A meddőség egyre több embert érint a világon, a szülőségre vágyó párok 15-20 százaléka küzd a babáért világviszonylatban vizsgálva az arányokat. A meddőségben rengeteg tabutéma van, nem beszélünk róla nyíltan, és az iskolákban sem esik róla szó a biológiaórákon. A WHO definíciója szerint egy pár akkor tekinthető meddőnek, ha egy év természetes úton való próbálkozást követően, védekezés nélkül, rendszeres szexuális élet mellett sem történik meg a teherbeesés. A meddőség férfi és női oldalról is kialakulhat, valamint megtörténhet az is, hogy a pár mindkét tagja számára nehezített a természetes úton való fogantatás. A modern orvostudomány eszközeivel azonban ma már csaknem minden párnak lehet gyereke - ilyen eszköz a mesterséges megtermékenyítés, aminek egyik alapvető módja az in vitro fertilizáció, köznyelven lombikbébi-eljárás.
A lombikbébi eljárás (IVF) a világ első lombikbébije 1978-ban született, tehát a módszer nem nevezhető újdonságnak. Az in vitro jelzővel is illetett módszer tehát, - amely szó szerint vett jelentése „az üvegben”, utalva a Petri-csészében, kémcsőben zajló megtermékenyülésre, - a női petesejt és a férfi hímivarsejt laboratóriumi körülmények között történő egyesítését valósítja meg. Napjainkban átlagosan 100 beültetésből 19-20 baba fogan meg. Az USA-ban világviszonylathoz képest magasabb az arány: akár 44-45 százalék is lehet.
A lombikeljárás hosszú folyamat, éppen ezért fizikailag, mentálisan, illetve lelkileg nem könnyű időszak egy párnak, hiszen a remény mellett az izgalom is munkál, a sikerre való várakozás pedig nagy türelmet igényel a leendő szülőktől. A kezelés körülbelül öt hetet ölel fel. A lombikbébi eljárás során, bár nagyon nehéz, de egyben nagyon lényeges a stressz-szint csökkentése, hiszen a kortizol hormon negatívan befolyásolja a test működését, a hormonháztartást. Ennek érdekében a kellemes, nem megerőltető, örömet adó mozgás kifejezetten ajánlott, valamint az egészséges táplálkozás is sokat segíthet a jó közérzet létrejöttében, valamint a megfelelő hormonháztartás alakulásában.
A meddőség okai és a kezelés első lépései
A meddőség okai sokfélék lehetnek, mind női, mind férfi oldalról. Az első és legfontosabb lépés az alapos kivizsgálás. Az orvos részletesen kikérdezi a párok egészségi állapotát, korábbi betegségeit, műtéteit és a meddőség előzményeit. Ezt követik a részletesebb vizsgálatok, mint például a petevezetékek, a méhüreg és a spermiumok állapotának vizsgálata. A méhnyálkahártya állapotának vizsgálata (endometrium biopszia) is fontos, melynek célja a krónikus endometritis (méhnyálkahártya gyulladása) kizárása.
A sikertelen fogantatásnak számos oka lehet:
- Hormonális okok: Ha a női hormonháztartással kapcsolatban merül fel probléma és a peteérés nem megy végbe, a teherbeesés lehetetlen. Hasonló gondot okozhat pajzsmirigyprobléma, illetve az agyalapi mirigy, a hypothalamus, vagy a mellékvesekéreg nem megfelelő működése. Emellett ide sorolhatóak a petefészek eltérései, mint a PCOS betegség, vagy a korai menopauza jelensége.
- Szervi vagy mechanikus okok: A teherbeesést gátolhatja a petevezetők elzáródása vagy gyulladása, a fibroidok (jóindulatú daganatok a méhfalán), valamint az endometriózis (méhszövet méhen kívüli beágyazódása).
- Egyéb okok: A biológiai nehézségeket elősegíthetik egyéb tényezők, mint a sok koffein fogyasztása, vagy a dohányzás.
Amennyiben a peteérés folyamatában találnak problémát, azaz nem érik meg a petesejt, vagy nem reped meg a tüsző, azt gyógyszerek segítségével támogatják: ez az ovulációindukció. Ezt követheti az inszemináció (IUI), amikor a hímivarsejteket a méhbe fecskendezik. Amennyiben ezek sem hoznak sikert, a lombikeljárás lehet a következő út.
A lombikbébi eljárás menete
A lombikbébi eljárás több lépésből áll:
- Stimuláció: Az első lépés a petefészek stimulációja. Ez időszak alatt a nő hormontartalmú készítményeket (injekciókat, tablettákat) kap, melyek hatására a szokásos havi egy petesejt helyett a petefészek több, megtermékenyítésre alkalmas petesejtet termel. A kezelőorvos mindenkinek egyénileg tervezett stimulációs protokollt állít össze. A ciklus 2-3. napján indul a hormoninjekciók beadása, ezt követően pedig kétnaponta ellenőrzik ultrahanggal a fejlődő tüszők számát. Amikor ezek elérik a megfelelő méretet, szintén injekcióval előzik meg a túl korai tüszőrepedést. Előfordul, hogy a stimuláció lépése kimarad a lombikeljárás folyamatából: ekkor a természetes ciklus mentén követik végig a szakemberek a peteérést. Ebben az esetben egyetlen petesejt nyerhető ki, éppen ezért kevesebb az esély a sikeres fogantatásra, hiszen egy embrió visszaültetésére nyílik majd lehetőség.
- Petesejt-leszívás: Ezt követi a petesejt-leszívás. Az eljárás altatásban történik, amikor is az ultrahangfejre egy tűt helyezve leszívják a tüszőfolyadékot. Ebből nyerik ki a petesejteket, amelyeket ezután egy speciális tápoldatban, inkubátorban tárolnak, biztosítva ezzel az anyaméhben fennálló körülményeket. A petesejtleszívás biztonságos eljárás: ehhez mérten a legtöbb esetben a páciens a leszívás napján, 2-3 órával a műtétet követően már elhagyhatja a kórházat és kísérővel otthonába távozhat. A petesejtleszívás rutineljárásnak számít, nagyon ritkán fordul elő szövődmény vele kapcsolatban. Ha mégis, azok többsége jól kezelhető.
- Megtermékenyítés: A laboratóriumban a petesejteket megtermékenyítik. Ha a leszívást követő 4-5 óra eltelt, az előre bekészített spermiumokkal végbemehet a mesterséges megtermékenyítés. Ez kétféleképpen történhet: ha megfelelő számú és minőségű hímivarsejt áll rendelkezésre, akkor konvencionális módon a hímivarsejteket a petesejt mellé engedik és lezajlik a megtermékenyítés. Amennyiben csak egy hímivarsejt áll rendelkezésre, az úgynevezett ICSI eljárás során, azt közvetlenül a petesejtbe juttatják.
- Embriótenyésztés: A megtermékenyült petesejtek, vagyis az embriók, ezután 2-5 napig tápoldatban, mesterséges körülmények között fejlődnek. Miután a speciális tápoldatok segítségével megteremtik a természetes anyai közeget, a biológusok a tenyésztés ideje alatt mikroszkóppal követik, mely embriók a leginkább alkalmasak a visszaültetésre.
- Embrióbeültetés: Következő lépés az embriótranszfer, vagyis az embrió visszaültetés. A kiválasztott embriót vagy embriókat egy katéter segítségével juttatják a méhbe, a beavatkozás fájdalommentes és a páciens aznap távozhat a kórházból. Az embriótranszfer egyébként a petesejtleszívást követő 5. napon történik meg.
Embriófagyasztás és sikerráták
Amennyiben maradtak szabályosan fejlődő embriók, amelyeket nem ültettek be, azok különleges körülmények között fagyaszthatóak és tárolhatóak. Ezt a lehetőséget azoknak ajánlják, akik később is szeretnének még gyermeket, vagy a termékenységet valamilyen küszöbönálló kezelés, betegség fenyegeti. A petesejtek lefagyasztása is lehetséges, így esetlegesen jobb minőségű petesejtekkel vághatnak neki a mesterséges megtermékenyítésnek.
A lombikbébi program (IVF) sikerrátája a Magyarországhoz hasonló szabályozással rendelkező országokban 35-40 százalék (ez az embrióbeültetésre számított klinikai terhességek aránya). A sikerességet számos tényező befolyásolja, többek között az életkor, a petesejt, a spermium és az embrió minősége, a meddőség oka, a korábbi próbálkozások száma, a stimulációs protokoll és az életmódbeli tényezők (dohányzás, alkoholfogyasztás, súlyfelesleg, stressz).
Fontos tudni, hogy a lombik sikerráta magasabb a természetes úton való teherbeesés esélyénél, ami 30 évesen havonta kb. 20%, 35-40 között 5-10%, 40 felett kevesebb mint 5%. Annette Thwaites, a University College London kutatója úgy fogalmazott: messze nem ritka eset, hogy valaki természetes úton essen teherbe egy lombikbébi után, ami teljesen ellentétes a közhiedelemmel. A reprodukciós eljárások ösztönözhetik a természetes fogamzást. A kutatás során tizenegy nemzetközi tanulmány együttvéve több mint ötezer nőre vonatkozó eredményeit tekintették át, és ezek alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az asszisztált reprodukciós eljárásokat követő - többnyire - három éven belül átlagosan ötből egy esetben újabb gyermek fogant meg természetes úton.
Hogyan működik az IVF | A termékenység története | BBC Earth Science
Fontos tudnivalók és támogatások
Magyarországon a mesterséges megtermékenyítés (inszemináció, lombikbébi eljárás is) 45 éves korig teljesen ingyenesen elérhető a nőknek. Az állami támogatás azonban csak akkor vehető igénybe, ha a kezelés még a nő 45. életéve betöltése előtt megkezdődik. Öt sikertelen beavatkozás után az állami klinikákon is fizetni kell az eljárásért, bár lényegesen kevesebbet, mint korábban a magánszektorban kellett.
A lombikprogram egyszerre testi és lelki utazás. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a meddő pár minél alaposabban tájékozódjon, mielőtt a kezelés mellett dönt. A szakemberek nagy tapasztalattal, tudással és figyelemmel fordulnak a pácienseik felé, segítve őket ezen az úton.
