A palóc népviselet gazdag és sokszínű örökség, melyet ma már főként népviseleti babák, kiállítások és hagyományőrző műhelyek segítségével őriznek meg az utókor számára. Ezek a művészi alkotások nem csupán játékok, hanem a múlt élő tanúi, melyek mesélnek a régi idők életmódjáról, szokásairól és a közösségek öltözködési kultúrájáról.
A népviseleti babák szerepe a hagyományőrzésben
A népviseleti babák készítése egy különleges művészeti ág, melynek célja a hajdani népviseletek hű másának megalkotása. Ezek a babák nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem fontos szerepet játszanak a néprajzi kutatásban és az oktatásban is.
Papp Ferencné, a Népművészet Mestere
Papp Ferencné (1925-2016) viseleti babkészítő, a Népművészet Mestere, művészien megformált babatestekre, arányosan kicsinyítve készítette az eredeti viselet hű mását. Munkáira a művészien megformált babafej-, kéz- és testkészítés jellemző. Az élethű babaarcok megformálásánál nagy figyelmet fordított a különböző korosztályokhoz illő arckifejezésre. A babák fejeit textilből, formára keményítéssel, művészi kézimunkával, szempilla öltéssel és festéssel alakította. A babák teste sem merev, a forgó lábak lehetővé tették az ülő helyzetet, a karokat is mozdulattal jelenítette meg, kezükben például kendőt, kosarat, pólyás kisbabát, virágcsokrot tartanak.
Babái egyedi értékét a precíz kutatómunka adja, falvakat járva helyszíni és múzeumi gyűjtéseket végzett egy-egy falu népviseletének elkészítéséhez. Rajzokkal dokumentálta, majd szabásminták készítése után varrta meg hiteles, arányosan kicsinyített mását az adott népviseletnek. Kiemelkedőek a kapuvári, sárközi, kalocsai, matyó és a palóc falvak népviseletét bemutató babái. Papp Ferencné 1959-től tanulta a népviseletes babák készítését, majd az ország különböző Háziipari Szövetkezeteiben oktatta is a művészi fokra fejlesztett technológiát. A népi iparművész címet 1961-ben, a Népművészet Mestere címet pedig 1981-ben, életműve elismeréseként kapta meg.
Népviseleti babáinak hagyatékát, lánya, Megadja Károlyné a Dobó István Vármúzeumnak ajándékozta. A felajánlott hagyaték értékét növeli a hozzá tartozó teljes dokumentációs anyag, mely felöleli a babakészítés mozzanatait, a megelőző kutatómunkát, a gyűjtőfüzetbe dokumentált népviseleteket, szabásmintákat, a készítés technikai műveleteinek eszközanyagát, valamint az életmű dokumentációs anyagát. A múzeumi nyilvántartásba vétellel megkezdődik a hagyaték feldolgozása, majd digitalizálása, mely a nagyközönség számára is biztosítja a hozzáférhetőséget.
Bocsi Éva, a kazári-vizslási viselet megörökítője
Bocsi Éva Kézműves Remek-díjas népviseleti babakészítő, népi iparművész pár éve elhatározta, hogy megörökíti az általa készített babákon a kazári-vizslási népviselet minden változatát, a kislányok ruháitól az öregasszonyokéig, a legnagyobb ünnepeken viselt ruháktól, a hétköznapokon hordottig. Eddig hatvan zsűrizett babája van, akiket a nagyanyáink szigorú öltözködési szabályai szerint öltöztettek fel. Minden ruhadarabjuk a felnőtt ruhák méretarányosan lekicsinyített másai. A babák ruhái eredeti régi ruhák darabjaiból készülnek. A babák fejét és testét is saját kezűleg készíti.
A Palóc Viseletek Háza rendkívüli kiállításnak adott otthont 2023-ban. Bocsi Éva babái hasonlítanak azokra az emberekre, akikről megformázza a babáit. A fedémesi kiállítás 240. alkalom volt, ahol palóc babáinak egy része volt látható. 2022-ben nyílt „Divat a Hagyomány” Hazafelé címmel rendezett kiállítása iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés. A kiállítás megnyitóján megtelt a szülői ház.
Bocsi Éva népi iparművész édesanyjával a hetvenes években kezdte felkutatni és megvásárolni a sokszor már kidobásra ítélt ruhadarabokat, így ma több mint kétszázat őriz abban a kis múzeumban, amelyet a szülői házban nyitott. Néhány éve nagy vállalkozásba kezdett: az eredeti ruhák anyagából babákat készít, amelyek egy-egy jellegzetes öltözetet viselnek - így bárki megcsodálhatja, milyen volt például az aranycsipke fékető, amelyet nagy ünnepekkor viseltek a templomban a fiatalasszonyok harmincéves korukig, vagy ameddig két gyerekük nem született. Az esküvő utáni első misére menet is ezt viselték, de akkor a menyasszonyi fátylat is belevarrták a díszes fejfedőbe. A kiállításon a múlt század eleji palóc élet számtalan érdekes momentumára derül fény.
Ádám Róbertné és a ludányhalászi népviselet
A Ludányhalásziban élő Ádám Róbertné mindig is szeretett kézimunkázni, mára szinte szenvedélyévé vált a főkötők, babák, hímzések készítése. "A ludányhalásziak régóta nem hordanak népviseletet, de egykor ennek a falunak is megvolt a sajátos viselete. Húsz éve kértek meg, hogy a szüreti felvonulásra készítsek olyan főkötőt, amit valamikor viseltek itt a faluban. Nem volt egyszerű, mert nem volt hozzá forrásanyag. Felkerestem a balassagyarmati Palóc Múzeumot és a községünk egykori pedagógusa, Romhányi Olga felkutatta, feldolgozta Ludányhalászi népviseletét."
A palóc tájegységre jellemző, hogy szinte minden falunak, falucsoportnak más-más a viselete. "Nálunk tarajos főkötőt használtak, amelynek felső része szépen ki volt díszítve - a „tarajos” név is erre utal - hátul pedig szalag lógott le belőle. Formájukban a területre jellemzőt, de a színükben eltérőt. A díszítés gazdagsága utal a viselő vagyoni helyzetére. A lányok általában fonott hajat hordtak, a menyecskék pedig szép díszes főkötőt viseltek. A kor előrehaladtával a fejdísz színe sötétebb lett."
Ádám Róbertné babákat is készít: "Norbi fiam 19 éve tagja a szécsényi Palóc Néptáncegyüttesnek. Ő is hozzám hasonlóan szereti és ápolja a népi kultúrát. Ő beszélt rá a babák készítésére. Örülök, hogy hallgattam rá."
Bojasz Zsolt-Ludányhalászi peca magas szénhidráttartalmú csalikkal Fishing with High Carbon boilies.
Palóc baba kiállítások
A palóc babák és népviseletek iránt érdeklődők több helyen is megtekinthetnek kiállításokat.
Mátrafüredi Palóc néprajzi magángyűjtemény és palóc baba kiállítás
Mátrafüreden, az abasári elágazóban, a volt iskola épületében található a Palóc Néprajzi Magángyűjtemény és palóc baba kiállítás. Lovászné Juhász Rita népviselet-készítő művész keze munkáját dicséri a 32 darab palóc baba, melyek az egykori ünnepi és hétköznapi viseletek keresztmetszetét adják. A nógrádi és hevesi viseletek mellett a Borsod és Gömör megye néprajzi kultúrája is fellelhető. A második teremben Szakácsné Mészáros Magda népi iparművész gyűjteménye tekinthető meg. A több mint 100 településről származó gyűjtemény kiemelkedő darabjai a szőttes textíliák, sátorlepedők. A gyűjtemény anyagát a Néprajzi Múzeum védetté nyilvánította. A Palóc Néprajzi Magángyűjtemény és Baba kiállítás címe: 3232 Mátrafüred, Pálosvörösmarti u. 2.
A palóc népviselet sajátosságai
Ha egy nő a múlt század első felében végigment a palócok lakta Kazár, vagy Vizslás főutcáján, bárki megmondhatta róla, körülbelül mennyi idős, férjezett-e, és ha igen, nagyjából mióta, van-e gyermeke, visel-e gyászt, sőt, még azt is, milyen a kedve... S mindezt nem azért tudták a falubeliek, mert már végighallgatták a szomszéd asszony aznapi friss híreit, hanem azért, mert a lányok-asszonyok szoknyái, kendői, "féketői" (főkötői), a színek, díszítések mindezt elárulták. Ma már persze csak mutatóba akad egy-egy darab ezekből a régi, beszédes öltözetekből, de szerencsére vannak néhányan, akik még időben gyűjteni kezdték őket.
Más-más anyagú, mintázatú szoknyát, kötőt, kendőt viseltek a nők egyszerű hétköznapon, mást, ha látogatóba mentek, és mást akkor is, ha otthon maradtak - az otthoni viseletben ki nem léptek volna a kertkapun túlra! Eltérő öltözetben végezték a piszkosabb, durvább munkákat és megint másban a finomabb, tiszta műveleteket. Szoknyájuk aznapi hangulatukat is elárulta: ha többsoros díszítés futott körbe rajta, vidáman ébredtek, de ha például beteg volt a háznál, bizony lefejtették a tarkabarka szalagokat a szoknyáról. A gyászruha is többféle lehetett a közeli hozzátartozó után viselt mélygyásztól a némi vörös színnel enyhített Kossuth-gyászig.
A bujáki cifra fekete viselet
A „cifrafekete” bujáki viselet az elmúláshoz, a gyászhoz kapcsolódik és már elnevezésében is különös ellentétet feltételez. A fekete a gyász színe, mégis megjelenik benne a cifraság, a díszesség minimális formája. A gyászban is megőrzi a bujáki viselet igazi sajátosságait. Többek között elsősorban, a böjti időszak legvégén, virágvasárnap, a Nagyhét kezdetekor, a Húsvétot megelőzően viselték a templomban. Mostanra, a már hagyománnyá vált, Isten szolgája Esterházy János emlékére bemutatott bujáki szentmisék elengedhetetlen hozzátartozója.
Továbbá viselték régen, gyász leteltekor, miután a tiszta feketét levették, valamennyire színesbe (cifrába) öltöztek. Amikor házasságra készültek, a jegyespárt az esküvőt megelőző három vasárnapon, a templomban hirdették. Az utolsó vasárnapon (az esküvőt megelőzően) cifra feketébe öltözött a leendő asszony, mutatva, hogy gyászolja a "leányságát".
A ’cifrafekete’ bujáki viselet darabjai:
- Kék vagy csíkos harisnya
- Lagos szárú csizma
- Piros rózsás fekete szoknya
- Gyolcsalsók
- Piros rózsás fekete selyemkendő, amely lehetett rojtos vagy rojtatlan
- Fekete, piros rózsás zabka
- Vállukra - nyakukba terített berliner és/vagy fekete, vagy sötétlila selyemkendő.
Az idősebbek ’cifrafeketéje’ piros aljú, tiszta fekete szoknya.
Palóc kézművesség
A palóc régióban nem csupán a népviseleti babák készítése virágzik, hanem számos más hagyományos kézműves mesterség is fennmaradt.
Fafaragás és pásztorművészet
Nógrád vidékén az állatok őrzésével, gondozásával foglalkozó pásztorok közül sokan faragtak használati eszközöket vagy díszes tárgyakat. A palóc pásztorművészet egyik kiemelkedő egyénisége volt Gyurkó Pál uradalmi kanász. Hagyományos életmódja a régi pásztortradíciókat hordozta, kiemelkedő faragó tevékenysége mellett jó dudás is volt. Kanál-, gyufa-, só- és fűszertartók, ivócsanakok, ónberakásos botok, ostornyél, vagy például választóvízzel sárgított, karcolt díszítésű tülök maradt fenn tőle. E kisebb tárgyak mellett huszáros lócát, karosszéket is faragott. Alkotásai a régies díszítési módot képviselték, de később újabb stílusjegyek és témák is megjelentek munkáin. Életműve a magyar pásztorfaragásban országosan is jelentős, jórészt élvonalbeli teljesítményt jelent, ami nemzeti kulturális örökségünknek is szerves része. Alkotásai nagy technikai tudásról, gazdag motívumkincsről, változatos díszítésmódokról is tanúskodnak, egy már letűnt világ tárgykészletével ismertetik meg a látogatót.
E palóc hagyományok továbbvivője napjainkban e régióban tevékenykedő fafaragó: Egri István, aki húsz évesen, Lillafüreden kezdett faragni. Balassagyarmatra nősült, a palóc kultúra itt annyira megragadta, hogy a palóc fafaragás avatott mesterévé képezte magát. 1972-ben kapta meg a népművész címet, 1982-ben Gránátalma díjas lett. 16 éven keresztül tanított fafaragást különféle megyei alkotótáborokban, vezette a Fadd-Dombori és a Tokaji művésztáborokat.
Mátrakeresztesi fakanálgyártás
A Kövecses-patak völgyében továbbvezető műúton érhető el Mátrakeresztes, amely a fakanál gyártásáról híres. Bár közigazgatásilag Pásztó településrésze, életformáját, elhelyezkedését és egyéb jellegzetességeit tekintve egy kis faluról van szó. A falu alapítása óta kézművességből, kiemelten erdei termékekből kereste kenyerét. A fakanál készítése azonban elsődleges volt, s az egész országot Mátrakeresztesről látták el ezzel a minden konyhában nélkülözhetetlen termékkel. Napjainkban is élő kisiparnak számít, hiszen generációról generációra öröklődik a mesterség. Természetesen a most működő műhelyek már gépesítettek.
Szentkúti bot és a vásári hagyományok
A „Szentkúti bot” legendáját Kalmár Ágnes a Kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely igazgatója, művészettörténész és főmuzeológus keltette újra életre 2010. évben. A lengyelországi Tydzien Kultury Beskidzkiej rendezvényén, a Visegrádi Négyek Országainak folklór találkozóján 2011. év augusztusában a termékek Magyarországot méltóan képviselve mutatták be, a vásári hagyományok, búcsúk, a magyar folklór hagyatékát. A termékekben tükröződnek a helyi hagyományok, a kulturális örökség vidámsága, sanyarúsága, egyszerűsége, korhűsége és szépsége. A termékeket korhű módon és technológiával készítik, a díszes festés a méltán megbecsülést élvező Sándor Ignácné, kategóriájában az utolsó, még aktív autentikus vásári fa játékkészítő keze munkája. A termékek a klasszikus Szentkúti-verebélyi szentelt bot legendáját hordozzák.