A ciszta magyarul hólyagot, tömlőt jelent, vagyis a petefészekben megjelenő ciszták folyadékkal telt, hártyával vagy vastagabb fallal körülvett elváltozások. Petefészekciszta minden korosztályban előfordulhat. Sokszor a beteg panaszmentes, csak az évenkénti rutin nőgyógyászati vizsgálat derít fényt a petefészek tömlő jelenlétére. Nagyobb méretű ciszták nőgyógyászati vizsgálat során tapinthatóak a kismedencében. Az ultrahangos vizsgálatok elterjedésével sok kisebb tömlő is diagnosztizálhatóvá vált. Az ultrahangvizsgálat során igen pontos képet kaphatunk a ciszta szerkezetéről, ez nyújt segítséget a kezelőorvosnak a betegség természetének megítélésében. Ciszták bármely szerven kialakulhatnak. A petefészek sajátos szerkezete miatt azonban itt sokkal gyakrabban jelentkeznek, mint más szerveken. A jóindulatú ciszták jellemzően a pubertás kezdetétől a változó korig bármikor kialakulhatnak. Van, akinek soha nem volt, illetve nem tudott róla, és van, akinek többször jelentkezett visszatérő panaszokat okozó jóindulatú petefészekcisztája. A rosszindulatú folyamatok jellemzően menopauza után jelentkeznek.
A petefészekben növő tüszők átalakulhatnak cisztává. A petesejt érését követően, ha a tüsző fala nem reped meg, a tüsző tovább nő, így jön létre a ciszta a petefészekben. Ezekre a cisztákra jellemző, hogy egy-két menstruációs ciklus után elmúlnak műtéti beavatkozás nélkül is. Kezelésre akkor van szükség amennyiben a ciszta panaszokat okoz a betegnek.
Jelentős részben semmiféle tünetet nem okoznak, ugyanis fogamzóképes korban a petefészekben növő tüszők a peteérést követően - amennyiben nem reped meg a tüsző fala - tovább növekedvén könnyen cisztává alakulhatnak. Az így kialakult tömlők néhány menstruációs ciklus után minden beavatkozás nélkül elmúlhatnak. Előfordul azonban, hogy a petefészekciszta panaszt okoz, így már célzottan kerülhet a beteg a nőgyógyászhoz, aki a fizikális vizsgálatokon túl ultrahangos vizsgálattal is fény deríthet a tömlők jelenlétére és szerkezetére.
A petefészekciszták típusai és okai
A petefészekciszták tulajdonképpen folyadékkal telt hólyagocskák, amelyek a petefészekben alakulnak ki. Időnként előfordul, hogy a tüsző nem reped meg időben, vagy a sárgatest nem szívódik vissza, és így marad vissza egy kis tasak. Ezeket funkcionális cisztáknak nevezzük, és legtöbbször, rövid idő, néhány héten belül el is tűnnek.
A ciszták kapcsán hajlamosak vagyunk valami ijesztő betegségre gondolni, azonban ez az esetek többségében szerencsére nem így van. Az egészséges petefészekben is előfordulnak ciszták, amelyek minden ciklusban megjelennek, ezek a tüszők, amelyben a petesejt érik. A ciklus közepére a 10 mm-es cisztákból 20-30 mm-es hólyagocskák, érett tüszők jönnek létre. Ezek az ovuláció idején megrepednek és kilökődik belőlük az érett petesejt, amelyek így megtermékenyíthetővé válnak. Ez természetes és egészséges állapot, így, ha valakinél a ciklus 1-16. napján a vizsgálatok során egy legfeljebb 30 mm-es cisztát írnak le, az teljesen normális. Ez a hólyagocska általában az azt követő menstruációig spontán megszűnik.
Előfordul, hogy az adott ciklus során nem következik be ovuláció, a megérett tüsző nem reped meg, így megmaradva cisztává fejlődik. Ez nem tényleges ciszta, hanem úgynevezett follikuláris vagy retenciós tömlő, ami tartalmazza a ki nem lökődött, túlérett petesejtet. Ezek a tömlők sokszor spontán felszívódnak egy idő után. Előfordulhat azonban, hogy nem képesek fölszívódni, ilyenkor tovább növekednek és panaszokat is okozhatnak. Ez esetben már kezelés válik szükségessé, amelynek módja nagy mértékben függ attól, hogy milyen a ciszta jellege, mérete és milyen panaszokat vált ki.
A petefészekben kialakulhat dermoid ciszta is, amely az embrionális fejlődés maradványaként alakul ki. Sokszor a méreténél fogva és az ultrahang képen béltartalomhoz hasonlító kinézete miatt nem is fedezik fel sokáig.
Endometriotikus ciszta, más néven csokoládéciszta az endometriózis nevű betegséggel összefüggésben alakulhat ki. A méh üregét belülről borító nyálkahártyát nevezzük endometriumnak, amely a havi ciklus folyamán megvastagszik, majd a menstruáció idején lelökődik. Endometriózis esetén ez a nyálkahártya megtalálható a szervezetben a méh üregén kívül máshol is, például akár a petefészkekben is. Erre a kórképre az a jellemző, hogy szemben a méh nyálkahártyájával, a méh üregén kívül elhelyezkedő endometriosis szövet számára nincs lehetőség a testüregből való kijutásra, (nem tud kiürülni a hüvelyen keresztül, mint a normál endometrium szövet), és emiatt egyre terjed, halmozódik. Ilyenkor csomók, foltok, súlyos esetben pedig ciszták (ún. csokoládéciszták) alakulnak ki.
Normálisan a petefészkekben számos, igen apró, éretlen, havonta, peteéréskor pedig egy-két 20 mm nagyságú tüsző található. Policisztás ováriumnak, azaz sok hólyagocskát tartalmazó petefészeknek nevezik azt, amikor a petefészekben a tüszőérés zavarából kifolyólag számos kis ciszta indul növekedésnek, de mivel ezek egymást feszítik, egyik sem érik meg teljesen. A férfihormon túlműködésének jelei (erősebb testszőrzet, pattanásos bőr, túlsúly), meddőség, de akár kétoldali alhasi fájdalom hátterében is kiderülhet PCO, de van, hogy csak az ultrahanggal látott kép alapján is felmerül. A hormonzavar hatására meg nem repedt tüszőkből alakulnak ki a folyadéktartalmú ciszták, amelyek ultrahanggal a jellegzetes policisztás képet adják.
A méterüket tekintve a petefészek tömlők két csoportba sorolhatók: a funkcionális (a petefészek működésével kapcsolatba kialakult), panaszt nem mindig okozó, a petefészkek, illetve a hormonrendszer működési zavara miatt kialakult elváltozások. Ezek általában nem haladják meg az 5 centis átmérőt.
A méh nyálkahártyája az egyedfejlődés korai szakaszában szétszóródhat a szervezetben vagy a menstruációs vérrel visszakerülhetnek a hasüregbe a méhnyálkahártya-darabok, és ott azután megtapadhatnak - ezt nevezik endometriózisnak. Ennek velejárójaként petefészekciszta alakulhat ki. Egyik legjellemzőbb tünete az erős alhasi fájdalom a menzesz során, amely feltétlenül szükségessé teszi az orvosi kontrollt. Ugyanilyen súlyos következménye lehet a PCOS (policisztás ovárium szindróma) nevű betegségnek, amely igen gyakori, hazánkban becslések szerint a nők 5-10 százalékát érinti. Szerteágazó tünetei adnak okot a kivizsgálásra. Tudni kell, hogy az elhízás nem csak a PCOS következménye, de egyben kiváltó oka is lehet. Az elhízás gyakran jár együtt a metabolikus szindrómának nevezett kórképpel. A metabolikus szindróma jelei a magas koleszterin, megnövekedett vérzsír- és vércukorértékek. Az Iowa Egyetem kutatásai szerint azoknál a fiatal vagy középkorú, túlsúlyos nőknél, akik PCOS-ben szenvednek, nagyobb eséllyel fejlődik ki érelmeszesedés a szívkoszorúereikben, így fennállhat náluk a szívinfarktus veszélye. A vizsgálat szerint a petefészek betegség hatása független a többi ismert kockázati tényező hatásától.
A petefészekciszta tünetei
A petefészekciszta főbb tünetei: kismedencei fájdalom, fájdalom a szexuális együttlét alatt, vizeletürítési problémák, gyakori vizelési inger, erős menstruációs vérzés, rendellenes vérzés vagy az átlagosnál enyhébb vérzés, előredomborodó, megnagyobbodott has, kis mennyiségű étkezés után teltségérzet, meddőség.
Vannak, akiknél a ciszta semmilyen panaszt nem okoz, és csak ultrahangvizsgálat során derül ki a jelenléte. Fontos azonban, hogy ha hirtelen alhasi szúró fájdalmat tapasztalunk, amely hányingerrel vagy szédüléssel is jár, azonnal forduljunk orvoshoz, mert ez akár a ciszta megrepedését is jelezheti.
Néha a petefészekciszták megrepedhetnek, és súlyos vérzést okozhatnak, vagy megcsavarodhatnak, ezzel károsítva a petefészek vérellátását. Ezt kísérheti kismedencei fájdalom, láz, hányás, súlyos hasi fájdalom, ájulás.
A kikocsányosodott (vékony nyél végén függő) ciszta veszélyes, mert a kocsánya megcsavarodhat.
Egyik legjellemzőbb tünete az erős alhasi fájdalom a menzesz során, amely feltétlenül szükségessé teszi az orvosi kontrollt.
A hiperstimuláció legfontosabb tünetei az alhasi fájdalom és méhvérzés.
A tüszőciszta vérzési rendellenességeket okoz.
A petefészekciszta lehet rosszindulatú petefészek megbetegedés jele is. Amennyiben a nőgyógyászati fizikális vizsgálat, a beteg kora, kórelőzménye, az ultrahangvizsgálat eredménye, illetve egyéb kiegészítő vizsgálatok felvetik a petefészekrák gyanúját, úgy biztos diagnózishoz csak szövettani vizsgálat után juthatunk. Ezekben az esetekben a műtét elkerülhetetlen.
Diagnosztika és kezelés
A diagnózis felállításához a fennálló panaszok kikérdezése mellett több vizsgálat elvégzése is szükséges. Többek között tapintásos vizsgálat, hasi vagy hüvelyi ultrahangvizsgálat, laborvizsgálat is szükséges. A petefészkek különösen hüvelyi ultrahang vizsgálattal láthatók, mert ilyenkor a szeméremcsont nem árnyékolja le a kritikus területeket. A színkódolt hüvely ultrahang vizsgálat segítségével a ciszta rosszindulatúsága is kizárható vagy megerősíthető.
Célzott punkció: A vizsgálat alkalmával, ultrahang ellenőrzése mellett, egy hosszú tűvel megszúrják a cisztát, és tartalmát leszívják. A jellegzetes bennék alapján a ciszta eredete sokszor egyértelműen azonosítható.
A petefészekciszta kezelése függ: a ciszta méretétől, a fennálló tünetektől, az életkortól (menopauza). Az esetek nagy százalékában a petefészekciszta pár hónapon belül magától felszívódik.
Vannak esetek mikor a várakozás, illetve a rendszeres kontroll esetleg gyógyszeres terápia elegendő lehet. Amennyiben a petefészek tömlő felszívódása nem várható, vagy amennyiben a betegnek panaszai vannak, illetve ha felmerül a rosszindulatú petefészek megbetegedés lehetősége úgy műtétre kerülhet sor.
A beteg számára legkisebb beavatkozást a ciszta hüvelyen keresztül történő leengedése, megcsapolása (punctiója) jelenti. Ez rövid érzéstelenítésben történik. Csak egyszerű, egy rekeszű, csupán folyadékot tartalmazó ciszták esetén van lehetőség. A beavatkozás ultrahangos vezérléssel történik. Ebben az esetben a tömlő fala összeesik, de nem kerül eltávolításra, emiatt a kiújulás esélye nagy.
A legkisebb beavatkozás során a hüvelyen át lecsapolják a cisztában felgyülemlett folyadékot. Ám mivel így nem távolítják el magát a tömlőt, fennáll a kiújulás esélye.
Amennyiben nem okoz panaszt a ciszta, akkor is érdemes műtéti úton eltávolítani, hiszen növekedésével a petefészekszövetet roncsolja, így rontja a későbbi teherbeesés esélyét.
A végleges eltávolítás történhet hasmetszéssel (laparotomia) és hastükrözéses módszerrel (laparoszkópia). Előbbi elsősorban az előrehaladott rosszindulatú, nagyobb, bizonytalan cisztikus képletek eltávolítására szolgál, a műtétet altatásban végzik, a megfelelő méretű hasi metszésből. A laparoszkópiás beavatkozásnál sokkal kisebb (0,5-1cm-es) metszéssel is be lehet jutni a hasüregbe-kismedencébe, és a gyógyulási idő is rövidebb.
A laparoszkópiás beavatkozásnál kisebb metszéssel is be lehet jutni a kismedencébe és a gyógyulási idő is rövidebb.
A hastükrözés (laparoscopia) altatásban végzett műtét, mely abban különbözik a hasmetszéses műtéttől, hogy a hasüregbe való bejutás módja más. Hastükrözés során több kisebb metszésen keresztül jutnak a kismedencében. A műtét célja a petefészkeltömlő maradék nélküli eltávolítása úgy, hogy közben a petefészek a legkisebb károsodást szenvedje. Laparoscopos műtét előnye, hogy a gyógyulási idő jelentősen rövidebb, a beteg hamarabb otthonába kerül. Jelentős még az esztétikai különbség is, mivel hastükrözés után néhány 3-4 centiméteres heg marad vissza a hason.
Előfordulhat, hogy hastükrözés nem végezhető el, mivel a ciszta olyan nagy, hogy nem távolítható el ezzel a technikával, vagy felmerül a ciszta szerkezete alapján a rosszindulatúság gyanúja. Ezekben az esetekben hasmegnyitásos műtét (laparotomia) végzendő. Ez a műtét is altatásban zajlik, rendszerint a has alsó részén marad utána egy 10-15 centiméteres heg.
Amennyiben petefészek tumor miatt végzik, úgy nem csak a tömlőt távolítják el, hanem az egész petefészket.
A műtét utáni rövid időszakot szoros megfigyelés alatt töltik a betegek. Varratszedés, a metszés típusától függően, a műtét utáni ötödik vagy hatodik napon történik. A pácienst amennyiben panaszmentes, illetve a műtét szövődménymentesen zajlott úgy otthonába engedik.
Bármely műtéttípust végezzék is a szövettani vizsgálat végzése fontos. Ennek eredményéért a műtét utáni második héten érdemes jelentkezni a kezelőorvosnál. Ilyenkor a további teendők tisztázása érdekében megbeszélik a szövettani leletet. Általában a teljes gyógyulás 6 hét, ekkor nőgyógyászati kontroll indokolt.
Mi a teendő petefészek ciszta esetén?
Megelőzés
A petefészekciszták kialakulását megelőzni nem lehet, azonban a szájon át szedhető, hormontartalmú fogamzásgátló tabletták alkalmazása csökkenti egyes jó- és rosszindulatú cisztatípusok előfordulási gyakoriságát.
A ciszták, illetve rosszindulatú petefészek elváltozások gyakran családi halmozódást mutatnak, ezért azoknak, akinek a családjában ilyen megbetegedés előfordult, rendkívül fontos a rendszeres, célzott nőgyógyászati szűrővizsgálat.
A petefészekciszta elkerülhető, ha megtanulsz hatékony stresszkezelő technikákat, például a mélylégzést.
