A párkapcsolat kihívásai kisgyermekes szülők életében

Egy gyermek érkezése hatalmas öröm egy pár életében, ugyanakkor óriási kihívás is. Egy magatehetetlen kis lényért leszünk felelősek, ráadásul a rendelkezésünkre álló időt, pénzt és figyelmet egyre tudatosabban kell beosztani. Sokan azt feltételezik, hogy a gyermekvállalás magától értetődően közelebb hozza őket egymáshoz, mint párt. Azonban ahhoz, hogy ez megtörténjen, az új szülőknek legalább annyi tudatos tervezést és erőfeszítést kell fordítaniuk a házasságuk megőrzésére és védelmére, mint a gyerekszoba előkészítésére és a szülésfelkészítő tanfolyamokra.

A kisgyermekes párok mindennapjait számos olyan kihívás érheti, amelyek veszélyeztethetik a párkapcsolatot. A szülőség szerepköre háttérbe szoríthatja a férfi és a nő kapcsolatát, hiszen a közös figyelem most az utódgondozásra irányul. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden kisgyermekes családban párkapcsolati problémák ütik fel a fejüket, azonban érdemes résen lenni, és tudatosan elkerülni az eltávolodást okozó viselkedést.

A kisgyermekes párkapcsolat leggyakoribb kihívásai

1. Időhiány és fáradtság

A gyermeknevelés rengeteg időt, figyelmet és energiát igényel. A szülők gyakran túlhajszoltak és fáradtak lesznek, és nincs sem idejük, sem energiájuk a kettesben töltött minőségi időtöltésre. Jellemző, hogy a korábban társasági életre, pihenésre, alvásra, munkára, háztartási feladatokra fordított órák száma meredeken csökken, és ez megváltoztatja a párkapcsolat dinamikáját is. A szülőnek lenni néha kimerítő, hálátlan munka, amely komoly stresszfaktor egy kapcsolatban.

2. Kommunikációs nehézségek

A kisgyermekes évek során a párok gyakran kevesebb időt és lehetőséget kapnak a mélyebb kommunikációra. A 24 órás gondoskodás, a feladatok és a stressz miatt a párkapcsolat fontos kommunikációs pillérei gyengülhetnek, és felszínesebb, funkcionális beszélgetésekre korlátozódhatnak. Gyakori kérdések, mint: "Mennyit evett a gyerek?", "Mikor, hova kell vinni különórára?", "Ki a soros a fürdetésnél?" - ezek mind a funkcionális kommunikáció részei, amelyek háttérbe szorítják a mélyebb, érzelmi beszélgetéseket.

3. Elvárások és szerepek

A gyermeknevelési felelősséggel járó elvárások és szerepek néha megoszthatják a párokat. Az eltérő nézetek és elvárások a gyermeknevelésről, a munkamegosztásról vagy a pénzügyekről konfliktusokhoz vezethetnek, és megterhelhetik a párkapcsolatot. A kultúránkban él egy hamis ideál a szerető anyáról. Kimondva vagy kimondatlanul megfogalmazódik, hogy miután egy nő anyává vált, a gyermeknevelés kell, hogy legyen az elsődleges feladat a számára. Bár a társadalom ezt veszi természetesnek, gyakran munkahelyünk és párunk, vagy a saját vágyaink ütköznek ezzel az elképzeléssel. Itt tehát egy érdekkonfliktus keletkezik, melyet igen nehéz feloldani.

Szerepfelosztás és igazságosság

Egy házasságban könnyen kialakul harag, düh és frusztráció, ha az egyik fél úgy érzi, hogy ő végzi a munka oroszlánrészét, és csak ritkán kap pihenőt. Függetlenül attól, hogy mindketten folytatjuk-e a fizetett munkánkat, vagy az egyik szülő teljes munkaidőben otthon akar maradni, a gyermekgondozást, a főzést, bevásárlást és a házimunkát úgy kell megosztani, hogy mindenki számára ésszerű legyen. Az újdonsült szülők között a másik fő vitaforrás az alvás mennyisége, ki mikor pihenhet, kinek mennyi jár.

Az újszülöttek a nap bármely órájában ébren tudnak lenni, sőt még az is előfordulhat, hogy teljesen felcserélik a nappalokat és az éjszakákat. Ahhoz, hogy átvészeljétek ezt a stresszes és kimerítő időszakot, érdemes eldönteni, hogyan kezelitek majd az álmatlan éjszakákat. Ha lehet, kerüljétek azt a forgatókönyvet, hogy az egyikőtök minden éjjel alszik, míg a másik kel minden ébredésnél és gondoskodik a babáról! Ez még akkor sem jó megoldás, ha az egyik fél hétközben dolgozik, a másik pedig otthon van. Például a dolgozó szülő hétvégén/szabad napján felkelhet a babához. Vagy ha az anya szoptat és minden ébredésnél rá van szüksége a babának, attól néhányszor az apa is felkelhet, kicserélheti a baba pelenkáját, és odaviheti a babát az anyának anélkül, hogy neki ki kellene kelnie az ágyból. Minden pár számára mást jelent ebben megoldást, de fontos, hogy beszéljetek az igényeitekről, és legyetek hajlandók együttműködni.

4. Intimitás hiánya

A kisgyermekes évek során az intim pillanatok és a romantikus kapcsolat ápolása gyakran háttérbe szorul. Az állandó gyermekközpontúság és a szexuális élet megváltozása a pár intimitását és így a kötődést is befolyásolhatja. Nem csak a testi érintés, hanem a lelki közelség is rendkívül fontos az intimitás megtartásához. Egy kisbaba érkezésekor rengeteg érzés alakulhat ki, olyanok is, amelyek meglepnek minket. Nem ritka, hogy az új szülők féltékenységet tapasztalnak ("A feleségem kizárólag a babára figyel, rám nem." "Az apja olyan elbűvölő mosolyokat kap tőle, amit én sosem, pedig én vagyok vele egész nap!").

Nagyon különböző, hogy egy újdonsült anya mikor áll készen újból a szexre. Itt hívnám föl az apák figyelmét, hogy a ti feladatotok, hogy feleségeiteket fokozatosan, óriási türelemmel visszacsábítsátok az anyai szerepből a hitvesi ágyba. Ehhez viszont kell, hogy a romantika se vesszen ki, és tudni kell, hogy egy újdonsült anyukának a szülés után sokszor bőséges időre van szüksége a regenerálódáshoz mind testileg, mind lelkileg.

5. Társaságkerülés

A kisgyermekes szülők gyakran kevésbé tudnak időt szánni barátokra, társasági eseményekre vagy közösségi tevékenységekre. Ez a szociális izoláció és a társas támogatás hiánya negatív hatást gyakorolhat a párkapcsolatra és a felek mentális egészségére. Gyakran hallani, hogy a feleség és a férj egymás legjobb barátja és minden tevékenységet együtt végeznek, azonban ez idővel visszaüt, hiszen annyira feloldódnak egymásban, hogy elveszítik önmagukat a kapcsolatban.

Megoldások a kihívásokra

Fontos azonban megjegyezni, hogy bár ezek a veszélyek jelen lehetnek a kisgyermekes párok életében, az erős és egészséges párkapcsolat kialakítása és fenntartása lehetséges. A nyitott kommunikáció, az együttműködés, a rugalmasság és az időszakos pihenés és támogatás kulcsfontosságúak a kihívások kezelésében.

1. Kommunikáció és empátia

Érdemes már a gyerekvállalás előtt, de később is minél többet beszélgetni arról, hogy az eredeti családunkban hogyan kezelték a szülői szerepeket, kinek mi volt a feladata a gyereknevelés kapcsán, feleségként-férjként, és mi az, amit tovább szeretnénk ebből vinni és mi az, amit semmiképp sem. Jó, ha megtaláljuk a közös nevezőt, de sokszor már az is segít, ha megértjük, hogy a másik félnek miért olyan fontos egyik-másik kérdés.

Mindaz a stressz, ami ebben az életszakaszban ér minket, megnehezíti, hogy figyeljünk társunk szeretettankjának töltöttségére, hiszen sokszor csak addig látunk, hogy a miénk mennyire üres. Jó ehhez ismerni társunk szeretetnyelvét, hogy a minőségi idő, a szívességek, az elismerő szavak, a testi érintés vagy az ajándékozás tölti fel őt a legjobban. Az apró dicsérő szavak mindenkinek jól esnek: "Szeretem, ahogy eteted a kisfiunkat!", "Jó nézni, ahogy énekelsz a kislányunknak!", "Köszönöm, hogy lehetővé teszed, hogy itthon maradhassak a babával!".

A legfontosabb, hogy ezek az érzések kimondhatók legyenek. Nagyon fontos a nyílt és őszinte beszélgetés arról, hogy mit éreztek. Mindkettőtöknek támogatónak és jó hallgatóságnak kell lenni, elismerni azt, amit a társad mond, anélkül, hogy megpróbálnál megoldást keresni rá. Sokszor elég a figyelmes hallgatás, de ha mindenképp reagálni szeretnél, akkor empatikusan kérdezd meg, mi esne most jól neki, miben tudsz te segíteni!

2. Saját gyermekkori minták felismerése

Gyermekünk születése aktivizálja saját gyermekkori élményeinket, melyek túlnyomórészt tudattalanul hatnak ránk. Felszínre hozhat korábbi feldolgozatlan traumákat, meg nem oldott konfliktusokat. Mielőtt édesanyává vagy édesapává válnánk, már rengeteg elképzelésünk van a szülői szerepről. Sokan azt hallják tőlünk, hogy megfogalmazódik bennük, ők mindenben másként akarják majd csinálni, mint ahogyan a saját szüleik nevelték őket. Érdemes ilyenkor még alaposabban végiggondolni, hogyan hatott ránk az eredeti családunk. Milyen jó és milyen rossz szokásokat láttunk a szüleinktől? További érdekes adalék lehet, ha végiggondoljuk, családtagjaink hogyan hatottak egymásra. Miképpen alakították a saját párkapcsolatukat, milyen konfliktuskezelési mintákat kaptunk tőlük?

A szülő gyermek kapcsolat gyógyulásában a kulcs az elfogadás. Ha Neked a szüleid sok sérülést okoztak, akkor nehezen tudsz addig megbocsátani nekik, amíg a felhalmozott elfojtott érzéseidet ki nem tudod adni magadból. Hiába tudod az eszeddel, hogy jó lenne nekik megbocsátani, ha az érzéseid nem engedik. Csak ezután lehet eljutni abba a megértésbe, amiben látod, hogy a szüleid nem tudtak másként viselkedni, csak úgy, ahogy. Ha ezt már látod, akkor onnantól el tudsz szakadni attól az elképzeléstől, miszerint a szüleidnek jobban kellett volna szeretniük téged… És ha ezt az elképzelésedet elengeded, meggyászolod, akkor már nem tudsz tovább dühös lenni rájuk, mert érteni fogod, hogy nem tudták jobban csinálni az életüket és nem tudtak több érzést, szeretetet adni, csak annyit, amennyit kaptál.

A szülők iránt érzett neheztelésen, haragon érdemes dolgozni, mert megéri a végeredmény: a szülő-gyermek kapcsolat gyógyulni kezd.

3. A párkapcsolat prioritása

A legfontosabb, hogy sose felejtsétek el a kapcsolatotokat az első helyre tenni! Tudatosan kell figyelnetek rá, hogy egy élő, lüktető, otthonos hely maradjon. Sokan azt feltételezik, hogy a gyermekvállalás magától értetődően közelebb hozza őket egymáshoz, mint párt. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, az új szülőknek legalább annyi tudatos tervezést és erőfeszítést kell fordítaniuk a házasságuk megőrzésére és védelmére, mint a gyerekszoba előkészítésére és a szülésfelkészítő tanfolyamokra.

4. A gyermekre gyakorolt hatás

A szülők párkapcsolata az első párkapcsolat, amit a gyerekek látnak. A szülők viselkedése egymással, az együttműködés vagy a problémák kezelésének módjai mind mintául szolgálnak a gyermek későbbi életében. Ráadásul nemcsak az első párkapcsolat ez, amit közelről megfigyelhet a gyerek. Fontos, már az elején leszögezni, hogy ezeknek a mintáknak a hatása nem egyik napról a másikra alakul ki. Ahogy más modelltanulás esetén is hosszú évekig tarthat, míg a gyermek érettsége folytán eléri azt a szintet, hogy képes követni a szülői mintát.

A gyerekek kis koruktól kezdve ijedten reagálhatnak a szülők veszekedésére, konfliktusaira. A nagyobbak bátrabbak lehetnek, és megkérdezhetik, hogy "most mi a baj, miért kiabáltok egymással?!". Ha időről-időre sikerül párkapcsolati nehézségeinket úgy megoldani, hogy anya és apa is újra felszabadulttá válik, akkor a gyermek is megnyugszik. Látható tehát, hogy komolyan kell azt vennünk, ahogyan gyermekeink reagálnak a magánéleti problémáinkra.

Én senkit nem biztatnék arra, hogy párkapcsolati konfliktusait fojtsa magába, és soha ne vitatkozzon a gyerek előtt. Legyünk önmagunkkal és gyermekünkkel őszinték! Beszélgessünk vele arról, hogy most anyának és apának nehézségei vannak, de azon vannak, hogy ezek megoldódjanak. Óvatosan kell bánni a szülői őszinteséggel! Nem szabad a gyermeket minden részletbe beavatni, fontos, hogy megőrizzük a szülő-gyermek kapcsolat egyensúlyát! Az ő szintjén kell vele beszélgetni. Ne a gyermektől várjuk a döntést! Sok szülő kikéri a gyermeke véleményét, bevonja abba a folyamatba, hogy elváljanak-e. A párkapcsolati döntéseket a szülők hozzák meg! És ezt közösen képviseljék a gyermek felé. Ha a gyermeket bevonjuk a folyamatba, választás elé állítjuk, olyan terhet rakunk rá, amivel nem fog tudni megbirkózni.

A szülői minták hatása a gyermek jövőbeli kapcsolataira

Ha arra gondolunk, milyen volt a szüleink kapcsolata és ehhez képest milyen a saját párkapcsolatunk, akkor rögtön világossá válik, hogy akármilyen volt a kapcsolat, az hatott ránk. Ha jó mintákat kaptunk, akkor sokkal könnyebb dolgunk van, hiszen az automatikusan előjön. Ha a gyermek a szülei kapcsolatát figyeli, akkor nemcsak azt tanulja meg, hogy „én, magam mit teszek, vagy nem teszek a párommal szemben”, hanem azt is, hogy mi az, amit elvárhatok a másiktól. Ha viszont a gyermek olyan szülőpárt lát, akik gyengéden viselkednek egymással, akkor ez lesz számára az elvárható viselkedés a majdani partnertől.

Példák a szülői minták hatására:

• Kommunikáció: Hogyan beszélünk egymással, támogatjuk-e egymást, kifejezzük-e a szeretetünket? Hogyan kérünk, hogyan adunk? Mennyire állunk ki egymás mellett? Hogyan oldunk meg problémákat együtt?
• Csapatmunka és döntéshozatal: Mennyire vagyunk egy csapat? Hogyan döntünk közösen dolgokról? Mennyire értünk egyet? Mennyire tiszteljük egymást? Hogyan osztjuk el a pénzt, az időt, a feladatokat? Mennyire várjuk el a gyerektől is, hogy tiszteletben tartsa a másikat?
• Szerepek és feladatmegosztás: Mi a nő és mi a férfi feladata a háztartásban vagy a kapcsolatban? Ezt is a szülőktől, párkapcsolatuk alapján kezdjük megtanulni. Ha a kislány azt látja, hogy az édesanyja végez minden háztartási munkát, akkor mindenképpen azt fogja természetesnek találni, ha a nő ezen a területen többet vállal.
• Egyensúly és tolerancia: A kapcsolatban látható egyensúly, a kölcsönös szívességek és engedmények szintén mintául szolgálnak a gyermeknek. Ha a gyermek azt látja, hogy szülei elfogadják egymásnak azokat a tulajdonságait is, amelyekben különböznek, akkor ez lesz a természetes a számára.

Láthatjuk, hogy mekkora súlya van annak, ahogy szülőpárként élünk. Nem mindegy, mennyire vagyunk a saját problémáinkkal elfoglalva. Minden gyermek szerető családban szeretne felnőni. Ő sokáig nem érti, hogy anya és apa miért veszekszik, vagy miért nem szeretik egymást. A párkapcsolati konfliktusok nagy része kezelhető. A válások egy része megelőzhető. Tegyünk azért, hogy ne így legyen!

tags: #patkapcsolat #kisgyermekes #szulok