Két kiemelkedő magyar személyiség viselte a Papp László nevet, akik különböző területeken, de egyaránt maradandót alkottak. Az egyikük a legendás ökölvívó, a háromszoros olimpiai bajnok Papp László, a másik pedig Pap László református lelkész, aki korának egyik legjelentősebb egyházi embere volt.
Papp László, a Dinamitöklű Magyar (1926-2003)
Papp László (Budapest, 1926. március 25. - Budapest, 2003. október 16.), közismert nevén Papp Laci, beceneve Görbe, Magyarország és a világ egyik leghíresebb ökölvívója. Élete során három olimpiai aranyérmet szerzett: 1948-ban Londonban középsúlyban, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben nagyváltósúlyban diadalmaskodott. Ez a teljesítmény máig egyedülálló az ökölvívás történetében.
Sportpályafutásának kezdetei
Szakmát a híres budai gyárban, a MOM-ban tanult, ahol elsősorban fociban jeleskedett. Munkaszünetekben, a gyárudvaron rendezett rövidített bokszmeccsekre is beszállt, így bontakozott ki tehetsége. 1942-ben az újjáalakuló MOM szakosztályban kezdett el versenyszerűen öklözni, tanulótársa, Krebs Lajos vitte le. Klubjai versenyzőként a BVSC (1945-1948), a Bp. Lokomotív (1949-1950), a Bp. Bástya (1951-1953) és a Bp. Vasas (1951-1956) voltak. 1946 és 1956 között hét országos bajnokságot nyert, emellett kétszeres amatőr Európa-bajnok is volt.
A legendás stílus
Amikor Papp Laci az első mérkőzéseit játszotta, mint amatőr ökölvívó, akkor minden mérkőzését megnézték, mert olyan képességű versenyzővel előtte, meg azóta sem találkoztak az ökölvívó sportban. Olyan reflexe volt, hogy a leggyorsabb ökölvívók is csak dupla idő alatt tudták azt az orvosi műszert lenyomni, amit Papp Laci fele idő alatt lenyomott. Ezt a jobbcsapottját senki sem tudta utánozni, az csak neki való, az ő alakjának, egyéniségének, reflexének. A magyar Papp mind technikai, mind taktikai téren az egész mezőny fölött állt.
Papp minden bizonnyal a legjobb bokszoló azok közül, akiket valaha is láttak, és akikkel alkalma volt erőmérőre. Alacsony, izmos - hódító kis fekete bajusszal, jellegzetesen magyaros jelenség és fordított állásból harcol. Azt hihetnők, hogy alacsony termete bizonyos előnyt jelent ellenfeleinek, Papp azonban annyira ruganyos, reflexe olyan páratlanul gyors, hogy szinte láthatatlan fejmozdulattal is elkerüli az erős csapásokat. Eleinte úgy tűnt, hogy egészen fedetlen, és bármikor eltalálható. Szó sincs róla! Pappot eltalálni nagy művészet. Ő az az ökölvívó, akinek egyetlen hibája sincsen, és birtokában az öklözők legfélelmetesebb fegyvere: jobb és bal kézzel egyaránt hihetetlenül erős ütése. Mindezt tetézi még ütésének szokatlan gyorsasága. Azok, akik a magyar bajnok ellen valaha is szorítóba léptek, egyöntetűen azt állítják, hogy nem is ököllel, hanem kalapáccsal üt. Ilyen ellenféllel szemben semmiféle előre kiagyalt taktika nem lehetett sikeres. A küzdelem bármely pillanatban Papp ellenfelének kiszámolásával végződhetett. Emellett Papp hallatlanul rokonszenves és bajtársias versenyzőtárs volt.
Emlékezetes mérkőzések
Az ellenfelek rettegtek a Pappal való találkozástól. A Budapesti Vasutas-Kispest MADISZ csapatbajnoki mérkőzésen Papp-Óhegyi találkozóra került volna sor, de mikor Óhegyi megtudta, ki van az ő súlycsoportjában, a régi ökölvívó módszerrel élt. Olyan légkört teremtett, amikor belépett a ringbe, hogy más volt a levegő összetétele. Már első jelentkezésekor magán hordozta a tehetség jeleit. Laci néhány szép cselt mutatott be, a finn nagyszerűen reagált valamennyire. És eközben egy pillanatra fedetlenül hagyta az állát. Botor dolog volt. Mert ebben az ezredmásodpercben villant valami, s aztán mélységes csend ereszkedett Resko mikrokozmoszára. Még az öltözőben is a rendezőséget szidta, hogy példátlan disznóság, mérkőzés közben eloltani a lámpákat, azonnal állítsák helyre a rövidzárlatot és folytassák a mérkőzést!
A Papp-Torma összecsapás, amelyet az évszázad mérkőzéseként emlegettek, hihetetlen izgalommal vártak. Torma, feleségével együtt, éberen figyelték Pappot a mérkőzés előtti napon. A csehszlovák vezetők nem akarták a Papp-Torma összecsapást, de Laci más véleményen volt: „Nem lehet örökké szédíteni a szurkolókat - így fakadt ki. - Mérkőzni akarok Tormával.” Gyors tanácskozás után Pappot félnehézsúlyba tették. Amikor Torma meglátta a listát, odabökött ujjával a Papp neve melletti üres helyre: „Ide írják az én nevemet...” A mérkőzést a Vinochrady csarnok szerencsés 4000 nézője láthatta. Papp úgy kezdett, hogy a csehszlovák szurkolók torkán akadt a buzdítás. Félelmetes horgok záporoztak Tormára, sokszor úgy látszott, hogy Torma nem bírhatja tovább. Laci egy menet alatt öt pont előnyhöz jutott. A másodikban Torma is rákapcsolt, 2 pontot behozott. Káprázatos küzdelem folyt az utolsó menetben. Cselek, villámgyors ütések - megállás nélkül. Papp bírta a rettenetes tempót. Győzött! Torma nem hiába tartozott a világ legjobbjai közé. A fergeteges csatában is jól tudta követni az eseményeket, úgy, mint a kényelmes székben ülő pontozók. Éppen ezért még mielőtt kihirdették volna az eredményt, átment Papp sarkába, átölelte vetélytársát, s a magyar bajnok kezét a magasba emelte. Zúgott a taps, Pappot a magyar versenyzők kezdték kivinni a vállukon a csarnokból, de gyorsan beálltak a diadalmenetbe a lenyűgözött csehszlovák szurkolók is.
Professzionális karrier és politikai akadályok
Papp Lacit mindmáig az ökölvívás legnagyobbjai közt tartják számon, Joe Louis, a Barna Bombázó, Muhammad Ali (Cassius Clay) és Iron Mike Tyson társaságában, jóllehet nem volt sem fekete bőrű, sem amerikai, sem nehézsúlyú, és profi pályafutását sem sikerült világbajnoki címmel megkoronáznia: az Európa-bajnoki övig jutott el. Máig nem pontosan tisztázott, hogy politikai okokból nem engedték-e megküzdeni a világbajnokságért. Marosán György kommunista politikus támogatta, hogy miután nagyon népszerűvé vált, Papp László beléphessen a profi boksz világába. A kommunista rezsim megakadályozta, hogy korábban lépjen a profik táborába, így csak 33 évesen válhatott profi ökölvívóvá.
Edzői tevékenység és örökség
Mestere a legendás edző Adler Zsigmond volt, akivel majdnem tökéletes párost alkottak. Adler verhetetlen volt abban, hogy tudta, mikor milyen instrukciókkal kell a kötelek közé küldenie tanítványát. Visszavonulása után edzőként tevékenykedett, a válogatott szövetségi kapitányaként (1969-1978, 1979-1992), Adler Zsigmond társaságában is számos siker kovácsa volt. Hosszú, súlyos betegség után életének 78. évében távozott az élők sorából, miután évtizedekig a XII. kerületben élt.
Pap László, a Református Teológus (1908-1983)
Pap László (Szentes, 1908. február 28. - Budapest, 1983. november 16.) Magyarországon korának egyik legjelentősebb egyházi embere volt. Néhány évi dunántúli szórványban végzett segédlelkészi szolgálat után végleg kirekesztik az egyház életéből. Magatartását mindig az egyházhoz való hűség - és nem a pártállamtól való félelem - határozta meg, ezért az 1956 után újra megerősödött hatalommal sem hajlandó még a legcsekélyebb kompromisszumra sem. Az államhatalom és az azt kiszolgáló egyházvezetőség ezt sohasem bocsátja meg: még a restauráció befejezése után sem kap új feladatot, sőt munkát sem.
Család és tanulmányok
Felesége Antalffy Klára volt. Öt gyermekük született: Pap László református lelkész, Pap Gábor művészettörténész, Pap Klára üzemmérnök, Pap Katalin üzemmérnök és Pap Éva műfordító, könyvkiadó, finnugrista, a finn kultúra magyarországi, a magyar kultúra finnországi terjesztője. Pap Éva a Finn Oroszlán Lovagrend 1. osztályú parancsnoki jelével tüntették ki. Pap László teológiát Debrecenben, Zürichben és Utrechtben tanult, ahol 1933-ban doktorátust szerzett. Az ószövetségi tudományok nemzetközileg is ismert és elismert művelője volt, már harmincéves korában a Budapesti Református Theológiai Akadémián tanított.
Egyházi pályafutása
1935-től segédlelkész Hajdúhadházon, majd hitoktató Budapesten. 1938-tól helyettes, 1939-től rendes tanára az ószövetségi tudományoknak a Budapesti Református Theológiai Akadémián, amelynek 1948-tól 1957-ig igazgatója is volt. A legnehezebb időkben, 1957. január 31-én bekövetkezett kényszerű lemondásáig, mint dékán úgy vezette az Akadémiát, hogy ott a teológiai tudományok művelése és a lelkészképzés szinte teljesen zavartalanul folyhatott, a Rákosi-rendszer nyomása alig volt érezhető és a kommunista ideológia befolyását is sikerült a minimumra korlátoznia.
Vezetői szerep és ellenállás
1955-től a Duna melléki egyházkerület újonnan szervezett tudományos intézményének, a Ráday Gyűjteménynek első főigazgatója. Ebben a tisztségében felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a könyvtár és a levéltár kiépítésében és felvirágoztatásában. Vezetése alatt a „Ráday” a főváros kulturális életének ismert és megbecsült intézményévé vált. 1945-ben Ravasz László megbízásából, ő indította meg és vezette az egyházi újjáépítést, puritán önzetlenségével és kérlelhetetlen igazságosságával elnyerve a külföldi segélyszervezetek teljes bizalmát és elismerését. 1946-ban egyházkerületi jegyző, 1955-ben főjegyző-püspökhelyettes, 1948-tól zsinati tag volt. 1945-1948 között az egyházi újjáépítési segélyosztó bizottság vezetője. Tisztséget viselt a Református Világszövetségben és az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságában.
A fordulat éve után Pap Lászlót is teljesen háttérbe szorították. 1949-től külföldi egyházi gyűléseken és üléseken sem vehetett részt. De 1953 után, a Nagy Imre hozta enyhülés idején lassan megint előtérbe került. Az állam, külpolitikai okokból, olyan egyházi személyiségeket keresett, akik sem erkölcsi tekintetben, sem ideológiai színezetű teológiájuk miatt nem vesztették még el a külföld előtt hitelüket. 1956 őszén vezetés nélkül maradt református egyház bizalma őfelé fordul, Ravasz Lászlóval és Kardos Jánossal együtt őt emeli a megújulási Mozgalom élére. A Forradalmat követő restauráció alatt elveszíti minden addigi funkcióját. Az államhatalom megkísérelte Pap Lászlót felhasználni a kommunista párt érdekében, de ő következetesen ellenállt minden csábításnak és fenyegetésnek. A börtön kivételével - tudták, hogy ezzel nála semmit sem érnének el és a magyar egyházvezetés külföldön még maradék tekintélyét is elveszítené - mindvégig állhatatos maradt és a legkisebb megalkuvásra sem volt hajlandó. 1958. július 1-jétől előbb rövid ideig Budapesten, majd Murgán segédlelkész 1963-ban.
Papp Gy. László, az unitárius lelkész
A székelyföldi születésű Pap Gy. László immáron négy éve teljesít szolgálatot Debrecenben, az unitáriusok Hatvan utcai templomában. Szentábrahámban született 1960-ban, majd hamarosan Székelykeresztúrra került. Papp Gy. László gyermekkorában katonatiszt akart lenni, de miután negyedikes korában tornából felmentést kapott, így eleve irreális volt ez a cél. A fordulat kilencedikes korában következett be, amikor bentlakásba került és meglátta, hogy néznek ki a többiek. A hetvenes évek második felében került a székelyudvarhelyi líceumba, ahol elkezdte a birkózást. A sportiskolában a foci és szabad birkózás között lehetett választani. Az előbbi nem igazán jöhetett szóba, a birkózás annál inkább, már csak a testfelépítése miatt is.
Papi hivatása
1979-ben felvételizett a teológiára. Édesapja, aki elhunyt, nem akarta, hogy továbbtanuljon, de nagynénjének férje meggyőzte, hogy menjen el a pótfelvételire. Mivel jó eredményt ért el, még 2 évig ösztöndíjas is volt. A teológus évek alatt személy szerint nem érezte, hogy a kommunisták, vagy secu szorította volna a nyakát. A papi szolgálat 1984-ben Bözödkőrispatakon kezdődött. A gyülekezet életében negyven éves paphiány volt, ez rányomta a bélyegét nem csak a lelkészi lakás állagára, hanem a gyülekezeti életre is. Nem voltak hozzászokva, hogy egy unitárius pap ott alszik és ott ébred a faluban. December 21-én költöztek ki, télvíz idején.
A templomi gyülekezet ahhoz volt szokva, hogy havonta egyszer az énlaki pap tartott istentiszteletet, amin össze is gyűltek szép számmal. Az egy alkalomról azonban nehezen álltak át a rendszerességre. Keservesen emlékezik az első szolgálatra is, ami egy temetés volt. Megviselte, mert nem volt tapasztalata, korábban egy gyakorló alkalma volt, halott nélkül. A cigány szokások, a kiabálva, a pohár fenekére nézve siratás csak ráadás volt. Ez egy életre meghatározta a temetési szolgálatát. Mindegy volt ezután, hogy ki volt a megboldogult, milyen társadalmi osztályba tartozott, rangos volt vagy kevésbé, szerencsétlen vagy szerencsés, őt mindig a halott és a szerettei érdekelték.
1986-ban a bágyoni gyülekezet élére került és egészen az ezredfordulóig itt dolgozott. Más tájegységek: Székelyföld és az Aranyos-mente. Egészen más felfogás. Éveken át hiába harcolt azért, hogy elismertesse, hogy ők nem csak, hogy a székelyek származékai, hanem sokan vettek részt elődeik közül a huszárezred 2. századában, amelyik éppen Bágyonban állomásozott. A székely eredetet messzemenően elutasították és fenntartásaik voltak a székely papokkal szemben. Elismerték a határozott kiállást és egyetértettek abban, ahogy nyilatkozott Isten dolgairól, szerették a prédikációkat, de ha a székely mentalitás más téren is megnyilvánult, a dolog bogra futott, csomóba szökött és bicska nyílt a zsebükben.