan leülni, csak eldől, mint egy „liszteszsák”.
- Álló helyzetben lábtartása eltérő, pl. lábujjhegyen áll.
- Még nem tud kapaszkodva felállni.
- Az önálló járás még nem alakult ki.
- Egyik kezét feltűnően hanyagolja.
- Apró tárgyat nem tud felcsippenteni. Nem tud betenni, rátenni.
- Csendben játszik, nem ad hangokat.
- Nem próbál darabos ételt rágcsálni, csak pépeset eszik.
- Nehezen megnyugtatható, vagy gyakran sírva ébred.
Az egyéni fejlődés megítélését sok minden befolyásolhatja pl. a méhen belüli fejlődés, a szülés körülményei, környezeti ártalmak stb. Ezért abban szeretnénk segíteni, hogy olvasóink magabiztosabban tudjanak dönteni, mi az, ami eltér az általános fejlődési ütemtől, illetve, mit tehetnek a gyermek fejlődésének támogatása érdekében.
Terápiák és támogatás
Melyik terápiás módszert válasszuk gyermekünk és/vagy a családunk számára? A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. A sérülés specifikus terápiákról bővebben a „Terápiák” címszó alatt olvashatnak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.
A fejlődés nyomon követésében az egyik legfontosabb támaszunk, hogy minden életkori szakaszban vannak úgynevezett fejlődési mérföldkövek, melyek a hazai és külföldi szakirodalom által megállapított olyan események, melyeket a legtöbb gyermek megtesz egy bizonyos életkorig (pl. mosolygás, átfordulás, fejkiemelés).
A baba fejlődése szempontjából kiemelten fontos a korai intervenció, ezért ha felmerül a probléma gyanúja, forduljunk szakemberhez.