Bár az egyetlen megbízható módszer a gyermekünk nemének megállapítására az ultrahang, ez sosem tartotta vissza a nőket attól, hogy mindenféle más módon próbálják megjósolni a baba nemét. Habár nincs tudományos alapjuk, ezek a módszerek jó szórakozást nyújthatnak a jövendőbeli anyukáknak, akik még a terhesség olyan korai szakaszában vannak, hogy az ultrahang sem tudja megállapítani a pici nemét (és azoknak az anyukáknak is, akik inkább biztosra mennek és megvárják a születést). Szórakoztató elfoglaltság lehet a babaváró bulin és még a babánk nevének kiválasztásában is segíthet!
Fiú lesz, vagy lány? Ki ne ismerné a kérdést? Vagy rengetegszer hallotta az, aki már várt babát, vagy mi magunk tettük fel a kérdést, amikor a környezetünkben volt egy kismama. Mindegy, csak egészséges legyen! - hangzik el a válasz. És valóban sokszor így gondolják a szülők, mégis mindenki izgalommal várja a napot, amikor megtudhatja, hogy a születendő gyermeke fiú vagy lány lesz. Az esetek döntő többségében a szülőknek valóban mindegy is, hogy milyen nemű a babájuk, de azért több esetben is lehet egy titkos kívánság az anyában vagy az apában. Ilyen esetben néznek utána sokan kíváncsiságból, hogy vajon van-e a szülőknek lehetősége befolyásolni a baba nemét. Lássuk, milyen népszerű módszerekkel próbálkoznak az emberek!
Népszerű babanem-jósló módszerek
Számtalan “módszer” a leendőbeli anyuka hasa alapján határozza meg a gyermek nemét. Ha magasan van a pocak az fiút jelent, ha alacsonyan, az pedig kislányt. Egy másik teória szerint, ha az anyuka hasa kosárlabdára hasonlít, az lány babát jelent, ha pedig sokkal inkább görögdinnye alakú, az fiút. Ha egyik sem tűnik megbízható módszernek, akkor is van még egy dolog, amivel megjósolható gyermekünk neme, és ez az anyai megérzés: egy kutatás kimutatta, hogy azoknak az anyukáknak akik “megérezték” a gyermekük nemét, az esetek 70%-ában igazuk volt.
Egy fonálon lógassunk gyűrűt az anyuka pocakja fölé. Szóljunk mindenkinek, hogy figyelje alaposan. Ha a gyűrű körbe körbe kezd el himbálózni akkor állítólag a baba kislány lesz, ha pedig előre hátra, akkor kisfiú.
Ez nem egy modern tudományos módszer, hanem egy ősi kínai technika a baba nemének meghatározására. A modern ultrahang előtt legalább 6 évszázaddal használt, kínai nem-meghatározó naptár az anya életkorát és a fogantatás időpontját veszi számításba. A nők néha arra is használták, hogy kiválasszák a megfelelő időpontot a szülésre, attól függően, hogy kék vagy rózsaszín babaszobát szerettek volna.
A Shettles-módszer és a tudományos cáfolata
A legnépszerűbb elképzelés a nyugati országokban a 60-as évekből ered. Ekkor egy amerikai biológus, Landrum B. Shettles (aki élete során sokat foglalkozott a mesterséges megtermékenyítéssel, és később a klónozással is) fejlesztett ki egy tökéletesnek tűnő módszert, amit Shettles-módszernek hívunk. Shettles társszerzője volt az egyik legnépszerűbb könyvnek, amiben a módszert részletesen ismertetik, a címe „Hogyan befolyásolhatjuk a babánk nemét?”. Az alapötlet onnan ered, hogy Shettles a tudományos munkája során rengeteget vizsgálta a spermiumokat (fáziskontraszt) mikroszkóppal. Azt állította, hogy két jól elkülönülő csoportja van a spermiumoknak, és arra törekedett, hogy az elkülönített csoportokban megszámolja a kromoszómákat. Arra a következtetésre jutott, hogy a kisebb fejű spermiumokban Y, míg a nagyobb, tömegesebb fejű társaikban az X kromoszóma található. Az elkövetkező évben leírta azt is, hogy a kisebb, Y kromoszómát tartalmazó spermiumok gyorsabban vándorolnak, így hamarabb célba is érnek. Ezt az alapgondolatát kiegészítette azzal az ötlettel is, hogy a kisebb, Y kromoszómát tartalmazó spermiumok gyorsabbak, ámde érzékenyebbek is, hamarabb elpusztulnak, és a savasabb környezetet sem bírják elég jól, így szintén károsodhatnak, ha a hüvelyben éppen savasabb a kémhatás (ami lássuk be, máris megkérdőjelezhető, hiszen a hüvelyben teljesen természetes a savas kémhatás, és jelentős különbségek nem is alakulhatnak ki, mert az a normál hüvelyflóra felborulásához vezetne), vagy több időt tölt el a kérdéses spermium a hüvely savas közegében. Shettles szerint a spermiumok eltérő sebessége és a különböző túlélési esélyei alapján azzal befolyásolhatnánk a megfoganó baba nemét, ha az együttlétet néhány nappal a petesejtérés előttire időzítjük (X kromoszómát tartalmazó spermiumok előnyben), vagy igyekszünk ahhoz minél közelebbi fogantatást elérni (Y kromoszómát tartalmazó spermiumok előnyben).
Shettles elmélete miatt többen is végeztek kutatásokat, próbálták megcáfolni vagy alátámasztani az elméleteit, de igen szegényes vagy egymásnak ellentmondó eredmények születtek csak, és a felfedezni vélt eltérések is olyan minimálisak voltak, hogy következtetéseket levonni nem lehetett belőlük. És akkor eljött a számítógépes analitikai vizsgálatok ideje. Kidolgozták a CASA (computer assisted sperm analysis - mikroszkóphoz kapcsolt számítógép által végzett spermiumvizsgálat) módszerét, amivel Shettles elméletét alapjaiban cáfolták meg. Kimutatták ugyanis, hogy az Y és X kromoszómákat hordozó spermiumok között semmilyen különbség sincs! Sem a méretük, sem a formájuk nem különbözik, ráadásul a „sebességüket” sem befolyásolja a bennük lévő örökítőanyag.
Először is minden nőnek (és igazából a férfiaknak is) tisztában kell lennie azzal, hogy a hüvelyben teljesen természetes a savas pH. Ennek így kell lennie, a hüvely így egészséges. A hüvelyi pH értéke 3,8 és 4,5 között van, ami savasnak számít. Ezen belül az érték változhat is anélkül, hogy a hüvely állapota lényegesen változna. Ezt a savas közeget a hüvelyben tálalható Lactobacillusok alakítják ki a tejsav termelésével. A Lactobacillusok számára a megfelelő közeget a hüvely megfelelő állapota alakítja ki, amit az ösztrogén nevű női hormon támogat. A savas közeg igen fontos, hiszen ez védi meg a hüvelyt attól, hogy abban gombák vagy kórokozó baktériumok szaporodjanak el. Abban az esetben, ha a hüvelyi pH nagyon különbözik, akkor gombák vagy baktériumok szaporodhatnak el, így hüvelygyulladás alakul ki, ami ronthatja a spermiumok mozgását és minőségét is. Szerencsére egy egészséges hüvelyben az állandó pH-érték nem engedi elszaporodni a kórokozókat, így az egyébként alkalikus, vagyis lúgos ondó sem fogja jelentősen vagy tartósan módosítani a hüvelyi viszonyokat. A spermiumok túlélését a saját lúgos közegük és természetesen az óriási nagy számuk biztosítja arra a rövid időre, amíg a hüvelyből a méhszájba, majd onnan még magasabbra vándorolnak. Mivel korábban már leírtuk, hogy nincs méretbeli különbség a spermiumok között és a sebességük is ugyanannyi, sőt, az élethosszukat sem befolyásolja a hordozott kromoszóma, könnyen beláthatjuk, hogy a hüvelyi savas közegben is ugyanolyanok az esélyeik arra, hogy életképesen jussanak tovább ezen az akadályon is. Ezen túl fontos megjegyezni, hogy a javaslatok, melyek szerint hüvelyöblítéssel kellene a hüvelyi pH-t megváltoztatni, kifejezetten káros ötletek. A hüvelybe nem való sem hígított ecet (gondoljunk csak bele, hogy azzal takarítani szoktak!), de nem való oda a szódabikarbónás víz sem (azzal is lehet takarítani, meg sütni is...). Az ilyen hüvelyöblítésekkel károsíthatják a normál hüvelyi viszonyokat, a normál hüvelyflórát, és fertőzésekhez, gyulladásokhoz vezethetnek a női szervezetben. De együttlét előtt sem túl egészséges ötlet, mert a spermiumot is károsíthatja ez a módszer. Gondoljunk bele, ha a szegény spermiumokat ecetes vízbe tennénk, mi történne velük...
Ha valakit ez nem győz meg, mert az elmélet másik része a savasító-lúgosító étrendre támaszkodik, ami napjainkban igen népszerű. A lúgosító étrend ötletének az alapja az, hogy ha a savasító ételeket lecseréljük lúgosító ételekre, akkor a szervezet nem savasodik el, és ezzel sokkal egészségesebb lesz. Hm. Orvosként sohasem értettem, hogyan találhat ki valaki ilyen elméletet, el is magyarázom, miért. Az egyik legfontosabb és igen bonyolult rendszer, aminek a helyes és a kóros működését is meg kell tanulni az orvosi egyetemen, a sav-bázis háztartás, ami egy nagyon finoman hangolt és precízen működő rendszer. A szervezetben végbemenő bonyolult kémiai folyamatok úgy működnek, hogy a lebomló és a felépülő anyagok és azok melléktermékei ezt az egyensúlyt (a savak és a bázisok - vagyis a lúgos kémhatású termékek - közötti egyensúlyt) támogatják, stabilan tartják. Ami az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy a szervezet sav-bázis egyensúlya (figyeljünk a hangsúlyra: EGYENSÚLY) állandó. Amikor valamilyen ok miatt ez az egyensúly felborul, akkor igen komoly, életet veszélyeztető állapotok alakulnak ki. Az, hogy a szervezetben melyik ponton savas, melyik ponton kicsit lúgosabb vagy melyik ponton semleges a kémhatás, azt nem lehet befolyásolni, mert azok állandósága szükséges az egész szervezet megfelelő működéséhez. Mondjunk néhány példát is. A gyomorban nagyon savas a pH, hiszen itt gyomorsav termelődik. Ez szükséges az emésztéshez, megváltoztatni nem lehet. A vérünk ellenben kicsit lúgos kémhatású, ráadásul szigorúan szűk határok között mozog (pH 7,36-7,44). Amennyiben a vér pH-ja megváltozik, abba könnyen bele is lehet halni. Az étkezés szerencsére nem befolyásolja ezt az értéket egészséges embereknél. Változhat azonban a cukorbetegek ketoacidózis nevű kóros anyagcsere-állapota esetén például, ami egy komoly betegség, kezelés nélkül halálos is lehet. De alkoholmérgezésnél is felborul a normál pH. Abba is bele lehet halni. Az egyik hely a szervezetben, aminek változik a pH-ja, az a vizelet. A táplálkozás ezt már befolyásolja, és egészséges emberekben a szervezet belső sav-bázis egyensúlyának ez az egyik szabályozó helye. Tehát az étkezés befolyásolja a vizelet pH-ját, de a vizelet pH-ja nem befolyásol már semmit, az csak simán kiürül a szervezetből. Tehát, ha valaki beteg, akkor felborulhat a sav-bázis egyensúlya, azonban ezt egyszerűen táplálkozással nem lehet helyreállítani. És itt említsük meg a cukorbetegeket. Náluk nem pl. a sok hús okozza a ketoacidózist, hanem a sok szénhidrát. Tehát egy „savasítónak” mondott étel nem fogja a „savas" állapotot létrehozni. A hüvely pH-ját a táplálkozás pedig egyáltalán nem befolyásolja, mert ott a bevitt táplálék nem választódik ki. Hiába tűnhet egészségesnek a „lúgosító” táplálkozás, az (szerencsére) csupán a vizelet pH-ját változtathatja meg, de máshol, például a hüvelyben nem lesz változás. Így a Shettles-módszer másik pillére, melynek feltételezése szerint a hüvelyi pH megfelelő változtatása esetén változik a különböző nemű kromoszómákat hordozó spermiumok aránya, és ezt mi befolyásolhatjuk a táplálkozásunkkal, sajnos szintén megdőlt.
Időzített házasélet és a lombikprogram
Jó tisztázni egy dolgot még a spermiumok mozgásáról is. Ahogy a filmekben, az animációkban láthatjuk, a spermiumok célirányosan úsznak, szárnyalnak, mint akik tudják, hova kell menniük, hol kell lekanyarodniuk, és amikor "meglátják" a petesejtet, még nagyobb sebességre kapcsolnak, és a leggyorsabb spermium lesz a győztes. A valóságban ez teljesen máshogy néz ki. A spermiumoknak igazából fogalmuk sincs, merre kell úszniuk. Sőt, úszni se tudnak. A spermiumok jó része csak egy helyben fickándozik. A jó, szaknyelven progresszív mozgású spermiumok mozgása vagy egy egyenes vonalon történik, vagy nagy köröket írnak le. Sajnos ezek miatt azt is kijelenthetjük, hogy valójában nem célirányosan a petesejt felé úsznak ők. A vándorlásukat nagyrészt segíti a női nemi traktus aktív mozgása, a belfelszínt borító sejtek közreműködése is. Így tehát azt is beláthatjuk, hogy ez nem is olyan nagy versenyhelyzet, mint ahogy elképzeltük.
Tegyük fel, hogy valakit ez nem győz meg, mert az elmélet másik része a savasító-lúgosító étrendre támaszkodik, ami napjainkban igen népszerű. A lúgosító étrend ötletének az alapja az, hogy ha a savasító ételeket lecseréljük lúgosító ételekre, akkor a szervezet nem savasodik el, és ezzel sokkal egészségesebb lesz. Hm. Orvosként sohasem értettem, hogyan találhat ki valaki ilyen elméletet, el is magyarázom, miért. Az egyik legfontosabb és igen bonyolult rendszer, aminek a helyes és a kóros működését is meg kell tanulni az orvosi egyetemen, a sav-bázis háztartás, ami egy nagyon finoman hangolt és precízen működő rendszer. A szervezetben végbemenő bonyolult kémiai folyamatok úgy működnek, hogy a lebomló és a felépülő anyagok és azok melléktermékei ezt az egyensúlyt (a savak és a bázisok - vagyis a lúgos kémhatású termékek - közötti egyensúlyt) támogatják, stabilan tartják. Ami az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy a szervezet sav-bázis egyensúlya (figyeljünk a hangsúlyra: EGYENSÚLY) állandó. Amikor valamilyen ok miatt ez az egyensúly felborul, akkor igen komoly, életet veszélyeztető állapotok alakulnak ki. Az, hogy a szervezetben melyik ponton savas, melyik ponton kicsit lúgosabb vagy melyik ponton semleges a kémhatás, azt nem lehet befolyásolni, mert azok állandósága szükséges az egész szervezet megfelelő működéséhez. Mondjunk néhány példát is. A gyomorban nagyon savas a pH, hiszen itt gyomorsav termelődik. Ez szükséges az emésztéshez, megváltoztatni nem lehet. A vérünk ellenben kicsit lúgos kémhatású, ráadásul szigorúan szűk határok között mozog (pH 7,36-7,44). Amennyiben a vér pH-ja megváltozik, abba könnyen bele is lehet halni. Az étkezés szerencsére nem befolyásolja ezt az értéket egészséges embereknél. Változhat azonban a cukorbetegek ketoacidózis nevű kóros anyagcsere-állapota esetén például, ami egy komoly betegség, kezelés nélkül halálos is lehet. De alkoholmérgezésnél is felborul a normál pH. Abba is bele lehet halni. Az egyik hely a szervezetben, aminek változik a pH-ja, az a vizelet. A táplálkozás ezt már befolyásolja, és egészséges emberekben a szervezet belső sav-bázis egyensúlyának ez az egyik szabályozó helye. Tehát az étkezés befolyásolja a vizelet pH-ját, de a vizelet pH-ja nem befolyásol már semmit, az csak simán kiürül a szervezetből. Tehát, ha valaki beteg, akkor felborulhat a sav-bázis egyensúlya, azonban ezt egyszerűen táplálkozással nem lehet helyreállítani. És itt említsük meg a cukorbetegeket. Náluk nem pl. a sok hús okozza a ketoacidózist, hanem a sok szénhidrát. Tehát egy „savasítónak” mondott étel nem fogja a „savas" állapotot létrehozni. A hüvely pH-ját a táplálkozás pedig egyáltalán nem befolyásolja, mert ott a bevitt táplálék nem választódik ki. Hiába tűnhet egészségesnek a „lúgosító” táplálkozás, az (szerencsére) csupán a vizelet pH-ját változtathatja meg, de máshol, például a hüvelyben nem lesz változás. Így a Shettles-módszer másik pillére, melynek feltételezése szerint a hüvelyi pH megfelelő változtatása esetén változik a különböző nemű kromoszómákat hordozó spermiumok aránya, és ezt mi befolyásolhatjuk a táplálkozásunkkal, sajnos szintén megdőlt.
Meddig is él egy spermium. Maximum 5 napig életképes a spermium a női reprodukciós traktusban, ami annyit jelent, hogy ideális esetben a női szervezetbe bejutó spermium maximum 5 napig él és vándorol. Ezt befolyásolhatja több tényező is, például a méhnyak nyákja, ami peteéréskor a legkönnyebben átjárható a spermiumok számára. De az 5 nap csak a maximális érték, a valós számok azért ennél kisebbek, átlagosan körülbelül 2-3 napig él egy spermium az ejakulációt követően kedvező körülmények között. Mivel a spermiumok sebessége vagy túlélése nem függ attól, hogy X vagy Y kromoszómát hordoznak, így mindegyik spermium ugyanúgy fog reagálni a barátságos vagy adott esetben barátságtalan környezetre is a női nemi szervekben. Így elmondhatjuk, hogy az időzített együttlét segítheti a teherbeesést (amennyiben egy nő tudja, hogy mikor van peteérése), de a megfoganó magzat nemét így sem lehet kiválasztani sajnos.
Ezt a vizsgálatot csak abban az esetben végezhetik el, amikor olyan genetikai betegség van a családban, ami súlyos és csak az egyik nemű újszülötteket érinti. Ilyen esetekben például lombikprogram során a beültetés előtt már meg lehet állapítani a nemet genetikai vizsgálattal, és csak azt a nemű embriót választják ki, és ültetik be, akinél a kérdéses betegség nem fordulhat elő. Ez a beavatkozás azonban csak a megfoganó baba egészsége érdekében végezhető el a legtöbb országban (hazánkban is), de azért, mert valaki vagy lányt, vagy fiút szeretne, nem lehet kérni.
Lombikprogram | Az embrió beültetése - 5. rész
A pelenkaválasztás szempontjai
Az első szempont amit a pelenkaválasztásnál figyelembe kell vennünk: hogyan illeszkedik a babára? Mivel a picik gyorsan nőnek, ezért fontos, hogy megtaláljuk számukra a megfelelő méretet!Mielőtt terméket választunk, a végső döntés meghozatala előtt vegyünk pár szempontot figyelembe, mint például az ár, a kényelem, vagy a nedvszívóképesség.
Kényelem
Győződjünk meg arról, hogy a pelenka anyagai kényelmesek a baba bőrének. Amennyiben a baba bőre érzékeny, érdemes lehet speciális, bőrbarát pelenkát választani.
Nedvszívóképesség
A pelenka kiválasztása során rendszerint ez a legfontosabb szempont. Mértékét az határozza meg, hogy a pelenka mennyire tartja szárazon a baba bőrét.A babák bőrének szárazon tartása segíthet a pelenkakiütése kialakulásának megelőzésében.
A pelenka mérete
A pelus mérete a babák súlyához van igazítva, és a csomagoláson kerül feltüntetésre. Számos pelenka a tervezésnél azt is figyelembe veszi, hogy milyen aktív a viselője. Amennyiben gyermekünk már mászik, kúszik vagy jár, akkor célszerűbb az aktív babákra tervezett termékeket választani.Ha már a baba érkezése előtt vásárolunk pelenkát, nem árt, ha a nőgyógyászunkkal megállapíttatjuk a magzat körülbelüli súlyát és ahhoz igazodunk. Elképzelhető, hogy kisbabánk átugorja az újszülött méretet.
Mennyi pelenkára lesz szükségünk?
A szülők gyakran teszik föl a kérdést: „hány darab pelenkára lesz szükségem?” A csecsemők néhány óránként ürítenek székletet, ezért napi 5-8, de akár 10 pelenkacsere is előfordulhat. Ahogy növekszik a kicsi, 3-4 hónapos kortól idősebb babánál már jelentősen csökken ez a mennyiség, átlagosan 3-6 alkalommal kell naponta pelenkát cserélni. Ha egy 60-80 db-os kiszerelésű pelenkacsomagot választunk, az átlagosan 1-2 hétig lesz elegendő. A 200-300 darabos havi pelenkacsomag 1-1,5 hónapra lesz elegendő a későbbiekben. Nem árt, ha pár darabot olyan helyeken is elhelyezünk, ahová gyakran járunk a babával (például rokonoknál).Ne feledjük: a babák nagyon gyorsan nőnek az első pár év során. Mérjük föl, milyen tempóban gyarapszik a baba a kezdeti időszakban, és ennek megfelelően „tankoljunk fel” a méretekből, ha nem akarjuk, hogy kinőtt pelenkák halmozódjanak fel otthon.Általában elmondható, hogy a kisbabák első évében körülbelül 3,000 darab pelenkára lesz szükségünk!
Fontos odafigyelnünk arra, hogy az 1-2-3-as méreteket a baba gyorsabban kinövi, így ha már látjuk, hogy közeledik a súlya a következő mérethez, ne vásároljunk több havi pelenkamennyiséget, mert nem fogjuk tudni elhasználni.
A pelenkacsere jelei és az öko pelenkák
Újdonsült szülőként sokszor érezzük azt, hogy bele kell kukkantanunk a baba pelusába, mert nem vagyunk benne biztosak, hogy mikor érett meg a csere. Egyes pelenkákon, például a Pampers Premium Care pelenkán, vagy a Huggies Elite Soft peluson találunk egy nedvességjelző csíkot, ami elszíneződik, ha tele lett a pelus, így ez segíthet a pelenkacsere idejének a meghatározásában. Ha kisbabánk aludt 6-8 órát, ezután is érdemes mindig átpelenkázni, hiszen ezzel el tudjuk kerülni a baba érzékeny bőrének irritációját és az esetleges kifolyási baleseteket. Amikor kicsikénk már aktívabb, kúszik-mászik, akkor a pelusához nyúlva, enyhén megemelve a pelust érezzük, hogy mennyire van teli és a súlyból könnyen megállapíthatjuk, hogy teljesen száraz, vagy már közeleg a pelenkacsere ideje.
Ha közel áll szívünkhöz a környezetvédelem és az öko tudatosság, akkor érdemes ezzekkel a típusokkal is kisérletetni, hiszen az öko pelenkák gyártása során a cégek odafigyelnek, hogy minél több természetes alapanyagot használjanak fel és kevesebb hulladékot termeljenek a készítés során. Az öko pelusok csomagolásához több esetben is újrahasznosított anyagokat használnak és kisbabánk számára természetesebb, puha érzetet biztosítanak. Ezen termékek esetében a lebomlási idő gyorsabb, mint egy műanyagot is tartalmazó pelenka esetében. Az öko pelenkákkal óvhatjuk bolygónkat és kisbabánk bőre is meghálálja. Érdemes kísérletezni, kipróbálni, hogy saját véleményt alkothassunk róluk. A legismertebb márkák a kínálatunkban: Bambo Nature öko pelenka, Moltex öko pelenka, és a Kolorky pelenka.
Kisfiú vagy kislány pelenkája?
Kisfiú és kislány babáknál jellemzően máshol gyűlik össze a vizelet, így ez is okozhat különbségeket két babóca között. Aktívabb babák esetében, akiknél már váltottunk bugyipelenkára, érdemes lehet éjszakára továbbra is a normál nadrágpelusokat használni, mert azok általában valamivel nagyobb nedvszívó képességgel rendelkeznek.
Tehát összegezve a fentieket, ha bármi problémánk adódik az aktuálisan használt pelussal, bátran kísérletezzünk a márkán belül más típusú, vagy más márkájú pelenkával. Fontos megjegyeznünk, hogy minden baba más, nincsen mindenkinél egyformán bevált pelenka. A tökéletes pelenkát csakis kísérletezés útján, babánk jelzéseire figyelve tudjuk megtalálni. Mindehhez tőlünk, szülőktől pedig szeretetre, időre és türelemre van szükség.
Ha a fenti összeállításban nem kaptál minden kérdésedre választ, akkor a Pelenka.hu elhívatott kollégáival szeretettel segítünk bármilyen felmerülő pelenkaválasztási kérdésedben!