Palya Bea: Az Anyaság Börtönében – Küzdelmek és Megújulás az Életútban

Palya Bea hazánk egyik legismertebb énekesnője, a Prima-díjas és kétszeres Artisjus-díjas sztár. A '90-es években kezdte karrierjét, 2000-ben Monori Andrással megalapította a világzenei Folkestra együttest. 2002-ben a budapesti Francia Intézet ösztöndíjasaként Párizsban tanult. Miután egy évvel később hazatért, megkezdte szólókarrierjét. 2005-ben megalapította saját zenekarát, a Palya Bea Quintet együttest, valamikor velük, máskor egyedül lép fel. Zenei anyanyelve a magyar népzene, de művészetére nagy hatással volt a cigány, a bolgár, a szefárd és az indiai népek zenéje is. A szövegeit ő maga írja, minden gondolata a szívéből jön, hiszen az önazonosságra törekszik.

Megállás nélkül dolgozik önmagán, gyakorolja az önismeretet, folyamatosan fejleszti a képességeit, így manapság már coachként is tevékenykedik, olyan embereknek segít, akik meg szeretnék valósítani a kreatív ötleteiket, emellett zenés kurzusokat tart.

Az Anyaság és a Változások

Nem csak a munkájában teljesedett ki, két kislány édesanyja, akik bearanyozzák mindennapjait. Óvja a magánéletét, így ritka pillanatnak számít, ha a gyermekeiről és az anyaságról mesél. Bea 2012 októberében életet adott Lili nevű kislányának. Az anyaság Bea életében egy új életszakasz kezdetét jelenti, melyhez új dalok és új zenészek, új zenekar is társul. „Lett tizennégy új dal, lett egy új zenekar. Merthogy lett egy új életem is.”

„Én egy szuperérzékenynek nevezett ember vagyok, hiszen az érzékenységemből alkotok, abból élek. Ez az anyaságban úgy néz ki, hogy a gyerekeimet nagyon figyelem, rájuk hangolódom 0-24-ben. Estére hulla vagyok, erre mondom, hogy néha egyszerűen csak meg kell csinálni a melót: enni és tiszta ruhát kell adni nekik, a leckét meg kell nézni.”

Az Anyaság és a Kreatív Munka Összefonódása

A zenei nyelv, amely e dalokat röpteti, Kelet és Nyugat közt folyton utazgatva születik. Ott van benne a magyar, bolgár, cigány, zsidó zenei hagyomány, az indiai és afrikai hallásélmények, de ott van benne az európai középkori muzsika, a jazz és más improvizált zenék is, meg az is, amit a nagy dalíró egyéniségektől tanultam. Zenésztársaim is hozzák a maguk személyes zenei hagyományait. A közös zenélés során megszülettek olyan dalok, mint a „Hívlak téged”, amelyben minden nőt egybeterelek, hogy segítsenek új és könnyebb életmesét írni, az anya-lánya összeolvadós szerelméről szóló „Szavak nélküli”, vagy az „Emberállat”, amely nőstény titkokat mesél el. Palya Bea „Nappali dalok” című albumán kislánya, Lili is hallható. Ez egy könyvlemez, amelynek az volt az alapkoncepciója, hogy a lakás hétköznapi hangjait - például a mosógép zúgását, a kávéfőző hangját - dallá változtatta. Az a reménye és célja ezzel az anyaggal, hogy humort és könnyebbséget csempésszen a családok mindennapjaiba, kicsi és nagy együtt játsszon, kimondottam családi album.

A „Börtön” Érzése és a Szabadulás

Palya Bea ma ünnepli negyvenedik születésnapját. Ez az írás pedig úgy tört föl belőle, mint a láva. Örömmel tesszük közkinccsé... és mondjuk neki válaszul: IGEN! Ez pont ilyen. Családbarát vagyok. Barátja vagyok a családban élésnek, a gyerekcsinálásnak és a gyerekes létnek, barátja vagyok a küzdésnek is, amellyel mindez jár. Ám a barátság számomra azt is jelenti, hogy őszinte lehetek, az vagyok, aki vagyok, kimondom azt, amit érzek, legyen az bármilyen érzés. Most épp fájdalmat érzek, a legkínzóbb fajtából. Börtönnek érzem a családos életformát. Ki akarok törni belőle. Néha látom magam lobogó hajjal, sírva-ordítva rohanni, kitárt karral magamat a semmibe vetni.

Imádom a lányomat, csodálom őt, de most épp nem akarok vele lenni. Bírom, elbírom a férjemet, de most épp vele sem akarok lenni, sőt, minél nagyobb távolságot akarok tőle. Ma épp nem jó várandós családanyának lennem. Ez majd változik, talán már holnap. De én nem szeretek úgy csinálni, mintha. Sőt, ma épp megtartani sem akarom magamnak a bennem lévőt, irodalmiasan távolságtartóvá cizellálni sem. Ellenkezőleg, meg akarom veletek osztani viszonylag nyersben, mert azt már megtanultam ennyi történetmesélés után, hogy a történet sosem csak az enyém. Veletek, hozzátok, rólatok, néha talán helyettetek is beszélek, ez az én dolgom. És a történetek egymásba fonódásával valami megkönnyebbül.

Már jobban tudok hallgatni, mint régen, tudok épp-nem-kimondani, tudok várni, kivárni, tűrni, bár ebben is még leszek jobb. De úgy csinálni, „mintha”, ennek nem látom értelmét. És miközben ezt leírom, gondolkodom, miért olyan fontos ez nekem. Sok „minthá”-val voltam és vagyok körülvéve, és ez nekem szenvedés. Nem szeretek és nem is tudok hitelesen jó-várandós, jó-anya, jó-feleség szerepet játszani, mégha a mélyben bennem is ezek a kódok vannak. Nem vagyok jó nulla-huszonnégyes anya. Idő, míg belejövök, folyton egy másik lény impulzusait követni. Mert összehangolódni, a saját impulzusaimat meglelni az együttlétben sok idő, gyakran több, mint ami nekem épp van. Van, hogy elvesztem a türelmem, van, hogy kilendülök a középpontomból. Bár sokat tanulok négyéves mesteremtől, mégis folyton ráznak-sokkolnak más dolgok is, amelyekkel szeretek foglalkozni, vagy kell foglalkozni.

A Terhesség és a Társadalmi Elvárások

Nem vagyok jó terhes sem. Nem szeretem a hányást, a gyomorsav-túltengést, a fáradékonyságot, nem szeretem a plusz súlyt, a vizesedést, a lábduzzadást, a hasra-fekvés hiányát. Ez is mind a terhesség, számomra. Ettől még imádom a magzatomat, imádom, hogy megfogant, szeretem a gyönyörű szimbiózist, kitárt szívvel (és combbal) várom majd a babámat, de nem tudok úgy csinálni, mintha a várandósság életem legboldogabb időszaka lenne, mert nem az. Mindkét várandósságomra túl sok átalakulás jut, testileg-lelkileg, és ez megvisel, szorongással tölt el. Legalábbis mostanában épp ez a réteg van felül.

Nem szeretem a terhes-párbeszédeket sem, még akkor is, ha az emberekből az eredendő, spontán nyáj-ösztön beszél, a „jajdejó-születik-valaki-tehát-közügy” mindent elsöprő, határtalan kedvességével és egyben indiszkréciójával. Megfoghatom? (Már fogod.) Mikor születik? Januárban. Tényleg? Azt hittem, sokkal hamarabb. (Na, te is kezded...) Nagyon nagy. (Persze, mert benne van egy gyerek...) Fiú vagy lány? Lány. (Ezredszer is...) De nagy! Egy baba biztos? (Szerinted így harminchetesen nem tudom, hogy hány?) Óriási a hasad, az enyém kisebb volt. (Hát ez remek.) Mi van, csak nem hármasikreket szülsz? (Ezt viccnek szántad, érzem, de nincs kedvem nevetni...) Olyan, mintha bármelyik órás lennél... (Szakértőnek tűnsz...) Elég, elég, elééééééééég, kérem szépen, tartsák meg maguknak mindezt, épp elég nekem lekísérni azt, ami történik a testemben. Nem vagyok ezzel mindig jól, és néha egyszerűen védtelennek érzem magam ezekkel az ártatlanul - és kontrollálatlanul - rám szórt mondatokkal, amelyeket leginkább mérgezett nyilaknak érzek. És végezetül: nem vagyok jó feleség sem, nem tudok úgy csinálni, mintha az lennék. Nem vagyok mindig elfogadó, nem vagyok mindig türelmes. Ja, csinos-fitt-házimunkakirálynő-szexbomba, az sem. Nem vagyok mindig a férjem-után-vágyakozó, sőt, van hogy a pokolba kívánnám őt. Nem szeretem mindig azt, ami otthon épp van, sokszor van bűntudatom, hogy bármennyire is igyekszem, mégis okozok sérüléseket a kislányomnak, akit annyira szeretek. Családbarát vagyok. És ha a család is őszinte barátom, mint ahogy én neki, akkor elbír, tartalmaz, megtart engem.

Önismeret és Fejlődés az Anyaságban

Palya Bea az Apaidő podcastben úgy fogalmazott, hogy munkaerőnek született, ezért sokáig a munkával azonosította magát és a saját értékét. Mindez akkor változott meg benne, amikor megszületett az első lánya. Úgy érzi, hogy az anyaság segített neki abban, hogy kevesebbet tudjon dolgozni. „Az élet valójában a jelenlétnek a művészete. Az egyik, amit megtanultam mondani a lányaimnak, hogy most nem tudok figyelni. Hogy ne csináljam azt, hogy igen, de közben nem, mert szerintem az rosszabb.”

Az énekesnő arról is mesélt a podcastbeszélgetés során, hogy szülővé válásakor még jobban odafigyelt a határok felállítására, és a szabályok tartására. „Az anyává válásom a legizgalmasabb transzformációm volt. Tudatosan használom a rítusokat. Nekem nagyon sokat kellett dolgozni azon, hogy hol vannak a határok térben és időben. Nagyon nehéz nekem, ha megszakítanak, és én sem szeretek mások szavába vágni. Azt vettem észre, hogy nagyon sok családban megy egy versengés a figyelemért, amitől bizonyos pontokon egyszerre beszél mindenki. Mi a vacsorarítusnál bevezettük, hogy - akár 50 éves, akár 5 éves ül az asztalnál - elmondjuk, hogy mi volt ma a jó, mi volt ma a legjobb. Mondanak dolgokat, de a lényeg valójában az, hogy aki beszél, azt meghallgatjuk, az az ő kitüntetett ideje, amikor ő kap figyelmet és lezárhatja a napot, megemésztheti, megoszthatja másokkal közösségben. Ugyanígy rituálé az esti olvasás.”

Anyaság mint Erőforrás

Palya Bea egy percre sem áll meg: mindig valami új dolgon töri a fejét. Az energikus művészt ősszel megjelenő albumáról, inspirációiról, az anyaságról és végtelen erőforrásairól kérdeztük. Árad belőled a pozitív erő, híresen örökmozgó ember vagy, miből tudsz töltekezni? Egyszerűen szeretem, amit csinálok, és tudatosan törekszem arra, hogy pozitív maradjak. Szerencsére a munkám rengeteg energiával tölt fel: természetesen elfáradok, ha 2 nap alatt 3 koncertem van, de maga az az idő, amit a zenével és a zenészeimmel töltök, az nagyon felemelő. Olyan ember vagyok, aki a zenén keresztül kapcsolódik a másikhoz.

Sokat beszélsz Liliről, aki nagy hatással volt előadói mivoltodra, mindig mondod, hogy mióta anya lettél, tele vagy önbizalommal. Sokan pont anyává váláskor bizonytalanodnak el, nekik mit tanácsolnál? A húsom, a lelkem a tartalom, amit a dalokba gyúrok, azzal, hogy anya lettem, a témák is változtak, de valójában az attitűd változott. Valóban jött egy plusz adag bátorság, ami szerintem összefügg azzal, hogy anyaként megtaláltam egy újabb adag biztonságot és magabiztosságot, nemcsak a szerető családomnak, hanem annak is köszönhetően, hogy egy rám bízott feladatot nagyon jól el tudtam végezni. Még ha nehéz is volt, elvégeztem. De ha 3 évvel ezelőtt beszélgettünk volna, nem lettem volna ilyen magabiztos: azt tudnám tanácsolni az akkori önmagamnak, hogy ne akarjak tökéletes anya lenni, mert úgysem leszek az, de a magam tökéletlenségében Lilinek a legjobb anyukája vagyok. Abszolút klisé, de mély tartalma van: minden nő merjen önmagaként a legegyedibb anyává válni.

„Lilikém zongorázik, Pannikám is folyamatosan énekel. Sokat vannak vidéken, ami az énekesnőt feltölti pozitív energiával. Minden pénteket a tanyán töltjük, a lányaim lovagolnak, lovat pucolnak, kisbárányt, cicát, kutyát simogatnak, szóval ez egy nagyon fontos része az életünknek. Én magam is így nőttem föl, azt hiszem, ez egy ciklusnak a körbeérése: falusi gyerek voltam, állatok közelében nevelkedtem, és az elmúlt öt évben ugyanígy élek.”

Mivel vidéki gyökereim vannak, az evés is fontos eleme az életemnek, az etetés mint szeretetnyelv nálunk abszolút létezik, anyukám étellel szeret, a legfontosabb kommunikációs csatorna, hogy az ételekről beszélünk. Étkezéseinknek abszolút része az édesség, van nálunk egy, a kürtőskalácshoz hasonló helyi jellegzetesség, a csörögefánk, azt a kislányom is nagyon szereti. A kislányommal a főzés egy közös játék, ami nem a gyors megvalósításról szól, hanem inkább arról, hogy Lili megtanulja, milyen örömmel csinálni bizonyos munkafolyamatokat.

Az Anyaság és a Szerepek Sokszínűsége

A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között?

Táblázat: Az anyaság sokszínűsége Palya Bea szerint

tags: #palya #bea #anyasag #bortoneben