Amikor egy pár gyerekvállaláson gondolkodik, izgalmas, örömteli tervezgetés veszi kezdetét. A babavárás minden szakaszában más-más érzelmek dominálnak, ám olykor a kicsi érkeztével nem az jön, amire a szülővé váló pár számított. A gyermek születése minden párkapcsolatban krízis. Teljesen természetes krízis, de krízis. Ilyenkor a kétfős rendszerünk több főre bővül, az életünk teljesen átalakul, ráadásul minden energiánkkal a babára koncentrálunk, gyakran keveset alszunk, a hormonháztartásunk felborul. Ilyenkor jóval kevesebb időnk és energiánk jut a párkapcsolatunkra, és hajlamosak is vagyunk a háttérbe szorítani. A párkapcsolat azonban ritkán, rövid szakaszokra hagyható csak magára, ápolni, gondozni kell, hogy jól működjön.
A gyermekvállalás - különösen az első gyermekét - normatív krízisnek tekintjük. Normatív krízisnek nevezzük azokat a kihívást jelentő eseményeket, amik várhatóan bekövetkeznek valamikor az életünk folyamán. Minden életszakasznak megvannak a maga normatív krízisei, ilyen lehet például az iskolakezdés, a költözés vagy a már fent is említett szülővé válás. Erikson szerint ezekkel a krízisekkel szükséges megküzdenünk ahhoz, hogy képesek legyünk a következő életszakaszba lépni. Nem meglepő tehát, hogy a szülői lét kihívások elé állítja a pár tagjait. Általánosságban elmondható, hogy a kapcsolatban védőfaktornak tekinthető tényezők - mint például a kommunikáció, az intimitás és az együtt töltött idő - a baba születése miatt csorbát szenvednek. Ha ehhez még olyan stresszfaktorok is társulnak, mint az alváshiány és a pénzügyi aggodalmak, a felek esetleg úgy érezhetik, hogy puskaporos hordóként, bármelyik pillanatban készek a robbanásra.
A gyermek érkezése az egyik legnagyobb boldogság. Egy család is születik vele egyszerre, viszont nem csak örömmel, boldogsággal jár az érkezése. Párkapcsolati nehézségek óhatatlanul is előfordulhatnak a gyermek születése után. A megváltozott nemi szerepek, a nemiség, a romantikus együttlétek, a közösen eltöltött idő hiánya, a gyermeknevelés körüli viták és a kommunikáció hiánya a főbb nehézség, amellyel számolhatnak a friss szülők. A kisbaba rengeteg idejét, energiáját lefoglalja az anyukának, sokszor az édesapa teljesen háttérbe szorul. Rövidtávon ez nem okoz gondot egy jól működő családban, de a huzamosabb mellőzés beláthatatlan sebeket ejthet a párkapcsolatban. Nem könnyű fenntartani az egyensúlyt, a kisbabán kívül mással is foglalkozni, főként, ha a baba hasfájós, vagy jön a foga, hisz ilyenkor extra törődést igényel édesanyjától. A férfi kirekesztettnek érezheti magát. Erre oda kell figyelni!
Gyakran problémát jelent azonban az is, hogy teljesen mást várnak a felek a szülői szerepektől, más mintákat hoztak otthonról, más kép él a fejükben a családi működésről. Ez pedig gyakran csak a gyakorlatban kerül a felszínre, ami szintén sok kapcsolatban okoz problémákat. Különösen, hogy a szülővé válás nemcsak a család, a párkapcsolat, de az egyén számára is fontos mérföldkő. Ilyenkor a saját múltunkkal, gyerekkorunkkal, szüleinkkel kapcsolatos emlékek, kérdések, problémák is a felszínre törhetnek.
A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között?
Igen, ilyenkor kétségbeejtő tudatosítani, hogy a kapcsolat a tönk szélére került. Mindenki szorong a jövőtől, hogy lesz ezután, különösen, hogy már nem ketten, hanem hárman alkotnak egy családot. Ezeken a problémákon mindenki átesik. Az esetleges válás vagy szakítás rémképe, persze, mindenkit megijeszt, bármennyire is tudjuk - ahogy a szakértő is elmondta -, hogy természetes a problémák jelentkezése a kapcsolatban.
Ahhoz, hogy a problémák mélyére lássunk, és megkeressük azok gyökerét, muszáj megvizsgálni, min megy keresztül a két oldal, mit él meg a nő, és mit él meg a férfi, ha baba születik. Ahogy fent is említettem, sok szempontból hasonló feladatokkal küzdünk ilyenkor. A szülői szerep sajátosságaiból persze eltérések is adódnak. A nők gyakran érzik magukat ebben az időszakban egyedül, magányosan, elzárva a külvilágtól. Amikor a gyerek már idősebb, gyakran megjelenik az ingeréhség, a felnőtt tevékenységek iránti vágy. A férfit eközben gyakran komoly felelősség terheli, neki kell fenntartani a családot, és emellett apaként is helytállnia. Ez rengeteg és nagyon megterhelő feladat. Egyik félnek sem könnyű tehát, ahogy a szakértő mondta, ám a nő oldaláról fontos figyelembe venni, min is van túl, és nem felróni sem neki, sem önmagának, hogy a kapcsolatban gondok merültek fel. Az anya dolgát ugyanis a szülés jelentette fizikai és lelki megpróbáltatás, az esetleg depresszióba hajló hangulat, a baba miatti aggodalom is nehezíti. Mindez hátráltatja azt is, hogy még a férjre is figyeljen, a férj pedig emiatt elhanyagolva érezheti magát. Ez azonban természetes helyzet, de bajt is hozhat, ha nem jól mérik fel a felek, hogy nem a kapcsolat a gond, hanem az új életet kell megszokniuk. Megelőzni nem lehet, átvészelni nehéz. Már csak a probléma kezelésében bízhatunk, ám abban abban valóban érdemes. Ugyanis, ha már válsághelyzet van, akkor jó hozzáállással, annak okos felmérésével, kezelésével nincs minden veszve.
A szülővé válás kihívásai
A gyermek születése után a párkapcsolatban számos kihívás merülhet fel. Az egyik leggyakoribb probléma, hogy a kisbaba érkezése után az anya figyelme szinte teljes egészében a gyermekre irányul, ami miatt az édesapa háttérbe szorulhat. Ez a helyzet rövid távon nem okoz gondot egy jól működő kapcsolatban, de a huzamosabb mellőzés komoly sebeket ejthet a párkapcsolaton. Fontos, hogy a párok tudatosítsák, hogy a gyermeknevelés nem csak az anya feladata, hanem az apáé is. A férfiaknak is részt kell venniük a baba körüli teendőkben, hogy ne érezzék magukat kirekesztettnek és hasznosnak érezzék magukat a családban.
A megváltozott nemi szerepek szintén gyakori konfliktusforrást jelentenek. Míg korábban a férfi volt a fő kenyérkereső, addig a gyermek születése után az anya keresőképességének átmeneti csökkenése miatt az apákra nagyobb felelősség hárulhat a család fenntartásáért. Ezzel párhuzamosan az édesanyák erőfeszítései a gyermekről való gondoskodás köré összpontosulnak. Ezek a változások drasztikusan csökkenthetik az egymással való törődésre és az összehangoltságra fordított energiát, ami azt eredményezheti, hogy mindenki a saját útját járja.
A kommunikáció hiánya és a félreértések is gyakori problémák. Az édesanya szeretné, ha az édesapa aktívabban részt venne a gyermek körüli teendőkben, úgy érzi, magára maradt az etetés-altatás körforgásban, és ezért folyamatosan feszültséget érez a férjével szemben. Ezzel szemben a férfi úgy érezheti, hogy kiveszi a részét az otthoni teendőkből, mosogat, takarít, így értetlenül áll a párja bosszúsága előtt. Asszertív kommunikációval, az igények mindkét oldalról történő kommunikációjával és meghallgatásával ez az egymás mellett való elbeszélés megelőzhető lenne, ezzel pedig máris egy teherrel kevesebb nehezedne a felekre.
A szexuális élet megváltozása is komoly konfliktusforrás lehet. A terhesség utolsó szakaszában sok párnál már ritkábbak a szeretkezések, és a szülés után még várni kell, amíg újra együtt lehetnek. Sok nő még nem kívánja ilyenkor a szexet, mert megviselte a szülés, vagy kialvatlan, állandóan fáradt, vagy aggódik, hogy a kisbaba úgy fejlődik-e, ahogy az elő van írva, vagy ezek mind egyszerre nyomasztják. A férfi pedig lehet, hogy már nagyon várja a szexuális együttlétet, és frusztrálja, hogy erre még tovább kell várni, vagy már nem olyan gyakoriak az együttlétek, mint a szülés előtt voltak. Lehet, hogy újra „meg kell tanulni” a közös szexet szülés után, hiszen átalakult a nő teste, a szervezete.
A gyermekvállalás egy speciális életciklus, amely jelentős változásokat hoz a pár életébe. A szakirodalom szerint ez az egyik legellentmondásosabb időszak. Az otthonról hozott minták gyakran ellentétbe kerülnek az új elvárásokkal. A nők „huszonnégy órás” anyákká válnak, amit a gyermek fizikai közelsége talán egyértelművé tesz. De mi történik az apukával? A férfiak sokszor úgy érzik, hogy háttérbe szorulnak, másodhegedűs szerepet kapnak a gyermek mögött.
A kispapák is átélhetik a szorongást és a depressziót. Számos kutatás kimutatta, hogy az apáknál előforduló depresszió aránya 10 százalék körül mozog. Ez leggyakrabban a várandósság első három hónapjában, illetve a szülés utáni pár hónapban jelentkezik. A posztpartum apai depressziónál nem a hormonális, illetve biológiai okok az elsődlegesek, hanem mélyen gyökerező lelki folyamatok hatnak provokáló tényezőként.
A szülővé válás izgalmas, erőt adó és az életet megváltoztató élmény. Egyúttal sokszor kimerítő, frusztráló és embert próbáló is. Mindezen tényezők kombinációja megviselheti a párkapcsolatot.
A problémák megelőzése és kezelése
A megelőzés a legtöbb probléma esetében könnyebb út az utólagos bánkódásnál vagy próbálkozásnál, helyrehozásnál. Ezt a helyzetet elkerülni nem lehet, de felkészülhetünk rá. A párkapcsolaton belüli kommunikáció elengedhetetlen, és fontos, hogy még a szülés előtt átbeszéljük a jövőbeli családi életünket érintő terveket, és egyezségre jussunk a legfontosabb témaköröket illetően. Hogyan fogjuk nevelni a gyermekeinket, milyen szemléletmód szerint? Hogyan képzeljük el a napjainkat? Ki tud majd nekünk segítséget nyújtani? Gondolkodjunk például a baba érkezése utáni feladatmegosztáson, a gyermekfelügyeleti megoldásokon. Ha kettesben szeretnénk elmenni valahova, hogyan fogjuk tudni megszervezni a gyermekfelügyeletet? Fontos megtalálni az egyensúlyt - ez mindenkinél eltérő lehet, hogy pontosan mit jelent; magunkra tekintve csak az számít, hogy ez az új megállapodás mindkettőnknek megfeleljen.
A nyílt kommunikáció, a tudatos figyelem a fontos, és annak elfogadása, hogy a párkapcsolatra is külön kell időt fordítani. Attól függetlenül, hogy józan ésszel, érett gondolkodással belátható, hogy a szülés után a szexuális élet elcsendesedése természetes dolog, sok pár számára okoz feszültséget. A gyerek születése után a szex tekintetében is új élet kezdődik, új szokásokat alakítunk ki. Érdemes úgy hozzáállni, mintha elölről kezdenénk, mintha újra kellene tanulnunk a másikat.
Az „én-idő” megtartása és a párok kettesben töltött idejének jelentősége felértékelődik, gyakorlatilag záloga az új helyzet okozta nehézségek sikeres megoldása. Fontos ugyanakkor, hogy rendszeresen töltsünk időt kettesben, akár vacsorázni megyünk, akár sétálni, vagy egyszerűen csak egy kis nyugodt időt töltünk otthon. Határozzuk meg a megfelelő gyakoriságot a lehetőségeinkhez mérten: például havonta egy étterem, és tegyünk meg mindent, hogy ezt az elhatározást betartsuk. Próbáljuk meg továbbá beiktatni a mindennapjainkba, hogy fejenként legalább 5 perc kizárólagos figyelmet adunk a másiknak. Kapcsoljuk ki a tévét, tegyük le a telefont, és nézzünk egymás szemébe. Kérdezzük meg: „Mi volt a napod legjobb része? Mi volt a napod legnehezebb része?" Bármiről is meséljen a másik, azt hallgassuk végig értő, türelmes figyelemmel, és próbáljuk meg befogadni: ez most számára kihívást jelentett, ez pedig örömmel töltötte el.
Az alvás rendkívül fontos. Az első időszakban ez sokak számára teljesen kivitelezhetetlen tanácsnak tűnik, ugyanakkor a krónikus alváshiány növeli a szorongásszintet, a depressziós hangulatot és a haragot. Ha tehát az alváshiány miatt alapból kevésbé tudnak jól funkcionálni a felek, úgy természetes, hogy megnőhet a konfliktusok aránya, és utólag kiderülhet, hogy tulajdonképpen csak a kimerültség vezetett vitához. Helyezzük tehát az alvást előkelő helyre a prioritási listán, és döntsünk mellette, amilyen gyakran csak tudunk!
Ha a család vagy a barátok felajánlják a segítségüket, fogadjuk el, és ne érezzünk miatta bűntudatot. Szánjuk ezt a felszabaduló időt arra, amiről azt érezzük, most a leginkább feltöltene bennünket. Ha például kapunk a nagyszülőktől néhány szabad órát, és épp a végkimerülés szélén állunk, tegyük félre a halomban álló mosatlant és szennyest, és helyette legyen a pihenésé, alvásé a főszerep!
A testi intimitás továbbra is maradjon prioritás! Ha a várandósság alatt nem is volt ellenjavalt a szexualitás megélése, a szülés után a nőnek mindenképp szüksége van néhány hétre, mire testileg visszarendeződnek a dolgok, mentálisan és hormonálisan azonban ennél is több időre lehet szüksége. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a testi intimitásnak teljesen meg kell szűnnie, sőt! Adjunk magunknak időt és lehetőséget arra, hogy ismét felfedezzük egymást testileg is, akár új, korábban nem alkalmazott praktikákat bevetve (pl. masszázs, felnőtt társasjátékok stb.)!
A gyermek világra jötte után is van lehetőség kikapcsolódni, ami rendkívül fontos a pár harmóniájának megőrzése szempontjából is. A párnak érdemes mindig szem előtt tartani, hogy a legtöbb támogatást és biztatást egymástól kaphatják. A legnehezebbnek tűnő időszakban se felejtsük el, hogy ez egy átmeneti állapot. A baba érkezése után a gördülékeny szülői együttműködés alapja továbbra is a stabil párkapcsolat. Amennyiben a pár tagjai képesek bízni egymásban, a másik érzéseire és elbizonytalanodásaira szenzitíven reagálni, a család pszichés egyensúlya sokkal stabilabbá válik.
Amennyiben pedig úgy érezzük, hogy a hullámok már nagyon összecsaptak a fejünk felett, a segítségkérés a megoldás felé vezető út első lépése: konzultáljunk szakemberrel. Egy-egy párterápiás jellegű ülés vagy tanácsadás biztonságos keretek között nyújt lehetőséget a párnak, hogy nehézségeikre közösen gondolkodva találjanak megoldást. A párterápia is csak akkor eredményes, ha a szülők mindkét tagja motivált a közös munkához.
A legsúlyosabb probléma, amit okozhat ez az életszakasz váltás, az maga a válás. Ezt azonban általában az egyre gyakoribb veszekedések, a szexuális élet megszűnése és az elhidegülés előzi meg. Az anyák gyakran csalódottnak érzik magukat, átvertnek, amiért férjeik egyedül hagyták őket a gyerekkel, a kisbaba pedig csak sír és sír… Ugyanakkor szeretetet, örömöt is csak a kisbaba által élnek meg, ezért gyakran kialakul egyfajta szimbiózis az anya és a gyermeke között. A férfiak nagyon hasonlóan érzik magukat, azt látják, hogy a szeretett párjukból valaki más lett, már nem ugyanazt a nőt látják, mint akit megismertek, már egyáltalán nem figyel a nő rájuk. Az apák kiszorítva érzik magukat, úgy látják, a feleségük nélkülük is jól megvan a gyermekkel, rájuk már nincs szükség, maximum anyagi téren, ami frusztrációhoz és elmagányosodáshoz vezet.
Ahhoz, hogy megelőzhessük ezeket a problémákat, fontos, hogy a pár még a fogantatás előtt sokat beszélgessen a gyermekvállalásról, éppúgy az örömökről és a nehézségekről is. Fontos, hogy mindkettőjük döntése legyen a gyermekvállalás, és akár tervezzék meg előre, hogy hogyan képzelik az első időszakot, kiket tudnak bevonni a gyermek körüli teendők segítésében. A leendő szülők olvassanak, tájékozódjanak, beszéljék meg, hogy ki marad otthon a babával. Ma már sok apa is otthon marad a gyermekkel, ez nem ciki, sőt, kifejezetten jó hatással van a kicsire.
Van még egy tényező, ami különösen élessé válhat az első gyermek érkezését követően: a szülőpár egyes vagy akár mindkét tagjának saját gyerekkori traumáinak, kötődési sérüléseinek felszínre kerülése. Ugyanis van egy olyan jelenség, amely a gyermek megszületését követően kerül elő a mély tudatalattiból. A gyermek gondozása és a vele eltöltött idő során a szülők akaratlanul is újra élik saját gyermekkorukat, emlékeket, érzéseket hoznak fel a felszín alól, amely fájdalmas is lehet. Ilyenkor az érintett szülő maga sem érti, hogy miért feszült, miért ideges vagy miért viselkedik elutasítóan. Ezek mögött általában valamilyen feldolgozatlan gyerekkori trauma áll, ezért érdemes ezzel is foglalkozni a gyermekvállalás előtt.
A legfontosabb, ha egy pár felismerte, hogy problémájuk van, hogy azt ne söpörjék a szőnyeg alá, hiszen az idő ezt nem biztos, hogy megoldja! A párterápia ma már elérhető, és fontos, hogy ne féljenek segítséget kérni. Minél hamarabb kér külső segítséget egy szülőpár, annál nagyobb eséllyel lehet a kapcsolatot megmenteni, és még akkor is érdemes azonban párterapeutához fordulni, ha a pár úgy érzi, hogy menthetetlen a kapcsolatuk. Az a tapasztalat, hogy a párok akkor jelentkeznek, amikor már nagy baj van, és úgy érzik, hogy nincs már remény, de fontos, hogy ilyen felfokozott érzelmi állapotban nem érdemes hirtelen dönteni. Általában az első néhány alkalom után csitulnak a kedélyek és tisztább fejjel el lehet kezdeni dolgozni azon, hogy mi csúszott el.
A gyermekáldás az egyik legcsodálatosabb dolog az életben, de amíg a közhiedelemben és a fantáziánkban is számtalan ideális formában jelenhet meg ez a kép, általában idilli családi fotóval ábrázolva, amin mindenki mosolyog, ragyog a boldogságtól, a kisbaba édesdeden pihen, a szülők pedig szeretetteljesen ölelik őt, és egymást is, a valóság ehhez képest kissé árnyaltabb. Egy baba érkezése egy család életében mindig egyfajta krízist jelent, ettől azonban nem kell megijedni.
A gyermekvállalás döntésénél már eltérés mutatkozik a nők és férfiak hozzáállásában. Míg a nők az érzelmi, addig a férfiak inkább a racionális körülményekre fektetik a hangsúlyt, és ez a különbség már ekkor lelki konfliktusokhoz vezethet. A gyermekvállalás folyamatában számos forgatókönyv létezik, és mindegyiknek megvannak a maga buktatói.
A legsúlyosabb probléma, amit okozhat ez az életszakasz váltás, az maga a válás. Ezt azonban általában az egyre gyakoribb veszekedések, a szexuális élet megszűnése és az elhidegülés előzi meg.
Az első gyerek születése utáni időszakban még a korábbiaknál is nagyobb szerepe van az egymás iránti empátiának. A férfi feladata, hogy átérezze az anya helyzetét miközben nem ő szült, nem ő szoptat. A nő feladata, hogy megértse a férfit, aki nem szeretne a gyermek mögé szorulni a szeretetrangsorban és meglássa, hogy férje is ugyanolyan felelősséget és szeretetet érez a gyerekük iránt.
Érdemes tudatosan odafigyelni arra, hogy ne szorítsuk háttérbe a párunkat, ne kapjon másodhegedűs szerepet a gyerek mögött. Fontos észrevenni, hogy kinek mit jelent az odafigyelés, ki milyen formában szeretne figyelmet, segítséget kapni. Lehetnek ezek dícsérő szavak, vagy akárcsak öt perc esti beszélgetés az aznap átélt érzelmekről. Lehet ez besegítés a házimunkába, lehet ez rendszeres „kimenő”, amikor a nő vagy a férfi találkozhat a barátaival, barátnőivel. Ha a gyerek már akkora, hogy egy időre rá lehet bízni valakire, érdemes a párnak újra randizni és olyan közös programokat csinálni, amiben régen jól érezték magukat együtt. Érezhesse mindkét fél, hogy minőségi időt tölt a párjával és kiszakad a mókuskerékből.
tags: #parkapcsolati #problemak #szules #utan