Sok újszülött anyukája érzi úgy az első hetekben, hogy etetésen, altatáson kívül csak a pelenkázásról szól a napja. Az újszülött hólyagja még kicsi, ezért elég gyakran ürít a baba. Bár a mai pelenkákban már nem marad annyira nedves a pici bőre, mint régen, azért ma is célszerű gyakrabban tisztába tenni a csemetéket, az első hetekben akár még éjszaka is. Arra már rögtön az elején érdemes odafigyelni, hogy az éjszakai pelenkacsere csendesebben, gyorsabban történjen, mint a nappali, hadd szokja meg a pici is, hogy különbség van az éjszaka és a nappal között. Éjjel egy etetés, ha szükséges egy gyors pelenkázás és már mehet is vissza az ágyikóba a baba.
Amikor megszületett az első kisfiam, a védőnőnk azzal kezdte, hogy a fiúkat egyszerű pelenkázni, nekik sokkal zártabb a “berendezkedésük”, mint a lányoknak. Helyezzük a csöppséget a pelenkázóra, majd csomagoljuk ki a ruhájából. (Eleinte mindenképpen kényelmesebb, ha alul nyitható a kisnadrág, vagy rugdalózó, hogy ne kelljen minden pelenkacserénél az öltözéssel bajlódni, elég a kis lábacskákat kihúzni a nadrágból, és már hozzá is férünk a pelushoz.) Bontsuk ki a pelenkát, majd a fent említett okok miatt tartsuk még pár pillanatig a hasára hajtva a pelust, ha nem akarjuk, hogy lelocsoljon a kicsi. Ha már biztonságban érezzük magunkat, nyissuk ki a pelenkát, majd töröljük tisztára a babát. Ne ijedjünk meg, ha kicsomagoláskor a herék felugranak. Nedves törlőkendővel, vagy vizes vattával kezdjük el a törlést a kisfiú pocakján, egészen a köldökig tisztogassuk le. A hajlatokat, ráncokat is törölgessük tisztára, emeljük fel a herezacskót, és a hímvesszőt is, hogy alattuk is letakaríthassuk a területet. Ha mindenütt tiszta, töröljük szárazra, vagy hagyjuk pár percig csupaszon, hogy megszáradjon a baba bőre.
Anya vagy apa a legjobb szórakozás ilyenkor is, nyugodtan énekeljünk, mondókázzunk a babának a pelenkacsere közben is. Összeállításunkban olyan mondókákat gyűjtöttünk össze, melyeket már egészen kis korban is lehet mondani a babáknak, melyek a baba első közös játékai lehetnek akár már pár hónapos kortól. A játékos mondókákat nagyon szeretik a kisbabák. A kis népi rigmusok nagyon összehozzák a babát és a vele foglalkozó kismamát, ezen kívül fejlesztik a kicsi ritmusérzékét is.
- Így lovagolnak a hölgyek, a hölgyek. A parasztok a szekéren így döcögnek. Így menetelnek a huszárok-huszárok!
Ha már elég volt a játékból, ha már száraz a baba bőre, jöhet a popsikenőcs: kenjük be a hímvessző feletti területet, majd a herék körül, valamint a végbél környékét. Van, aki a sok kenőcsre esküszik, mások pedig nem is használnak minden pelenkacserénél krémet. Ezt úgyis látni fogjuk, hogy a babánk bőre mit bír. Nyissuk szét a tiszta pelust, emeljük meg a babát a bokájánál fogva és toljuk alá a pelenkát úgy, hogy a felső része kb a pici derekával egy vonalban legyen. A kisfiú péniszét igazítsuk a lába felé (különben a dereka felé pisilne), majd hajtsuk rá a pelenkát, ragasszuk be. Annyira legyen szoros a pelus, hogy egy ujjunk még beférjen. Minden családban más típus, más márka válik be.
Az egészen apró csemeték pelenkázása még nem jelent gondot, de ahogy cseperedik a kis srác, úgy lesz egyre nehezebb a hadművelet. Már nem akar egy helyben megállni sem, nemhogy lefeküdni a pelenkázóra. Készüljünk fel! Kapjon a kezébe egy kis műanyag könyvecskét, kedvenc kis autót, valami csörgő-zörgő játékot. Vannak gyermekek, akik alig várják, hogy kicsomagolják őket és már nyúlnak is az addig fedett területre, nem számít, hogy mi van a pelenkában. Ilyen esetekre kellenek igazán a szülői praktikák! Ha sikerül a játékokkal lekötni, talán megelőzhetjük, hogy belenyúljon, majd mindent összekenjen a baba. Van aki éppen ezért szereti inkább lemosdatni, lezuhanyozni a popsit, más megoldja állva a pelenkázást - kinek mi jön be!
Volt egyszer egy bili, amelyik nagyon régóta szomjazott, mert nem használta senki. Egy kisfiú kapta ajándékba, ő azonban nem akart ráülni. Inkább a pelenkába vagy a kisgatyába pisilt. Szegény bili teljesen kitikkadt, mint sivatagban az eltévedt vándor. - Mi a bajod? - Tudok rajtad segíteni? - Igen - válaszolta a bili. - Légy szíves, használj! Másnap, amikor érezte, hogy pisilnie kell, a kisfiú szólt az anyukájának, és már szaladt is a fürdőszobába a bilihez. Az anyukája segített levenni a nadrágot, pelenkát, a kisfiú gyorsan ráült a bilire, és már ment is a pisi. Nagyon örült a bili, a kisfiú és az anyukája is. A következő napon azonban hiába várta kis gazdáját, nem jött pisilni. Harmad- és negyednap sem. A bili elszomorodott, újra szomjazni kezdett, és ismét egyre rosszabbul nézett ki. - Mi a bajod? - Hiszen néhány napja meglocsoltalak! - De csak egyszer - felelte a bili. - Rendben, megpróbálok segíteni rajtad! Attól a pillanattól kezdve a kisfiú egyre többször látogatta meg a bilit. Néhány nap múlva már nem is került semmi a pelenkába, hiszen a fiúcska mindig kiszaladt a fürdőszobába, ha jött valami. A bili nagyon örült, és egyre jobb színben tündökölt. Anya és apa is boldog volt. A kisfiút pedig büszkeséggel töltötte el, milyen ügyes nagyfiú.
Mitől lesz együttműködő a gyerekem a szobatisztaságra nevelés alatt?
Ha nem tudod, hogy mit tegyél a fütyivel: Húzd, vagy ne húzd? Hagyd, hogy játsszon vele a kisfiad, vagy ne hagyd? Mi az a fitymaszűkület?
