A cukorbetegség, más néven diabétesz, olyan anyagcsere betegség, mely a cukor túlzott felhalmozódását eredményezi a vérben. A sejtek nem tudják feldolgozni, így hasznosítható energiává alakítani a vérben keringő glükózt. A diabétesznek több típusát különböztetjük meg: 1-es típusú és 2-es típusú cukorbetegség, prediabétesz, illetve terhességi diabétesz.
Az 1-es típusú cukorbetegség olyan autoimmun betegség, mely során az immunrendszer idegenként ismeri fel a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit, és így megtámadja, károsítja azokat. Olyan, úgynevezett autoantitesteket termel az immunrendszer, amelyek az inzulintermelő sejteket ismerik fel, ezáltal azok elpusztítására törekszenek. Az autoantitestek saját szöveteket támadnak meg és így autoimmun betegségeket okoznak. Az inzulintermelő sejtek pusztulása inzulinhiányhoz vezet, ami a vércukorszint felborulását eredményezi a szervezetben. A sejteknek ugyanis inzulinra van szükségük a glükóz vérből történő felvételéhez.
Az 1-es típusú cukorbetegséget genetikai hajlam, illetve vírusok (pl. rubeola) idézhetik elő, és sokszor már gyermek és fiatalkorban kialakul. A diabeteshez társult autoantitesteknek több féle formája van. Idetartoznak a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek úgynevezett szigetsejt-citoplazmatikus antitestjei (Islet cell cytoplasmic autoantibodies, ICA), az inzulin autoantitestek (insulin autoantibodies, IAA), a glutaminsav dekarboxiláz elleni antitestek (glutamic acid decarboxylase antibodies, GADA), és az insulinomához társult-2-antitestek (insulinoma-associated-2 autoantibodies, IA-2A). Ezek az autoantitestek nem okozói az 1-es típusú diabetesnek, hanem a szervezet saját sejtjei (pl. az inzulint termelő hasnyálmirigy béta-sejtjei) elleni pusztító immunválasz markereként szolgálnak.
Amikor a béta-sejtek 80-90 %-a az immunrendszer támadása által elpusztul, megjelennek a cukorbetegségre jellemző tünetek, (mint pl. a gyakori vizelés, szomjúság érzet, súlyvesztés, a rossz sebgyógyulási hajlam). Az elégtelen inzulinhatás hyperglycaemiat (magas vércukorszintet) eredményez. Ha a tüneteket nem észlelik időben, és a hyperglycaemiat nem kezelik, diabetikus krízis jöhet létre, amely kifejlődhet néhány hét múlva, vagy éppenséggel néhány napot követően is.
Az ICA vizsgálat a szigetsejt fehérjéi ellen irányuló, szigetsejt ellenes antitestek egy csoportját mutatja ki. A vizsgálathoz leginkább úgynevezett szemikvantitatív eredményt szolgáltató, indirekt immunfluorescens eljárással alkalmaznak. A GADA és az IA-2A antitestek két specifikus szigetsejt antigén ellen irányulnak. Az egyedüli antigén, amelyről azt tartják, hogy igen specifikus a beta sejtekre az inzulin. Az inzulin ellenes antitestet IAA-nak rövidítik. Az IAA teszt nem tesz különbséget a szervezet immunrendszere által a saját inzulin ellen, illetve a diabetes kezelése során kívülről adagolt inzulin ellen termelt antitestek között.
A diabetes összes eseteinek kb. 10 %-a 1-es típusú (autoimmun) eredetű. Ezeknek nagy részét (kb. 75 %-át) 20 évesnél fiatalabb pácienseknél diagnosztizálták, ezért ez e betegség korábban mint juvenilis, vagy inzulin dependens diabetes néven volt ismert. Az újonnan történt osztályozásnál törekedtek arra, hogy az elnevezésben tükröződjön a béta-sejt pusztulás is.
A vizsgálat fontosságát az adja, hogy a véráramban a szigetsejt ellenes antitesteket hónapokkal, akár évekkel az 1-es típusú cukorbetegség kifalakulása előtt ki lehet mutatni. A pozitív szigetsejt ellenes antitestek eredmény nem jelent azonban automatikusan megbetegedést is, csak felveti a betegség kialakulásának megnövekedett kockázatát. Ily módon nem minden szigetsejt ellenes antitesttel rendelkező személyben fog kialakulni az 1-es típusú cukorbetegség, ezért a nem-cukorbeteg személyeknek a szigetsejt ellenes antitestre történő vizsgálata csak kutatási tanulmány részeként ajánlott. A betegség kialakulásakor már más a helyzet: A tapasztalatok azt mutatják, hogy amikor már diagnosztizálható az autoimmun 1-es típusú diebetes, a pácienseknek körülbelül 95 %-ában már a diagnózis kezdetekor megjelenik egy vagy több diabeteses autoantitest.
Ha 1-es típusú diabetesesnek gondolunk egy beteget, akkor a hasnyálmirigyet tönkretevő ellenanyagok kimutathatóak a vérből, ami a diabetes izolálását segíti: ICA, GAD, IA2. Az 1-es típusú cukorbetegség főként gyermekeket, fiatalokat érinti. A hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei elpusztulása miatt nem termelődik inzulin, emiatt kívülről bevitt inzulinpótlásra szorul a beteg élete során. Az inzulin hiánya miatt a vércukor nem tud a sejtekbe bejutni, hanem a vérben marad, és magas vércukorszintet eredményez. Mivel a sejtek így éheznek, fehérjéket és zsírokat alakítanak át cukorrá, az éhezés elkerülésére. Egyrészt a zsírégetés egyik melléktermékeként felszaporodó ketontest miatt, másrészt magas vércukorszint miatt a vizelettel távozó cukor és a nagymennyiségű folyadékvesztés miatt kiszáradást és kómát okozhat.
A pajzsmirigy autoimmunitás együtt jár az 1-es típusú diabetessel, ezt az Anti-TPO és / vagy Anti-tireoglobulin ellenanyag kimutatásával végezzük. Sok olyan tényező ismert, ami az 1-es típusú cukorbetegség kockázatát emeli, vagy éppen csökkenti. A tényezők egy része öröklött, de szerepet játszhatnak bizonyos vírusfertőzések, környezeti toxinok, sőt az utóbbi időben a D-vitamin hiány is gyanúba került. De ezek sem olyanok, hogy akiben jelen van egy kockázatot fokozó tényező, az tutira cukorbeteg lesz. Csak az esélye nő meg rá, az átlagnépességhez képest. Viszont ha a folyamat beindul, akkor az antitestek a vérből kimutathatóak. Ez különösen a felnőttkori 1-es típusú páciensek azonosításánál nyújt segítséget, mert ilyenkor a diabetes típusának megállapítása nem mindig egyszerű.
Ha cukorbetegség nem igazolható, “szűrő” jelleggel nincs értelme antitesteket mérni, mert jelenlegi tudásunk szerint ilyenkor nincsen olyan ismert beavatkozás, ami a diabetes kialakulásának folyamatát le tudná állítani. Van a szigetsejt ellenes antitest, amit ICA-nak becéznek (islet cell antibody). Ennek pozitivitása azt jelzi, hogy a páciens vérében van olyan ellenanyag, ami reakcióba lép a béta-sejt valamely komponensével. A glutamát dekarboxiláz ellenes antitest vizsgálat (GADA névre hallgat) már egy konkrét fehérje elleni antitestek szintjét méri, itt szám lesz az eredmény. Az IAA esetében az antitest kimutatást az inzulinterápia megkezdése előtt kell elvégezni.
A diabeteshez társult (szigetsejt ellenes) autoantitest vizsgálatot elsősorban azért kérik, hogy kiderítsék a már kialakult 1-es típusú diabetes okát: autoimmun vagy egyéb (például elhízás, inzulin rezisztencia, stb.) eredetű. Ha az ICA, GADA, vagy IA-2A kimutatható, akkor az 1-es típusú diabetes autoimmun eredete megalapozott. Az IAA esetében az antitetest kimutatást az inzulinterápia megkezdése előtt kell elvégezni. Az ICA, GADA, és az IA-2A-hoz hasonlóan, ha az IAA jelen van egy cukorbetegben, (akit nem kezelnek inzulinnal), akkor a betegség oka 1-es típusú diabetes. Akár humán, akár állati illetve szintetikus eredetű az inzulininjekció, stimulálhatja az inzulin ellenes antitesteket, amelyek az IAA teszt elvégzésekor pozitív eredményt fognak adni.
Az IA2 elleni autoantitestek kimutathatóak a pre-diabetikus fázisban lévő páciensek többségében, és indikátorai lehetnek a betegség gyors lefolyásának. A GAD, tirozin foszfatáz elleni antitest, és az inzulin elleni autoantitestek együttes meghatározása az 1- es típusú cukorbetegség jövőbeni megjelenésének prognosztizálására alkalmas. Ez egy membránfehérje, amelyet nemrég azonosítottak az 1. típusú cukorbetegségben. A vizsgálat célja a ZnT8As elleni antitestek prevalenciájának és szerepének meghatározása a felnőttkori diabéteszben.
A 2-es típusú cukorbetegség inkább idősebb korban jelentkezik. Nem pusztulnak el az inzulintermelő béta sejtek, de ennek ellenére nincs megfelelő inzulinhatás (a nem elegendő inzulintermelés, illetve az inzulin hatásának gyengülése miatt), így végeredményben nem jut elég vércukor a sejtekbe. Mivel a cukorbetegség ezen típusánál van inzulin, a vércukorérték lassabban emelkedik, és a tünetek is másabbak: végtagok zsibbadása, nehezen gyógyuló sebek, bőrviszketés, romló látás. Míg az 1-es típusnál az okot nem ismerik (feltételezik a genetikai hajlamot, vírusok szerepét, autoimmun eredetet), a 2-es típusnál várható a betegség megjelenése bizonyos rizikótényezők esetén: pl. elhízás, magas vérnyomás, cukorbetegség a családban. A terápia is más, hiszen csak a diéta és a szájon át szedhető gyógyszerek, a testmozgás sikertelensége esetén jön szóba az inzulinkezelés.
Az I. típusú diabetes mellitus (T1DM) egy szervspecifikus autoimmun betegség, amelyre az inzulintermelő béta-sejtek szelektív pusztulása jellemező. A betegség kezdeti szakaszában a betegek nagy részében a hasnyálmirigy béta-sejtjei ellen termelődött autoantitestek mutathatóak ki, amelyek a legjobb diagnosztikai markerek a kezdődő vagy már kialakult autoimmun folyamatok felismeréséhez és a betegség lefolyásának nyomon követéséhez.
Az LM Laboratóriumi Immunológiai Részlegén az I. típusú diabetes mellitus kivizsgálását szolgáló panelben jelenleg két vizsgálat szerepel: "Pancreas szigetsejt elleni antitest (ICA)", illetve a "Glutamát dekarboxiláz (GAD) elleni antitest" meghatározása. Ez a panel bővül most ki az "Inzulinoma-antigén 2 (IA2) elleni antitest" meghatározásával. Az új vizsgálat bevezetése növeli a I. típusú diabetes mellitus panel diagnosztikai szenzitivitását. Az IA2 elleni antitest az újonnan diagnosztizált I. típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek kb. 50-80%-nál fordul elő, míg a tünetmentes egyénekben az IA2 elleni antitest pozitivitás jelzi az I. típusú diabetes mellitus kialakulásának kockázatát.
A vizsgálatot ELISA módszer segítségével végezzük. Nem egyértelmű az I. vagy II. típusú DM diagnózisa (pl. Gyerekkori DM esetében MODY és az I. típusú DM megkülönböztetése), rizikó becslés, diabetes kialakulásának predikciója (I. típusú DM). A MEDSOLUTION „KIZIML” kérőlapján a "Profilok" között "Diabetes specifikus autoantitestek (pancreas szigetsejt, GAD és IA-2 elleni antitestek)" megjelölésével kérhetik meg a vizsgálatot. A meghatározáshoz egy cső natív minta (perifériás vér) szükséges.
A cukorbetegség kialakulásának értelmezéséhez először érdemes áttekintenünk a cukor sorsát szervezetünkben. A szőlőcukor (glükóz) a sejtek legfőbb energiaforrása. A szőlőcukor egy része az elfogyasztott táplálékból szívódik fel a bélben, a többit a máj állítja elő más anyagokból (egyéb cukorfajták, aminosavak, tejsav stb.). Az inzulin a hasnyálmirigy belső elválasztású szigetei által termelt hormon, melynek feladata a cukor, a zsírsavak és az aminosavak (a fehérjék építőelemei) bejutásának elősegítése a sejtekbe, tehát a raktározás. Inzulin hatására a vérben lévő cukor mennyisége csökken, a sejtek cukortartalma pedig nő.
Túlsúlya alacsony vércukorszintet eredményez, mivel a sok inzulin a vérből a szükségesnél több cukrot épít be a sejtekbe, ezáltal a vér cukortartalma alacsony lesz. Ez görcsökhöz és kómához vezethet. Inzulin hiányában a sejtek nem tudják felvenni a vérből a cukrot, ezért ilyenkor megnövekszik a vércukorszint. Előfordulhat azonban, hogy a hormon magas szintje mellett sem épül be a cukor a sejtekbe, ezt a folyamatot inzulinrezisztenciának nevezzük, melynek során a sejtek ellenállnak az inzulin hatásának.
Az inzulin a hasnyálmirigyből származik, ami közvetlenül a gyomor mögött elhelyezkedő, emésztőnedvet és hormonokat egyaránt termelő mirigy. A vérben keringő inzulin úgy viselkedik, mint egy kulcs, ami kinyitja azokat a mikroszkopikus kapukat, amelyeken a glükóz bejut a sejtekbe. Ebből következik, hogy az inzulin csökkenti a szőlőcukor szintjét a vérben. Ahogy a vércukorszint csökken, az inzulin felszabadulása is csökken a hasnyálmirigyből. A máj cukortárolóként és előállítóként viselkedik. Amikor alacsony a vércukorszint, de nincs lehetőség evésre, a máj felszabadítja a tárolt glükózt (és szükség esetén újonnan is előállít), ezáltal normál tartományban tartja a vércukorszintet. Cukorbetegségben ez a folyamat zavart szenved. Ahelyett, hogy a cukor bejutna a sejtekbe, felhalmozódik a véráramban.
Döntő többsége autoimmun betegség. Ez azt jelenti, hogy valamilyen oknál fogva a szervezet saját maga ellen, ebben az esetben a hasnyálmirigy Langerhans szigetek inzulintermelő béta-sejtjei ellen kezd el ellenanyagot termelni. Ahelyett, hogy saját sejtként felismerné és békén hagyná őket. A folyamat során végül elpusztulnak a béta-sejtek és kialakul az 1-es típusú cukorbetegség.
Ha egy inzulinfüggő 45 éves férfi (7 éve cukorbeteg, nem túlsúlyos) 2008 és 2014 között inzulindependens cukorbetegként volt nyilvántartva (E1090), 2015. január 1-jétől miért lett nem-inzulindependens cukorbeteg (E1190)? Mitől függ a betegséget leíró kód? Adott esetre az összes körülmény ismerete nélkül nem tudok egyértelmű választ adni. A betegséget leíró kód nem attól függ, hogy a beteg kap-e inzulint vagy nem. A 2-es típusú cukorbeteg egy idő után kaphat inzulint, de attól ő még 2-es típus marad, vagyis nem-inzulindependens cukorbeteg. Csupán az életkor alapján nem lehet egyértelműen besorolni az egyént valamelyik típusba. Sok túlsúlyos gyermek 2-es típusú, jó néhány normál testsúlyú felnőtt viszont 1-es típusú. Tehát nem mondhatjuk azt automatikusan, hogy minden felnőttkorban jelentkező cukorbeteg 2-es típusú. A felnőttkorban jelentkező cukorbetegség esetén főleg akkor, ha az illetőnek nincs testsúlyfeleslege és azonnal, vagy aránylag hamar inzulinkezelésre szorul, mindig tisztázni kell, hogy nem 1-es típusról van-e szó! Az egyik ilyen a C-peptid szintjének vizsgálata. A C-peptid a proinzulin egy része, és az inzulinnal megegyező mértékben szabadul fel a hasnyálmirigyből. Mivel a C-peptid sokkal stabilabb az inzulinnál (az inzulin felezési ideje csak pár perc), könnyebb mérni. A másik lehetőség az 1-es típusú diabétesz bizonyítására, a különböző ellenanyagok kimutatása a vérből. Ilyenek a szigetsejt elleni antitest (ICA), az inzulin elleni antitest (IA), vagy a béta-sejt glutamát-dekarboxiláz enzimje ellen termelődő antitest (GADA).
A tapasztalatok azt mutatják, hogy amikor már diagnosztizálható az autoimmun 1-es típusú diebetes, a pácienseknek körülbelül 95 %-ában már a diagnózis kezdetekor megjelenik egy vagy több diabeteses autoantitest.
A mintavétel a kar könyökhajlati vénájából történik.
A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés!