Az 5 hónapos baba tekintetkerülésének lehetséges okai és az autizmus spektrumzavar

Minden szülő szívében ott él a vágy, hogy gyermeke egészségesen és boldogan fejlődjön. Figyelemmel kísérjük minden apró rezdülését, az első mosolyától az első lépésekig, az első szavaktól a bonyolultabb mondatokig. Néha azonban észrevehetünk olyan jeleket, amelyek eltérnek a megszokott fejlődési pályától, és kérdéseket ébresztenek bennünk. A szülői intuíció rendkívül erős, és gyakran az anyák vagy apák azok, akik először érzékelik, hogy valami „más” lehet. Ez az érzés, még ha bizonytalan is, soha nem szabad figyelmen kívül hagyni.

A szülés után az első és legcsodásabb dolog, amikor belenézel a kis jövevény szemébe. De vajon mikor kellene létrejönnie az első szemkontaktusnak? Bár a csecsemőknek a legelején igen korlátozottak a látási képességeik, az egészen közeli dolgok egy részét már látják. Dr. Edward Kulich gyermekorvos szerint a látás fejlesztése egy elég progresszív folyamat: a babák eleinte a tőlük körülbelül 30 centire lévő dolgokat látják meg: ez nagyjából akkora távolság, hogy a pici szoptatáskor épp látni képes az édesanyja szemét.

A szakember hozzáteszi, nagyjából 2 hónapos korukra jutnak el oda a babák, hogy képesek lesznek szemkontaktust létesíteni, és bizonyos dolgokra fókuszálni. 6 hónapos kor körül pedig már komolyan érdeklődni kezdenek az őket körülvevő emberek és a környezetük iránt. Ebben a korban imádják nézni az arcokat, ha pedig megpillantják édesanyjukat, képesek elidőzni annak szemeit, száját, arccsontját, nyakát nézegetve. Dr. Kulich szerint ha a pici 2 hónapos korában még nem képes arra, hogy pillantásával kövessen a szobában, akkor mindenképp érdemes megmutatni a gyerekorvosnak. Fontos a hallás ellenőrzése is, mert akár ez is lehet egy ok, amiért a gyerek nem tartja a szemkontaktust. Ha ugyanis a pici nem reagál megfelelően a környezetre, a nevére, arra, ha szólsz hozzá, akkor érdemes a hallását vizsgálni.

Ha úgy döntesz, hogy megmutatod a gyerekorvosnak, akkor is gyakorolhatsz vele otthon, hátha épp ez lesz, ami segít a dolgon. „A csecsemőkkel való beszélgetés, az éneklés, a szemkontaktus teremtése a legjobb módja annak, hogy fejlesszük a pici látását. A csecsemők vágynak a figyelemre, és minél többet kapnak, annál interaktívabbak lesznek” - vallja dr. Kulich. A szemkontaktus elvesztése utalhat akár a szem vagy az agy fejlődési zavarára is. A szemkontaktus hiányának számos oka lehet, ezért semmiképp se állíts fel diagnózist az internetről!

Az autizmus spektrumzavar és a tekintetkerülés

Az autizmus spektrumzavar (ASZ) egy neurobiológiai eredetű fejlődési zavar, amely az agy fejlődésének eltérő módját jelenti. Fontos megérteni, hogy nem betegség, nem gyógyítható, de megfelelő támogatással és fejlesztéssel az érintettek teljes, boldog és produktív életet élhetnek. Az autizmus spektrumzavarral élők nehezen néznek mások szemébe. A kutatók a jelenséget sokáig a személyes és szociális érdektelenség jelének tartották, de az autisták erről másként számolnak be. Számukra kellemetlen, és stresszel jár a szemkontaktus.

Néhány beteg arról ad számot, hogy a szemkontaktus felvétele egyenesen fájdalmas, „égeti a szemeit”. Hasonló beszámolók és tapasztalatok alapján feltételezték, hogy a háttérben valamilyen neurológiai ok húzódik. Eredményeik is cáfolják a fentebb említett szociális érzéketlenség közkeletű elképzelését. A kéreg alatti területek már csecsemő- és kisgyermekkorban is kimutatható aktivitással rendelkeznek, ezek szabályozzák az érzelmek feldolgozását, illetve az arcok felismerését, a látott arcok felé fordulást. A szubkortikális rendszert működésbe lendítheti akár a szemkontaktus is. Autistákban ez a kéreg alatti rendszer hiperszenzitív. Egy egyszerű érzelmi válaszreakció vagy egy direkt tekintet is eltúlzott választ vált ki neurális szinten.

Hadjikhani vizsgálatában a betegeknek a szemkontaktus felvételén túl érzelmi töltettel rendelkező arcokat is meg kellett nézniük funkcionális MR (fMRI) kontrollja mellett. A betegekben sokkal élénkebb volt a szubkortikális rendszer sejtszintű anyagcseréje, mint az egészséges kontroll személyekben. A betegek először az arc tetszőleges részét kellett nézzék, ezt követően pedig a képen látható személy szemébe kellett nézniük. A két csoportban hasonló volt a vizsgált agyterületek aktivitása, amíg szabadon tekinthettek az arcképekre, azonban a szemekre való fókuszáláskor az autisták kéreg alatti agyterületei túlzott mértékű aktivitást mutattak. A funkcionális képalkotó vizsgálatok eredményei megerősítik, hogy a spektrumbetegségben az agy ingerlő (excitátoros) és gátló (inhibitoros) egyensúlya felborul a neuronok szintjén. Az egyensúly felborulását akár genetikai, akár környezeti tényezők okozzák, a végeredmény a szubkortikális rendszerben is érvényesül. Amennyiben az említett zónában erősödik a szignalizáció, az például az arcfelismerés, a szemkontaktus, illetve az érzelmileg motivált viselkedés zavaraihoz vezethet.

A vizsgálat tanúsága szerint nem szerencsés az autista gyermekeket szemkontaktusra kényszeríteni, mivel az szorongást kelt bennük. Lassú hozzászoktatással (pl. habituális tréninggel) viszont rá lehet őket vezetni a túlzott neurális reakció okozta kellemetlen érzések leküzdésére. Hosszútávon ez a szociális kogníció helyes fejlődéséhez vezet.

Az autizmus spektrumzavar tünetei csecsemő- és tipegőkorban

Az autizmus spektrumzavar az egyik leggyakoribb komplex fejlődési zavar, a legfrissebb epidemiológiai felmérések szerint a gyermekek körülbelül 1%-át érinti. Az autizmus alapvetően befolyásolja a gyermek szociális kapcsolatteremtő képességét, kommunikációját, játékát, képzeletét, gondolkodását és viselkedését. Széles spektrumot felölelő, átfogó rendellenesség, melyben a tünetek jellege, súlyossága, intenzitása jelentősen eltérő lehet. Az elmúlt évtizedben az állapot leírására az autizmus spektrum zavar elnevezést vezették be, ami jelzi, hogy a nagyon súlyos állapottól a normalitásig tartó széles spektrumon helyezkednek el a tünetek. A klinikai kép az autizmus mértékétől, a társuló egyéb rendellenességektől, a gyermek értelmi állapotától és személyiségétől függően rendkívül sokszínű: nincs egyetlen viselkedés, egyetlen tünet sem, amely mindig jelen van, sem olyan, amely kizárná az autizmus diagnózisát.

Korai jelek csecsemőkorban

A csecsemőkor rendkívül dinamikus időszak, amikor a szociális és kommunikációs készségek alapjai lefektetődnek. Az autizmus spektrumzavarral élő csecsemőknél már ekkor megfigyelhetők olyan finom jelek, amelyek eltérnek a tipikus fejlődéstől.

• Szemkontaktus: A tipikusan fejlődő csecsemők már az első hetekben, hónapokban keresik a szüleik tekintetét, és élvezik a vizuális kapcsolódást. Az autizmus spektrumzavarral élő csecsemőknél gyakran megfigyelhető a szemkontaktus kerülése, vagy annak szokatlan jellege. Előfordulhat, hogy a gyermek a szájat, a hajat vagy más arcvonásokat figyeli a szem helyett.
• Szociális mosoly és érzelmi reakciók: A csecsemők már korán elkezdenek mosolyogni, először reflexszerűen, majd szociálisan, válaszul a szülők mosolyára vagy hangjára. Az autizmus spektrumzavarban érintett csecsemőknél a szociális mosoly késhet, vagy ritkábban jelentkezhet. Az érzelmi reakciók skálája is szűkebbnek tűnhet. Lehet, hogy a gyermek arca gyakran kifejezéstelen, vagy nem utánozza a szülők arckifejezéseit.
• Hangadás és reakció a névre: A csecsemők hangadása és gagyogása a beszédfejlődés alapja. Körülbelül 6-9 hónapos kortól a csecsemők elkezdenek különböző hangokat, szótagokat ismételni, és „beszélgetni” a szüleikkel. Az autizmus spektrumzavarral élő csecsemőknél a gagyogás hiánya, vagy annak szokatlan, ismétlődő jellege figyelhető meg. Ugyanilyen fontos jelzés, ha a gyermek nem reagál a nevére, amikor szólítják, különösen, ha nincs hallásproblémája. Mintha nem is hallaná, vagy nem értené, hogy rá vonatkozik a megszólítás.
• Közös figyelem (joint attention): Ez az a képesség, amikor a gyermek és a felnőtt egy harmadik tárgyra vagy eseményre fókuszál. Például, amikor a szülő egy játékra mutat, és a gyermek odanéz, majd visszanéz a szülőre, hogy megossza vele az érdeklődését. Autizmus spektrumzavarban érintett csecsemőknél gyakran hiányzik a közös figyelem. Lehet, hogy nem követik a szülő mutatóujját, nem néznek abba az irányba, amerre a szülő néz, és nem próbálják meg felhívni a szülő figyelmét a számukra érdekes dolgokra.
• Utánzás és játék: A tipikusan fejlődő csecsemők élvezik az utánzást, legyen szó arckifejezésekről, hangokról vagy egyszerű mozdulatokról. A játék is eltérő mintázatot mutathat. Míg a tipikus csecsemők felfedezik a játékok funkcióit, és élvezik a felnőttekkel való interaktív játékot (pl. kukucs játék), addig az autizmussal élő csecsemők gyakran inkább egyedül játszanak, egy-egy tárgy egyetlen tulajdonságára fókuszálva (pl. csak pörgetik a kereket egy autójátékban, ahelyett, hogy tologatnák azt).

Tünetek tipegőkorban (12 hónapostól 3 éves korig)

A tipegőkor a függetlenedés és a világ aktív felfedezésének időszaka. A gyermekek ekkor már egyre bonyolultabb módon kommunikálnak, és aktívan keresik a társas interakciókat.

• Beszédfejlődés késése: A leggyakoribb ok, amiért a szülők szakemberhez fordulnak, a beszédfejlődés késése. Míg a tipikusan fejlődő gyermekek 12-18 hónapos korukban már mondanak szavakat, és 2 éves korukra legalább két szóból álló mondatokat használnak, az autizmus spektrumzavarral élő tipegőknél ez a fejlődés késhet, vagy teljesen hiányozhat. Előfordulhat echolália is, ami azt jelenti, hogy a gyermek ismételgeti a hallott szavakat vagy mondatokat, de nem feltétlenül érti azok jelentését, vagy nem megfelelő kontextusban használja őket.
• Nonverbális kommunikáció hiánya: A nonverbális kommunikáció, mint a mutogatás, a fejbólintás, a fejrázás, vagy a testbeszéd, kulcsfontosságú a tipegőkorban. Az autizmus spektrumzavarral élő tipegőknél ezek a gesztusok hiányozhatnak vagy atipikusak lehetnek. Nem mutatnak rá a vágyott tárgyra, nem integetnek elköszönéskor, és nem használnak más nonverbális jelzéseket a kommunikáció kiegészítésére.
• Játék és szociális interakció: A tipegőkorban a gyermekek elkezdenek érdeklődni a kortársaik iránt, és élvezik a kölcsönös játékot, mint például a fogócskát, a bújócskát, vagy a szerepjátékokat. Az autizmus spektrumzavarral élő tipegők gyakran inkább egyedül játszanak, vagy ha más gyerekek vannak a közelükben, akkor sem lépnek interakcióba velük, hanem mellettük játszanak (ún. párhuzamos játék). A játékuk is gyakran ismétlődő, funkcionálatlan. Például sorba rendezik a játékautókat ahelyett, hogy tologatnák őket, vagy órákig pörgetnek egy tárgyat. A szerepjáték, a „mintha” játék (pl. babával való etetés, orvosos játék) hiánya is jellemző lehet.
• Érzelmi reciprocitás hiánya: A tipikusan fejlődő tipegők képesek megosztani örömüket, bánatukat vagy félelmüket a szüleikkel és másokkal. Keresik a szüleik arcát, hogy megbizonyosodjanak arról, biztonságban vannak-e, vagy hogy a szülő is osztozik-e az örömükben. Autizmus spektrumzavarban érintett gyermekeknél ez a kölcsönösség hiányozhat. Lehet, hogy nem mutatják meg a szülőnek, ha találtak valami érdekeset, nem keresik a vigaszt, amikor megütik magukat, és nem reagálnak mások érzelmeire a megszokott módon.
• Korlátozott érdeklődés a kortársak iránt: Míg a tipikus tipegők egyre inkább vonzódnak a kortársaikhoz, és próbálnak kapcsolatba lépni velük, az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek gyakran kevés vagy semmilyen érdeklődést nem mutatnak más gyerekek iránt. Nem kezdeményeznek játékot, nem próbálnak csatlakozni a csoportos tevékenységekhez, és nem értik a szociális jelzéseket, amelyek a kortárs interakciók alapját képezik.

Az autizmus spektrumzavar másik fő jellemzője az ismétlődő viselkedések és a szűk, korlátozott érdeklődési körök.

• Ismétlődő mozgások (sztíliák): Ezek lehetnek kézcsapkodás, ujjpörgetés, hintázás, lábujjhegyen járás, vagy bármilyen más, céltalanul ismétlődő mozdulat. Ezek a mozgások gyakran akkor jelentkeznek, amikor a gyermek izgatott, stresszes, vagy unatkozik. Úgy tűnik, mintha önszabályozó funkciójuk lenne, segítve a gyermeket a szenzoros ingerek feldolgozásában vagy a feszültség levezetésében.
• Szokatlan játék és repetitív viselkedés: Ahogy korábban említettük, az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek játéka gyakran eltér a tipikustól. Ahelyett, hogy a játékok funkciójának megfelelően használnák őket (pl. autóval gurulnának, babát etetnének), inkább szokatlan módon manipulálják azokat. Ez lehet például a játékok sorba rendezése, egy-egy részletre való rögzült fókusz (pl. csak a kerék pörgetése), vagy a tárgyak szokatlan módon történő vizsgálata (pl. szaglás, nyalogatás). A kreatív, képzeletbeli játék hiánya vagy szegényessége is jellemző.
• Ragaszkodás a rutinokhoz és ellenállás a változásoknak: Az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek számára a rutin és a kiszámíthatóság rendkívül fontos. A változások, még a legkisebbek is, szorongást és erős ellenállást válthatnak ki belőlük. Ez a rugalmatlanság a gondolkodásmódjukból és a változások feldolgozásának nehézségeiből fakad.
• Atipikus szenzoros érzékenységek: Az autizmus spektrumzavarban gyakran előfordulnak atipikus szenzoros érzékenységek. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek vagy túlságosan érzékenyek (hiperszenzitívek), vagy éppen alulérzékenyek (hiposzenzitívek) bizonyos ingerekre. Lehet, hogy eltakarja a fülét hangos zajokra, kerüli a bizonyos textúrájú ruhákat, vagy csak nagyon kevés ételt hajlandó megenni. Mások éppen ellenkezőleg, folyamatosan keresik a szenzoros ingereket, például pörögnek, ugrálnak, vagy erősen szorítanak tárgyakat.
• Szűk, intenzív érdeklődési körök: Az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek gyakran rendkívül intenzív és fókuszált érdeklődési körökkel rendelkeznek. Ez lehet bármi, például dinoszauruszok, vonatok, bizonyos rajzfilmfigurák, számok, vagy akár egy adott típusú tárgy. A gyermek képes órákig beszélni a témáról, könyveket olvasni róla, vagy csak azzal kapcsolatos játékokkal játszani.

Mikor aggódjunk és mikor ne? A korai felismerés fontossága

Természetes, hogy a szülők aggódnak, ha a gyermekük fejlődése eltér a „normától”. Azonban fontos megjegyezni, hogy sok jel, ami az autizmusra utalhat, önmagában is előfordulhat tipikusan fejlődő gyermekeknél, vagy más fejlődési zavarok tünete is lehet. Például, egy beszédfejlődési késés hátterében állhat egyszerű beszédfejlődési zavar, hallásprobléma, vagy akár csak egy lassabb érési ütem. Nem minden gyermek, aki keveset beszél, autista. Aggodalomra adhat okot, ha a tünetek együttesen, tartósan és több fejlődési területen is jelentkeznek, és befolyásolják a gyermek mindennapi működését.

A szülői aggodalom soha nem alaptalan. Ha valami belsőleg azt súgja, hogy érdemes jobban odafigyelni, akkor hallgassunk rá. „A szülői intuíció hatalmas erő. Ha a belső hang azt súgja, valami más, ne habozzunk szakemberhez fordulni.” - olvasható a cikkben. A csecsemő- és tipegőkor az agy hihetetlenül gyors fejlődésének időszaka, és ebben a szenzitív periódusban a beavatkozásnak a legnagyobb a hatása. Egyértelműen igazolódott, hogy a korán megkezdett, evidencia alapú autizmus-specifikus intervenciók jelentősen javítják a prognózist.

Miért fontos a korai felismerés?

• Minél korábban kap fejlesztést a gyermek, annál inkább javulnak az esélyei a későbbi „normális” életre, azaz könnyebben tud majd beilleszkedni a közösségekbe, javul a kommunikációja, képes lesz kapcsolatokat kialakítani az óvodában, iskolában, jobb tanulmányi eredményeket ér el, képes lesz az önálló életvitelre.
• A késői felismerés miatt a szülők gyakran évekig küzdenek azzal az érzéssel, hogy rosszul csinálnak valamit, úgy érzik, nem értik a saját gyereküket és nem képesek nevelni őt. A diagnózis lehetővé teszi, hogy a szülők megértsék a gyermekük elakadásait és autizmus-specifikus módszerekkel megtanulják segíteni őket.
• Mivel az autizmusnak alapvetően genetikai okai vannak, ha korán felállítják a diagnózist, a testvérek vállalása előtt a család genetikai tanácsadáson vehet részt. Az autizmus előfordulását kisebb mértékben növelheti a mesterséges megtermékenyítés.

A diagnózis felállítása és a korai fejlesztés

Ha a szülőben felmerül a gyanú, hogy gyermeke autizmus spektrumzavarral élhet, az első és legfontosabb lépés a szakértői segítség keresése. Ez a folyamat sokszor ijesztőnek tűnhet, de a megfelelő támogatással és információval könnyebb eligazodni benne. Az első állomás lehet a házi gyermekorvos vagy a védőnő, akik felmérhetik a gyermek fejlődését, és szükség esetén beutalót adhatnak további vizsgálatokra. Ezt követően a gyermek egy fejlesztőpedagógushoz, gyermekpszichiáterhez, klinikai szakpszichológushoz vagy egy gyermekneurológushoz kerülhet. Ők azok a szakemberek, akik elvégezhetik a részletes fejlődésdiagnosztikai vizsgálatokat.

A diagnózis felállításához gyakran team-munka szükséges, ahol különböző szakemberek (gyermekpszichiáter, pszichológus, fejlesztőpedagógus, logopédus) együtt vizsgálják a gyermeket. A diagnózis felállítását követően a szakemberek segítenek a szülőknek megérteni a gyermek állapotát, és javaslatokat tesznek a megfelelő fejlesztési programokra és terápiákra. A korai diagnózis önmagában még nem elég; a valódi változást a korai fejlesztés hozza el. A megfelelő terápiák és programok segítenek a gyermeknek abban, hogy a lehető legjobban kibontakoztassa a benne rejlő potenciált, és leküzdje az autizmus spektrumzavarral járó kihívásokat.

Fejlesztési programok és terápiák

Az egyik legismertebb és legtöbbet kutatott módszer az Alkalmazott Viselkedéselemzés (ABA). Ez a módszer a viselkedés tudományos elveit alkalmazza a szociális, kommunikációs és tanulási készségek fejlesztésére. Az ABA terápia intenzív, strukturált és egyénre szabott, fókuszálva a kívánt viselkedések megerősítésére és a nem kívánt viselkedések csökkentésére. A beszédterápia (logopédia) elengedhetetlen az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek számára, különösen, ha a beszédfejlődés késik vagy atipikus. A logopédus segíti a gyermeket a verbális és nonverbális kommunikációs készségek fejlesztésében, a szókincs bővítésében, a mondatszerkesztésben és a társalgási szabályok elsajátításában. A foglalkozásterápia (ergoterápia) a finommotoros készségek, a szenzoros feldolgozás és az önellátási képességek (pl. öltözködés, étkezés) fejlesztésére összpontosít. Az ergoterapeuta segíti a gyermeket abban, hogy jobban szabályozza szenzoros érzékenységeit, és hatékonyabban vegyen részt a mindennapi tevékenységekben. A fejlesztőpedagógiai foglalkozások a kognitív készségek, a figyelem, a memória, a problémamegoldás és a játékfejlődés támogatására irányulnak. A szociális készségfejlesztő csoportok segítenek a gyermekeknek megtanulni a társas interakciók szabályait, a másokkal való kapcsolatteremtést és a konfliktuskezelést. Egyéb terápiás megközelítések is léteznek, mint például a Floortime, amely a gyermek érdeklődésére épül, és a szülő-gyermek interakciót hangsúlyozza, vagy a zeneterápia és művészetterápia, amelyek alternatív kommunikációs és érzelmi kifejezési lehetőségeket kínálnak. A szülők szerepe a gyermek fejlesztésében felbecsülhetetlen értékű. Ők azok, akik a legtöbb időt töltik a gyermekkel, és ők ismerik őt a legjobban. A terápiás foglalkozásokon elsajátított technikák és stratégiák otthoni alkalmazása elengedhetetlen a tartós eredmények eléréséhez. Az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek számára a struktúra és a kiszámíthatóság alapvető fontosságú. Egy jól szervezett otthoni környezet, egy következetes napirend és vizuális segédeszközök (pl. képekkel illusztrált napirendi kártyák) segítenek a gyermeknek.

tags: #5 #honapos #baba #keruli #a #tekintetem